Oroszlán a fán

Az állatok királynője
(www.facebook.com/Bardia.Landscape)

Jól van így. Hogy itt vagy újra. Hogy megint újat tudsz mutatni.
Mert mire mennénk nélküled, élnénk csak mulyán, semmi giccs, semmi parádés cicoma, semmi ízlésficamos rettenet. Szegényebbek lennénk, na.

Hosszú, gyötrelmes évek múltak el úgy, hogy nélkülözni voltunk kénytelenek a fán pihenő oroszlán semmi mással nem pótolható látványát. De a hét szűk esztendőknek is vége szakad egyszer, a mi fán pihenő oroszlán nélküli hét szűk esztendőnknek mostanság lett vége. Jobb későn, mint soha.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a kertbarátok giccsigényére a kertbarátgiccsigénykielégítő ipar mily gyorsan és hatékonyan igyekszik reagálni. Autógumi az előkertben? Nosza, készletben készítünk színes autógumi csodákat a mi kedves ügyfeleinknek. Világító őz? Már gyártjuk is. Mosolygó gólyák? Rendeld meg több méretben! Mackó hordóval? Barna vagy fekete legyen?

Mostantól tehát külön bejáratú pihenő műoroszlánunk is lehet. Megnyugtató. Merthogy az ember készíttet magának egy pompás kertet, egy ligetes csodát, aztán elvan benne, mint a befőtt. Oroszlán nélkül. Horror.

Kiülünk a teraszra, kezünkben koktél vagy whiskey, szivar, egy jó kávé, a poharat lazán fogjuk, kisujjunk égnek mered. Mondanék – csak a történeti hűség kedvéért: a szóvég gyakran náknak hangzik – én valamit, búgjuk szívszerelmünknek negédesen, és közelebb hajolva bele is suttogjuk a fülébe: oroszlán. Hogy az kellene még ide. És másnapra megvesszük szívünk szerelmének – kicsit magunknak is, persze – azt az oroszlánt, mert az nem járja, hogy a világító őz és a borjú méretű műkutya csak néhány hegedülő békával tudjon szót váltani kertünkben éjszakánként.

Valahogy így.
Ülünk a teraszon, szemünket legeltetjük a kerten. Az egyik faágon ott pihen a mi pompás műoroszlánunk.

Szép. Az élet szép.

Várjuk az újabb csodát.