kertmanufaktúra

2014. október 2., csütörtök

Tujamizéria, megint

Napfürdő
(www.macroadventures.com)
Most egy bogár miatt.

Történt ugyanis, hogy a szép nevű Lamprodila festiva – magyarul Boróka tarkadíszbogár – volt olyan jó, hogy pár éve Budapesten is tanyát vert. Eleddig őkelme a mediterrán térségekben tanyázott, de úgy tartotta jónak, átruccan hazánkba is. Illetve ez így nem egészen pontos, merthogy legalább tizenöt éve vígan éli világát a barcsi ősborókásban. 2012 óta azonban egyre-másra tűnik fel a lakott területeken is, megjelenéséről, kártételéről szerencsére nemcsak a szaklapok, az írott és az internetes sajtó is részletesen beszámolt az elmúlt hetekben.

Csendélet boróka tarkadíszbogárral
(www.macroadventures.com)
Bogarunknak olyanja van, hogy kinéz magának egy legyengült, gyengébb borókát vagy tuját, majd a kéreg repedéseibe nagy ügyesen elhelyezi petéit. A lárvák aztán beeszik magukat a kéreg alá, ott csinos járatokat vájnak, ahonnan csak a bebábozódást követő kifejlődésük után hajlandók előjönni. Illetve előrepülni. Kint pedig ráérő idejükben szívesen napfürdőznek a borókák és tuják ágain. Amúgy őkelme természetvédelmi oltalom alatt áll, értékét ötvenezer forintja taksálják.

A folyamat itt már visszafordíthatatlan
(www.macroadventures.com)
És most nagyon úgy néz ki, szegény boróka tarkadíszbogár bűnösnek lesz kikiáltva. Pedig nem vele van a baj. Sokkal inkább velünk, emberekkel. Merthogy ha kell, ha nem, tuját ültetünk. Kerítés mellé, gyep közepébe, szomszéd fala mellé sövénynek, hogy eltakarja azt a ronda falat, különben pedig mindegy is hová, csak tuja legyen. Mert az olyan szép.

És ebben azért van valami: a tuja valóban szép. Szép, amikor olyan környezetbe kerül, ahol szép tud lenni, amikor földje nem szárad ki, amikor a harmincöt-negyven fokos melegben a gondos gazda naponta-kétnaponta megitatja egy vödör vízzel, sőt, késő ősszel és télen is hajlandó az öntözéssel bíbelődni. Amikor azért kerül egy kertbe, mert ott színe, habitusa, látványa, szerepe miatt létjogosultsága van, amikor beleillik a szűkebb és tágabb környezetbe egyaránt. Mondjuk egy mediterrán kertbe.

De a nyakló nélkül ültetett tuják kilencven százaléka egyik feltételnek sem felel meg. Divatnövénnyé vált, és honi kertjeink néhány év alatt eltujásodtak. Kis magyar eltujásodás. A tuja ész nélküli telepítése nem más, mint egyfajta igénytelenség. A „jó lesz az” hamis bizonyossága, a „szomszédnak is szép, nekem is kell” csalóka alapállása.

Nem kert, csak tujasor
A magunk részéről már évekkel ezelőtt közhírré tettük, nem vállaljuk olyan kertek tervezését és építését, ahol a „csak néhány tuját a kerítés mellé” szemlélet a legfőbb rendező elv. Merthogy abból sohasem lesz kert, még ha úgy is néz ki, az attól csak néhány tuja marad. Mert a sövény és a tujasor nem szinonimái egymásnak. Egy kert sohasem szerveződhet egy tujasövény kósza ötlete köré, nem alakítható ki kert a szó valódi értelmében egy nyílegyenes, örökzöld sövényből és a köré megálmodott zöld gyepből. Mindez akkor is így lenne, ha a boróka tarkadíszbogár messzire elkerülné Magyarországot.

