Vonatra szállunk, úgy megyünk…

Távolodóban

… megváltottuk már a helyjegyünk. A Fonográf sorai jutottak eszembe, amikor elolvastam Jan Johnsen bejegyzését vállalkozása Facebook oldalán. Azt mondja, érti ő, mi volt itt a szándék, de akárhogy nézi a fotót, mindig arra jut: a kert itt egy vonat utolsó kocsijának ajtajából látszik elsuhanni.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Pedig csak kiültünk a teraszra, családi, baráti beszélgetéseink és csendes meditációink helyszínére.

Érdekes helyzet.

Amikor rábízzuk kertünket a kerttervezőre, joggal várjuk el, hogy elképzeléseinket, vágyainkat és a kert adottságait, látható vagy rejtett lehetőségeit összhangba hozza, ennek megfelelően válasszon növényeket, burkolóanyagokat, díszítőelemeket, és szervezze egységbe a kerti funkciókat. Ha kell, hát üljön le velünk újra és újra átbeszélni a tervet. És kérdezzen, ha kell. És változtasson, ha kell. S ha lehet, ne csináljon a terasz mögötti kertrészletből elsuhanó tájat.

De hát úgy van ez, a kerttervező is hibázhat. Ilyenkor elsuhanó tájat kreál nekünk.

Izgatósarok

Vagy pihenősarkot, ahol mindent lehet, csak pihenni nem. Nem lehet, mert a színek olyannyira harsányra sikeredtek, hogy itt nincs szükség reggeli kávéra: elegendő leülni pár percre, máris kihívásokra készen, élénk lendülettel kezdhetjük a napot.

Félbehagyva

És a tervező, ha hibázik, olyan medencét tervez nekünk, melynek környezete alkalmatlan a kikapcsolódásra, leginkább egy félbehagyott, tetőszigeteléssel vegyes, ideiglenes építőipari környezetet idéz.

Csőkígyót a falra!

Vagy pajkos jókedvében úgy látja jónak, ha a karikába tekert öntözőcsövet beilleszti a kertrészletbe úgy, hogy egy fémtartóra helyezi el. Fölötte pedig – talán a természetközeli látásmód hangsúlyozása érdekében – egy műanyagból hajlított méhecskét is megjelenít. Megkapó látvány.

Járda, botrányos jeligére

Esetleg egy járdával szabdalja össze nekünk a teret, tönkretéve ezzel a kertünket.

Pedig olyan jó ötletnek tűnt!

Vagy egy patakmedret tesz idegenné pár kósza gondolat – hordjunk össze néhány görgetegkövet, betonozásból megmaradt kavicsot, aztán pakoljuk őket egymásra, majdcsak lesz belőlük valami – azonnali megvalósításával.

Száz falat, ezeret!

De képes falakat is emelni ott, ahol erre aligha lenne szükség.

Kettőt egycsapásra: ronda és ízléstelen

És kombinálhat jellegtelen díszkavicsot fenyőkéreggel, plusz horrorisztikus növényelhelyezéssel.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Némi felelősség azért a megrendelőt is terheli.

Amiért megelégszik a középszerrel, az igénytelennel, az ízléstelennel. Amiért elhiszi, hogy a rossz tervből is lehet jó kert. Amiért elhiszi, hogy terv nélkül is lehet kertet építeni. Amiért megelégszik egy sajtpapírra vázolt krikszkraksszal. Amiért elfogadja a „jó lesz az”kényelmes langymelegét. Amiért a vizuális környezetszennyezés részévé, alkotójává válik. S amiért nem szán több időt egy minőségi szolgáltatást kínáló tervező, építő csapat megtalálására.

Persze a megrendelő sokféle mentséget találhat magának, és ezek többsége sokszor el is fogadható.

E kertek tervezőinek már nehéz lenne effélékkel előállniuk.



A képek forrása:
https://www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
https://www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783
https://www.facebook.com/pages/Direct-Jardin/133421570125748?ref=ts
https://www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.studiogblog.com
www.davidbishopgardendesign.co.uk
https://www.facebook.com/Bardia.Landscape
www.jpetersongardendesign.com

Oldás és kötés

Most nem Lengyel Józsefé. És nem Jancsó Miklósé. De azért művészet. Ha tetszik, útkeresés. Az oldottabbakból, a könnyedebbekből, a lágyabb merítésűekből.

