 |
| Drótba foglalt tujasor |
Az első részben arról írtam, hogy az eltujásodás leginkább egy szemlélet elterjedésének köszönhető, ami a kert fogalmának meglehetősen egyszerű értelmezésén alapszik. Típusmondata: csak néhány tuját szeretnénk a kerítés mellé. Ha az elhatározást tett követi, akkor – ahogy az sok helyütt látható – a család a kerítés mellé katonás rendben tujákat ültet vagy ültettet, a telek többi részét általában gyepesíti. A tuják elültetésével aztán rendszerint a kert kialakítása véget is ér.
Mindebből kert ugyan nem lesz, a terület megmarad annak, ami: csak néhány tuja a kerítés mellett. Hogy ne így legyen, és a telken valódi kert jöhessen létre, abban egy kerttervező nyújthat segítséget. Kiderítheti például, miért akarnak sokan „csak néhány tuját” a kerítés mellé, és miért hiszik azt, hogy ezzel valóságos kertre tesznek szert.
Mindez általában néhány egyszerű okra vezethető vissza: a szomszédra, a kertkultúra hiányára, a kevés ismeretanyagra vagy az időhiányra.
1. Ragadós példa
Tipikus helyzet: a szomszédnál is tujasor virít a kerítésnél. Ez a másolási kényszer amúgy felerősödhet, ha a mintaként kinézett kert tulajdonosainak „jól megy”, ha sikeresek, ha az általuk közvetített életvezetési mintát a másolók követésre méltónak találják.
2. Ismerethiány
A tulajdonosnak gyors és megbízható megoldás a tuják alkalmazása, a képlet szinte el sem rontható, és az ötlettől a megvalósításig nem is kell rá túl sok időt fordítani. Lehetséges, hogy a családtagok szívesen ültetnének más növényeket is, de számukra a fű és a tuja jelenti „a” kertet, miután a kertről, a térképzésről, a növényekről, a lehetséges kialakítási lehetőségekről keveset vagy szinte semmit sem tudnak.
3. Időhiány
A tujasorok tulajdonosai általában nem szánnak kellő időt elképzeléseik teljes kibontására. Gyakran az építkezéskor megvívott apróbb harcok és komolyabb csaták – tudjuk jól: némelyik alaposan próbára teszi a legvastagabb kötélből font idegzetet is – után a családnak már sem kedve, sem ideje, de már türelme sincs azzal bíbelődni, hogy milyen növény határolja majd a kertet. Általában ilyenkor jönnek a tuják.
4. A kertkultúra hiánya
A tujasornak sajnos széles e hazában méltó társai akadnak. Néhány a teljesség igénye nélkül: traktorkerekekből készülő virágágyások, a neoncsövek alkalmazása növénytámasztékként, kőoroszlánok és műanyag kacsák a kertekben és azok a valamik, amiket következetesen
sziklakert névvel illetnek.
Milyen szándék vezet az eltujásodáshoz?
Sokan azért szánják rá magukat a tuják ültetésére, mert szeretnék lezárni a kertet, és ehhez amolyan sövénysorként, sövénynövényként a tuját választják. Intim térre vágynak, meg akarják teremteni az én házam az én váram hangulatot, esetleg eltakarni egy nem túl esztétikus látványt a szomszédban. Az ötlet jó és magától értetődő, de a következtetés azonban – tuját kell ültetni, mert az télen nyáron takar – már nem állja meg a helyét. Mindebben persze szerepe van annak is, hogy helytelenül összekapcsolódik a tuja és a sövény fogalma, amit kétségtelenül felerősít az országszerte látható tujasorok látványa is.
Miért nem szerencsés választás a tujasor?
 |
| Nyílegyenes, mértani vonalak |
Sokan akkor döbbennek rá, hogy valami hiányzik a kertből, amikor már túl vannak az ültetésen. Az amúgy is egyenes, a területen már-már mértani rendet jelző kerítés mellé egy szintén egyenes vonalú, a területet hosszirányában tovább nyújtó „vonal” képződik, ezúttal nem kerítésből, hanem tujából. A látvány egysíkú marad, nem jönnek létre be nem látható kertszakaszok, a területnek nem lesz mélysége és tagoltsága, ugyanakkor a tujasor magassági értelemben is egynemű részt hasít ki a térből.
Ráadásul a Magyarországon honos növények közül tucatszámra találunk térhatárolásra, sövény kialakításra sokkal alkalmasabb, tájba illő, a hazai viszonyoknak megfelelő növényeket. Az sem mellékes szempont, hogy ha egy kertben csak a tujákat használjuk, ezek a tömegesen telepített örökzöldek túlságosan ünnepélyes, vagy inkább kissé komor hangulatot idéznek elő.
Gyakran látni, hogy a növényeket túlságosan közel ültették a kerítéshez, így azok egy idő után belenőnek a kerítésbe. Van, ahol kifejezetten ez a cél, a két telektulajdonos közösen ültet tujasort, hagyva, hogy a növények belenőjenek a dróthálóba.
Mikor célszerű tujákat telepíteni?
A tujáknak igenis helyük lehet a kertben, de csak bizonyos feltételekkel. Ha szigorúak akarunk lenni, akkor tuját csak mediterrán kertbe telepíthetnénk, ahol mindig van úszásra is alkalmas vízmedence, ahol nemcsak a növények kiválasztása, hanem az egész kert berendezése, kialakítása a mediterrán kertstílushoz igazodik. A tuja és a mediterrán kert ugyanis szorosan összetartozó fogalmak. Mediterrán stílus, vagy legalább stíluselemek híján a tujasor szinte leugrik a képről, sem funkciójában, sem látványában nem állja meg a helyét, önmagában tájidegen marad. (Az már messze vezető kérdés, hogy a szakmai elveknek tökéletesen megfelelően megépített mediterrán kert jó szívvel beilleszthető-e bármelyik hazai tájegység kertjébe…)
Ha megengedőbben vagyunk, tuját akkor is csak abban az esetben lenne szabad telepítenünk, ha a kert egy részében hangsúlyosan és következetesen mediterrán stíluselemeket alkalmazunk. A következő lehetőség telepítésükre – ezzel már-már a határesetek egyikénél vagyunk – az, ha a tujákat nem önállóan és nem tömegesen, hanem egy kompozíció részeként ültetjük a kertbe, például az előtérben lévő növények hangsúlyozására zöld háttér gyanánt, vagy a formák erőteljes kiemelésére.
A harmadik részben arról lesz szó, milyen növényeket és hogyan telepíthetünk, ha szeretnénk lezárni a kertet a kíváncsi tekintetők elől.
Kis magyar eltujásodás I.Kis magyar eltujásodás III.
