Kis magyar eltujásodás I.

Nem kert, csak egy sor tuja

Hogy mi az eltujásodás?

Egy speciális kerti kór, egy szemlélet, egy hozzáállás, egy alapállapot, egy elnyújtott jóóóó lessszzzz az-szerű gondolat kiterjedése, egy nem is olyan újkeletű divat vagy mi, jó néhány éve biztosan tartja magát széles e hazában. Ragadós, nem veszélytelen kerti kór ez, könnyen, egyik pillanatról a másikra képes megfertőzni a gyanútlan kerttulajdonost.

Védekezni ellene kifejezetten nehéz, többféle tudománnyal kell ugyanis felvérteznie magát annak, aki harcba száll vele. A fertőzés ugyanakkor száz százalékos bizonyossággal felismerhető. Biztosan elérte azt, akinél elhangzik az eltujásodás típusmondata: „csak néhány tuját szeretnék a kerítés mellé”. És a mondatot sajnos sok esetben tett követi, ilyenkor a kert tulajdonosa a legközelebbi alkalmas (vagy annak látszó) helyen be is szerez néhány tuját, azt lelkesen el is ülteti az ideálisnak megálmodott helyre.

Tudományosan bizonyított tény, hogy az eltujásodás nemcsak a tulajdonoson képes elhatalmasodni, ugyanis gyakran fordul elő, hogy a család vagy a családfő tujasoros ötletét kertépítők váltják valóra.

Nem egy válogatós kór tehát.

Az eltujásodásnak ráadásul mellékhatása is van. Amikor a tulajdonos – vagy az eltujásodás kórokozóját hordozó kertépítő – befejezi az utolsó tuja ültetését is, a kór mellékhatásaként kertet lát maga előtt.

Ezzel szemben az igazság az, hogy néhány tuja a kerítés mellett sohasem lesz kert. Néhány tuja a kerítés mellett csak néhány tuja marad. (Ezt az elmúlt években néhány alkalommal sikeresen tudtuk elfogadtatni pompás tujasort megálmodó reménybeli kerttulajdonosokkal. Legalább ennyien viszont nem értették, mi rossz van egy szép hosszú tujasövényben, és miért írtuk ki a honlapunkra, hogy nem követjük a pillanatnyi divathullámokat, és miért nem vállaljuk néhány tuja elültetését katonás rendben, a kerítés mellé.) És ennél egy kertnek, de egy valamire való kerítésnek is több jár.

Megérdemli például, hogy a ráérősebb téli napokon eltöprengjünk kicsit arról, mire szeretnénk használni a kertünket, mit csinálnánk legszívesebben a tercián. Ha a válaszok között nem szerepel a mediterrán kert, az úszómedence, az úszás, a dél, a napsütés egyike sem, máris távolabb kerültünk a tujáktól. Ha helyettük a „nem szeretném a szomszéd lepukkant fészerét nézegetni óraszám” mondattal találjuk szembe magunkat, akkor sincs semmi okunk, hogy – úgy március vége tájékára – felírjuk naptárunkba: tuját beszerezni. Merthogy a tuja és a sövény nem kéz a kézben járó fogalmak, többtucatnyi jó megoldás létezik akár a belátás megakadályozására, akár a takarásra. Létesíthetünk sövényt virágzó bokrokból, lombhullató vagy örökzöld cserjékből, de felhasználhatunk ehhez lombhullató vagy éppen örökzöld fákat is. A variációk számának a fantázia – és ha ragaszkodni akarunk az igazsághoz, igen, időnként a pénztárca – képes csak határt szabni.

Színek és formák. Összhangban.

Ha bizonytalanok vagyunk, mert az interneten vagy a katalógusokban talált növények fotón nagyon szépek ugyan, de nem tudjuk eldönteni, hogy mutat majd mindez a kertünkben, kérjük kerttervező tanácsát. A kerttervezőt az Úr fényes jókedvében ugyanis direkt azért teremtette, hogy időben szóljon a családnak: a növény, amit fénykép alapján kiválasztottak remek, de néhány év múlva az egész kertet elfoglalja majd. És akkor a család a pihenésre szánt szabadidő minden percét ügyesen kihasználva helyes kis szerszámokkal felszerelkezve írtja majd a terjedő sarjakat. És egy ilyen kerttervező szakértő képes térben is látni, színeket, formákat összhangba hozni, egy jó kerttervező például időben szól a tulajdonosnak, hogy keskeny, hosszú telkét a legremekebb tujasorral is csak még keskenyebbé és még hosszabbá teszi.

