Lampionvirág

Lampionvirág (Physalis alkekengi)
(blog.creaders.net)

Feltűnő, narancspiros csészeleveleivel valóban világító lampionokra hasonlít. Egyébként a népnyelv másféle hasonlóságot is felfedezni vélt, erről a kevésbé diszkrétnek tűnő papmonya, paptöke vagy hólyag elnevezés is árulkodik. Sokfelé zsidócseresznyeként vagy Vénusz köldöke néven ismerik.

Narancspiros őszi színfolt
(cambridge2000.com)

A lampionvirágot gyakorlatilag fagytűrő évelőnek nevezhetjük. A gyakorlatilag kitétel azt jelenti, hogy nagyon hideg teleken azért érdemes a tövét lombbal, szalmával takarni. Nem árt tudni, hogy a „lampionok” csak az ősz közeledtével válnak narancspirossá. Annak tehát, aki azért ültetné a díszkertbe, hogy tavasztól őszig legyen narancssárga növényfoltja az ágyásban, más évelőt kell keresnie.

Termése késő őszig díszlik
(maritimegardener.blogspot.com)

A díszes lampionok látványa viszont késő őszig tart, bőven novembert, esetleg kora decembert mutat már a naptár, amikor a csészelevelek is elporladnak. Ősszel egyébként szobadísz is válhat belőle, hosszabb szárral vágva érdekes színfoltjai a lakásnak, de termései is jól mutatnak egy kisebb tálban vagy üvegkehelyben összegyűjtve.

Ha elszaporodna, tőosztással szétültethető
(toancientofdays.blogspot.com)

A kertben olyan helyet érdemes neki választani, ahol jól érvényesül majd a termések narancssárga színe, és elegendő hely áll rendelkezésére, ugyanis a lampionvirág könnyen elterjed. Ha túlságosan elszaporodna, a töveket ősszel szétoszthatjuk, és az így leválasztott növényeket új helyre ültethetjük.

Gondozása nagyon könnyű, nem igényel extra figyelmet. Kedveli a kissé árnyékosabb fekvést, de igénytelensége miatt napon és árnyékban egyaránt megél. A talajjal szemben sincsenek nagy igényei, bár jobban érzi magát tápanyagban gazdagabb földben. Ritkán nő hatvan-hetven centiméternél magasabbra, az egyméteres termetet a lampionvirág ’Gigantea’ fajtája célozza meg.

Irodalmi adatok szerint eleink előszeretettel használták reumás fájdalmak kezelésére, de vizelethajtásra is bevált népi gyógyszer volt. Amúgy a növény minden része mérgező, és ez még akkor is így van, ha az Interneten rendre fellelhetők az ennek ellenkezőjéről tanúskodó feljegyzések.

Ehető rokonság: perui földicseresznye (Physalis peruviana)
(garten2null.de)

Az ehető „változat” nagy valószínűséggel nem a Physalis alkekengi, hanem a Physalis peruviana, vagyis a Perui földicseresznye, őkelme időnként az élelmiszerboltok zöldséges pultjain is felbukkan. Nem mellesleg ez utóbbi termése is csak érett állapotában fogyasztható, nyersen ez is mérgező.  Érettségét tökéletesen jelzi a színe: ha a termés már sárga és nem zöld, biztonsággal fogyasztható.

A perui földicseresznye termése éretten mindig sárga,
sohasem lesz piros
(sybaritica.me)

A két növény megkülönböztetésekor általános alapszabályként érdemes megjegyezni, hogy a Perui földicseresznye termése és a termést körülvevő csészelevél sohasem pirosodik be, mindig sárga színű marad.

Perui földicseresznye: a lampionok mindig
sárgák maradnak
(bidorbuy.co.za)

A földicseresznyét egyébként szintén nevelhetjük a kertben – nálunk egynyáriként ismert –, védett, meleg fekvést kell biztosítanunk számára. Érett termését salátákhoz lehet felhasználni, de a különlegességeket kedvelők szörpöt vagy lekvárt is készíthetnek belőle.