Lucifer sáfrányfű

Crocosmia lucifer
(https://www.springhillnursery.com/

Narancsos piros virágai lenyűgözőek.

Kerülhet önállóan, népesebb csoportot alkotva az évelőágyásba, de magasabb termetét kihasználva a zömökebb, alacsonyabb cimborák közé ültetve szellőssé, lágyabbá varázsolja az ágyásokat.

Kedveli a tápanyagban gazdag, könnyebb, jó vízelvezetésű talajokat, a nehéz, agyagos kertszakaszokat nem neki találták ki. Imádja a napos fekvést, ilyen környezetben eléri az egyméteres magasságot is. Szomszédainak hasonlóan harsány, élénk, meleg színű növényeket válasszunk, elsősorban a sárga és a narancs jöhet szóba.

Virágzása a nyári hónapokra esik, és jellemzően kora őszig tart. Kifejezetten száraz nyarakon meghálálja az öntözést, egyébiránt a szárazságtűrők közé sorolhatjuk. Sáfrányfüvünk látványában a lakásban is gyönyörködhetünk, vágott virágként is megállja a helyét.

Hagymagumói meglehetősen érzékenyek a téli hidegre, emiatt a hidegebb vidékeken érdemes felszedni és úgy teleltetni, másutt vastag mulcsozással és takarással sikerrel átteleltethetőek.

Az ágyásokat takarni nem kell félnetek

Fenyőkéreg és díszkavics erdei környezetben

Jó lesz.
Mi több: remek.

Merthogy a növények telepítésekor a mégoly gondosan kigyomlált ágyásokat is képes eluralni a gaz, s a legnagyobb figyelemmel előkészített talaj is kiszárad idővel. A gyomok miatt aztán állandó feladat lesz a gazolás, a gyorsan kiszáradó talajban pedig sanyarúbb sorsa lesz növényeinknek.

A megoldás kézenfekvő: az ágyásokat takarnunk kell. Erre a célra a leginkább ismert megoldás a – borsos áron kapható – fenyőkéreg, általában borovi vagy vörösfenyő. Sajnos a hazai kerttulajdonosok közül sokan használják a barkácsáruházakban kapható rettenetet, a legtöbbször színes dekormulcsként forgalmazott, színezett giccset. Előnye nincs, hátránya viszont szép számmal akad: diszkrét megjelenés helyett messziről virít az ágyásban, a vegyszerrel átitatott fadarabok bomlástermékei szennyezik a környezetet, és meglehetősen ízléstelen egy portéka.

A fenyőkéreg jó választás, a vörösfenyő néhány évvel tovább bírja, de úgy öt-hatévente ezt is fel kell újítani. A számít-e a méret kérdéskörben megoszlanak a vélemények, de az bizonyos, hogy egy alacsony évelőkkel, egynyáriakkal beültetett területre nem szerencsés nagyméretű – tíz centiméteres vagy annál nagyobb – kérget használni.

A fenyőkéreg vastagsága legalább öt centiméter kell legyen, az ideális réteg viszont nyolc centiméternél kezdődik. A kéreg kerülhet közvetlenül a talajra, de használhatunk első rétegként geotextilt is. Utóbbi alkalmazása a terjedő tövű növények esetében erősen ellenjavallt, az új hajtások ugyanis nem tudnak megküzdeni a jelentős felületi feszültséggel rendelkező geotextillel: terjedésüket maga a textil teszi lehetetlenné. A textilnek akkor sincs értelme, ha az ágyáskialakítás sok növénnyel történik, a sűrű beültetés miatt az egymásnak támaszkodó, csaknem zárt növénytakaró visszaszorítja a gyomokat. Ráadásul egy ilyen rendszerben a talajra kerülő textil leginkább lyuk hátán lyuk képét mutatná.

Faapríték
(https://sydneytreeandstump.com.au/)

Az ágyásfedés anyaga lehet még a faapríték is, nem mutat olyan egységes képet, mint a fenyőkéreg, de költséghatékonyabb, és jól szolgálja ugyanazt a célt.

Ha geotextil kerül a kéreg vagy a faapríték alá, a mulcs bomlása csupán öncélú folyamat lesz, az idővel korhadásnak induló faanyag képes ugyan lebomlani, de sohasem kerül közvetlen kapcsolatba a talajjal. A növények és a talaj szempontjából fontos humusz tehát nem tud kialakulni, márpedig ez lenne a mulcsozás egyik fontos célja.

