Menekülés a költségbecslésbe

Csavaros megoldások
(www.facebook.com/Ecossistemas)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Van az úgy néha, hogy a megrendelőnek nem akaródzik fizetni. Ilyenkor ki kell találni egy jó kifogást, az a nem fizetések mozgató rugója, valóságos sava-borsa az efféle ügymeneteknek.

A kifogás.

Legújabb nem fizető ügyfelünk kifogása a költségbecslés. Merthát az szerinte árajánlat, csak költségbecslés névre hallgat.

Udvarias kertépítő szakmérnök ilyenkor kellő tisztelettel hívja fel az ügyfél figyelmét a költségbecslés és az árajánlat közötti különbségre, külön kitérve arra is, hogy a kedves ügyfél nem kért árajánlatot. Megelégszik ő a becsléssel is, ha biztosan akörüli marad a végösszeg. Akörül marad, a két nap két nap lesz, s az ár nem változik, ha azokat a munkákat kell elvégezni, amire a becslés vonatkozik.

Csak azokat kell. Ebben maradtunk.

Az első építési nap első félórájában aztán elhangzik a „ha már itt vannak….” kezdetű mondat, mely mondat amolyan jolly joker, ez a mindent vivő lap, a telitalálatos szelvény, ez maga az Isten lába.

Ha már itt vannak.

Ezt a bevezetőt egyébként mindig egy hosszabb felsorolás követi, hogy meg kellene csinálni ezt meg azt, és amazt is persze, ja, meg még lennének itt kisebb feladatok is, semmiség az egész.

Ha már itt vannak.

Esetünk konkrét égből pottyant plusz feladatai kétszer annyi munkát jelentettek, mely tényre udvarias kertépítő rögvest rámutat. Hogy magasabb lesz a végösszeg, nem kicsivel, és diszkrét matematikai összefüggéseket – a két nap és a kétszer két nap munkadíjakra, anyagköltségekre gyakorolt hatásait is ideértve – szintúgy felemleget.

Jaj, nem baj az, de ha már itt vannak, csinálják meg!

Megcsináltuk. Ha már ott voltunk.

A munka végeztével aztán ügyfél levelet ír. Hogy ő itten oszt és szoroz, drágaság van, aztán az árajánlatban alacsonyabb volt a végösszeg, s fájdalom, de ő most akkor inkább kevesebbet fizet, úgy két napnyi munkadíjjal. És egy kéretlen jótanáccsal is ellát, szerinte egyértelműbb árajánlatot kell adni.

Kérdés mármost, valóban híján van-e az ügyfél a szöveg- és beszédértés képességének, emlékezetkieséssel is küzd, vagy VIP páholyt birtokol a kifogáspárti nem fizetők díszes csoportjában?

A helyes megfejtők között a Gazdálkodj okosan! társasjáték stílusos változatát sorsoljuk ki.

Lágyszárú évelők visszavágása

Később, de többet virágzanak majd

Könyvtárnyi irodalma lesz lassan a lágyszárú évelők tavaszi visszavágásának, a közkeletű nevén Chelsea-vágásnak nevezett módszernek, a metódus lassan-lassan Magyarországon is teret hódít.

Az elnevezés a szigetországban hihetetlen népszerűségnek örvendő Chelsea Flower Show nevéből ered, a kiállítást hagyományosan május végén tartják, s ez az időszak – május utolsó, június első hete – a legalkalmasabb a visszavágás elvégzésére.

Visszavágásra amúgy egyáltalán nem lenne szükség, de az a határozott igény, hogy évelőink minél hosszabb ideig virágozzanak, megteremtette a Chelsea-vágás divatját. A módszer hatásos, de komoly beavatkozást jelent a növények megszokott életritmusába.

A visszavágás ugyanis jelenős mértékben csökkenti a növény magasságát, a műveletet követően a kifejezetten magas évelők is alacsonyak, zömökebbek lesznek. A megkurtított szárak virágzása hetekkel később kezdődik, de a tapasztalatok szerint több virág képződik majd. Ha a növény összes szárát visszavágjuk, az eredeti virágzási idő hetekkel későbbre tevődik, ezért ma már inkább a feles megoldás áll a dobogó legfelső fokán. A teljes mennyiség felét május végén, de inkább június elején visszavágjuk, a másik feléhez nem nyúlunk. Így a magasabban hagyott szárakon az eredeti időpontban jelennek meg a virágok, s mire ezek hervadni kezdenek, a visszavágott szárak éppen akkor bontják ki virágaikat.

A színkavalkád ideje így meghosszabbodik, ráadásul a növény dúsabb, zömökebb lesz. A visszavágás mértékét illetően a vélemények meglehetősen megoszlanak, akadnak, akik szigorúan az egyharmad elvet követik, mások az évelőket automatikusan felére vágják vissza. A módszer természetesen az ősszel virágzó évelőknél is használható, az eljárás ott is ugyanez.