Mert ilyeneknek is lenniük kell. Szigorú formákból amúgy is bőven akad egy kertben. Ott van mindjárt a ház, a tető, a kerítés, a lépcső, az ereszcsatorna, a gépkocsibejáró, a gyalogút merev burkolata.

De ilyen lehet egy vízmedence oldalvonala éppúgy, mint a bejáratig vagy a garázsig vezető rövid szakaszok az utcán vagy az előkertben.

Nem vagyok híve a túlságosan merev, éles, mértani formák erősítésének a kertben. Ezek oldására, lazítására még akkor is szükség lehet, ha a szokásosnál szabályosabb, egyenesebb, szigorúbb hangulatú kertre, ágyásokra, formákra van szükségünk.
 

Ez utóbbiakból a mértani vonalakban bővelkedő modern kertekben bőségesen akad tervezni való, de meggyőződésem, hogy ott is érdemes olyan megoldásokat alkalmazni – az n+1 lehetőség közül néhány: növények, kaspók, tárolók, anyagok –, amelyek szép kontrasztjukkal, eltérő formájukkal segíthetnek megteremteni az egyensúlyt.

Lazítani tehát.

Lazítani a túlságosan szabályos kerti út merevségét növényekkel, egy-egy, az útra lógó feltűnő levélformával.

Esetleg a legkisebb légmozgásra is megmozduló díszfüvekkel.

 

Vagy a gyalogút szigorához képest fésületlen, már-már rendezetlen habitusú növények csoportjával. A laza és a merev formák egymás mellett csodákra képesek.

Egy kőfal egyhangú szigorával csodát tesz egy lazán leomló növényfolt, egy támfal tetejére ültetett kúszónövény képes megálljt parancsolni a fal tolakodó tömegének, a téglatestek egyhangúságát szépen oldja egy gömb alakú örökzöld, vagy éppen a téglák között kialakított kisebb gyepfelület.

Egy szúrós derékszögre formázott gyepfelületből oldott teret képeznek a gyep köré ültetett eltérő magasságú és struktúrájú díszfüvek, évelők vagy ezek együttese

Nincs is ennél szebb kihívás egy kert tervezésekor: harmóniát és összhangot teremteni részek és egészek, színek és formák, vízszintesek és függőlegesek között. Mert úgy van ez valahogy, ha becsukjuk magunk mögött a kertkaput, ha kiballagunk a kertbe, szeretnénk egységes szépet, harmóniát, egyensúlyt, inspiráló környezetet találni.

És milyen igazunk van.
A témában érdemes meghallgatni Hofi Géza mondandóját is.


A képek forrása:
www.facebook.com/pages/Ecoviveiros-Centro-de-Jardinagem-e-Viveiro-de-Plantas-Lda/166059766788310?id=166059766788310&sk=info
serendipity1303.blogspot.com
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
tuinhulp.com

Gumival jöttél, nem virággal

Színes, virágos, ízléstelen
(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Gumival, már megint. Pedig reménykedtem, hogy ezen már túl vagyunk. Ezen a gumi mizérián. Ezen a lepusztult, útszéli giccsesszencián.

De nem, még innen vagyunk. Sőt, benne.

A használt gumiabroncsok virágkora a langymeleg hetvenes évekre tehető, amikor az előkertekben és az utcafrontokon boldog boldogtalan ezeket használta virágládának. Az autógumik szomszédságában meg ott sorakoztak a kiégett neoncsövek. Hiába na, azokat szintén hasznosítani kellett. A kertben. És nem lehetett kidobni a színes égőket sem, leszurkálták hát őket is a növények közé. Ezzel lett teljes a kor kert rettenete.

A giccs azóta is támad rendületlenül. Hol törpékkel , hol világító őzekkel,  hol pedig sziklakertnek csúfolt pörsenésekkel.