Az interneten számos videó található arról, hogy a növényágyások mulcsozására a fűnyesedék és a konyhai zöldhulladék is előszeretettel használható. Kerttulajdonosként érdemes azonban meggondolni, hogy a paprika csumáját vagy a dinnyehéjat bedobjuk-e egy hanyag mozdulattal a levendula vagy a cickafark tövek közé, néhány decens paradicsom szárral és főttkukorica csővel együtt. Egyrészt rothadási folyamataik mások, másrészt jó néhány nem kívánatos négylábút képesek az ágyásokba csábítani, ráadásul a meggondolatlanul vastagon szétterített fűnyesedékkel együtt ideális megoldás, ha csinos penészréteget szeretnénk kialakítani.

A mulcsozás anyagválasztásának szempontjai között előkelő helyet kellene kapjon a kialakítandó kert stílusa. Egy modern kertben nem használhatunk sem faaprítékot, sem fűnyesedéket, legfeljebb a fenyőkéreg jöhet szóba, de összhangban kell legyen a telepítendő növények habitusával. Efféle kertekben leginkább a díszkavics, a darált vagy zúzott üvegtörmelék és a kagylóhéj jöhet szóba. Hasonlóképpen gondosan kell megválasztani egy mediterrán kert növényágyásaink mulcsanyagát is, a yukkák, törpefenyők és agavék között nem kifejezetten mutatna jól egy zellerszár vagy egy dinnyehéj. A természetközei kertekben viszont nem számít stílustörésnek, ha a mulcsozáshoz felhasználjuk a levágott növényi szárakat, a visszacsípett virágfejeket, a rózsák elszáradt virágait és az apróra vágott, vagy ledarált növényi zöldhulladékot.

A mulcsozás az egyik legjobb módszer, ha csökkenteni szeretnénk a vízfelhasználást, és így az öntözésre fordított időt, jelentősen javíthatjuk ezzel az ágyások vízmegtartó képességét, és nem kell időről időre végeláthatatlan küzdelmet folytatnunk a gyomokkal. Ebben a geotextil is segítségünkre van, lefektetésével a gyomok 60-70 százalékának örömteli búcsút mondhatunk. A mulcsozott ágyásokban ideális esetben igen tisztességes talajélet alakul majd ki, az ásás és a kapálás pedig kikerülhet a kertészeti szótárunkból.

A díszkaviccsal és üvegaprítékkal borított ágyásokban nem, a növényanyagokkal mulcsozott kertrészekben viszont állandó vendégeink lesznek. Rigók, verebek, vörösbegyek és néhány más magevő cimbora vesz majd porfürdőt, vagy kutat magvak után az ágyásokban.

Jól teljesít

Napfényes élet

Nagyon úgy néz ki, megvan a legújabb kedvenc.

Kedvencekből sosem volt hiány, korábban a „kerül átadásra” volt az első helyen, de jelentős karriert futott be a nem kevésbé rettenetes „folyásolja be” összetétel is.

Televíziós és rádiós hírműsorok – egyébiránt leginkább beszédhibás – készítői manapság két szót imádnak percenként belecsacsogni a mikrofonba: mellett és teljesen. Náluk a ház egy jelentős tűzben nem leég, hanem teljesen leég, az utat nem lezárják, inkább teljesen lezárják, és náluk mindig úgy van, hogy X. Y. mellett lép fel Z.

Újabban a kertészettel foglalkozó televíziós műsorok és YouTube csatornák házigazdái is kezdenek beállni a sorba, előszeretettel kijelentve a növényekről, hogy jól teljesítenek.

Amúgy eszük ágában sincs semmit sem teljesíteni, nem válogatják meg ráérő idejükben teljesítésük mikéntjét – rosszul, közepesen vagy jól –, nem készülnek a feladatra, mert nincs nekik olyanjuk. Kihajtanak, virágot hoznak, magot érlelnek, elszáradnak, visszahúzódnak télre vagy éppen zöldek maradnak, de semmiképpen sem teljesítenek.

Élnek.

Élik lenyűgöző életüket.

