Diófák veszélyben

A tettes
(http://nathistoc.bio.uci.edu)

A diófákra a közelmúltig nem kellett különös figyelmet szentelni: nem soroltuk be a kötelezően permetezendő gyümölcsfák közé, megbirkózott maga is a kártevőkkel. A boldog békeidőknek alighanem vége, mégpedig a dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa) miatt. Az évtizedek óta előfordult, hogy a dió levelén és a termés burkán fekete foltok jelentek meg, amiket gombafertőzés okozott. A legújabbkori rothadó, fekete foltokért azonban nem gomba, hanem egy légy a felelős, ellene a védekezés is nehezebb. Olyannyira, hogy egyes szakértők szerint ez szinte lehetetlen, mások szerint viszont mégiscsak lehetséges több legyet is ütni egy csapásra.

A kártevőt 2011-ben fedezték fel, akkor még csak az ország nyugati felében tanyázott, mára üzembiztosan birtokba vette a keleti területeket is. Tojásait a termés zöld burkába rakja, aztán az ott kikelő lárvák szép lassan felfalják a zöld héjat, a termés megfeketedik, utat nyitva ezzel számos más kórokozónak. A termés jelentős része vagy egésze kárba vész, a dió – ha meg is marad –, igen gyakran alkalmatlan lesz a fogyasztásra.

A kártétel
(https://www.andermattbiocontrol.com/)

Kérdés tehát, mit lehet tenni a termés megóvásáért? Az egyik legfontosabb teendő, megakadályozni a kártevők áttelelését, vagyis össze kell gyűjteni minden lehulló termést, levelet, és a fertőzötteket meg kell semmisíteni. Az egészséges diólevelek természetesen mehetnek a komposztra. Arról, hogy sátrat vertek-e nálunk a legyek, a legkönnyebben az úgynevezett sárga ragacslapok segítségével győződhetünk meg, ezek minden jobb mezőgazdasági szaküzletben beszerezhetők. A legyek rajzása általában július közepén kezdődik, ekkora már nincsenek virágzó gyümölcsfák a kertben, jóval kisebb tehát az esélye annak, hogy a rajzó méhek beleragadnak a csapdába. A rajzás egyébként október közepéig is eltarthat, az idő előrehaladtával aztán bevethetjük a permetszereket is. Közülük a Karate, a Mospilan, a Fulicor Solo, a Chess és a Calypso jöhet szóba.

Rajzáskor nagy segítség
(https://www.andermattbiocontrol.com/)

Mármost a permetezéssel akad egy kis probléma.

Merthogy a diófák természete már csak olyan, szeretnek nagyra nőni, az öregebb példányok könnyen elfoglalnak két-háromszáz négyzetméternyi területet is. Szeptemberben elárasztotta a közösségi médiát egy Facebook bejegyzés, melyben a győri kertbarátokra hivatkozva a diófúró légy elleni védekezést taglalja a szerző. A bejegyzés arra buzdítja a tulajdonosokat, permetezzék le a korona alsó felét, s a szer majd innen fog felszívódni tizenöt-húszméteres magasságba is.

Nem fog.

Nem fog, ha a permetszer nem jut el a legfelső ágak leveleire. Márpedig oda csak akkor kerülhet, ha a tulajdonos emelőkosaras autót bérel, s így végzi el a permetezést. De mert emelőkosaras autó a legritkább esetben tud jelentős kártétel nélkül bejutni a telekre, más megoldás után kell nézni.

Metszeni kell, mégpedig drasztikusan.

Ha szeretnénk a következő évtizedekre is megtartani a diófát, csökkenteni kell a korona méretét. Ugyanúgy kell eljárni, mint más gyümölcsfák esetében, roncsolásmentes, ép metszlapokat kell kialakítani, és a már jól bevált módon elágazásra metszeni a diófát is. Ha fiatal a fa, késlekedés nélkül hozzá kell látni egy kezelhetőbb, alacsonyabb koronaforma kialakításához. Ez korosabb fánál igen szokatlan művelet lesz, hiszen a diófákat a magánkertekben a legritkább esetben metszettük, de a diófúró légy elleni védekezés felülírja a megszokott rutint. A diófa metszésének ideális időpontja szeptember, illetve a késő őszi, kora vagy késő téli fagymentes napok.

 

Megdöbbentő ötletek

Papiron jól nézett ki...
(www.studiogblog.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Az utóbbi időben rendre kapunk olyan kertterveket, amik – hogy finoman fogalmazzak – hagynak némi kívánnivalót maguk után. Több közös vonásuk van, a legfontosabb, hogy készítőiknek fogalmuk sincs arról az élőhelyről, ahová az általuk megálmodott kertet tervezik.

