Két arany: eső és vessző

digitalgallery.ca

Aranyeső és aranyvessző. Ugyan mindkettő arany, de az aranyvessző az olajfafélék csapatában játszik, másikuk pedig a pillangósvirágúakat erősíti. De mindketten sárga virágokat nevelnek.  És pazar látványt nyújtanak. (Arról tudomásom szerint mindeddig nem készültek tudományos elemzések, hogy a Drága Isten szépen kérlek… kezdetű mulatós opusban nem kevésszer emlegetett aranyesőnek van-e bármilyen köze is e délvidéki növényhez…)

imagejuicy.com

A Dél-Európában honos Aranyeső (Laburnum) nevét hosszú – nem ritkán 30-40 centiméteres – virágfürtjeiről kapta. Általában 6-7 méteres bokor, de gyakran kis fát is nevelnek belőle. Ha a Közönséges aranyeső (Laburnum anagryroides) és az Alpesi aranyeső (Laburnum alpinum) hibridjét, a Kerti aranyeső (Laburnum x watereri ’Vossii’) fajtáját ültetjük, akkor akár félméteres virágfürtökben is gyönyörködhetünk. Május-június tájékán virágzik. Érdemes megjegyezni, hogy a növény minden része mérgező. Jobban érzi magát a napon, mint a félárnyékban, ha ilyet ültetünk inkább napos helyet keressünk neki.

www.pictokon.net

Az Aranyvessző vagy Aranycserje viszont (Forsythia) – legtöbbször ezt emlegetjük aranyesőként – korábban, már március-áprilisban virágba borul, de soha sem jut eszébe, hogy virágait hosszan csöngő fürtökben tárja közszemlére. Lombfakadás előtt virágzik, ezért ha gyönyörködni szeretnénk a virágba borult ágak elragadó látványában, tél végén soha ne metsszük meg. Ugyanez érvényes a többi, kora tavasszal virágzó cserjére is – Törpemandula (Amygdalus nana), Babarózsa vagy Szilvarózsa (Prunus triloba, Amygdalus triloba), az Ezüstfa (Elaeagnus), Magyal (Ilex), Jezsámen (Phyladelphus) –, ezek ugyanis az éves vesszőkön, azaz előző évben nevelt hajtásaikon hozzák virágaikat. (Részletesebb felsorolás található a Díszcserjék metszése című bejegyzésben.)

www.geograph.org.uk

Nevét William Forsyth-ról, egy Skóciában született kertészről kapta, akit 1784-ben neveztek ki a kensingtoni királyi kertészet főfelügyelőjévé. Látványos tavaszi cserje, kedveli a napot, de árnyékosabb területen is megtartható. Jó minőségű, tápdús talajra van szüksége. Ültethetjük szoliterként, vagyis egy tágasabb terület egyedüli növényeként, de sövényként is megállja a helyét.


Ui.: Ha valakit a bevezetőben említett nóta vezet el az aranyesőhöz, hát akár úgy is elültetheti, hogy fürtjei ráboruljanak a szép kis házra.