Megérkeztek: minden, mi szem szájnak ingere
(www.facebook.com/hgdesignpl) 

Egy 2011 szeptemberi blogbejegyzésemben ezt írtam:
„Ha így megy tovább, hamarosan megjelenik a patinásított autógumi, lesz majd fényes és matt változatú többféle méretben, esetleg ezt is készletben kínálják, egy nagy autógumiba csökkenő átmérőjű kisebbek lesznek majd elhelyezhetők, a modern design és az ízléstelenség legnagyobb dicsőségére.”
 
Lottót kell vennem, nem vitás. Merthogy megérkeztek a patinásított autógumik. És készletben kaphatók. Van matt és fényes, kicsi és nagy, egymásra helyezhetjük őket, s ha kedvünk van, akár virágcserepet is formálhatunk belőlük. Egészen fantasztikus.

Magasabb szinten is.
(www.facebook.com/ExistingActuality)

Persze nem lehet nem észrevenni a fejlődés szép ívét. Míg korábban csak vízszintesen jutott szerep e rettenetes kerti elemeknek, legújabban már halmokat építhetünk belőlük, előbb utóbb képesek lesznek még a sziklakertet is kiváltani. És hát itt vannak a kerti bútorok autógumiból, aztán csinos kis asztalkák is kaphatók, úgyhogy kész öröm és boldogság az élet.

Autógumi tehát megint. Nem, nem vagyunk túl rajta. Még innen vagyunk ezen is. Az autógumi giccs velünk maradt.

Gumival jöttél, nem virággal.

És tudom, eljössz megint. Újra és újra.

Minden a helyén van

Ez volt első gondolatom, amikor Annie Pearce munkáit nézegettem.
Aztán a második is.

Merthogy sok remek kert, kertterv – és kerttervező – lelhető fel az interneten, de a legkiválóbbak közé csak keveseknek sikerül bejutniuk. Ebben a csapatban azok játszanak, akik hibátlanul tudnak összhangot teremteni rész és egész között, akik harmóniát teremtenek kert, ház és környezet hármasában is.

Jóleső érzés, amikor egy kertet meglátva azt érezzük: itt minden a helyén van, nincs egyetlen mozzanat, tárgy, bútor vagy növény, ami zavarja az összhatást.

Szeretem Annie Pearce munkáit. Szeretem, ahogy egy kerten belül játszik a formákkal és színekkel, ahogy figyel a részletekre. Munkái letisztultak, nem akar többet láttatni és nem akarja felülírni a lehetőségeket. Kertjei belesimulnak a környezetbe, eggyé válnak a házzal és a tájjal, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna.

Azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a kertművészetben a szabadság összhangjának megteremtése. Színekkel, formákkal, ismétlődő motívumokkal, növények, bútorok és anyagok harmóniájával.

(Fotók: http://www.metamorphosisdesign.co.uk/)

Mert legyen bármilyen és bárhol a kert, abban a magunk harmóniáját keressük. És néha meg is találjuk. Szerencsés esetben az udvaron, a kertünkben, az erkélyen, az ablakpárkányra helyezett cserép virágban. Esetleg az interneten.

Vagy a belső kertünkben talán.

Nem egyenesen át

Slow down, you move too fast.

You got to make the morning last.

(Simon & Garfunkel)

Felfedezésre váró részletek
(http://www.johnsenlandscapes.com/)

Két pont között legrövidebb út az egyenes.
Egyszerű, világos, ismert tétel. Hasznos tudomány a kerttervezésben és a kertépítésben is: sokszor pontosan az ellenkezőjére kell törekednünk.

Lassabb haladásra ösztönöz
(www.oliveirasdeportugal.com)

Vagyis egyenes helyett inkább íves, kanyargós vonalakra van szükségünk, ha két pont között szeretnénk látható, járható, érzékszerveinkkel jól befogható kapcsolatot létesíteni.

S hogy mi alkalmas a kertrészletek összekapcsolására?  Lehet egy járda, egy tipegősor, egy díszkavicsos ösvény vagy egy nagyobb, ágyásokkal szegélyezett füves tér is.