A virágzást akkor tudjuk a lehető legkésőbbre csúsztatni, ha az eredeti virágzási időhöz képest a legközelebbi időpontban történik meg a visszavágás. A Chelsea-vágás alkalmazását a kert kialakítása előtt érdemes a tervezővel megbeszélni, mert az időben elcsúsztatott virágzási időt a szomszédos évelők, cserjék virágzási idejével egyeztetni szükséges.

Oszlopos Leylandii

Cupressocyparis leylandii 'Fastigiata'
(https://www.floragard.de)

Oszlopos formája miatt nincs szüksége nagy területre, megelégszik egy három-négy méter szélességű hellyel is. Magassága elérheti a hét-nyolc métert, de nyírással, metszéssel alacsonyabbra alakítható.

Évente akár hetven, száz centimétert is nő, jól tűri a zordabb körülményeket, a semleges kémhatású, esetleg enyhén savas talajt kedveli. Napos területrész a legjobb számára, de egy félárnyékos kertszakaszra is kerülhet.

Ültethető sövényként, ugyanakkor szoliterként is tökéletes megoldás lehet. Az ültetést követő évben viszonylag több öntözővízre van szüksége, a későbbiekben megelégszik a heti egyszeri, alapos vízadaggal.

Cupressocyparis leylandii '2001'
(https://gardenboutique.ro/)

Metszeni tavasszal, április végén, május elején és augusztus végén érdemes, ennél korábbi, illetve későbbi időpontokat nem javaslom.

A kertészetekben az oszlopos fajták közül a ’Pyramidalis’, a ’Fastigiata’, a ’Green Rocket’ és a ’2001’ fajtákat találjuk leggyakrabban.

Vadvirágos rétre fel

Közel a természethez

Semmi kétség, a legújabb divathullám a vadvirágos rét.

Ha így megy tovább, a kereskedőknél lassan-lassan hiánycikk lesz a vadvirágos rét magkeverék, köszönhetően az utóbbi hónapok, évek médiamegjelenéseinek. Mindenki vadvirágos rétre vágyik, mert az olyan szép tud lenni a televíziók kertészeti műsoraiban, és a kertészeti szaklapok gondosan összeállított, fényképes cikkeiben.

Valóban szép.

De kialakítása nem mérhető egy növényágyás létesítésének feladatához és idejéhez. Míg előbbi a terület előkészítéséből és a növények ültetéséből áll, a vadvirágos rét létrejöttéhez legalább másfél, de inkább két esztendő szükségeltetik.

Kezdődik azzal, hogy a kiszemelt területet nem árt tökéletesen megtisztítani a gyomnövényektől, aztán a talajt alaposan fellazítani, a felületet tömöríteni és elgereblyézni, s csak ezután kezdődhet a vetés. Ha a tágabban értelmezett szomszédságban galambokkal foglalkoznak, nem árt ideiglenesen csősznek felcsapnunk, merthogy a galambok terített asztalként tekintenek a gondosan előkészített területsávra, és az utolsó magig képesek felenni reménybeli rétünket.

Következő feladatunk a terület folyamatos öntözése, pontosabban nedvesen tartása annak érdekében, hogy a csírázás folyamata tökéletes legyen. Jobb helyeken a magkeverékekben egynyáriak, kétnyáriak és évelők vegyesen vannak – a fűmagot is tartalmazó csomagok kerülendők! – egyik-másik az első évben erős gondolkodásra adja a fejét, és csak a második évben hajlandó nekiindulni.

A vadvirágos rét nem illik minden kerthez és lakóházhoz, de tökéletes részlete lehet a természetközeli kerteknek, viszont szóba sem jöhet egy modern vagy egy mediterrán kertben. Ellenjavallt abban az esetben is, ha a családban valaki a magkeverék növényeire allergiás vagy esztétikai okok miatt kevesli az évi kétszeri kaszálást.

Kakaslábfű, talpas muhar

Helyes öntözéssel elkerülhető
(https://extension.psu.edu/)

Mindkét egynyári gyomnövény képes arra, hogy a legváratlanabb pillanatban, szinte
a semmiből bukkanjon elő, és agresszív terjeszkedésével kiszorítsa a gondosan ápolt gyepet. A folyamat végén a területet gyomtengerré változik, ha pedig mindez bekövetkezik, bizonyosan búcsút mondhatunk a szép zöld gyepnek.

A megoldás lehet vegyszeres és természetes, illetve használható a két metódus ötvözete is. A vegyszeres eljárás hátránya, hogy a szer első kategóriás méreg, vásárlása engedélyhez kötött, házilagosan tehát nem beszerezhető, nem használható. A természetes megoldás viszont házilagosan is működik, de nagy odafigyelést és figyelmet igényel.