Aztán egy kerttervező arra is képes, hogy erre speciálisan kiképzett füleivel kihallja a beszélgetés során a háziak elhangzó mondatai közül például ezt: „mindannyian imádjuk az őszi színeket”. És ha kihallja, akkor már csak egy lépés választja az attól, hogy a háziak elé tárja a meghökkentő valóságot: a tujákból alkotott sövénysor ugyan az idők végeztéig ott strázsálhat a drótkerítés mellett, de azon őszi színekből csak akkor fog megjelenni a rozsdabarna, ha a tuja kipusztul.

És akkor van még néhány apróság: legyenek-e ívek és formák a kertben („legyenek, hogyne, változatos, mozgalmas kertet szeretnénk…” hangzik ilyenkor, de sokszor), milyen színeket szeretne látni a család abban a kertben, milyen színeket nem szeretne ott viszontlátni, melyik évszakban pompázzanak virágzó növények, („minden évszakban, folyamatosan”) mi az elképzelésük télen a kertről és még vagy féltucatnyi hasznos kérdés.

És egy ilyen kérdezz-felelek után még az is kiderülhet, hogy a tujasor nem fog virágba borulni, hogy januártól januárig szép zöld lesz, hogy mozgalmassága és változatossága igen erősen a semmi és a valami között félúton, leginkább a semmi közelében lesz majd mérhető.

És gondos kerttervező ötleteket, kerteket, színeket és hangulatokat mutat a családnak, figyel a házra, a benne élők szokásaira, de mindenekelőtt a gondos kerttervező elmondja, hogy a kerítés melletti tujasor méltatlan ahhoz, amit kertnek nevezünk, még akkor is, ha „a szomszédnak is olyanja van”.

Méltatlan, mert egy kert élettel teli, egy kert maga a mozgalmasság, csupa szín, látvány, méltóság és hangulat, összhang és harmónia. Összhang nemcsak növények, hanem a lakók, a ház és a növények között is, aztán az épített és a természeti környezet között, egy kert felfedezésre váró csoda, egy kert maga a kikapcsolódás, élettér madaraknak, bogaraknak, rovaroknak egyaránt, és egyáltalán: egy kert nem egy hadrendbe állított növényfolyosó.

Ennél a kert és az ember is többet érdemel.

Kis magyar eltujásodás II.
Kis magyar eltujásodás III.

Kis magyar eltujásodás III.

Sorban, ötlet nélkül

Ahol abbahagytuk: a kerítés mellé telepített nyílegyenes tujasor lezárja ugyan a területet, képes megakadályozni a belátást, de egyenes vonalával csak újabb sávra osztja a területet, nem segít annak tagolásában. Nem hoz létre belső tereket, nem ösztönöz arra, hogy felfedező útra induljunk a kertben – pedig néha a növények esetében sem hátrányos megnéznünk, mi van mögöttük –, hiszen a tekintet azonnal képes be- és átlátni az egymás mögé ültetett tujasort. Másrészt a tujákkal illene csínján bánnunk, mediterrán kert vagy kertrészlet nélkül alkalmazásuk könnyen öncélúvá válhat, és stílusában sem feltétlenül illik a kerthez.

Térképzés növényekkel

Mit tegyünk tehát, ha szeretnénk lezárni kertünket a kíváncsi tekintetek elől, de nem akarunk a szépnek nem nevezhető magyar divat, az eltujásodás csapdájába esni? Először is merjünk bátrak lenni: szakadjunk el a kerítéstől! Ne kövessük a kerítés által meghatározott egyenes vonalat, bátran kísérletezzünk ívekkel, kiszögellésekkel, a kialakítandó növényfalat vigyük el a kert belsőbb részei felé.

És ne hagyjunk magunkat egy sorban gondolkodni. Sehol nincs kőbe vésve, hogy a kerítés mellé telepítendő növények kizárólag egyetlen sorban ültethetők el. Ha növényfalat akarunk kialakítani, ezt két-három sorban is megtehetjük.

