Humán érdeklődés

Misztikum: a reáliák világa
(https://www.atlasobscura.com/)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Mindig is humán érdeklődésű voltam.

Ezt mondta a megrendelő, lassan, érthetően, már-már kimérten, hogy a kerttervező is megértse.

Az ügyfél éppen másodjára telefonozta fel kertjének tervezőjét, hogy fontos részleteket egyeztessen vele. Az első fontos részlet annak tisztázása volt, miért van a költségbecslésben két, egymás melletti oszlop.

Tulajdonképpen hamar sikerült tisztázni, hogy az egyik oszlopot az egyszerűség kedvéért nevezhetnénk Tólnak, a másikat pedig Ignek, szóval, hogy a várható költség e két érték közé esik. Remek, mondta az ügyfél, még hozzá is tette, hogy ez korrekt dolog, és kilátásba helyezte: áttekinti a dokumentumot, aztán másnap visszatelefonoz.

Másnap tehát.
Van ez a gyepszőnyeg az anyagköltségek között, s hogy ő inkább ezt nem kéri, s ha nem kéri, akkor ez hogy, mennyibe kerülne. A megfejtés nem volt egy ördöglakat, imígyen szólt: akkor a végösszegből levonjuk a gyepszőnyeg árát. Annyiba.

Ez volt az a drámai pont, amikor az ügyfél lassan, érthetően belemondta Bell úr találmányába, hogy ő bizony mindig is humán érdeklődésű volt. És emiatt ez a kivonás, ez úgy nem végrehajtható, hogy a kerttervező közli az elvégzendő feladatot, ő meg nagy hirtelen kivon két számot egymásból, a dolog ennél bonyolultabb, közölte. És a nagyobb nyomaték kedvéért hozzátette: sokkal.

- Nem…, ez nem olyan, hogy telefonon nekiessünk – fejtegette – jöjjön el személyesen, aztán majd nálunk kivonjuk.

Az ember már csak olyan, próbál segíteni az ő reménybéli megrendelőjének, helyszínen is persze, de telefonon is akár, hogy bizony egyszerű az, és már mondja is a telefonba az egyik összeget, a nagyobbat, aztán a kisebbet, végül a harmadikat, szintén lassan és érthetően, megspórolandó ezzel a további humán kontra reál összevetéseket.

– Nem, nem, nem – kontráz az ügyfél – értse meg, ezt így nem lehet, le kell ülnünk, át kell beszéljük, ezt a matekot személyesen kell tisztázni!

Bizony elgondolkodik ilyenkor a kerttervező, talán ideje lenne szemmel tartani a történelem tanárokat, hogy a magyartanárokról ne is beszéljünk, mert az évszámaik meg a verseik miatt szegény kivonás még behozhatatlan hátrányba kerül itt nekünk.

Ugyanakkor a személyes találkozók – a humán tanerőknek hála –, egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Bonyolult egy ügy, az ember nem szívesen lenne az oktatási kormányzat helyében.

Az általános alany esete

Az ács is ember
(https://www.gazebocreations.com/)

 

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Akkor mindent megbeszéltünk, mondta a gazda az ácsnak, és további jó munkát kívánt.

A „minden” csupán egy kérés volt: a terasz keresztgerendája olyan magas legyen, hogy kényelmesen elférjen alatta az ember.

Nem bonyolult feladat tehát.

Az ács munkához látott, a gazda pedig visszautazott Budapestre.

A gazda úgy vagy két fejjel volt magasabb az ácsnál, a mindenre kiterjedő részleteket egymás mellett állva beszélték meg, a méretezéshez tehát ideális volt a felállás. Aztán tízegynéhány nap múlva, amikor a gazda átvette az ácsmunkákat, a helyzet már egyáltalán nem tűnt ideálisnak. A gerenda a tulaj homlokánál fityegett, kétséget sem hagyva afelől, hogy kényelmes közlekedésről itt szó sem lehet.

Viszont szóba jöhet némi törzshajlítás, esetleg törzsdöntés, végül is nem egy lehetetlen küldetés ügyesen kikerülni azt a keresztgerendát. Ráadásul, így az ács, az ember elfér alatta, és mutatta is, milyen kényelmesen tud ő ki- s bevonulni a gerenda alatt.