Mindkettő magról terjed, s a szél bármikor képes berepíteni a területre néhány ezer magot, ez ellen tehát lehetetlen védekezni. A terület vízellátását azonban szabályozhatjuk, egyszersmind segítve ezzel az erős, strapabíró gyep kialakulását. A túlöntözött, állandóan nedves felület valóságos édenkert a kakaslábfű számára, ráadásul ez a gyep elkényelmesedéséhez is vezethet.

A fű ugyanis a mindennapos öntözés hatására „megtanulja”, hogy a vizet a talajfelszín közeléből is fel tudja venni, gyökere tehát nem fog a mélyebb rétegek felé igyekezni, a könnyebb utat választja. Ezzel pedig lassan kiritkul, gyengül és teret enged a gyomnövényeknek.

A kevesebbszer, de intenzívebben öntözött, erősebb gyepben jóval kevesebb gyom tud megtelepedni, és kiirtásuk ilyenkor kézzel is megoldható, s a kihúzott kakaslábfű vagy muhar helyén nem éktelenkedik majd egy csupasz lyuk. A muhar és kakaslábfű nélküli gyephez vezető legfontosabb lépés az öntözőrendszer helyes beállítása.

Harmincöt fok feletti, tartós kánikulában indokolt lehet a naponkénti öntözés, máskor elegendő a két, három naponkénti is. Fontos, hogy a talaj két öntözés között fel tudja dolgozni a vizet, de a föld ne száradjon cserepesre. A mindig nedves talaj az egyik legfőbb oka a muharfélék megjelenésének. A gyommentes pázsit másik alapfeltétele pedig a rendszeres gyepszellőztetés és a jó tápanyagellátás.

A növények beszélgetnek egymással

Hálózatok hálózata
(https://medium.com/

Még a hatvanas években történt, hogy egy csendes amerikai poligráfot kapcsolt növényeire, kiderítendő, beszélgetnek-e azok egymással.

Szurkálta, perzselte a leveleket, majd tényként közölte: a növényeknek érzelmi reakciói vannak, másképp reagálnak, ha egy velük jól, és másként, ha egy velük rosszul bánó ember közelít feléjük. Ausztrál kutatók aztán néhány évvel ezelőtt tudományosan is bizonyították, hogy az egymástól elzárt növények valamilyen úton biztosan kommunikálnak egymással.

A kísérletben a bazsalikom és a csili volt a két főszereplő, s kiderült: a csili magok határozottan jobban fejlődnek a bazsalikom mellett akkor is, ha a magokat és a fűszernövényeket egymástól kémiai és fizikai értelemben is elválasztják. A kutatók szerint a növények sejtszintű, nanomechanikai oszcilláció, vagyis egyfajta hangjelzés vagy szignál segítségével tartják a kapcsolatot.

Az már egyébként korábban bebizonyosodott, hogy veszély – például levéltetű invázió esetén – kémiai jeleket küldenek a szomszédságnak, illetve olyan vegyületeket bocsátanak ki, amelyek odavonzzák a tetvek természetes ellenségeit.

Angol kutatók úgy találták, a növények a föld alatti gombahálózatot amolyan internetként működtetik, s ezen keresztül küldenek pozitív vagy negatív jelzéseket egymásnak. Eddig egyébként a növények által kibocsátott illatok vagy illékony anyagok közül több mint ezerhétszázat azonosítottak, és úgy vélik, létezik húsz, a kommunikációban szerepet játszó molekulacsoport.

Akárhogy is van, emberi fogalmainkat használva, ha más módon, de a növények képesek a látásra, a hallásra és a szaglásra is. És ki tudja, talán jobban szót is értenek egymással, mint mi, emberek.

Alkalmazkodás

Változó klíma
(https://eos.org/)

Egy, a Plant Journal folyóiratban megjelent tanulmány szerint a növények képesek alakjukkal – száruk és levelük méretének változtatásával – alkalmazkodni a klíma változásához.

Az alkalmazkodóképesség tudományos kutatása az állatvilágban már korábban bebizonyította, hogy az alakváltozás és az alakváltoztatás az állatoknál nem ismeretlen fogalom: néhány melegvérű faj fülének, illetve csőrének méretét megnövelve növeli a hűtést szolgáló felületeket.

A növények esetében az alakváltozás merőben más természetű: egész testfelépítésük változhat. Levelük kiegyenesedik, megnövelvén ezzel az árnyékoló felületet, száruk pedig megnyúlik. A kutatók arra jutottak, meg kell keresni azt a molekulát, amelyik képes a változási folyamat elindítására azoknál a növényeknél is, amelyek a nemesítés során ezt a természetesnek mondható képességüket már elvesztették.