Ezek segítségével teremthetünk kapcsolatot a kert egyes részei között, arra törekedve, hogy a kezdő és végpontokat inkább ívekkel és ne egyenes vonalakkal kössük össze.

Egyenesen át
(www.oliveirasdeportugal.com)

Persze vannak kertek, kertstílusok – például egy kisméretű, modern kert esetében – ahol mint főszabályt, a rövid, egyenes vonalvezetést nem lehet vagy nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

Azonban gyakran itt is szükség van a merev formák oldására, de kétségtelenül akadnak olyan kertek, ahol a derékszögek, a hegyesszögek és egyéb szögletes formák érzik jól magukat.

Más kertekben – és általában ezek vannak nagyobb számban – nem a legrövidebb út kialakítása a cél.

Játék az ívekkel
(www.gardenlandscapeideas.org)

Merthát úgy van az valahogy, hogy a kert több részletből, eltérő elemekből, formákból és hangulatokból áll össze egységes egésszé.

A kert tervezésekor az egyik fontos szempont, hogy minden apró részlet láthatóan, érzékelhetően, a kert használói számára részleteiben is teljességet nyújtva legyen benne.

Változatos formák és színek mindkét oldalon
(www.ecossistemas.com)

Meg kell teremtenünk tehát annak a lehetőségét, hogy fel tudjuk fedezni kertünk minden fontos részletét, legyen elegendő időnk, terünk és helyünk is mindezeket észrevenni, meglátni és megfigyelni.

Ez egyébként a kertkialakítás egyik legfontosabb eleme, ez adja meg egy kert hangulatát, saját atmoszféráját. Ha a tervezéskor ezt a kötelező feladatot sikerrel oldjuk meg, máris sokat tettünk azért, hogy kialakuljon az a sokszor láthatatlan, meghatározhatatlan valami, amitől az egymás mellé álmodott növények, kerti berendezések, terek, formák és színek kertté állnak össze. 

Ívekhez kapcsolódva
(www.ecossistemas.com)

Ha kertünkben a gyalogutak egyenes vonalban visznek keresztül, csak átrohanó vendégei, és sosem szemlélői leszünk a kertnek: szinte végigrohanunk az ágyások között, és nem lesz semmi, ami szemlélődésre, felfedezésre ösztönözne.

S ugyanez történik mozgás nélkül is: a teraszon ülve vagy a ház ablakából kinézve a tekintet pillanatok alatt végigszalad kerten, akaratlanul is másodpercnyi élménnyé zsugorítva a kert látványát.

A hosszabb, íves, lágyabb vonalvezetés lassabb haladásra késztet, ezzel nemcsak módot ad, ösztönöz is a részletek felfedezésére. A hatás természetesen akkor teljes, ha az utak, ösvények mentén, az ágyásokban, az ívek mögött, a be nem látható kertszakaszokon izgalmas, változatos színek, formák, tárgyak és növénytársítások várnak ránk.

Ívesen, ráérősen, lazán
(www.rsgroundworks.com)

Nem árt persze, ha mindez nem válik öncélúvá, s a kialakítandó kert és benne a kerti terek összhangban vannak a lakóházzal, a lakók életével, szokásaival, a növényekkel és a kiválasztott anyagokkal egyaránt.

Mindezekhez a kerti terek alakítása, az utak, ágyások vonalvezetésének megtervezése inkább eszköz és ne cél legyen.

És itt is érdemes szem előtt tartani a mondást: a kevesebb néha több.

Tyúk a forró bádogtetőn

Nagytaréjú, cifratollas, kapirgáló egyedek...
(http://thecity.ie/)

Sőt, tyúkok.
A tyúkok Dublinban vannak fent, a forró bádogtetőn.
Mondjuk az igazság az, hogy amikor felkerültek a tetőre, az már nem is volt annyira forró, és nem is volt annyira szokványos. A betelepítési művelet előtt persze ez is csak egy lapostető volt a sok közül, de…

Egy raklap új élete
(http://www.urbanfarm.ie/)

De a derék dubliniak úgy döntöttek, jobb, ha kihasználják a kihasználatlan helyet a tetőn. Dublinban tehát a városközpont egykor csokoládéüzemként funkcionáló épületének tetején hozzáláttak egy városi farm kialakításához.

