Csak tiszta forrásból

Baj van a gyökerekkel

(https://www.gardeningknowhow.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Az élet nem habostorta.
Mióta boldog emlékezetű Virág elvtárs volt szíves lefektetni nékünk ezt a remek filozófiai alapvetést, az ember képes más szemüvegen látni bizonyos történéseket.

Bizonyos történés lehet például, amikor felfedezzük, hogy képet lopnak tőlünk.
Vagy amikor felfedezzük, hogy mondatokat is lopnak tőlünk.
És bizonyos történések közé soroltatik az az eset, amikor felfedezzük, hogy a weblapunkról szintén lenyúlnak ezt azt.

Ez a lenyúlás amúgy régóta meglévő, sajátos divat szerte a nagyvilágban. Nálunk első helyen alighanem az újságírásban évtizedek óta bevett gyakorlatnak számító mondat- és cikklopás áll, s némi vigaszt azért nyújthat, hogy a magukra valamit is adó szerkesztőségek és szerzők soha nem élnek vele. A metódus alkalmanként politikusi körökben is népszerű, hol egy diplomamunka, hol egy beszéd, hol egy doktori értekezés lesz a vágy titokzatos tárgya.

Hanem a más szemüveg.
Szegény lopókat is meg lehet érteni, az élet nekik sem habostorta.

Vállalkozást alapítanak, szöszölni kell ügyvéddel, könyvelővel, ki kell találni, mi legyen a szórólapon, a weblapon, mit festessünk a furgonra, kész őrület az egész. Ráadásul a nemzetközi helyzet is fokozódik, úgyhogy szegény lopóknak direkt jól jön, ha van egy kész weblap, fotókkal, szöveggel, szlogennel, az ilyesmi valóságos tárháza tud lenni az ötleteknek. Persze az ötletekkel is baj van, tovább kéne gondolni őket, a saját képünkre, cégünkre formálni, macerás egy folyamat, az biztos.

És mindehhez gondolkodni is kéne kicsinyég.
Az a legmacerásabb, úgyhogy inkább jön a macerátlan lopás.

A legmerészebb lenyúlás büszke címet képzeletben annak a vállalkozónak nyújtottuk át, aki referenciái között évekkel ezelőtt készült kertgondozási fotóinkat szerepeltette. Dobogós helyet érdemelt, akit logónk annyira megihletett, hogy néhány grafikai elemét találta jónak a sajátjában is elhelyezni. A további helyezettek között weblapszöveg másoló, szlogen és névkölcsönvevő is akad.

Csak tiszta forrásból.
Ne legyünk telhetetlenek: legalább e bartóki mondatot szíveskedtek magukénak vallani.

Örménygyökér

Sárga virágtenger a magasban
(https://www.naturesrainbow.co.uk)

Vagy pompás peremizs – Inula helenium –, merthogy gyakorta ezen a néven is találkozhatunk vele. Termetes évelő, jó körülmények között akár két méteresre is megnő. Feltűnő sárga virágai miatt júniustól augusztus végéig az évelőágyás sztárja lehet.

Telepítésénél érdemes a szokásosnál nagyobb helyet biztosítani számára, merthogy kissé terjeszkedő gyöktörzse lévén egyre nagyobb helyet követel magának. Amúgy nem igényel különösebb gondoskodást, kártevői sem nagyon akadnak. Leginkább egy természetközeli stílusban létesített kertben vagy ágyásban mutat a legjobban. Helye lehet a parasztkert növényei között, kerülhet rusztikus kerítés mögé az előkertben, de szoliterként is megállja a helyét.

A méhek és a lepkék odavannak érte
(https://www.asklepios-seeds.de/)

Kedveli a napos helyet, és üzembiztosan nevelhető félárnyékban is. Akkor érzi jól magát, ha tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajba kerül. A rendszeres öntözést meghálálja, a keményre száradó termőtalajt nem neki találták ki, ilyen körülmények között hamar megválik termetes leveleitől. Ha szelesebb helyre kerül, szüksége lehet némi támasztékra. Zord teleken a talajig visszafagyhat, de tavasszal rendre megújul. Szaporítása tőosztással a legegyszerűbb.