Mindeközben egy másik tudományos vizsgálati modell szerint a felmelegedés mostani ütemét alapul véve a jelenlegi termőterületek nyolcvanöt százaléka marad megművelhető. Ha a felmelegedés a mostani szintnél magasabb lesz, ez a szám hatvan százalékra csökken, és minden bizonnyal szükség lesz új növényfajok telepítésére.

A magyarországi klímaváltozást kutató meteorológusok elemzése szerint 2100-ra Budapest Tirana jelenlegi éghajlatára hajaz majd leginkább, az ország egészére pedig Várna és Plovdiv környékének klímája lesz jellemző. Akárhogy is van, 2020-ban harminchét kiszáradó magyarországi folyóvizet tartottak nyilván. Mindez azt jelenti, hogy Duna-Tisza közén elsivatagosodás lesz jellemző, ezeken a területeken biztosan változtatni kell a földművelés jelenlegi módszerein, és alighanem új növényfajok telepítésére kell felkészülni.

Két megoldás körvonalazódik: őshonos, vagy a változásra leginkább képes dísz- és kultúrnövényfajok telepítése, vagy molekuláris szintű beavatkozással új növények „gyártása”. A beavatkozással már próbálkoztunk néhányszor, lehet, itt volna az ideje a másik metódus után nézni.

Tőzegmizéria

Nem bányászatnak való vidék
(https://thefutureforestcompany.com/)

Évek óta figyelem azt az elkeseredett, és majdhogynem hiábavaló küzdelmet, mellyel környezettudatos jótét lelkek próbálják meg rávenni a nagy- és kisipari szereplőket, kertkedvelő hobbistákat, hogy szíveskedjenek tartózkodni a tőzeg forgalmazásától, illetve használatától.

Hiábavaló, mert a piaci szereplőknek a legcsekélyebb érdeke sem fűződik ahhoz, hogy józan belátás alapján önkorlátozásokat vezessenek be. Tőzeg van, mindig is volt, miért ne lehetne a kínálatban változatlanul?

Ráadásul se szeri, se száma a tőzeget népszerűsítő internetes tartalmaknak és kézbe fogható reklám vagy tájékoztató anyagoknak, melyek nem fukarkodnak a tőzeg fantasztikus hatásait taglalni.

Hogy „gazdag szerves anyagokban”, hogy a tőzeg segít „a talaj egészséges szerkezetének” kialakításában, és hogy a növények „optimális fejlődését” a tőzeg hivatott biztosítani. És hogy a „kertészetekben kapható földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga”.

Kérdés persze, miért lenne az?

A talaj egészséges szerkezete sokkal inkább függ a mikroorganizmusok jelenlététől, a növények optimális fejlődését n+1 alkotórész biztosítja, és ha ezek között nincs ott a tőzeg, attól a növények köszönik, de üzembiztosan optimálisan tudnak fejlődni. A tőzeg ráadásul nincs gazdagon felszerelkezve szerves anyagokkal, de a mondat kétségtelenül jól hangzik. A földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga minden bizonnyal a komposzt lenne, de nem tud az lenni, mert annak gyártására nem épült ki olyan iparág és lobbi, mint a tőzeg bányászatára.

Angliában 2024 óta tilos a kiskereskedelemben tőzeget használni, és láss csodát! nem dőlt össze a világ, a növények élnek és virulnak, még az is lehet, hogy optimálisan fejlődnek, mi több, a tőzeg arrafelé már nem a kertészetekben kapható virágföldek legfontosabb alapanyaga.

Amúgy a tőzeget a virágföld szerkezetének javítására, a tömörödés elkerülése érdekében használják, és fontos szempont az is, hogy javítja a virágföld vízmegtartó képességét. A helyzet mármost az, hogy mindezekre a komposzt, a kókuszrost, a faőrlemény, a perlit, az Alginit, a Bontonit, a kávézacc, az apró szemű kavics vagy a folyami homok tökéletesen képes, úgyhogy semmi szükség nem lenne a bolygó tőzegrétegét tönkretenni.

De ne legyenek kétségeink: egy-egy példaértű korlátozás, számos ajánlás és jóakaratú igyekezet ellenére ezt is sikerül majd kipusztítani. A fejlődés ezen a téren sem fenntartható, bármilyen szépen is cseng az oly sokszor hangoztatott, és mára már üres szlogenné vált gondolat a fenntartható fejlődésről.

 

Gyengéden, alulról

Amikor elkel a segítség
(Fotó: www.independenttree.com)

Ez a helyes módszer, ha örökzöldjeink hóval vastagon borított ágairól szeretnénk lerázni az égi áldást. A célszerszám pedig leginkább a söprű.