Prérikert

Évelők, díszfüvek, harmónia
(www.gardenia.net)

„Előttük a préri terült el, a kisebb domboktól megszakított, végtelen, hullámos pusztaság, melynek kiszáradt földjébe a legkeményebb ekevas sem tudott volna behatolni. Fű is csak gyéren nőtt rajta, eltekintve a mélyebb helyektől,
ahol olykor összegyűlt némi esővíz; itt a fű olyan magas volt,
hogy még a lovas embert is eltakarta."
J. F. Cooper A préri

Ez az a táj, ahol Sólyomszem, Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death kalandjai zajlanak, mely kalandok generációk számára jelentettek izgalmat egy olyan korban, amikor még létezett egy igen furcsa szokás: az emberek könyvet vettek a kezükbe, s nem átallottak olvasással múlatni az időt.

Azt olvasták, hogy a préri füvét lengeti a vadnyugati szél, hogy végeláthatatlan csoportokban pompáznak a szárazságtűrő évelők, amiket méhek és lepkék ezrei látogatnak nagy örömmel.

A préri látványát viszonylag könnyen megvalósíthatjuk mindenütt, ahol egy nagyobbacska kert vagy kertrészlet áll rendelkezésre, s ahol a család nem riad vissza a természetközeli kialakítás gazdag, már-már tobzódó növényeitől. A prérikertet persze hívhatjuk vadvirágos rétnek is, a lényeg, hogy tavaszi és őszi hagymások, díszfüvek, kora tavasztól késő őszig virágzó évelők, esetleg egynyáriak kapjanak benne helyet. Ha egyszer a prérikert benépesült, a többit nyugodtan rábízhatjuk a természetre.

Fémbölényekkel is jól mutat
(https://www.gardenersworld.com)

Egy vadvirágos réten nincs szükség az évelők szétosztására, nem szükséges az elvirágzott szárakat levágni, és alapesetben az öntözés sem tartozik a mindennapos feladatok közé. Nincs gond, ha hetekig nincs csapadék, a prérikert növényeinek az sem okoz fejfájást, ha komolyabb szelek fújdogálnak, és nem jönnek zavarba, ha langymeleg délutánonként leszakad az ég. A méhek, a rovarok. a bogarak és a családtagok imádni fogják.

A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhány, a prérikert kialakításához szinte nélkülözhetetlen növény:
Varjúháj félék (Sedum sp.)
Levendulák (Lavandula sp.)
Kakukkfövek (Thymus sp.)
Napfényvirág fajták (Helenium sp.)
Molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum)
Ezüstlevelű margitvirág (Tanacetum haradjanii)
Szappanfű (Saponaria sp)
Zsálya (Salvia sp.)
Verbéna fajták (Verbena sp.)
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Gyapjas tisztesfű (Stachys bizantina)
Kék legyezővirág (Scaevola saligna)
Kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia)
Kúpvirág fajták (Rudbeckia sp.)
Prérimályva fajták (Sidalcea sp.)
Díszfüvek (alacsony, közepes és magas fajták is)

A vadvirágos rét kialakítható ültetéssel vagy magvetéssel, utóbbi esetben igen fontos, hogy olyan magkeveréket válasszunk, amelyik nem tartalmaz fűféléket, ezek alkalmazása az efféle kertrészletekben meglehetősen ellenjavallt.

Nincs szükség fűnyíróra
(https://www.oxoniangardener.co.uk)

A vadvirágos prérikertet évente legfeljebb kétszer kell kaszálni, de akkor sincs gond, ha ez csak évente egyszer – kora tavasszal– történik.

Lokális felmelegedés

Sziklákból, kövekből
(https://www.everythingwaterfalls.com)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Semmi kétség: hibáztunk.
Miközben vigyázó szemünket a globális felmelegedésre vetettük, nem vettük észre a mélyben zajló lokális történéseket.

Az apró rezdüléseket, melyek pedig mindig szem előtt vannak, bár csak időnként mutatkoznak meg teljes valójukban. Még szerencse, hogy mindig akadnak egy éber polgártársak, akik lokálisan is résen vannak, véget vetve ezzel a szürke, réstelen hétköznapoknak.