Van némi baj a növényismerettel is: napimádók kerülnek árnyékba, mélyárnyékba, és árnyékkedvelőket rajzolgatnak tűző napra. Nagyon úgy néz ki, gondot okoz a méret és a darabszám is. Egyesek azt hiszik, sok jó növény kis helyen is elfér, levendulából például tizenöt tő másfél négyzetméteren, áfonyából hatvanhat darab hat négyzetméteren, de dobogós helyen tanyázik az az ötlet is, miszerint egy tíz méter hosszú ágyásba hatvan termetes orgonát kell ültetni. Akad, aki a borostyánnal bánik bőkezűen: tizenhat méternyi kerítés mellé százhatvan darabot látna jónak.

A valóságtól elrugaszkodott tervek készítőinek weblapjain rendszerint szép, kövér mondatokkal tűzdelt hitvallások sorjáznak ember és táj kapcsolatáról, környezetről, felelősségről.

A használhatatlan kerttervekről egyetlen szó sem esik.

Nincs szó a fagyzugos, hideg északi oldalra álmodott európai ciprusról, az évelőágyás díszének választott kerti rutáról, melyhez erősen ajánlott kesztyűvel közelíteni, megelőzendő a felhólyagosodó, kipirosodó bőrt. Levelei – bár egyes kultúrákban fűszerként használatosak – mérgezőek, kisgyermekes házhoz tehát aligha tűnik tökéletes választásnak. Ahogy a rózsának sem ideális egy árnyékos sarok, és nem kifejezetten szomszédbarát megoldás a kerítés mellé telepítendő, alaphangon tizenöt méter magas gyertyánfa sem.

Persze, a papír sok mindent elbír. Türelemmel viseli, ha a gyepszőnyegezés(!) rétegrendje húsz centiméter vastag zúzottkővel kezdődik. Kibírja, ha kúszóboróka helyett termetes cimborát rajzolnak rá, ha a homokozó helyének az udvar legeldugottabb sarkát jelölik ki, s mellé a gyermekbarátnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető borbolyákat találják jónak.

Egyesek lapja manapság olyan hosszú, hogy sosem érnek az aljára, mindig, mindig van hely rajta lejjebb, egyre lejjebb.

Ahogy ti kaszáltok, nem kaszál úgy senki

Csak a védőháló hiányzik.
(Fotó: www.omag.org.)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Korábban úgy volt, hogy a férfiemberek jól körülhatárolható csoportjának igenis szüksége volt egy dögös motorra, egy feldíszített autóra, abban pedig dübörgő, monoton zenére, de jól jött a feketére fóliázott üveg is, mert az szintén gondos épülésére szolgált a férfiléleknek.

Később aztán a terepjárónak hitt BMW, a hajónyi méretű Audi is lélekerősítő hatásúnak bizonyult, hozzájuk bónuszként egy, én mindenhol, de leginkább mozgássérült parkolóban megállhatok feliratú bónt is kiosztottak.

Következett a nagynyomású mosó – amivel nagy elszántsággal lehet lezúzni a koszt a garázs előtt álló verdáról vasárnap reggel hatkor is –, volt idő, amikor férfiember csak egy efféle apparáttal vált igazi macsóvá.

Változtak az idők.
A mosót újabban a fűkasza a dobogó második fokára taszította.

Nagyon úgy néz ki, egy tökös fűkaszára a tíz négyzetméternyi előkerttel bíró tulajdonosnak is szüksége van: a fűkasza is napjaink státuszszimbólumává lényegült.

A fűkaszások két csoportra oszthatók: beöltözősökre és nem beöltözősökre. Utóbbiak rendszerint igyekeznek olyan pólót felvenni, mely hamarabb ér véget a kelleténél, láttatni engedi tehát a hasat, mely has általában rendszeres sörivásra enged következtetni. Mindehhez az öv gerinc körüli tájékán merészen dekoltált rövid vagy hosszú szárú nadrág illik, az autentikus lábbeli pedig a papucs. Védőszemüveg és fülvédő viselése efféle öltözethez kifejezetten ellenjavallt. A beöltözősök viszont többnyire kezeslábast húznak, a lábakra kizárólagosan bakancs kerülhet, és náluk elmaradhatatlan kellék a védősisak, a fülvédő ugyanakkor csak opcionális.

Mindkét csoport tagjai szeretik a felbőgő motorhangot, ezért beindítás után ütemesen berregtetik a jószágot, úgy, ahogy a zöldre váró szelíd motorosok szokták. Munka közben pedig, ha kell, ha nem, tövig nyomják a gázt.