Eleink diófánál előszeretettel alkalmazott technikáját – az ágakat összevissza, alulról, felülről egyaránt erősen csapkodva –, a hómentesítéskor tilos alkalmaznunk, több kárt tennénk vele, mint hasznot. Ehelyett inkább gyengéd, mindig alulról felfelé irányuló mozdulatokkal kell leütnünk, mintsem levernünk a havat, ügyelve arra, hogy a tűleveleket ne szakítsuk, törjük.

A hó alatt görnyedező ágak tehermentesítése fokozott figyelmet igényel, ha a hóréteg jegesre fagyott, ilyenkor az ágak könnyebben törnek. Ugyanez az helyzet, ha széles jókedvünkben rázni kezdjük az ágakat, a mozdulatokra ebben az esetben is az óvatos a leghelyesebb jelző.

Nem tanácsos gereblyét vagy gyepgereblyét használni, mivel a fogak igen könnyen törést, szakadást okozhatnak, a legjobb megoldás a söprű. A legtöbb figyelmet a széles ívben hajló ágakra, az oszlopos, kúpos örökzöldekre kell fordítanunk: a tartós hónyomás miatt a meghajló, kilógó ágak néha előszeretettel abban a szögben, ívben maradnak, amire a hó tömege kényszeríti őket, s ez különösen az oszlopos, kúpos örökzöldeknél okoz jelentős esztétikai problémát.

Geotextil

Amikor semmi szükség nincs rá

Itt van nekünk a geotextil, fekete vagy fehér, szőtt vagy nem szőtt, sűrű vagy habkönnyű, széles vagy szélesebb tekercsben, esetleg méretre vágva, minden, mi szem szájnak ingere.

Kérdés mármost: kell-e nekünk a geotextil?

A kérdésre manapság kétféle válasz létezik, a geotextil hívők is e két csoportra oszlanak.

1. Kell, mert megakadályozza a gyomosodást, és használatával kevésbé szárad ki a talaj.
2. Nem kell, mert természetellenes beavatkozást jelent, mert befülled alatta a talaj, s mert miatta az ágyásunk földje egyetlen masszává válik.

A helyzet az, hogy mindkét tábor híveinek igaza van. Geotextil használatával a gyomok úgy hetven százalékát visszaszoríthatjuk, megkímélve magunkat a véget nem érő gyomlálástól. Ám ennek meglehetősen nagy ára van, merthogy a talajlakó cimborák életét alaposan megkeserítjük vele.

A geotextillel fedett ágyások nem levegőznek, a terjedő tövű növények gyakran leküzdhetetlen akadályba ütköznek, és a föld már rövid idő elteltével is egy tömbbé áll össze. S ahol csöpögtető csövek futnak az ágyásokban, a textil használatával garantáltan szellőzetlen, pangó vizes ágyások keletkeznek.

Ráadásul a gyomok visszaszorításának létezik a geotextilnél nagyságrendekkel környezetbarátabb és hasznosabb módszere is: a mulcsozás. Ez utóbbi lehet ágdarálék, fenyőkéreg, díszkavics, komposzt vagy gyapjúmulcs, falevél és más zöld szervesanyag, esetleg szalma, kagylóhéj vagy üveg.

És növények. Sűrűn ültetve.

Ha az ágyásokban szándékosan szabadon hagyott – növények nélküli – foltokat alakítunk ki, helye lehet a geotextilnek, mint ahogy érdemes használni kavicsösvények, ritka beültetésű, nagy felületű kavicságyások kialakításakor is.

A növényágyásokban azonban aligha van helye, ilyen helyeken a vastag, nyolc-tíz centiméteres mulcsréteg és a sűrűbb növénybeültetés a tökéletes.

Májustól októberig virágzó évelők

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány remek évelő a nyári szezonra:

Jószagú cickafark
(https://schwitter.ch)

Achillea filipendulina ’Coronation Gold’
Jószagú cickafark

Anthemis hybrida ’Kelwayi’
Kerti pipitér

Campanula rotundifolia
Kereklevelű harangvirág

Centranthus ruber ’Coccineus’
Piros sarkantyúvirág

Centranthus ruber ’Albus’
Fehér sarkanytúvirág

Coreopsis grandiflora ’Early Sunrise’
Nagyfészkű menyecskeszem

Coreopsis grandiflora ’Sunray’
Nagyfészkű menyecskeszem

Coreopsis verticillata ’Moonbeam’
Keskenylevelű menyecskeszem

Coreopsis verticillata ’Zagreb’
Keskenylevelű menyecskeszem

Kék iringó
(https://www.dutchbulbs.co.uk)

Eryngium planum ’Blaukappe’
Kék iringó

Gaillardia x grandiflora ’Kobold’
Törpe kokárdavirág

Geranium sanguineum var. striatum
Alacsony gólyaorr

Geranium sanguineum
Piros gólyaorr

Geranium sanguineum ’Max Frei’
Piros gólyaorr

Hieracium auratiacum
Rezes hölgymál

Nepeta x faassenii
Kerti macskamenta

Oenothera macrocarpa 'Missouriensis'
Missouri ligetszépe

Scabiosa caucasica ’Perfecta’
Kaukázusi ördögszem

Tradescantia x andersoniana
Kerti tradeszkancia

Tradescantia x andersoniana ’Karminglut’
Kerti tradeszkancia

Tradescantia x andersoniana ’Innocence’
Kerti tradeszkancia

Tradescantia x andersoniana ’Ospray’
Kerti tradeszkancia

Myosotis palustris
Mocsári nefelejcs

Ageratum houstonianum
Bojtocska

Alcea rosea
Kerti mályvarózsa

Bókoló amaránt
(https://www.australianseed.com)

Amaranthus caudatus
Bókoló vagy csüngő amaránt

Antirrhinum majus
Oroszlánszáj

Begonia cucullata
Mindignyíló begónia

Celosia argentea var. plumosa
Tarajos vagy tollas celozia

Cleome spinosa
Kleopátra tűje

Hétfiúvirág-cserje

Heptacodium miconioides
(https://www.olddairynursery.com/)

Kínában őshonos, de megfelelő körülmények között remek díszítője lehet a kerteknek nálunk is. Növekedése során a nagy méretű bokor és kis termetű fa közötti sávot célozza meg, ritkán merészkedik 6-7 méternél magasabbra.

A virágzás kezdetén
(https://www.olddairynursery.com/)

Fehér virágai a méhek nagy örömére nyár végén bukkannak elő, virágzása késő őszig tart, hófehér virágai később vöröses árnyalatúra színeződnek.

Késő ősszel
(https://www.olddairynursery.com/)

Terméseinek szintén jelentős díszértékük van, a késő őszi, téli időszakban pedig hosszú, függőleges csíkokban hámló kérgével díszít.

Kérgével is díszít
(https://www.olddairynursery.com/)

Az élőhely iránt nem támaszt teljesíthetetlen feltételeket: minden jobb kerti talajban megél, ha az nem szárad ki teljesen, és kedveli a napos fekvést. Nevét a virágzatot képező hét részből álló virágfürtről kapta, melyek mindegyikében hat-hat virág fejlődik.

Aranycsipke

Patrinia scabiosifolia
(https://www.usperennials.com)

Magasan virító, sárga ernyősvirágzata lenyűgöző. Jó talajviszonyok között magassága meghaladhatja az egy métert. Imádja a napos fekvést, legfeljebb a gyenge félárnyékot viseli el.

Humuszban gazdag, jó vízelvezetést biztosító talajban érzi jól magát. Ilyen helyen a júliusban kezdődő virágzása október elejéig is eltart, a méhek és más beporzók legnagyobb örömére. Jól bírja a komolyabb teleket, a mínusz húsz fokos hideget is átvészeli.

Tökéletes párosítás
(https://www.selectseeds.com)

Kerülhet évelők vagy díszfüvek közé, különösen jól mutat bordó, vörös, lila vagy kék virágzók társaságában. A természetközeli kertkialakításokból vagy a vadvirágos réteket idéző kertszakaszokból kihagyhatatlan.

Kelet-Ázsiában őshonos évelő, nevét egy francia tudósról – Eugene Louis Melchior Patrin – kapta, aki ráérő idejében növények gyűjtögetésével múlatta az időt Ázsia kies tájain az 1780-as évek tájékán.

Érdekesség, hogy a Patrinia scabiosifolia leveleit egy időben előszeretettel használták levesek elkészítéséhez.

Himalájai derezle

Elegáns megjelenés
(https://www.bethchatto.co.uk)

Egyszerűségével lenyűgöző évelő. Kis, csillag alakú, elegáns virágaival hívogató leszállópálya a méheknek, lepkéknek és más beporzó rovaroknak.

Magasra nő, ideális helyen a másfél métert is eléri. Az ideális hely számára egy világos, enyhén félárnyékos kertszakasz, jó vízelvezetésű talajjal. Virágzása júniusban kezdődik és október elejéig tart. Kerülhet évelőágyásba – szépen lazítja az egy tömbben ültetett évelőket –, természetközeli kertekbe, prérikertekbe, és beleillik egy vadvirágos rét kompozícióba is.