A vég kezdete
(www.macroadventures.com)
Ráadásul hazánkban számos más, térhatárolásra, intim kertrészletek kialakítására alkalmas örökzöld vagy lombhullató fenyőféle, cserje és évelő közül választhatunk. Választhatnánk. De nem, mi – bár tujáink évek óta pusztulnak –, rendületlenül ültetjük őket, és évről évre elcsodálkozunk pusztulásukon. Pusztulnak a gombás megbetegedésektől, az állati kártevőktől, a vízhiánytól, a barnulástól, a nem kellő mennyiségben képződő gyanta hiányától, a száraz melegtől és igen, újabban talán a boróka tarkadíszbogártól is.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy mitől. Az igénytelen kerteknek és a tuják sematikus látványának csak az igényes kertkultúra, az őshonos, nagy tűrőképességű, már bizonyított fajok és fajták telepítése vethet majd véget. És ehhez az is kell, hogy jelentősen változzon a szemlélet kertügyben. Mert ahogy házat sem épít senki saját kútfő alapján, s egy lyukas fogat sem áll neki házilag megreparálni a fürdőszobai tükör előtt, ugyanígy a kert tervezését és a kert építését is – és nemcsak a tuják miatt – érdemes szakemberre bízni.

Persze ez még kicsivel odébb lesz.
Mert nekünk tuja ügyben is Mohács kell.

4 megjegyzés:

  1. Ez mind igaz lenne, ha csak a thujákat érintené a kártevő. (Hozzáteszem, ha egyáltalán és csak erről a kártevőről van szó, eddig ugyanis a borókaszút gondolták a bűnösnek, és az apró bogárkákat meg is lehet találni a hajtások végénél). De a boróka pl. kifejezetten szárazságtűrő növény, és mégis belemegy. Aztán nem kíméli a hamisciprust, a valódi ciprust (ami szintén szárazságtűrő), a leylandit, a gyantásciprust, sőt az idén már a mamutfenyőben is volt. Hogy csak a saját kertemben tapasztaltakról beszéljek, márpedig az én növényeim jó karban vannak.

    VálaszTörlés
  2. a ciprusfélék társasága mostanában ezer sebből vérzik, és nemcsak emiatt az apró szépség miatt, (meg a mindenféle egyéb betegségről nem is szóltunk!) -
    vegyük például a pajzstetveket, mert ott mindig van egy kis káosz - bár nem vertük nagy dobra, de lassan és biztosan megjelent a mediterrán elterjedésű, apróbb és agresszívebb "apró" boróka kagylós pajzstetű.
    majd örömmel vettem tudomásul, hogy városi környezetben kegyetlenül pusztít a boróka viaszos pajzstetű, ami ugyan őshonos hazánkban, de! ezt valószínűleg mégis olaszhonból hurcolták be, örökzöldekkel. pillanatok alatt (elég egy kellemesen meleg nyár, jól időzített csapadékkal) felszaporodik - és nem lehet tőle megszabadulni.
    és akkor teknős pajzstetűből is akad egy két érdekesebb faj, városi környezetben friss telepítésű nyugati tuján már erősebb fertőzések is jelentkeztek, tehát a faiskolai szaporító anyagon már ott a lappangó fertőzés, amit később nehéz kilőni a kiskertben.
    na de így jár, aki nem lát túl a bébi tuja sövényen.

    VálaszTörlés
  3. Nekünk egy 30m kavicsos bejáró mellett lévő tujasövényünk van és minden évben megrémülök, ha meglátok valamelyik tuján bármit is. Már itt volt mikor ide költöztünk, gyönyörű sövényt alkot és maga a gondolat,hogy egy 20 éves tujasor egyik napról a másikra elpusztulhat borzalmasan megrémiszt. Két ezüst tujámat (5m magas) sajnos ez a bogár pusztította ki néhány hét alatt, ezek külön álltak. Megértem, hogy sok kertész nem szereti, de attól függetlenül én nem kívánok megválni ettől a csodás zöld kerítéstől. Mit lehet tenni a kártevő ellen azon felül,hogy tápoldatozzuk, öntözzük, permetezzük a növényt? Milyen más hazai növény van ami ugyanezt a szerepet ki tudná váltani ha mégis elszabadulna a "pokol"?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A helyzet az, hogy nem sokat tehetünk, sőt, ha pontosabban akarok fogalmazni: semmit. Ha a tuják a nyári forróságban - amikor folyamatosan harminc fok fölötti a hőmérséklet - megkapják a napi tíz liter vizüket, már sokat tettünk azért, hogy a lehető legjobb állapotban legyenek. És hát marad még a permetezés és a tápanyag utánpótlása.
      A tuják kiváltására leginkább a tiszafa és a babérmeggy lehet a legalkalmasabb.

      Törlés