Kiderült tehát, hogy a problémát az általános alany okozta, mivel az ács az ember szót önnön magára értette. Merthogy ő is ember. És ő átfér alatta. Hogy a gazda is ember, és ő nem fér el alatta, meg sem fordult az ács fejében.

Érdekes helyzet. Megoldást jelenthetne persze, ha ügyes kormányzati eszközökkel korlátoznák végre az általános alany ész nélküli használatát. Két legyet üthetnénk vele egycsapásra: szegény ácsoknak nem kellene a gazdák furfangos mondatfűzésein elmélkedniük, és – mondjuk ki –, a gazdák is megtanulnák végre érthetően megfogalmazni a gerenda mindennapokban betöltött szerepét.

Hangyainvázió

Mestermű a fűszálak között
(https://gardening.which.co.uk)

2020 nyarán tömegével jelentek meg a hangyák a díszkertekben éppúgy, mint a zöldséges ágyásokban vagy a gyepes felületeken.

Bár a hangyák jelenléte önmagában nem jelent veszélyt a díszkertre, nem felel meg a valóságnak, hogy ráérő idejükben ők rágják kopaszra a legdúsabb növényeket is, s hogy a zöldségeskertben elfogyasztják a tököt vagy a paradicsomot. Az viszont igaz, hogy rágásukkal csinos károkat tudnak okozni, s ha kolóniát építenek, szépen terebélyesedő váruk képes tönkretenni a mégoly gondosan kialakított veteményest is.

Mivel imádják az édes, magas cukor tartalmú kajákat, képesek beköltözni a gyümölcsösbe is, csakhogy hozzájussanak mindennapi betevőjükhöz. Sajátságos kapcsolatban vannak a levéltetvekkel. Az általuk kibocsátott ragadós, mézszerű anyag ugyanis kiváló tápanyagforrás a hangyáknak, ezért valóságos tetűfarmot működtetnek. A tetveket felcipelik a növények száraira, leveleire, így azok ott hozzájutnak a megfelelő táplálékhoz, a hangyák pedig nagy szorgalommal masszírozzák a nedvszívók potrohát, ezzel bírva rá őket a minél gazdagabb nedvkiválasztásra.

Meglehetősen népes rovarok, legalább tizenkétezer fajuk ismert. Magyarországon leginkább a házi hangyával találkozhatunk. Egy-egy népesebb kolóniában több millió hangya is élhet, az utánpótlással pedig aligha lehet gond, hiszen a királynő naponta átlagosan 100-120 tojást rak. Inváziójuk a tartósan meleg, száraz időben meghökkentő méretűvé válhat, egyik napról a másikra képesek tucatnyi helyen megjelenni a kertben. Ha a talaj felső húszegynéhány centiméteres rétege hosszú napokon át száraz és meleg marad, a hangyák üzembiztosan megjelennek a tercián. Nem szeretik viszont a művelt, forgatott földet, a nedves, öntözött területrészeket és a mulcstakarást.

Védekezni ellenük hagyományos szerekkel is lehet – például bórax és porcukor keverékével, fahéjjal, őrölt fekete borssal –, de a tökéletes megoldás a hangyacsapda, vagy a vonuló állatkákra kiszórt por, ami a bolyba jutva üzembiztosan pontot tesz a végeláthatatlan szaporodási folyamat végére.

Kérdés persze, hogy egy-egy kerti hangyaboly miatt érdemes-e legyilkolni őket, úgyhogy a nemleges választ választó, kevésbé gyilkos hajlamú kertbarátok a békés egymás élés jegyében gondosan körbenyírhatják a gyepen terpeszkedő hangyavárat.

Törpe feketefenyő

Pinus nigra 'Bambino'
(https://kurowski.pl/)

Az aprócska ágyások, sziklakertek ideális örökzöldje lehet, hosszú évek alatt éri csak el a legfeljebb egyméteres, végleges magasságát. Lapított gömb alakját metszés nélkül is megtartja, különösebb pátyolgatásra amúgy sincs szüksége.