S lőn.

Zöldséget termesztenek, növényi hulladékot komposztálnak, halakat tenyésztenek, tyúkokat tartanak, van aquaponia alapon működő rendszerük is, a termékeket pedig a piacon értékesítik.

Vadat Zöldséget és halat...
(http://www.urbanfarm.ie/)

Az aquaponia egyébként némileg leegyszerűsítve nem más, mint mesterséges körülmények között, tartályban nevelt halak által „termelt”, szerves anyagokban gazdag víz felhasználása elsősorban zöldség- és fűszernövények termesztéséhez.

A tálcákban, tartályokban lévő növények növekedéséhez szükséges tápanyagot a halak tartályából érkező víz biztosítja.

A növények jól megélnek  a számukra hasznos tápanyagokat tartalmazó vízből, s miután gyökérzónájuk (és a növények tartásához használatos termesztőközeg) megtisztítja a vizet, az ismét visszakerülhet a halakhoz.

Városi farm Chicagoban
(http://whyfiles.org/)

A városi farmoknak amúgy virágkoruk lészen, Európa és a nagyvilág több zsúfolt nagyvárosában létesültek és létesülnek kertészetek, farmok és farmközösségek, nem ritkán belvárosi épületek lapostetőin.
Ha nem is könyvtárnyi, de terjedelmes szakirodalma van már a városi állattartásnak is.

Modernkori jelenet: tyúk pelenkával
(http://chickensaddlesanddiapers.webs.com/)

Utóbbi néhány lelkes követője a két és négylábú cimborákat nemcsak a kertes házakban, de a lakásokban is tarthatónak gondolja, a csirkéknek és a kacsáknak például már helyes kis pelenkákat is kitaláltak.

Ezek természetesen több színben és méretben rendelhetők az interneten. (Csak most, csak nekünk. Mert megérdemeljük.)

Nem hiszem, hogy belátható időn belül pelenkás tyúkok kotkodálnak a nagyvárosi lakások nappalijaiban, de az bizonyos, hogy az ésszerű keretek között működő városi kertészkedés és állattartás egyre népszerűbb lesz.

Nem azért, mert általa milliós bevételekre lehet szert tenni, inkább azért, mert így van remény rá, hogy azokra az asztalokra is jut némi zöldség, gyümölcs és hús, ahová enélkül aligha kerülhetne.

Városi farm Brooklynban
(www.moresongsaboutfoodandthefuture.wordpress.com)

És ha tyúkok nem is kapirgálnak majd az emeletes házak üres tetőin, paradicsomot, paprikát, salátát, krumplit és fűszernövényeket alighanem egyre több helyen láthatunk majd.

És ebbe az egyre több helybe nem ártana Magyarországot is beleérteni. Merthogy helyünk van bőven, tetőn és házak között egyaránt. Zöldségünk is akad – talán ráérő tyúkokat szintén tudnánk keríteni –, és még segítőkész kertészek is élnek e tájon. Úgyhogy a legújabb táblagyártási hevületben jó lenne látni néhány "Itt hamarosan közösségi kert nyílik!" feliratú holmit. Bár a nemzetközi helyzet közösségi kert ügyben is fokozódni látszik, nagyon úgy néz ki, a Lecsós kert például épp most megy a lecsóba. És nem valami vigasztaló, hogy Virág elvtárs megmondta már jóelőre, milyen is az élet errefelé...

Méhbalzsam

Monarda
(www.waysidegardens.com)

Tudományos nevét Nicolás Bautista Monardes-ról, egy spanyol orvos-botanikusról kapta, aki 1569-ben adta közre jó néhány Amerikában található növény, köztük a méhbalzsam leírását is. Talán ismertebb vörös indiáncsalán néven, azokból az időkből, amikor Észak-Amerikában az indiánok még nem turisztikai látványosságként tartottak előadásokat a rezervátumok kulturális centrumaiban. Akkortájt a Méhbalzsam leginkább gyógynövényként volt ismeretes, leveléből a rézbőrű cimborák ízletes teákat állítottak össze.