Több sorban tervezve

A kerítés mellé a magasabb, nagyra növő, térhatároló növényeket telepítsük. Egy „sorral” beljebbre pedig válasszunk alacsonyabbakat. És miért ne lehetne egy harmadik sorunk is, az alacsony növésűek számára?

Ezzel elérhetjük, hogy jól záró, a belátást megakadályozó, de mégsem zsúfolt növényfalunk legyen, s a kert belsejéről nézve pedig a fokozatosan emelkedő magasság segít felvinni a tekintetet a telekhatárt lezáró legmagasabb növényekre.

És a variációk száma csak a fantáziánktól függ.

Nyírva vagy nyíratlanul, egyaránt mutatós

A hátvédsor legmagasabb tagjai lehetnek például örökzöldek. A középpályán harcba küldhetjük a lombhullató cserjéket, közülük választhatunk színes levelűeket éppúgy, mint gazdagon virágzókat – ezek pompásan mutatnak majd a zöld növényfal előtt –, de kombinálhatjuk is őket vegyesen, elől pedig elhelyezhetjük az alacsony évelőket, az egynyáriakat, illetve választhatunk ide a látványos fűszernövények közül is. De a második sorban felhasználhatjuk akár a legkülönfélébb díszfüveket is, mozgásuk szépen lágyítja majd az összképet, és mozgalmasságot kölcsönöz a kertnek.

Elbűvölő megoldás: virágzó növényfal

Ha virágos növényfalat szeretnénk látni, választhatunk a virágzás ideje szerint is. Eldönthetjük, melyik évszakban legyenek virágzó növényeink, de alakíthatjuk úgy is, hogy tavasztól késő őszig, vagy akár télen is, mindig legyen virágzó cserjénk a telekhatárokon.
Az egymás mellé kerülő növények között ízlés szerint alakíthatunk ki színátmenetet éppúgy, mint erős kontrasztot.

Visszafogottabb hangulat, halványabb színek

Rendező szempont lehet a forma éppúgy, mint a szín. Törekedhetünk változatos, mozgalmas kialakításra, de megvalósíthatjuk álmaink kertjét egyetlen színből is: lehet fehér, krémszínű vagy éppen harsány színekkel teli térhatároló növényfalunk. És az is megoldható, hogy a második sort csak itt-ott szakítják meg virágzó növények.



Milyen szempontjaink lehetnek tehát?
   - magasra vagy alacsonyabbra növő
   - virággal díszítő cserjék
   - örökzöldek vagy lomblevelűek
   - levelükkel díszítő cserjék
   - télen is látványos cserjék, akár fák
   - áthatolhatatlan, esetleg tövises cserjék, bokrok
   - érdekes színükkel díszítő cserjék
   - a kerítésre felfuttathatók
   - nyírhatóak
   - nyírás nélkül is mutatósak
   - nyírásra alkalmas fenyőfélék

Néhány, a biztosan alkalmazhatók közül
   Bangita (Viburnum)
   Borbolya (Berberis)
   Borostyán (Hedera)
   Bükkfa (Fagus)
   Cserszömörce (Cotinus)
   Ezüstfa (Elaeagnus)
   Fagyal (Ligustrum)
   Fenyő (Pinus)
   Gyertyán (Carpinus)
   Gyöngyvessző (Spiraea)
   Hamisciprus (Chamaecyparis)
   Hóbogyó (Symphoricarpos)
   Jegenyefenyő (Abies)
   Jezsámen (Philadelphus)
   Juhar (Acer)
   Lonc (Lonicera)
   Madárbirs (Cotoneaster)
   Magyal (Ilex)
   Mályvacserje (Hibiscus)
   Leyland ciprus ( x Cupressocyparis leylandii)
   Lucfenyő (Picea)
   Orgona (Syringa)
   Ribiszke (Ribes)
   Som (Cornus)
   Sudárzsálya (Perovskia)
   Tamariska (Tamarix)
   Tiszafa (Taxus)
   Tűztövis (Pyracantha)

Ezüstös mozgalmasság

Bármelyik megoldást is választjuk, törekedjünk rá, hogy kerüljük az egysíkú megoldásokat. Használjuk ki a teret, igyekezzünk a határoló növényfalat úgy kialakítani, hogy legyenek beláthatatlan kertrészek, ívek és rejtekek. Ezek mozgalmassá teszik a keskeny területeket is, felfedezésre, a kert bejárása ösztönöznek. Később újabb növénytársításokkal további mozgalmasságot vihetünk a kertünkbe.