Fogalmuk sincs róla, hogy tizenöt méteres körzetben halálos sérülést okozhatnak a kirepülő tárgyak, ezért sosem szedik fel a köveket, törmeléket, kavicsokat és faágakat. Az árokparti kaszálgatók pedig úgy tudják, az autósok azért állnak meg, hogy csodálják a tisztuló árkot és partját, s közben gyönyörködjenek a repülő kavicsokban, söröskupakokban, és a fel-felfröccsenő kutyakakiban.

Létezik ideális megoldás
(http://safecutonline.com)

Macskajaj

Valóságos irodalma van, a hogyan védjük meg kertünket a macskáktól témakörnek, merthogy e bájos négylábúak néha képesek az őrületbe kergetni a kerttulajdonosokat.

A zsongó tavaszi éjszakák erotikus találkozói könnyen félbeszakíthatók egy határozott sicc-cel, de szintén hatásosak a kezünk ügyébe kerülő félcipőkkel leadott sorozatlövések. Az ágyásokban és a gyepen szaporodó kaparások, ásások és az illatosnak nagy adag jóindulattal sem nevezhető kupacokkal már nem ilyen egyszerű a helyzet. Bonyolultabb a képlet, ha a notórius elkövető a szomszéd cicája, márpedig az esetek többségében bizony ők a tettesek.

Az ajánlások között a kerítés tetejére szerelt, a telek felé visszahajló drótháló, a zárt ól és a kifutó is megtalálható. Miután a macska nem kedvtelésből tartott díszmadár, sem kennelbe zárható kutya, megfontolandó elfogadni a tényt: ragaszkodik a házhoz, de rendszeresen tesz kisebb-nagyobb kirándulásokat a környéken. És hát a drótháló, mint dizájnelem sem egykönnyen értelmezhető egy csinos díszkertben.

A jótanácsok között macskabarát növények is szerepelnek, melyek oly vonzóak a cicák számára, hogy reggeltől estig azok mellett heverésznek majd. Minderről a cicák nem tudnak, mert szívesen időznek a kerti macskamenta, a citromfű vagy a macskagyökér közelében, de egyik sem bír helyben marasztaló tulajdonsággal. További csodaszerek: fahéj, fokhagyma, kávé, citromhéj, ecet, fenyőtoboz, bors, pirospaprika, kígyóuborka, kutya. Semmi kétség, minden gazda több tízkilónyi fahéjat és borsot tárol otthon, hogy másnaponként teleszórja velük a kertjét. A megfelelő színhatás kedvéért pedig a kávé, pirospaprika párosítást preferálja, mely rétegekre hétvégenként ecetes kígyóuborka szeleteket hajigál.

A kertben fel-felbukkanó szomszéd cica, vagy a saját macsek áskálódó kártétele elleni leghatásosabb gyógyír egy csinos faláda, vagy a kereskedésekben kapható műanyag cica wc-doboz, benne a néhány naponta cserére szoruló macskaalommal. Némi plusz munkával és költséggel jár, de a cicák használni fogják.

Kerti sarkantyúka

Sarkantyúka a magasban
(https://www.plantsandbulbs.co.uk/)

Egy napos ágyás vagy egy kerítés melletti napsütötte sáv tökéletes számára. Merthogy a kerti sarkantyúkából választhatunk kúszó fajtát éppúgy, mint harminc-negyven centiméter magasra növő cimborát. Ha az előbbit választjuk, akár három méter magas kerítést, falat is befuttathatunk őkelmével. A bokros növekedésűek ágyásszegélyként, vagy foltszerű kiültetésben is jól mutatnak.

Ami a virágszínét illeti, akad sárga, piros, vörös, narancs is belőle, júniusban már, szeptember végén még virágzik. Különösebb gondozást nem igényel, de arra érdemes figyelni, hogy földjét ne javítsuk fel túlságosan, ilyen környezetben ugyanis kevesebb virágot nevel. Az extrém nyári meleget nehezebben viseli, tartós kánikulában némi plusz öntözővizet szívesen fogad. Egynyári növény, de magról évről-évre jól, gyakorlatilag beavatkozás nélkül szaporodik.

Sarkantyúka földközelben(https://www.plantmaster.com/)

A kerti sarkantyúka – Tropaeolum majus – gyógy- és fűszernövényként is ismert, virága, levele egyaránt ehető. Színes virágai jól mutatnak ételdíszítésként, de salátákhoz, sajtokhoz is kínálhatók.

Védőnövényként a zöldségeskertben is hasznosítható, mágnesként vonzza ugyanis a levéltetveket és a földibolhákat, így azoknak kevésbé támad kedvük lelegelni zöldségeinket.

Csak tiszta forrásból

Baj van a gyökerekkel

(https://www.gardeningknowhow.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Az élet nem habostorta.
Mióta boldog emlékezetű Virág elvtárs volt szíves lefektetni nékünk ezt a remek filozófiai alapvetést, az ember képes más szemüvegen látni bizonyos történéseket.

Bizonyos történés lehet például, amikor felfedezzük, hogy képet lopnak tőlünk.
Vagy amikor felfedezzük, hogy mondatokat is lopnak tőlünk.
És bizonyos történések közé soroltatik az az eset, amikor felfedezzük, hogy a weblapunkról szintén lenyúlnak ezt azt.

Ez a lenyúlás amúgy régóta meglévő, sajátos divat szerte a nagyvilágban. Nálunk első helyen alighanem az újságírásban évtizedek óta bevett gyakorlatnak számító mondat- és cikklopás áll, s némi vigaszt azért nyújthat, hogy a magukra valamit is adó szerkesztőségek és szerzők soha nem élnek vele. A metódus alkalmanként politikusi körökben is népszerű, hol egy diplomamunka, hol egy beszéd, hol egy doktori értekezés lesz a vágy titokzatos tárgya.

Hanem a más szemüveg.
Szegény lopókat is meg lehet érteni, az élet nekik sem habostorta.

Vállalkozást alapítanak, szöszölni kell ügyvéddel, könyvelővel, ki kell találni, mi legyen a szórólapon, a weblapon, mit festessünk a furgonra, kész őrület az egész. Ráadásul a nemzetközi helyzet is fokozódik, úgyhogy szegény lopóknak direkt jól jön, ha van egy kész weblap, fotókkal, szöveggel, szlogennel, az ilyesmi valóságos tárháza tud lenni az ötleteknek. Persze az ötletekkel is baj van, tovább kéne gondolni őket, a saját képünkre, cégünkre formálni, macerás egy folyamat, az biztos.

És mindehhez gondolkodni is kéne kicsinyég.
Az a legmacerásabb, úgyhogy inkább jön a macerátlan lopás.

A legmerészebb lenyúlás büszke címet képzeletben annak a vállalkozónak nyújtottuk át, aki referenciái között évekkel ezelőtt készült kertgondozási fotóinkat szerepeltette. Dobogós helyet érdemelt, akit logónk annyira megihletett, hogy néhány grafikai elemét találta jónak a sajátjában is elhelyezni. A további helyezettek között weblapszöveg másoló, szlogen és névkölcsönvevő is akad.

Csak tiszta forrásból.
Ne legyünk telhetetlenek: legalább e bartóki mondatot szíveskedtek magukénak vallani.

Örménygyökér

Sárga virágtenger a magasban
(https://www.naturesrainbow.co.uk)

Vagy pompás peremizs – Inula helenium –, merthogy gyakorta ezen a néven is találkozhatunk vele. Termetes évelő, jó körülmények között akár két méteresre is megnő. Feltűnő sárga virágai miatt júniustól augusztus végéig az évelőágyás sztárja lehet.

Telepítésénél érdemes a szokásosnál nagyobb helyet biztosítani számára, merthogy kissé terjeszkedő gyöktörzse lévén egyre nagyobb helyet követel magának. Amúgy nem igényel különösebb gondoskodást, kártevői sem nagyon akadnak. Leginkább egy természetközeli stílusban létesített kertben vagy ágyásban mutat a legjobban. Helye lehet a parasztkert növényei között, kerülhet rusztikus kerítés mögé az előkertben, de szoliterként is megállja a helyét.

A méhek és a lepkék odavannak érte
(https://www.asklepios-seeds.de/)

Kedveli a napos helyet, és üzembiztosan nevelhető félárnyékban is. Akkor érzi jól magát, ha tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajba kerül. A rendszeres öntözést meghálálja, a keményre száradó termőtalajt nem neki találták ki, ilyen körülmények között hamar megválik termetes leveleitől. Ha szelesebb helyre kerül, szüksége lehet némi támasztékra. Zord teleken a talajig visszafagyhat, de tavasszal rendre megújul. Szaporítása tőosztással a legegyszerűbb.

Magyarországon őshonos növény, védett, eszmei értékét ötezer forintban határozták meg. Régebbi korokban kedvelt gyógynövény volt, a gyökeréből készített kandírozott édességet gyomorrontás elleni szerként használták. Köptetőként, köhögés elleni szerként szintén a gyökeréből készítettek főzetet.