Egyikük egy verőfényes, izzasztóan meleg augusztusi napon úgy gondolta, a csendes szemlélődést tetteknek kell követniük. Megvárta, amíg a szomszédos ház előtt a darus lepakolja a méretes sziklákat és köveket, majd kimért léptekkel átballagott az ő szomszédjához.

Becsengetett.
A gazda a kövekkel és a sziklákkal bíbelődött, hogy azokat egymás mellé, fölé görgetve egy vízesést keltsen életre, így hát némiképp késve nyitott csak kaput. A késés a legkevésbé sem zavarta meg emberünket, higgadtan, mondhatni kimérten az iránt érdeklődött, mit csinál éppen az ő derék szomszédja. Amaz röviden csak annyit mondott: vízesést és sziklakertet épít.

Sziklakertet…, sziklákból…, dörmögte maga elé a most már nem oly higgadt és kimért látogató. A gazda ránézett, és ellentmondást nem tűrő hangon, de azért udvariasan kijelentett: igen, sziklákból.

A látogató ekkor végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, vett egy mély levegőt, majd közölte, hogy bizony sejtette ezt, és tulajdonképpen ezért jött át.
Merthogy a rengeteg szikla és kő, ott tornyosul majd az ő egyébiránt nagyrabecsült szomszédja előkertjében, a nap pedig, hát, tavasztól késő őszig sütni fogja azokat.

Sütni fogja, ismételte kissé elbizonytalanodva a gazda.

Ez az, folytatta a látogató, ez az, mindenki tudja, hogy itt van a globális felmelegedés, és akkor itt egyesek sziklakertet építenek sziklákból, ami nincs rendjén, mert a sziklák és kövek átveszik a hőt, felhevülnek, és ezt a meleget majd visszasugározzák a környezetbe.

A gazda ezen a pontot kénytelen volt igazat adni a látogatónak, megerősítve, hogy a folyamat valóban így zajlik, de azért csak-csak megkérdezte: aztán, mi lenne a gond ezzel az egésszel?

A felmelegedés, hangzott a válasz. Az a gond.
Hogy meleg lesz majd a szikláktól, és az a meleg nem fog megállni a sziklakertnél, átkúszik a kerítésen, beszüremkedik a látogató kertjébe, megül a teraszán, és a szomorú igazság az, hogy ezzel tönkreteszi látogató kertben és teraszon eltöltendő nyáresti óráit egyaránt. Sőt, az egész tavaszát és őszét is, és ki tudja, egy-egy napsütéses decemberi délelőtt is komoly veszélybe kerülhet.

A meleg miatt.

A meleg miatt, ízlelgette a gazda is a szavakat félhangosan, aztán ő is végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, majd ránézett a lokális felmelegedés rémétől ekkorra már kétségbeesetten feldúlt látogatóra.

Másodpercek teltek el így, a látogató csak állt, arcán ott volt egy jövőbeni meggyötört élet minden fájdalma. A tudat, hogy nála majd a nyomorult szikláktól hőség lesz a teraszon, és emiatt soha többé nem tud hideg sört kortyolgatni langymeleg estéken, mert már odavannak a langymeleg esték is, és a forró sziklák még a sört is felmelegítik majd.

A csendet végül a látogató törte meg.
Csak két szót mondott, gyorsan és ütemesen, aztán hátat fordított szikláknak és köveknek, otthagyva a gazdát a vízeséses sziklakertjével, és a beeső napsugarak fenyegető rémével.

„Hagyja abba!”

A mondat még ott cikázott a sziklák és kövek között akkor is, amikor a gazda felemelte a soron következő követ, fittyet hányva ezzel a lokális felmelegedés időnként embert próbáló hatásaira.

Álomkertek

Jobb csendben maradni és hagyni, hogy azt gondolják,
buták vagyunk, mint megszólalni
és minden kétséget eloszlatni efelől.
(Maurice Switzer)

Akad mostanság egy műsor a Spektrum Home csatornán Álomkertek címmel. Ebben a szerkesztők szándéka szerint olyan magyarországi kerteket láthatunk, „amelyektől minden természetkedvelőnek eláll a szava”.