Egy látványos, izgalmas kert alapjait teremthetjük meg így, elkerülve a tujasorok izgalommentes, helyenként már-már a környezetszennyezés határát súroló sematikus látványát.

Kis magyar eltujásodás I.
Kis magyar eltujásodás II.

Kis magyar eltujásodás II.

Drótba foglalt tujasor

Az első részben arról írtam, hogy az eltujásodás leginkább egy szemlélet elterjedésének köszönhető, ami a kert fogalmának meglehetősen egyszerű értelmezésén alapszik. Típusmondata: csak néhány tuját szeretnénk a kerítés mellé. Ha az elhatározást tett követi, akkor – ahogy az sok helyütt látható – a család a kerítés mellé katonás rendben tujákat ültet vagy ültettet, a telek többi részét általában gyepesíti. A tuják elültetésével aztán rendszerint a kert kialakítása véget is ér.

Mindebből kert ugyan nem lesz, a terület megmarad annak, ami: csak néhány tuja a kerítés mellett. Hogy ne így legyen, és a telken valódi kert jöhessen létre, abban egy kerttervező nyújthat segítséget. Kiderítheti például, miért akarnak sokan „csak néhány tuját” a kerítés mellé, és miért hiszik azt, hogy ezzel valóságos kertre tesznek szert.

Mindez általában néhány egyszerű okra vezethető vissza: a szomszédra, a kertkultúra hiányára, a kevés ismeretanyagra vagy az időhiányra.

1. Ragadós példa
Tipikus helyzet: a szomszédnál is tujasor virít a kerítésnél. Ez a másolási kényszer amúgy felerősödhet, ha a mintaként kinézett kert tulajdonosainak „jól megy”, ha sikeresek, ha az általuk közvetített életvezetési mintát a másolók követésre méltónak találják.

2. Ismerethiány
A tulajdonosnak gyors és megbízható megoldás a tuják alkalmazása, a képlet szinte el sem rontható, és az ötlettől a megvalósításig nem is kell rá túl sok időt fordítani. Lehetséges, hogy a családtagok szívesen ültetnének más növényeket is, de számukra a fű és a tuja jelenti „a” kertet, miután a kertről, a térképzésről, a növényekről, a lehetséges kialakítási lehetőségekről keveset vagy szinte semmit sem tudnak.

3. Időhiány
A tujasorok tulajdonosai általában nem szánnak kellő időt elképzeléseik teljes kibontására. Gyakran az építkezéskor megvívott apróbb harcok és komolyabb csaták – tudjuk jól: némelyik alaposan próbára teszi a legvastagabb kötélből font idegzetet is – után a családnak már sem kedve, sem ideje, de már türelme sincs azzal bíbelődni, hogy milyen növény határolja majd a kertet. Általában ilyenkor jönnek a tuják.

4. A kertkultúra hiánya
A tujasornak sajnos széles e hazában méltó társai akadnak. Néhány a teljesség igénye nélkül: traktorkerekekből készülő virágágyások, a neoncsövek alkalmazása növénytámasztékként, kőoroszlánok és műanyag kacsák a kertekben és azok a valamik, amiket következetesen sziklakert névvel illetnek.

Milyen szándék vezet az eltujásodáshoz?
Sokan azért szánják rá magukat a tuják ültetésére, mert szeretnék lezárni a kertet, és ehhez amolyan sövénysorként, sövénynövényként a tuját választják. Intim térre vágynak, meg akarják teremteni az én házam az én váram hangulatot, esetleg eltakarni egy nem túl esztétikus látványt a szomszédban. Az ötlet jó és magától értetődő, de a következtetés azonban – tuját kell ültetni, mert az télen nyáron takar – már nem állja meg a helyét. Mindebben persze szerepe van annak is, hogy helytelenül összekapcsolódik a tuja és a sövény fogalma, amit kétségtelenül felerősít az országszerte látható tujasorok látványa is.

Miért nem szerencsés választás a tujasor?

