Tulipánok |
Mert kertünknek lenni kell, még ha pici, belvárosi előkert is az, vagy hatalmas, ahol játszótér és búvópatak is elfér, mert kert nélkül lehet élni, csak nem érdemes. S ha most egy panelben lakunk, vagy albérletben, esetleg épül a házunk, vagy felújítjuk a régit, gondolatainkban már akkor is ott a mi saját kertünk, a majdani, ahol mi ültetjük el az első facsemetét, mi döntjük el, hová kerüljön a kerti hinta és hol legyen a nyársaló.
Mi megyünk végig gondolatban mezítláb a harmatos füvön, hogy a reggeli teához citromfüvet, mentát, kakukkfüvet tépjünk, aztán üljünk csak ott csendben, kortyolgatva kedvenc poharunkból, nézve a napfénnyel ébredő katicákat, bámulva a pókot, amint a borókabokor mellett szövi a hálóját.
És csak szívjuk, szívjuk be a levegőt. A MI KERTÜNK levegőjét.
Ez a blog azért született, mert szeretjük a kertet.
Ha lehet, reggeltől estig csak a kertekről beszélnénk. Bennünket nem hoz lázba egy új mobiltelefon, de elolvadunk egy jó gereblyétől. Karácsonyra már nem kérünk parfümöt. Tüskeálló, mégis puha munkáskesztyűt kérünk. És a hasított bőrcipőknél jobban érdekelnek a gumicsizmák.
Katicabogarakat és ragadozóatkákat rendelünk az Interneten, és békákat telepítünk a kertbe, hogy vegyszer helyett ők oldják meg a kártevőirtás egy részét. Beszélgetünk az almafával, később a ribizlibokrokkal is, s néha azon kapjuk magunkat, hogy már egy zöld lábtörlőről is a pázsit jut eszünkbe. Szakajtónyi mentalevelet szárítunk, és fűszert már rég nem veszünk a boltban.
Ilyenek vagyunk mi.
Itt, a Kertmanufaktúránál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése