kertmanufaktúra

2014. január 7., kedd

Karácsonyfasors ünnep után

Téli táj ünnep után
(www.fyi.uwex.edu)
Január első napjaiban örökzöld téma üti fel a fejét országszerte: mi történjen a karácsonyfákkal?

Elszállításra várva
(www.sammydvintage.com)
Valahogy úgy alakult, hogy sok helyütt a meghitt ünnepek elengedhetetlen kelléke kukatárolók, lámpaoszlopok, parkoló gépkocsik mellett, alatt, időnként fölött végzi. Ide vagy kézben vagy az ablakon, erkélyen át érkezik, megkímélendő a házigazdát a cipeléstől. Néha az ünnepi világítás is rajt marad, és sok helyütt a fával együtt a műanyag vagy fém fenyőtalpakat is kidobják. Január elején tehát több száz tonna fenyőfa hever az utakon, jobb helyeken gyűjtőpontokat jelölnek ki számukra.

Jövőre új égőket vesznek
(www.homesessive.com)
És ha január, akkor az aktuális vita: komposztálható-e a fenyőfa. Ez ügyben (is) két táborra szakadt az ország, igenlőkre és nemmel szavazókra. Utóbbiak előszeretettel emlegetik a diólevelet, merthogy szerintük az sem komposztálható. Megint mások makacsul kitartanak amellett, hogy a kidobott karácsonyfák még nagyüzemi körülmények között sem égethetők el.

A vita alighanem sem idén, sem jövőre nem fog nyugvópontra kerülni, annak ellenére sem, hogy az ország néhány megyéjében nagyüzemi körülmények között égetik el a fémtárgyaktól megtisztított fenyőfákat, másutt pedig szintén nagyüzemi körülmények között komposztálják azokat.
Ünnepi fényben
(Fotó: Gosztom Gergő, www.junk-culture.com)

Mondjuk csupán az egzotikum kedvéért érdemes eljátszani a gondolattal, hogy az illetékes illetékesek egy szép napon felemelik a telefont, és megkérdezik a komposztálni képes kollégákat, hogyan csinálják, az elhangzottakat szépen megfogadják, aztán ők is hozzáfognak. A tudományos fantasztikum világából földközelbe visszatérve azonban biztosra vehetjük: a komposztálhatóság kérdéskörében minden januárban újra és újra pro és kontra érvek hangzanak majd el.

Nemcsak a dióról tartja magát makacsul a nézet, miszerint annak levele nem komposztálható, ugyanez a helyzet a fenyővel. (A diólevél kontra komposztálás és a diólevél témáról bővebben.)

Pedig…

Pedig mindkettő egyaránt felhasználható komposztálásra.

A diólevelet, a fenyőtűket és a kisebb fenyőágakat is rátalicskázhatjuk a komposztra, más anyagokkal vegyesen keverve. Természetesen igaz, hogy lebomlásuk hosszabb ideig tart, de ez még nem ok arra, hogy lemondjunk bármelyikről. A fenyő esetében a diónál kissé macerásabb a feladat: nem árt, ha a vastagabb ágakat felaprítjuk. Ha nem akarunk ezzel bajlódni, a vastag ágakat külön gyűjthetjük, jól jön az még a nyári tűzrakásnál. A kisebb ágakat viszont nyugodtan tegyük a komposztra, más zöld növényi részekkel, gyepnyesedékkel és falevelekkel együtt komposzt lesz ezekből is.

2014. január 3., péntek

A Mezei juhar az Év fája 2014-ben

Mezei juhar (Acer campestre)
(www.biowin.at)
Sokáig úgy nézett ki, az idén holtverseny alakul ki az Év fája elnevezésű „versenyen”, merthogy a Mezei juhar (Acer campestre) és a Jegenyenyár (Populus nigra ’Italica’) egyaránt a dobogó első fokát célozta meg. Az eredményhirdetéskor azonban 1853 szavazattal a Mezei juhar lett az első, a Jegenyenyár be kellett érje a második hellyel 1798 szavazattal.

Az Év fája mozgalmat az Országos Erdészeti Egyesület  indította el 1996-ban. A cél Magyarországon és az ötletadó Németországban is ugyanaz volt: minél több felnőttet és gyereket megismertetni a kevésbé népszerű fafajokkal is.

Mi tagadás, azt nem lehet mondani, hogy kertjeinkben gombamód szaporodnának a mezei juhar ligetek, de ennek az ismertségen kívül alighanem méretbéli okai is vannak. Egy magára valamit is adó mezei juhar ugyanis képes tíz-tizenkét méteres magasságúra nőni, koronájának átmérője pedig – kifejlett korában – vízszintesen lesz ugyanekkora.

Acer campestre 'Nanum'
(www.plantdatabase.co.uk)
Persze, ha nem akarjuk, nem lesz.
Merthogy választhatunk kisebb méretűre növő fajtát is, de ha kedvünk tartja, pompás sövényt is nevelhetünk belőle.


Jól tűri a metszést, kiváló sövénynövény
(www.quickhedge.nl)

A mezei juhar ugyanis nem veszi zokon, ha szorgosan metszegetni kezdjük őkelmét. Ha kertünkben szívesen látnánk gömb alakú lombhullató fát, akkor is bátran választhatunk a mezei juharok közül: a kertészetekben keressük a ’Nanum’ névre hallgató fajtákat. Ha lelkesedünk a dézsákban is tartható, nagyobb méretű fácskákért, az Acer campestre ’Nanum’ akkor is jó választás, jól tartható egy méretesebb edényben a teraszon is.

Acer campestre 'Carnival'
(www.ornamental-trees.co.uk)
Szintén kisebb méretűre nő a 'Carnival' fajta, kiskertekbe ez a tarka levelű juhar szintén jól beilleszthető.
Kúpos koronát nevel
az Acer campestre 'Elsrijk' fajta
(www.de.hortipedia.com)

Amúgy a mezei juhar meglehetősen igénytelen egy szerkezet, elviseli a meleget, jól tűri a hideget, tisztességes koronaformát nevel, elviseli a kissé szárazabb nyarakat is, ráadásul kormányváltáskor sem jön zavarba: ha jól érzi magát, úgy százhúsz éves kora táján kezd bele a csendes öregkorba. Ha életkörülményei kissé mostohábbak, nem jön zavarba, iziben átprogramozza magát és cserjeként viselkedik.

Néhány mezei juhar fajta a teljesség igénye nélkül

Acer campestre ’Green Top’
8-10 méteres, kúp alakú koronát nevel

Acer campestre ’Zentai’
10-12 méter magas, keskeny, oszlopos koronával

Acer campestre’Queen Elizabeth’
10-13 méter magasra nő, tojásdad koronát növeszt


Az Év fái az elmúlt esztendőkben
2013-ban a Házi berkenye (Sorbus domestica)
2012-ben a Zselnicemeggy (Padus avium)
2011-ben a Tiszafa (Taxus baccata)
2010-ben az Ezüst hárs (Tilia tomentosa)
2009-ben a Mézgás éger (Alnus glutinosa)
2008-ban a Törékeny fűz (Salix fragilis)
2007-ben a Szelídgesztenye (Castanea sativa)
2006-ban a Magyar kőris (Fraxinus angustifolia subp. danubialis)
2005-ben a Közönséges boróka (Juniperus communis)
2004-ben a Fekete nyár (Populus nigra)
2003-ban a Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
2002-ben a Molyhos tölgy (Quercus pubescens)
2001-ben a Közönséges vagy Bibircses nyír (Betula pendula)
2000-ben a Barkócaberkenye (Sorbus torminalis)
1999-ben a Hegyi szil (Ulmus glabra)
1998-ban a Vadkörte (Pyrus pyraster)
1997-ben a Kislevelű hárs (Tilia cordata)
1996-ban a Madárcseresznye (Cerasus avium)

2013. december 15., vasárnap

Bangitalevelű hólyagvessző

Bangitalevelű hólyagvessző
(www.thesprucery.com)
Valahogy úgy alakult, néhány növény jóval kevesebb figyelmet kap, mint amennyit megérdemelne. Ebben a csoportban bizonyosan előkelő helyen tanyáznak a hólyagvesszők, a rózsafélék családjának szép és hasznos tagjai.

A hólyagvesszők úgy másfél-két, ritkábban három méteres magasságúra nőnek, és a virágzási időszakon túl is szép díszítőértékkel bírnak. Alkalmazhatjuk szoliterként, képezhetünk belőlünk térhatároló sövényt, és ültethetjük természetközeli kertek növényeként. Ennek a sűrűágú, lombhullató cserjének az egyik különlegessége, hogy az idősebb példányok ágai igyekeznek megszabadulni kérgüktől, mégpedig szép nagy darabokban.

Kérgével is díszít
(www.thegardenmanscape.blogspot.com)

Virágzásában júniusban és júliusban gyönyörködhetünk, krémfehér, néha rózsaszínes virágait bogernyőkben hozza. Ősszel is kínál látnivalót, akkor vörös terméseivel hívja fel magára a figyelmet.

Virágba borulva
(www.drzewaikrzewyozdobne.home.pl)

Termése is szemet gyönyörködtető
(www.plantipp.eu)

Amúgy Észak-Amerikából származik, teleinket károsodás nélkül elviseli, és jól elvan a szennyezettebb városi kertekben is. Világos, félárnyékos helyet keressünk neki, de ne tegyük tűző napra. Ültetés előtt a talajt nem kell felturbóznunk szerves trágyával, beéri a közepes tápanyagtartalmú földdel is. Ha sövényt szeretnénk telepíteni belőle, a tövek 80-90 centiméternél ne kerüljenek közelebb egymáshoz.

Sárga levelű hólyagvessző
(www.pepiniereboucher.com)
Vörös hólyagvessző
(www.arborix.be)

A kertészetek több fajtát is kínálnak belőlük, legismertebb a Sárgalevelű hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Luteus’ –, és a Vörös hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Diabolo’ –, utóbbi feltűnő díszévé válhat a kertnek sárga virágaival és mélybíbor leveleivel.

Kontraszt a háttérben
(www.statebystategardening.com)

Bátran alkalmazhatjuk pihenőhely közelében éppúgy, mint a szelesebb zugokban vagy a kerítés mellett, kevés gondozást igénylő hólyagvesszőnk mindenütt méltó dísze lesz kertünknek.

További fajták:
Physocarpus opulifolius 'Tuilad'
(www.rotarygardens.blogspot.com)

Physocarpus opulifolius 'Seward'
(www.ca.uky.edu)

Physocarpus opulifolius 'Andre'
(www.uzhniy.ru)

Physocarpus opulifolius 'Little Devil'
(www.vanbelle.com)

Physocarpus opulifolius 'Dart's Gold'
(www.botanicum-spb.ru)
Physocarpus opulifolius 'Center Glow'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Coppertina'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Diable D'or'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Diable D'or'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Vinus'
www.sadik.tomsk.ru

2013. november 29., péntek

Öntözni télen

Vízre télen is szükségük van
Márpedig öntözni az ember nyáridőn szokott, méretes locsolótömlőt hurcibálva maga után, esetleg kannákkal közlekedve ágyás és vízcsap között fel s alá. Szép számmal vannak, akik a kannát és a slagot egy automata öntözőrendszer telepítésével nyugdíjba küldték, ők ezt a folyamatot a megfelelő program bepötyögésével némiképp gyorsabban letudják. Persze november végén már minden valamirevaló öntözőrendszert téliesítettek – Csaba kollégám víztelenítő naptárából is elfogytak már a lapok –, a kertek pedig a nagykönyvben írtak szerint felkészülve várják a zegernyébb időket. A kertépítők és a kertészkedő házigazdák ilyentájt jobb időkre várva visszavonulnak kissé, kerti munkából a téli hónapokban amúgy sem sok adódik.

Bár erre vonatkozó kutatások nem állnak rendelkezésünkre, könnyen lehet, kerti örökzöldjeink is velünk tartanának a langymeleg szobába, de ezt aligha tehetik meg, úgyhogy idén is kint maradnak. Kint maradnak, és náluk senki sem végez téli víztelenítést, mi több, vegetációs tevékenységüket sem függesztik fel két-három hónapra. Némiképp lassabbra veszik ugyan a figurát, de örökké zöld cimboráink télen is élnek és virulnak, amihez egy kis csapadékra is szükségük van.

Téli recept öntözéshez: meleg napokon, délidőben
(www.nybg.org.)
Miután hiába várják, hogy az öntözőrendszerből hozzájussanak némi vízhez, fürkésző szemeiket a téli égboltra vetik. De a tél meg olyan, néha heteken át egy szem eső sem esik, ráadásul felmelegedés ide vagy oda, úgy van az, hogy decemberre a talaj is átfagy. Örökzöldjeink pedig a fagyott földből sem tápanyagot, sem vizet nem képesek felvenni. Tavasszal aztán, amikor a gazda nagy lendülettel nekiállna kertészkedni, szomorú látvány fogadja: az örökzöldekből örökbarnák lettek. A probléma azonban nem az, amit gazdáink többsége vélelmez, vagyis az örökzöldek jelentős hányada nem elfagy, sokkal inkább szomjan halás következtében kiszárad.

Kérdés tehát: mi lehet az üdvözítő megoldás?

Minél fiatalabb telepítésű növényekről van szó, annál inkább érdemes ősz végén egy alapos öntözéssel búcsúztatni a szezont, a növények tövét pedig némi lombbal, komposzttal, szalmával vagy éppen egy adag kéreggel takarni. Az alapos öntözés szókapcsolatot érdemes szó szerint értelmezni, és legalább húsz-harminc liter vizet kijuttatni tövenként.

Amikor pedig telente heteken át nincs csapadék, az idő hideg és napos, érdemes elővakarni a fészerből az öntözőkannát, és megöntözni örökzöldjeinket. Ezt viszont csak a melegebb napok déli óráiban lehet megejteni, a kora reggeli és az esti öntözés nem jöhet szóba, mivel a föld még fagyott, illetve az öntözővíz túlságosan gyorsan, a felszín közelében visszafagyna.

2013. november 14., csütörtök

Legyen hungarikum!

Ahogy ti égettek, nem éget úgy senki.
(www.kerekegyhaza.hu)
Az égetés.
Az őszi.

Ez a semmihez sem fogható, ez a füstös, büdös, ez a Győrtől Szegedig, Nagykanizsától Debrecenig szokásos nagy magyar égetés.

Így égetni alighanem csak magyar ember tud. Ilyen hetykén. Ilyen utánozhatatlan kisszerűséggel, ilyen végtelenül egyszerűen. Magyar ember, ha a kertek alatt az ősz botorkál, levelet söpör, lehulló gallyat tördel, s ha már a kertben matat, néhány gazt is kihúz, fűcsomót, növényszárat gyűjtöget. És égetni kezd.

Persze az őszi magyar égető úgy tüzel, hogy nem rak rendes tüzet. Csak úgy nagyjából csinálja, olyan gondolomformán. Hogy úgy is jó lesz. Olyan füstösen, primitíven. Nem száraz holmikat rak arra a tűzre, óh nem, ő újraértelmezi az égetés fizikáját. Hittel hiszi, az a legjobb, ha vizes cuccokat dobál a tűznek gondolt valamire. És ha már a kert környékén szöszöz, előkerít pár jól éghető flakont, műanyagzsákot és más efféle holmit is, égetni jók lesznek azok is.

Füstös öröm az utcában.
Az őszi magyar égető egyébként arról ismerszik meg, hogy a begyújtást követően magára hagyja a füstokádó szörnyet. Talán mert nem szereti füstöt, csak a tüzet. És úgy véli, ezzel a nem szeretem dologgal egyedül áll ő széles-e világon. Ilyenféleképpen aztán a szomszédokat füstimádóknak gondolja, úgyhogy néki a szomszédság felé kígyózó füst látványa mindennél többet ér. Ezért van az, hogy őszi magyar égető újabb és újabb nedves retteneteket vet a kupac tetejére, s nem ritkán annyira előveszi a jótékonykodás, hogy egész falvakat és városrészeket képes füstbe borítani.

És az úgy van, hogy őszi magyar égetőnek mondhat bárki bármit: szomszéd, környezetvédő, törvény, jogász, önkormányzati jótét lélek, nem számít. A Levegő Munkacsoport irodavezetőjét a tévé előtt ülve ki is röhögi, merthát ki az a Lenkei Péter, hogy megmondja őneki a tutit?! És miféle szénmonoxid, horkan fel sértetten az őszi magyar égető, majd pont az én tüzemnél, na haggggyá’ má’, ingerkedik, és iziben másik csatornára kapcsol. Meg metil, ja, meg részecskék!!! Még ilyet!

Így megy ez valahogy.
Őszi magyar égetőnek már – vagy még – fogalma sincs a komposztálás nagyszerűségéről, a kerti körforgás mibenlétéről, némi belátásról, ésszerűségről és tudatosságról, a több nap mint kolbász bölcsességéről, ahogy a környezetvédelemről sincs, és nincs az órákig tekergő füst büdösségéről vagy a békés egymás mellett élés és szaglás elemi kívánalmairól.

Hungarikum kellene legyen.
A nagy magyar őszi égetés megérdemelné.

Ez lehetne az idiotizmus hungarikuma.

2013. szeptember 26., csütörtök

Vonatra szállunk, úgy megyünk…

Távolodóban
… megváltottuk már a helyjegyünk. A Fonográf sorai jutottak eszembe, amikor elolvastam Jan Johnsen bejegyzését vállalkozása Facebook oldalán. Azt mondja, érti ő, mi volt itt a szándék, de akárhogy nézi a fotót, mindig arra jut: a kert itt egy vonat utolsó kocsijának ajtajából látszik elsuhanni.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Pedig csak kiültünk a teraszra, családi, baráti beszélgetéseink és csendes meditációink helyszínére.

Érdekes helyzet.

Amikor rábízzuk kertünket a kerttervezőre, joggal várjuk el, hogy elképzeléseinket, vágyainkat és a kert adottságait, látható vagy rejtett lehetőségeit összhangba hozza, ennek megfelelően válasszon növényeket, burkolóanyagokat, díszítőelemeket, és szervezze egységbe a kerti funkciókat. Ha kell, hát üljön le velünk újra és újra átbeszélni a tervet. És kérdezzen, ha kell. És változtasson, ha kell. S ha lehet, ne csináljon a terasz mögötti kertrészletből elsuhanó tájat.

De hát úgy van ez, a kerttervező is hibázhat. Ilyenkor elsuhanó tájat kreál nekünk.


Izgatósarok
Vagy pihenősarkot, ahol mindent lehet, csak pihenni nem. Nem lehet, mert a színek olyannyira harsányra sikeredtek, hogy itt nincs szükség reggeli kávéra: elegendő leülni pár percre, máris kihívásokra készen, élénk lendülettel kezdhetjük a napot.


Félbehagyva
És a tervező, ha hibázik, olyan medencét tervez nekünk, melynek környezete alkalmatlan a kikapcsolódásra, leginkább egy félbehagyott, tetőszigeteléssel vegyes, ideiglenes építőipari környezetet idéz.


Csőkígyót a falra!
Vagy pajkos jókedvében úgy látja jónak, ha a karikába tekert öntözőcsövet beilleszti a kertrészletbe úgy, hogy egy fémtartóra helyezi el. Fölötte pedig – talán a természetközeli látásmód hangsúlyozása érdekében – egy műanyagból hajlított méhecskét is megjelenít. Megkapó látvány.


Járda, botrányos jeligére
Esetleg egy járdával szabdalja össze nekünk a teret, tönkretéve ezzel a kertünket.


Pedig olyan jó ötletnek tűnt!
Vagy egy patakmedret tesz idegenné pár kósza gondolat – hordjunk össze néhány görgetegkövet, betonozásból megmaradt kavicsot, aztán pakoljuk őket egymásra, majdcsak lesz belőlük valami – azonnali megvalósításával.


Száz falat, ezeret!
De képes falakat is emelni ott, ahol erre aligha lenne szükség.


Kettőt egycsapásra: ronda és ízléstelen
És kombinálhat jellegtelen díszkavicsot fenyőkéreggel, plusz horrorisztikus növényelhelyezéssel.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Némi felelősség azért a megrendelőt is terheli.