Nyílegyenes, mértani vonalak

Sokan akkor döbbennek rá, hogy valami hiányzik a kertből, amikor már túl vannak az ültetésen. Az amúgy is egyenes, a területen már-már mértani rendet jelző kerítés mellé egy szintén egyenes vonalú, a területet hosszirányában tovább nyújtó „vonal” képződik, ezúttal nem kerítésből, hanem tujából. A látvány egysíkú marad, nem jönnek létre be nem látható kertszakaszok, a területnek nem lesz mélysége és tagoltsága, ugyanakkor a tujasor magassági értelemben is egynemű részt hasít ki a térből.

Ráadásul a Magyarországon honos növények közül tucatszámra találunk térhatárolásra, sövény kialakításra sokkal alkalmasabb, tájba illő, a hazai viszonyoknak megfelelő növényeket. Az sem mellékes szempont, hogy ha egy kertben csak a tujákat használjuk, ezek a tömegesen telepített örökzöldek túlságosan ünnepélyes, vagy inkább kissé komor hangulatot idéznek elő.

Gyakran látni, hogy a növényeket túlságosan közel ültették a kerítéshez, így azok egy idő után belenőnek a kerítésbe. Van, ahol kifejezetten ez a cél, a két telektulajdonos közösen ültet tujasort, hagyva, hogy a növények belenőjenek a dróthálóba.

Mikor célszerű tujákat telepíteni?
A tujáknak igenis helyük lehet a kertben, de csak bizonyos feltételekkel. Ha szigorúak akarunk lenni, akkor tuját csak mediterrán kertbe telepíthetnénk, ahol mindig van úszásra is alkalmas vízmedence, ahol nemcsak a növények kiválasztása, hanem az egész kert berendezése, kialakítása a mediterrán kertstílushoz igazodik. A tuja és a mediterrán kert ugyanis szorosan összetartozó fogalmak. Mediterrán stílus, vagy legalább stíluselemek híján a tujasor szinte leugrik a képről, sem funkciójában, sem látványában nem állja meg a helyét, önmagában tájidegen marad. (Az már messze vezető kérdés, hogy a szakmai elveknek tökéletesen megfelelően megépített mediterrán kert jó szívvel beilleszthető-e bármelyik hazai tájegység kertjébe…)

Ha megengedőbben vagyunk, tuját akkor is csak abban az esetben lenne szabad telepítenünk, ha a kert egy részében hangsúlyosan és következetesen mediterrán stíluselemeket alkalmazunk. A következő lehetőség telepítésükre – ezzel már-már a határesetek egyikénél vagyunk – az, ha a tujákat nem önállóan és nem tömegesen, hanem egy kompozíció részeként ültetjük a kertbe, például az előtérben lévő növények hangsúlyozására zöld háttér gyanánt, vagy a formák erőteljes kiemelésére.

A harmadik részben arról lesz szó, milyen növényeket és hogyan telepíthetünk, ha szeretnénk lezárni a kertet a kíváncsi tekintetők elől.

Kis magyar eltujásodás I.
Kis magyar eltujásodás III.

Toszkán táj, magyar ecsettel

Az eredeti: toszkán táj, toszkán ecsettel
(www.viacolvento.eu)

Vagy inkább tujával.

A délvidéki hangulat, a mediterrán életérzés iránti újra és újra megjelenő igény hatására kertészeteinkben hegyekben állnak az olasz ciprusok, a toszkán – és délvidéki – tájak egyik elengedhetetlen kellékei. A ciprusok aztán bekerülnek a honi kertekbe, és – néhány kivételesen védett mikroklímájú hely, zárt udvarok, falak melletti, déli területrészek kivételével – vagy túlélik teleinket vagy nem.

Általában nem.

Ha így megy tovább, az éghajlatváltozás miatt e probléma hamarosan megoldódik, s akkor kertjeinkben majd banánt, narancsot szüretelhetünk, és a gépkocsibejárókat karcsú ciprus sorok keretezik majd. Mindaddig azonban érdemes keresni egy jól használható „B” tervet mindazoknak, akik nem szeretnének lemondani az autentikus mediterrán kertek vagy kertrészletek kialakításáról. A két lehetséges cipruspótló örökzöld évek óta rendelkezésünkre áll, bár tulajdonságaihoz, tűrőképességéhez mérten méltatlanul kevéssé ismert.