A hosszú évek a Bambino esetében szó szerint értendők, ha évente öt centiméteres növekedéssel rukkol elő, az eredmény kiválónak mondható. Napfényigényes fenyő, az árnyékos kertrészeket nem neki találták ki. Ültetést követően némiképp több vízre van szüksége, később aztán a szárazabb körülményeket is gond nélkül elviseli. Ültetőföldje nem lehet vízmegtartó, agyagos, a pangó víz a pusztulását okozhatja.

Nevelhető az erkélyen, vagy a teraszon egy dézsában is, onnan elméletileg télre sem kell védettebb helyre cipelni, irodalmi adatok szerint a mínusz harminc fokot is károsodás nélkül elviseli. A gyakorlatban azonban a dézsát télvíz idején érdemes takarófóliával körbevenni, a tömbbé fagyott ültetőedény az álmoskönyvek szerint sem ideális a növényeknek.

Kínai enyvesmag

Kínai enyvesmag
(http://plantmaster.com)

A kínai enyvesmag (Pittosporum tobira) egy Délkelet-Ázsiában őshonos, örökzöld cserje, eredeti élőhelyén 3-5 méteres magasságot is elér. Magyarországon meg kell elégednünk alacsonyabb, egyméteres termettel, kivételes esetekben azért hajlandó ennél némiképp nagyobbra növeszteni magát.

Mivel a komolyabb téli fagyokat – mínusz tíz fok alatti hőmérsékletet – ki nem állhatja, ezért jobb, ha konténeres növényként tartjuk számon. Némi esély a szabad tartásra legfeljebb az ország legmelegebb pontjain van, de a némi esély tisztes téli takarás és fagyvédelem nélkül alig néhány százalékot jelent.

Tarkalevelű enyvesmag
(https://www.architecturalplants.com)

Ami a kivételes eseteket illeti: nem kedveli a tűző napot, ezért inkább egy világos, szűrt fényű helyet keressünk számára. Laza, könnyű szerkezetű, tápanyagokban gazdag talajra van szüksége, a túlságosan nedves földben könnyen erőt vesz rajta a gyökérrothadás.

Pittosporum tobira 'Nanum'
(https://www.gardeningexpress.co.uk)

Április vége felé már gyönyörködhetünk édeskés illatú, fehér virágaiban, melyek a nyár folyamán fokozatosan sárgás színűvé változnak. Vásárolhatunk belőle tarka levelű, vagy alacsony, fél méterre növő törpe fajtát, de a kertészetekben gömb alakú enyvesmag is beszerezhető. A nagy vízen túl, Florida számos pontján sövényként ültetik, de arrafelé termetes faként sem ritka.

Tengerparton
(https://www.palmaverde.nl)

Bokros bogyóspuszpáng

Bokros bogyóspuszpáng (Sarcococca confusa)
(https://squakmtnursery.com/

Az árnyékos, félárnyékos kertrészek egyik szép növénye lehet bőrnemű leveleivel, tél végén kinyíló, fehér, illatos virágaival. Kedveli a kissé védett, szélmentes, párásabb területrészeket, ilyen helyeken könnyedén növeszti magát másfél méteresre is. Eredeti élőhelyén, Kínában csaknem három méteres magasságot is elér. Ami az eredeti élőhelyet illeti, érdekesség, hogy vadon élő példányait még senki sem látta, mindenesetre a leginkább elterjed nézet szerint Ernest H. Wilson, egy elismert angol növénygyűjtő hozta magával Kínából az 1900-as évek elején.

Telepítésénél érdemes figyelembe venni, hogy felnőtt korában valamivel több, mint másfél méteres szélességet ér el. A zord teleket nehezebben viseli, ilyenkor kisebb-nagyobb fagykárt szenvedhet, de tavasszal rendre újraéled. Humuszos, jó vízáteresztő, könnyebb talajban érzi otthon magát, a virágzást követően feketére váltó terméseivel is díszít.

Keleti bogyóspuszpáng
(www.nurcar.com)

A hazai kertészetekben gyakrabban találkozhatunk az egy méterre növő Keleti bogyóspuszpánggal (Sarcococca orientalis). Ideális tartása hasonló körülményeket kíván, szintén télen, tél végén virágzik.