A beporzók szeretni fogják
(https://mountvenusnursery.com)

Erős szárakat növeszt, szinte sosem kell karózni. Meghálálja a humuszos, kissé lazább szerkezetű talajt, és kedvére van, ha tavasszal komposzt kerül a tövekhez. A szárak visszavágására a tavaszi fagyok elmúltával érdemes sort keríteni, az elvirágzott ernyők télen is szép díszei a kertnek.
    
A kertészetekben Selinum wallichianum vagy Ligusticopsis wallichiana néven találhatjuk.

Új-zélandi szélfű

Anemanthele lessoniana
(https://www.bethchatto.co.uk)

A termetesebb fűfélék csoportjába tartozik, könnyedén eléri, nem ritkán meg is haladja az egyméteres magasságot. Nyáron zöld leveleivel díszít, őszre a zöld narancsos, rezes, vöröses színűvé változik.

Oldja a merev formákat
(https://palmcentre.co.uk)

Könnyen tartható díszfű, a talajjal szemben nincsenek különleges igényei, megél a nehezebb, agyagos földben is. Egy dologra kényes csupán: nem kedveli a nedves, vízben tocsogó talajt. Kiválóan használható olyan kertrészletekben, ahol élénkebb mozgást is szeretnénk megjeleníteni, szárai szép ívben, bókolva hajlanak a földre, s a legkisebb szellő is megmozgatja őket.

Őszi színekben
(https://futureforests.ie)

Kerülhet napsütötte ágyásba, és ültethető világos, félárnyékos helyekre is. Elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, de az időközönkénti öntözést meghálálja.

A kertészetekben Stipa arundinacea néven is megtalálható.

Terjőke kígyószisz

Echium vulgare
(https://earthone.io/plants)

Lenyűgöző, magasra nyúló kék virágaival az évelőágyások, a prérikertek egyik legszebb növénye lehet. Nincsenek extra igényei, jól viseli a szárazságot, imádja a meleg, napos helyet, jól elvan a kissé kötöttebb talajon is, ráadásul nincs szüksége extra tápanyagra, egyedül a pangó vizet nem szereti.

Kétnyári növény, de a kígyósziszek között akadnak évelők is. Az első évben a gyökér fejlődésével van elfoglalva, a másodikban aztán bőségesen, és hosszan, májustól október elejéig virágzik. Virágzati szárai 80-90 centiméterre emelkednek.

Nem illik minden kertbe, de a parasztkertre hajazó, természetközeli kertkialakításokból kihagyhatatlan. Jól mutat az évelőágyásokban, és a vadvirágos rétet idéző kertrészekben is. Virágai kezdetben halványpirosak, később kékké válnak.

Neve arra a középkori elképzelésre utal, miszerint kiválóan alkalmas a kígyómarás gyógyítására, mivel virágai egy kígyó fejére hasonlítanak. Akárhogy is van, a méheket és a többi beporzót ez a vélt vagy valóságos hasonlóság a legkevésbé sem zavarja, egyszerűen imádják.

Vörösben is remek
(https://www.burgenlandflora.at)

Ha élénkvörös színben szeretnénk kígyósziszt a kertünkbe, akkor Echium maculatum feliratot kell keresnünk a kertészetek kínálatában.

Fürtös és füzéres poloskavész

Actaea racemosa
(https://mowildflowers.net)

Árnyékos, félárnyékos helyek évelője, de mélyárnyékos kertszakaszra ne kerüljön. Ideális élőhelyén a közvetlen napsütéses órák száma nem haladja meg a két-három órát.

Virágzáskor elérheti a bő másfél méteres magasságot is, virágzatát a szár általában támaszték nélkül megtartja, de erősen szeles helyeken segítségre lesz szüksége. Maga a virágzat enyhe ívben meghajlik, krémfehér virágai augusztustól bő egy hónapon keresztül nyílnak. Fehér, esetleg halvány rózsaszín virágokat nevel.

Árnyékos helyek évelője
(https://www.ballyrobertgardens.com)

Kedveli a tápanyagban kissé gazdagabb, nedves talajt, de ültetésénél a pangó vizes élőhelyeket kerülni kell. Remekül mutat nagyobb cserjék, fák szűrt árnyékában, erdei környezetet idéző helyeken, félárnyéki kertekben.

Bordó levelekkel is remekül mutat
(https://www.ardcarne.ie)

Vásárolhatunk füzéres poloskavészt is – Actaea simplex néven keressük a kertészetekben –, szintén a szűrt fényű, félárnyékos helyek évelője. Kedvére van, ha földje kissé savanyú kémhatású. Ha a fehér virágokhoz bordó leveleket szeretnénk, akkor a ’Brunette’ fajtáját kell ültetnünk. Magasságuk eléri az egy métert. Érdemes figyelni rá, hogy a fürtös poloskavész földje sem száradhat ki teljesen.