Thuja occidentalis 'Henezia'
(www.conifertreasury.org)

Az egyik karcsú oszloptuját, a Thuja occidentalis ’Henezia’-t 1985-ben szelektálta a nagyatádi Szijártó Lajos – a fajta 2000-ben kapta meg az állami elismerést – , s hogy a szelekció miért nem tett szert nagyobb ismertségre, azt igencsak nehéz lenne megmondani.

A Henezia viszonylag gyorsan nő, jó körülmények között éves növekménye elérheti a harminc-negyven centimétert is. Három-négy méteres magasságúra nő, karcsú oszlop alakját felnőtt korában sem veszti el, szélessége akkor sem lesz több 70-90 centiméternél. Lombja idősebb korban sem esik szét.

A talajjal szemben nincsenek extra igényei, jól érzi magát a napon és a félárnyékban is. Fagy és télállósága tökéletesnek mondható, nem veszi zokon, ha a téli hőmérséklet tartósan mínusz tizenöt fok alá süllyed.

Thuja occidentalis 'Ceruza'
(www. conifertreasury.org)

Elviseli a magasabb talajvizet éppúgy, mint a szennyezettebb levegőt. Mint minden örökzöldnek, neki is szüksége van a téli öntözésre, a meleg nyári napokon pedig naponta hét-nyolc liter az átlagfogyasztása.

Amúgy a mediterrán kertek iránti modernkori vonzalom akkoriban kezdődhetett, amikor hazánk fiai és lányai csapatostól csörtettek „olaszba” meg „görögbe”. Hogy miért nem lehetett kimondani Olaszország és Görögország nevét, ma már ki nem deríthető, de gyaníthatóan ugyanaz a vírus fertőz, amelyik mostanság a kovi ubiért, az ubi saliért és a marha pöriért is felelős.

A másik fajta szelekciója – Thuja occidentalis ’Ceruza’ – a szombathelyi Németh Imre nevéhez fűződik. A Ceruza némiképp magasabb a Heneziánál, és talán kissé visszafogottabb éves növekményt produkál. Amúgy ő is elviseli a talajban található több nedvességet, a szennyezettebb levegőt, és szintén napra vagy félárnyékba ültethető.

Sorfal Heneziákból, kevésbé mediterrán környezetben
(www.magnoliabt.hu)

A karcsú oszloptujákat persze ugyanúgy nem lenne szabad nyakra-főre telepíteni a kertekbe, ahogy a smaragdot sem vagy több más, egyébként remek fajtát, mert a gyanútlan kertészkedőt könnyen hatalmába kerítheti az eltujásodás.

A „csak néhány tuját a kerítés mellé” elmélet könnyen valósággá válhat, de követésre nem érdemes divatirányzat, ennél a tuják felhasználási lehetőségei sokkal többet kínálnak.

Karcsúak, ceruzák
(www.baratidiszfaiskola.hu)

A karcsú oszloptuják jól használhatók mediterrán stílusú kertekben, kertrészletekben, ahol méltó társai lehetnek az alacsony gömb vagy kúp örökzöldek, a levendulák, a zsályák, a korallberkenyék, a pálmaliliomok vagy akár a hamisciprusok.

De telepíthetők gondosan kivitelezett és összeállított sziklakerti környezetbe vagy szoliterként is, a Henezia vagy a Ceruza önálló kerti díszként sem okoz majd csalódást.

Tujamizéria, megint

Napfürdő
(www.macroadventures.com)

Most egy bogár miatt.

Történt ugyanis, hogy a szép nevű Lamprodila festiva – magyarul Boróka tarkadíszbogár – volt olyan jó, hogy pár éve Budapesten is tanyát vert. Eleddig őkelme a mediterrán térségekben tanyázott, de úgy tartotta jónak, átruccan hazánkba is. Illetve ez így nem egészen pontos, merthogy legalább tizenöt éve vígan éli világát a barcsi ősborókásban. 2012 óta azonban egyre-másra tűnik fel a lakott területeken is, megjelenéséről, kártételéről szerencsére nemcsak a szaklapok, az írott és az internetes sajtó is részletesen beszámolt az elmúlt hetekben.