Amiért megelégszik a középszerrel, az igénytelennel, az ízléstelennel. Amiért elhiszi, hogy a rossz tervből is lehet jó kert. Amiért elhiszi, hogy terv nélkül is lehet kertet építeni. Amiért megelégszik egy sajtpapírra vázolt krikszkraksszal. Amiért elfogadja a „jó lesz az”kényelmes langymelegét. Amiért a vizuális környezetszennyezés részévé, alkotójává válik. S amiért nem szán több időt egy minőségi szolgáltatást kínáló tervező, építő csapat megtalálására.

Persze a megrendelő sokféle mentséget találhat magának, és ezek többsége sokszor el is fogadható.

E kertek tervezőinek már nehéz lenne effélékkel előállniuk.



A képek forrása:
https://www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
https://www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783
https://www.facebook.com/pages/Direct-Jardin/133421570125748?ref=ts
https://www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.studiogblog.com
www.davidbishopgardendesign.co.uk
https://www.facebook.com/Bardia.Landscape
www.jpetersongardendesign.com

2013. augusztus 21., szerda

Oldás és kötés


Most nem Lengyel Józsefé. És nem Jancsó Miklósé. De azért művészet. Ha tetszik, útkeresés. Az oldottabbakból, a könnyedebbekből, a lágyabb merítésűekből.

Mert ilyeneknek is lenniük kell. Szigorú formákból amúgy is bőven akad egy kertben. Ott van mindjárt a ház, a tető, a kerítés, a lépcső, az ereszcsatorna, a gépkocsibejáró, a gyalogút merev burkolata.


De ilyen lehet egy vízmedence oldalvonala éppúgy, mint a bejáratig vagy a garázsig vezető rövid szakaszok az utcán vagy az előkertben.


Nem vagyok híve a túlságosan merev, éles, mértani formák erősítésének a kertben. Ezek oldására, lazítására még akkor is szükség lehet, ha a szokásosnál szabályosabb, egyenesebb, szigorúbb hangulatú kertre, ágyásokra, formákra van szükségünk.
 

Ez utóbbiakból a mértani vonalakban bővelkedő modern kertekben bőségesen akad tervezni való, de meggyőződésem, hogy ott is érdemes olyan megoldásokat alkalmazni – az n+1 lehetőség közül néhány: növények, kaspók, tárolók, anyagok –, amelyek szép kontrasztjukkal, eltérő formájukkal segíthetnek megteremteni az egyensúlyt.

Lazítani tehát.

Lazítani a túlságosan szabályos kerti út merevségét növényekkel, egy-egy, az útra lógó feltűnő levélformával.


Esetleg a legkisebb légmozgásra is megmozduló díszfüvekkel.

 

Vagy a gyalogút szigorához képest fésületlen, már-már rendezetlen habitusú növények csoportjával. A laza és a merev formák egymás mellett csodákra képesek.

Egy kőfal egyhangú szigorával csodát tesz egy lazán leomló növényfolt, egy támfal tetejére ültetett kúszónövény képes megálljt parancsolni a fal tolakodó tömegének, a téglatestek egyhangúságát szépen oldja egy gömb alakú örökzöld, vagy éppen a téglák között kialakított kisebb gyepfelület.


Egy szúrós derékszögre formázott gyepfelületből oldott teret képeznek a gyep köré ültetett eltérő magasságú és struktúrájú díszfüvek, évelők vagy ezek együttese


Nincs is ennél szebb kihívás egy kert tervezésekor: harmóniát és összhangot teremteni részek és egészek, színek és formák, vízszintesek és függőlegesek között. Mert úgy van ez valahogy, ha becsukjuk magunk mögött a kertkaput, ha kiballagunk a kertbe, szeretnénk egységes szépet, harmóniát, egyensúlyt, inspiráló környezetet találni.


És milyen igazunk van.
A témában érdemes meghallgatni Hofi Géza mondandóját is.


A képek forrása:
www.facebook.com/pages/Ecoviveiros-Centro-de-Jardinagem-e-Viveiro-de-Plantas-Lda/166059766788310?id=166059766788310&sk=info
serendipity1303.blogspot.com
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
tuinhulp.com