Mindkettő kerülhet fák alá, erdős területeket idéző kertszakaszokra, de helyet kaphatnak a kerti tó mellett, ha a kiszemelt szakasz árnyékos.

A kertészetekben gyakran korábbi nevükön, Cimicifuga racemosa és Cimicifuga simplex találjuk meg.

Aranyfürt

Galatella linosyris
(https://www.herbarium-von-ingrid.de)

Sárga virágai jókedvet, vidámságot kölcsönöznek a kertnek.

Nem illik minden kertszakaszba, leginkább a parasztkerti kertkialakítások, a természetközeli évelőágyások, vagy a vadvirágos rétet megidéző kompozíciók jöhetnek szóba. A méhek igencsak kedvelik.

Szárazságkedvelő, július végétől, augusztus elejétől virágzik, ilyenkor elérheti az egyméteres magasságot is. Októbertől az elszáradt virágfejek is mutatósak, visszavágásuk március elejéig is várhat. Nem kedveli a kötött, nehéz talajokat, ilyen helyen magas szárai elhajlanak, és az sincs ínyére, ha tápoldatokkal, gazdag komposzttal mértéken felül túlszeretjük. Meghálálja a jó vízáteresztő talajt, és az órákon át napsütés helyet.

Jól társítható díszfüvekkel, őszirózsákkal, jól mutat méhbalzsam és cickafark társaságában is. Ha jól érzi magát, erőt vesz rajta a terjeszkedő hajlam, de nem agresszív, nem foglalja el a teljes terciát.

A kertészetekben gyakran korábbi nevén – Aster linosyris – találjuk meg.

Együtt is lehet

Bordó levelű bazsalikom
(http://www.ag.auburn.edu)

Zöldség- és fűszernövényeink között van jó néhány remek cimbora, akik egy évelőágyásban, egy díszkerti kertszakaszban vagy egy kavicskertben, sziklakertben is megállják a helyüket. Díszítőértékük felér az évelőkével, választhatunk közülük színük, méretük vagy alakjuk szerint.

A teljesség igénye nélkül néhány közülük:

Metélőhagyma
(https://plantflowerseeds.com)

 

Borágó

Lestyán
(https://lindelystfarm.dk)

Mángold
(https://www.gardenersworld.com)

Kakukkfű
(https://www.gardenista.com)

Tárkony
(https://www.rhsplants.co.uk)

Izsóp
(http://www.coolgarden.me)

 

A földnek az ő takarásáról

Amikor élet van a talajban
(https://ontariograinfarmer.ca)

Winston Churchill egy alkalommal azt találta mondani, ne pazaroljuk el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezünkbe ad.

Hogy egy válságnak mekkora szerepe van a környezettudatos kertészeti kultúra elterjesztésében, aligha lehet százalékosan meghatározni, de nagyon úgy néz ki, hatására – ha lassan is –, tisztulni látszik a kép. A mulcsozás például dobogós helyre került, s a mellette szóló érvek között az egyik legerősebb ütőkártya a víztakarékosság lett.

A díszkerti ágyásokban a fenyőkéreg és a díszkavics állandó szereplő már hosszú évek óta, most viszont a talajtakarás a zöldségeskertekben is terjedni kezdett. Jó ideje tartotta magát az a nézet, hogy a zöldségeskertnek makulátlanul kell kinéznie, ott egy árva gyom sem ütheti fel a fejét, úgyhogy időt és munkát nem kímélve, a gyomnövények eltávolítása amolyan össznépi elfoglaltsággá változott. A szabadon hagyott földfelület aztán kiszárad, a gyomok újra előjönnek, és nem kevés vízre van szükség, hogy a meleg napokon, heteken, hónapokon át életben lehessen tartani a zöldségeket.

Az újra felfedezett talajtakarás viszont a gyomtalanítást, az ásást és az öntözést is leegyszerűsíti. A vastagon, akár nyolc-tíz centiméteres rétegben elterített érett komposzt csodákra képes, legalábbis jó néhány ügyfelünk számára csodaszámba ment a változás. A vélemények: a gyomok visszaszorultak, a növényeket sokkal kevesebbszer kell öntözni, a talaj nem szárad ki, az elterített anyagok beavatkozás nélkül komposztálódnak, a növények pedig egészségesebbek.

A módszer továbbfejlesztett változatát még kevesen gyakorolják, miszerint a levágott szárakat, elhervadt virágzatot, levágott füvet, és mindenféle nyesedéket nem kell külön komposztládába cipelni, csak be kell dobálni az ágyásba, a többit az idő és a talajlakó cimborák megoldják.

Ez a metódus amúgy a dísznövényeknél, az évelőágyásokban is alkalmazható.

Mondjuk nem szép, de hasznos.