kertmanufaktúra

2012. január 8., vasárnap

Korai lonc, illatos lonc

Korai lonc (mygarden.uphero.com)
Nem tudni, milyen volt az időjárás az 1910-es évek vége felé azon a napon, amikor Darmstadt város botanikus kertjében meglátta a napvilágot a Korai lonc (Lonicera x purpusii), de hogy megjelenésével napfényt varázsolt a kertbarátok legszomorúbb telébe is, az bizonyos.

Elméletileg lombhullató, gyakorlatilag télizöld, vagyis lombját nagyjából egészéből télen is megtartja. Úgy három méter magasra nő meg, piros bogyóterméseket nevel. Érdemes még tudni róla, hogy meghálálja a védett fekvést, amúgy megél a napon és a félárnyékban is. Ami azonban mindezeknél is kívánatosabbá teszi, az a téli virágzása. Merthogy ez a darmstadti születésű lonc fittyet hány a naptárra, és gyakran már decembertől márciusig, áprilisig hozza illatos, hófehér virágait.

Érdekessége, hogy idősebb korában a kérge gyakran hámlik. Amikor ágai a földig hajolnak, nem ritkán saját ötlettől vezéreltetve meggyökeresednek. Ültethetjük szoliterként, de a látvány és az illat valójában csak egy csoportot kialakítva érvényesül igazán. Normál kerti talajba ültessük, és igyekezzünk olyan helyet választanai számára, ami közel van a házhoz, a teraszhoz, vagy a kerti úthoz, hogy fantasztikus illatát a téli hónapokban is maradéktalanul élvezhessük.

Hasonlóan korán virágzik a Kínában őshonos Illatos lonc (Lonicera fragrantissima), neki viszont hiába keresnénk aprócska szőröket a veszőin, ugyanis a hajtásai és a vesszői is kopaszok. Némiképp alacsonyabbra nő, és megelégszik a két méteres magassággal. Valamivel később, január végén, február elején kezdi hozni hófehér virágait. Termése szintén piros, ezek júniusra a madarak nagy örömére mindenütt beérnek. Igényei azonosak a korai loncéval: védett fekvést kell tehát biztosítsunk neki, egyébként elviseli a félárnyékot is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...