A pénzügyek minisztere, Charles Townshend
(www.maryjeanadams.blogspot.com)

Később aztán a telepesek is rákaptak a méhbalzsamra, 1767 után például leginkább csempészáruként beszerezve a teafüveket.

A derék angol pénzügyminiszter, Charles Townshend ugyanis azt látta jónak, ha előáll egy remek kis csomaggal – a pénzügyminiszterek történelmi korokon átívelő vonzódása a csomagokhoz lassan egy szociológia, pszichológiai elemzés tárgya is lehetne –, melynek részeként a teát is megadóztatja.

Miután az angol tea a nagy vízen túl ekkortájt kiesett a pixisből, az ott ideiglenesen állomásozó telepesek a bojkott idején az indiánok méhbalzsamos teáit is elkezdték szürcsölgetni.

A méhbalzsam a tengerentúlon szép karriert futott be nemcsak teák, üdítők és koktélok elengedhetetlen alapanyagaként, de fűszerként is. A méhbalzsam amúgy nálam is szép karriert futott be, ha tehetem, napos évelőágyak növényei közé mindig betervezem.

Izgalmas színek és formák
(www.amothersjournal.com)

Megbízható, hálás évelő – amúgy a Monardák csapatában léteznek egynyáriak is, ilyen például a citromillatú méhbalzsam –, a nyári hónapokban gazdagon virágzik, nevéhez méltóan szorgosan látogatják a méhek és egyéb repülő szerkezetek.

Csodás illata miatt megfontolandó kerti pihenők vagy utak mellé is telepíteni egy-egy foltot belőlük: fűszeres – friss, leginkább citromos, narancsos – illatuk ellenállhatatlan. Egy méter környéki magasságúra nő, és nem igényel extra figyelmet, piros, vörös vagy éppen kékeslilás, élénk virágszíne és formája igazi látványosság.

Egy remek társ: a nyuszifül

Érdemes csoportosan telepíteni, szépségét így mutatja meg leginkább. Napra való, de a szárazságot és a sivatagi körülményeket nem szereti, földjét tehát nem igazán jó betonkeménységűre száradni hagyni, efféle helyekre inkább a kövirózsák ültetését javaslom.

Meghálálja a legalább közepes tápanyag ellátottságú talajt és a rendszeres, de semmiképpen sem az árasztásos vízellátást. Akkor érzi igazán jól magát, ha nem kell bokáig vízben állnia, talaja legyen inkább vízáteresztő.

Cipruskákkal is jól társítható

Elvirágzás után visszavágható, de sokan ezt a lépést kihagyják, miután számukra a prérik világát idézik a szélben bókoló száraz gömbfejek. E kérdésben a Kinek a pap… kezdetű mondás alapján nem érdemes határozott álláspontot elfoglalni.

Ilyen megközelítés alapján történik a késő őszi kerti pücskörészés is: metszőollóval vagy anélkül. Az első esetben üzembiztosan bekövetkezik a méhbalzsam erőteljes visszavágása, míg a második metódus szerint méhbalzsamaink így maradnak télire, hogy a hóeséses napokon fehér sapkával a fejükön álljanak őrséget a téli kertben.

Itt - ültetés után, virágzás előtt - sásliliom,
tollborzfű és menyecskeszem társaságában,
a háttérben hortenzia, a kerítésen
japán lonc igyekszik felfelé

Ha extra adag méhbalzsamra szeretnénk szert tenni, akkor a tőosztás jól bevált módszeréhez folyamodjunk: az idősebb példányokat egy éles ásóval mérettől függően két-három növényre válasszuk szét, majd az így nyert plusz növényeket ültessük el.

A méhbalzsam mellé leginkább az évelő tollborzfüvet, a cickafarkat, a nyuszifület, a cipruskát, a kúpvirágot, a zsályát, a sásliliomot és a menyecskeszemet javaslom, jól kiegészítik egymást, és együtt vidám nyári hangulatot biztosítanak az ágyásban.

És a mai világban ez nem is kevés.