Farkasboroszlán: illatos, szép, de mérgező

Farkasboroszlán (fitoapteka.org)

Ha méhek lennénk, a hazánkban őshonos Farkasboroszlán (Daphne mezereum) alighanem az első helyek egyikén állna a kora tavaszi virágzó növények listáján. Ebből a szempontból tulajdonképpen mindegy is, hogy nem méhek vagyunk: a Farkasboroszlán nálunk is az első helyek egyikét foglalja el ezen a listán.

Már ami az illatot és a látványt illeti, mert amúgy mérgező növényről van szó, a téma avatott szakértői szerint leginkább mezerinről és dafninról. (A blogbejegyzőnek ezen a ponton önkritikát kell gyakorolnia: sem a mezerinről sem a dafninról nincsenek mélyreható ismeretei, hacsak nem tekintjük halovány ismeretanyagnak az alkaloid szót, melynek felemlegetése a két méreganyag apropóján egészen biztosan helyénvalónak tűnik.)

Persze, ha madarak vagyunk, akkor méregről szó sincs, madárként ugyanis nyugodtan eszegethetjük a farkasboroszlán szép vörös bogyóit, szárnyas barátainknak mindez semmiféle gondot nem okoz.

Nekünk viszont nem tanácsos csemegézni belőle, maradjunk inkább a látványnál és az illatoknál. Vannak helyek a Dunántúlon és az Északi középhegységben, ahol már a hóolvadás idején is virágzásnak indul – ilyenkor természetesen az ágain még nincsenek levelek –, a környéket pedig pompás illatával tölti meg. Előszeretettel tanyázik a ligeterdőkben, megtalálható a gyertyános-tölgyesekben és a bükkösökben is.

Nem nő magasra, 70-130 centiméter közötti, lombhullató cserjéről van szó. A fiatal vesszők sárgásbarna színűek, a virágok az erőteljes rózsaszíntől a bíborig minden árnyalatban megtalálhatók, de van fehér virágú farkasboroszlán is. Meghálálja a jó minőségű talajt, szereti a kissé agyagosabb földet és nem viseli el a tartós szárazságot. Inkább a félárnyékos helyeket kedveli és az sem árt, ha kissé savanyú talajt biztosítunk számára. Kiválóan kombinálható hagymás növényekkel vagy más, korán virágzó tavaszi cserjékkel, de helye lehet évelők között is.

Madár- és illatbarát kertek kedvelőinek ideális növény, februártól áprilisig mindenkit megörvendeztet látványával és illatával. Kérgéből gyógyszert készítenek, a népi gyógyászatban korábban rendszeresen használták övsömör és más bőrbetegségek gyógyítására. Latin nevében Daphnét, a görög nimfát őrzi.