Hiánypótló vállalkozás, éppen ideje volt bemutatni a nagyérdeműnek, miféle megoldások létezhetnek az ötlettelen tujasor, az alig használt gumiabroncs és a találomra összedobált sziklahalmaz sivár világán túl. A hazai kertkultúrától fényévnyi távolságra leledző Egyesült Királyságban évtizedek óta töretlen népszerűséggel futnak jobbnál jobb kertészeti műsorok, követendő példa akad tehát bőséggel.

A recept viszonylag egyszerű: keresni kell egy remek kommunikációs készséggel megáldott, képernyőképes műsorvezetőt, nem árt, ha emberünk a kertek tervezésben is jártas kissé, aztán kell még egy profi stáb, és némi stabil anyagi háttér. Az Álomkertek csak részben követte a bevált metódust, emiatt úgy jártunk vele, mint Pelikán elvtárs a magyar naranccsal: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.

A műsorvezetést ugyanis valamilyen rejtélyes okból Sütő Enikőre bízták, zárójelbe téve ezzel mindent, ami a növényismeretre, a térképzésre, a színtársításokra, a struktúrákra és egyáltalán, a kertek mibenlétére akár alapszinten is vonatkoztatható. A választás kétségtelen előnye viszont, hogy így nemcsak a kertektől, a műsorvezető ténykedésétől is eláll a szavunk.

Az ötletgazdák alighanem akkor teszik jól, ha hálaadó misét mondatnak, amiért szakértőnek felkérték Szomoru Miklós kertészmérnököt, aki adásról adásra megmenti a menthetetlent. Személyiségének és intelligenciájának köszönhető, hogy a mégoly bántóan egyszerű, a meghökkentően semmitmondó műsorvezetői megszólalásokat is át tudja vinni szakmai síkra, hogy soha nem lepődik meg, s hogy udvariasan mosolyogni tud akkor is, amikor leginkább sírni kellene. Úgyhogy nézőként meglehetős önfegyelemről téve tanúbizonyságot, nem ugrunk fel ijedtünkben a fotelből, kivárjuk inkább a pillanatot, amikor két Enikő között megszólal egy Miklós.

A méltatlan helyzetre egyébként létezik tökéletes megoldás, a labdajátékokban már régóta alkalmazzák is, úgy hívják csere.

Mindenki jobban járna, és itt még bemelegítésre sem lenne szükség.

Himalájai dudváslonc

Leycesteria formosa
(https://nova.co.at/)

Ha szeretnénk egy nyár derekától késő őszig virágzó, közepes termetű cserjét ültetni a kertbe, ez a lombhullató cimbora a tökéletes választások egyike lehet. Egy, legfeljebb másfél méteres magasságúra nő, kerülhet napra vagy félárnyékba, mindkét élőhely tökéletesen megfelelő. Nincsenek extra igényei, csupán arra kell figyelni, hogy földje jó vízáteresztő legyen, a pangó vizes, nedves talajt nem kedveli.

Fehér, ritkábban rózsaszín virágait bíbor színű murvalevelek borítják, a bókoló, lecsüngő szárak hosszúsága a húsz-huszonöt centimétert is elérheti. A virágzást követően – ez általában szeptember végére, október elejére esik – a madarak legnagyobb örömére termésével díszít, a gyümölcsök lilás, feketés színükkel hívják fel magukra a figyelmet.

Kifejezetten hideg teleken hajlamos visszafagyni, zord teleken tövét érdemes mulccsal takarni, de tavasszal tőről különösebb gond nélkül újrahajt. Nevelhető metszés nélkül is, de a drasztikusabb alakítástól sem jön zavarba. Leginkább szoliterként mutat jól, de egy ágyás szegélyezésére is használhatjuk, és sövényként is ültethető, ekkor egyméteres tőtávolságra érdemes telepíteni.

Virágzásban
(https://www.gardeningexpress.co.uk/)

Érett termései extra adag jóindulattal sem nevezhetők édesnek, leginkább a keserű és az erős karamell íz közötti sávban vannak. A keleti konyhaművészetben szószokhoz, lekvárokhoz, gyümölcszselékhez használják, de liszt, vaj, mandula, sütőpor, cukor, vaníliakivonat alapú linzertekercs remek tölteléke is lehet.

Nyugat-Kínában, Tibetben honos, latin elnevezése Tajvan szigetének korábbi nevét – Formosa – hordozza. A kertészetekben Pompás fácánbogyó néven is találkozhatunk vele.