Álganajtúró az év rovara

Zöld, kék, fekete, vagy lila színben pompázik
(https://www.biolib.cz/en/)

Mégpedig a tavaszi.
Merthogy álganajtúróból akad közönséges, változékony, hegyi, és még számos szép nevű egyed.

Ami a tevékenységét illeti, valóságos ganajokat túr, nevében tehát nem ezért áll az ál szócska. Sem nem azért, mert bármi elől és ellen álcázná magát, hanem azért, mert rendszertani besorolásuk szerint a ganajtúrók valódi és álganajtúrók csoportjára oszthatók. Nyertes cimboránk gőzerővel vesz részt az elhalt élőlények tetemeinek, illetve maradványainak lebontásában, hozzájárulva ezzel a természetes komposztálódás folyamatához.

A kertekben áprilistól, májustól találkozhatunk velük, s egészen őszig vendégeskednek a föld felett. Akkor beássák magukat a föld alá, függőleges és vízszintes járataikat jellemzően patás állatok ürülékével töltik fel, majd következik a peterakás időszaka. Az új álganajtúró nemzedék tagjai a föld alatt érik el kifejlett méretüket, és tavasszal indulnak föld feletti kirándulásokra. Mindezt a peterakók már nem érik meg, nékik még tél előtt véget ér földi és földalatti létük.

A Magyar Rovartani Társaság ismertetője szerint a tavaszi álganajtúró – Trypocopris vernalis – földrajzi elhelyezkedéstől függően hol kék, hol zöld, hol lila, hol pedig fekete színt ölt fel. A Balatontól délre eső területeken a zöld szín a divat, másutt a kék és a fekete a menő.

A meglehetősen szoros versenyben egyébként az ezüstös ősrovart, és a selymes döglegyet utasította maga mögé.