Csendélet boróka tarkadíszbogárral
(www.macroadventures.com)

Bogarunknak olyanja van, hogy kinéz magának egy legyengült, gyengébb borókát vagy tuját, majd a kéreg repedéseibe nagy ügyesen elhelyezi petéit. A lárvák aztán beeszik magukat a kéreg alá, ott csinos járatokat vájnak, ahonnan csak a bebábozódást követő kifejlődésük után hajlandók előjönni. Illetve előrepülni. Kint pedig ráérő idejükben szívesen napfürdőznek a borókák és tuják ágain. Amúgy őkelme természetvédelmi oltalom alatt áll, értékét ötvenezer forintja taksálják.

A folyamat itt már visszafordíthatatlan
(www.macroadventures.com)

És most nagyon úgy néz ki, szegény boróka tarkadíszbogár bűnösnek lesz kikiáltva. Pedig nem vele van a baj. Sokkal inkább velünk, emberekkel. Merthogy ha kell, ha nem, tuját ültetünk. Kerítés mellé, gyep közepébe, szomszéd fala mellé sövénynek, hogy eltakarja azt a ronda falat, különben pedig mindegy is hová, csak tuja legyen. Mert az olyan szép.

És ebben azért van valami: a tuja valóban szép. Szép, amikor olyan környezetbe kerül, ahol szép tud lenni, amikor földje nem szárad ki, amikor a harmincöt-negyven fokos melegben a gondos gazda naponta-kétnaponta megitatja egy vödör vízzel, sőt, késő ősszel és télen is hajlandó az öntözéssel bíbelődni. Amikor azért kerül egy kertbe, mert ott színe, habitusa, látványa, szerepe miatt létjogosultsága van, amikor beleillik a szűkebb és tágabb környezetbe egyaránt. Mondjuk egy mediterrán kertbe.

De a nyakló nélkül ültetett tuják kilencven százaléka egyik feltételnek sem felel meg. Divatnövénnyé vált, és honi kertjeink néhány év alatt eltujásodtak. Kis magyar eltujásodás. A tuja ész nélküli telepítése nem más, mint egyfajta igénytelenség. A „jó lesz az” hamis bizonyossága, a „szomszédnak is szép, nekem is kell” csalóka alapállása.

Nem kert, csak tujasor

A magunk részéről már évekkel ezelőtt közhírré tettük, nem vállaljuk olyan kertek tervezését és építését, ahol a „csak néhány tuját a kerítés mellé” szemlélet a legfőbb rendező elv. Merthogy abból sohasem lesz kert, még ha úgy is néz ki, az attól csak néhány tuja marad. Mert a sövény és a tujasor nem szinonimái egymásnak. Egy kert sohasem szerveződhet egy tujasövény kósza ötlete köré, nem alakítható ki kert a szó valódi értelmében egy nyílegyenes, örökzöld sövényből és a köré megálmodott zöld gyepből. Mindez akkor is így lenne, ha a boróka tarkadíszbogár messzire elkerülné Magyarországot.

A vég kezdete
(www.macroadventures.com)

Ráadásul hazánkban számos más, térhatárolásra, intim kertrészletek kialakítására alkalmas örökzöld vagy lombhullató fenyőféle, cserje és évelő közül választhatunk. Választhatnánk. De nem, mi – bár tujáink évek óta pusztulnak –, rendületlenül ültetjük őket, és évről évre elcsodálkozunk pusztulásukon. Pusztulnak a gombás megbetegedésektől, az állati kártevőktől, a vízhiánytól, a barnulástól, a nem kellő mennyiségben képződő gyanta hiányától, a száraz melegtől és igen, újabban talán a boróka tarkadíszbogártól is.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy mitől. Az igénytelen kerteknek és a tuják sematikus látványának csak az igényes kertkultúra, az őshonos, nagy tűrőképességű, már bizonyított fajok és fajták telepítése vethet majd véget. És ehhez az is kell, hogy jelentősen változzon a szemlélet kertügyben. Mert ahogy házat sem épít senki saját kútfő alapján, s egy lyukas fogat sem áll neki házilag megreparálni a fürdőszobai tükör előtt, ugyanígy a kert tervezését és a kert építését is – és nemcsak a tuják miatt – érdemes szakemberre bízni.

Persze ez még kicsivel odébb lesz.
Mert nekünk tuja ügyben is Mohács kell.