Himalájai bogyóspuszpáng
(https://www.crocus.co.uk)

Ha ennél is kisebb méretű cimborára vágyunk, akkor a Himalájai bogyóspuszpángra (Sarcococca hookeriana) van szükségünk, lévén ötven-hetven centiméternél nem nő magasabbra, nyugodtan rábízhatjuk tehát a talaj takarásának feladatát.

Metszésre általában nincs szükségük, kivételt képeznek a téli fagykárt szenvedett növények, illetve a veszélyesen keresztbe növő ágak, mindezeket érdemes visszavágni.

Állami töketlenkedés

Egy pimasz megoldás: sok is, vastag is
(https://clarksvillenow.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Valahogy úgy alakult, hogy a földnek ezen a szép tájékán a szolgáltatók leküzdhetetlen vágyat éreznek az állampolgárok kitartó vegzálására, és idegrendszerük rendszeres stimulálására. Hol a bankok, hol a közüzemi szolgáltatók, hol a telekommunikációs cégek érzik magukat mindenhatónak, de dobogós helyet mondhat magáénak az állam is.

Utóbbi legutóbb például megálmodta, hogy idén január elsejétől e kies hazában tilos az égetés. Aztán eltelt néhány hónap, és közröhejbe fulladt az égetős történet, merthogy kiderült: a veszélyhelyzetre való tekintettel mégiscsak lehet. Arra mindeddig a legkitartóbb álomfejtők sem találtak megoldást, hogy milyen furfangos kapcsolat leledzik a veszélyhelyzet és a kerti hulladék, a műanyag flakon, s más szemetek égetése között, úgyhogy marad a legkézenfekvőbb magyarázat: itt szimpla töketlenkedés van.

S a hatalom oly édes tud lenni, megbabonázza még a szemétszállítással foglalkozó szolgáltatók döntéshozóit is, akik bűvöletbe esvén szigorú verdikteket hoznak a lakosság legnagyobb örömére. Ezeket aztán vicces tipográfiai megoldások alkalmazásával kinyomtatják, és bedobálják a postaládákba.

A legújabb tréfák egyike arról szól, hogy a polgár kap három zöld színű – kerti hulladék tárolására amúgy teljességgel alkalmatlan – zsákot, hogy ebbe gyűjtögesse a zöldhulladékot. Ha a polgár olyan kretén, hogy nem elég neki három zsák, akkor vehet háromszáz jó magyar forintokért újabb zsákokat. Sokra ugyan nem megy vele, mert a szolgáltató csak három zsákot hajlandó elszállítani. Elszállít továbbá ágakat és gallyakat is, de ezekből csak félköbméternyit, azt is csak akkor, ha az ágak átmérője nem nagyobb öt-hat centiméternél, s nem hosszabbak egy méternél. Fontos továbbá, hogy az ágak a zsákok mellett heverjenek.

Érdemes lenne további pontokat foganatosítani, úgymint merre nézzen a zsák szája, masnira legyen-e kötve az a csomó, a kapu bal vagy jobb oldalára kerüljön a halom, s mindez szemből vagy a telekről nézve legyen-e értendő, és fontos lenne tisztázni azt is, mikor tegye ki a gazda a cuccot. Nem ártana, ha a szolgáltató meghatározná a mellett fogalmát is, merthogy az élhetetlen polgár képes a saját szája íze szerint értelmezi azt, az egyik laza tíz centiméterre, a másik meg akár egy méterre rakná a gallyakat a zsákoktól, és így képes még káoszba fulladni itt nekünk az egész.

A művelethez aztán kötelező ruházatot is előírhatna a magasságos hivatal, és jó lenne közölni végre a büntetési tételeket is, különös tekintettel a hét centis átmérőre és az egy méter tíz – Uram irgalmazz! – egy méter húsz-huszonöt centiméteres hosszúságra. Merthát mégiscsak tűrhetetlen, hogy a hálátlan és pimasz lakosság mérőszalag nélkül flangál a kertben, direkt vastagabb és hosszabb ágakkal trükközik, és aknamunkája közben észre sem veszi az állam és szolgáltatója segítő szándékát, és mérhetetlen építőmunkáját.