Magyarországon őshonos növény, védett, eszmei értékét ötezer forintban határozták meg. Régebbi korokban kedvelt gyógynövény volt, a gyökeréből készített kandírozott édességet gyomorrontás elleni szerként használták. Köptetőként, köhögés elleni szerként szintén a gyökeréből készítettek főzetet.

Feketegyökér

Főzelék, köret és saláta is készülhet belőle
(https://www.bolster.eu/)

Feldolgozás és betakarítás szempontjából nem a legegyszerűbb zöldségféle.
Ha gyökere eltörik, fehér nedvet ereszt, s ezzel gyakorlatilag elveszti élvezeti értékét. A vele való foglalatossághoz tehát extra figyelemre van szükség.

Akad persze számos szeretni való tulajdonsága is.
Egész télen át jól tárolható, s tél végén egy értékéből mit sem vesztő zöldségféle kifejezetten örömteli tud lenni. Gyökerének magas a káliumtartalma, és ásványi sókból is bőséges mennyiséget tartalmaz. Régi korok javasasszonyai fiatalító szerként alkalmazták, s ha nem is forgatja vissza az idő kerekét, segít a szellemi frissesség megőrzésében.

Rácz János lenyűgöző munkájában, a Növénynevek enciklopédiája című kötetében arról ír, hogy az 1770-es évek második felében már termesztésbe vonták, a spárgához hasonlóan készítették el, és salátaként is szívesen használták.

Feketegyökér virágzásban
(https://www.anniesannuals.com/)

Helyét törékeny gyökere miatt érdemes alaposan előkészíteni, a kötött, agyagos, nehéz talajokat nem neki találták ki. A talajlazítás el kell érje a 35-40 centiméteres mélységet, ilyenformán tehát egy magaságyás ideális helye lehet, minden másban leginkább a sárgarépa igényeinek megfelelően termeszthető.

Kerülhet napra és félárnyékba egyaránt, ha magról vetjük, két-három centiméternél ne kerüljön mélyebbre. A feketegyökér – Scorzonera hispanica – jól viseli a szárazabb nyarakat, leveleiben a gyengébb fagyok sem okoznak jelentős károkat. Gyökerét késő ősztől lehet felszedni, tároláshoz érdemes rajt hagyni pár levelet, amúgy a sárga- és fehérrépához hasonlóan teleltethető.

Vadon élő példányaival a hazai hegyvidéki tájakon találkozhatunk.

Álganajtúró az év rovara

Zöld, kék, fekete, vagy lila színben pompázik
(https://www.biolib.cz/en/)

Mégpedig a tavaszi.
Merthogy álganajtúróból akad közönséges, változékony, hegyi, és még számos szép nevű egyed.

Ami a tevékenységét illeti, valóságos ganajokat túr, nevében tehát nem ezért áll az ál szócska. Sem nem azért, mert bármi elől és ellen álcázná magát, hanem azért, mert rendszertani besorolásuk szerint a ganajtúrók valódi és álganajtúrók csoportjára oszthatók. Nyertes cimboránk gőzerővel vesz részt az elhalt élőlények tetemeinek, illetve maradványainak lebontásában, hozzájárulva ezzel a természetes komposztálódás folyamatához.

A kertekben áprilistól, májustól találkozhatunk velük, s egészen őszig vendégeskednek a föld felett. Akkor beássák magukat a föld alá, függőleges és vízszintes járataikat jellemzően patás állatok ürülékével töltik fel, majd következik a peterakás időszaka. Az új álganajtúró nemzedék tagjai a föld alatt érik el kifejlett méretüket, és tavasszal indulnak föld feletti kirándulásokra. Mindezt a peterakók már nem érik meg, nékik még tél előtt véget ér földi és földalatti létük.

A Magyar Rovartani Társaság ismertetője szerint a tavaszi álganajtúró – Trypocopris vernalis – földrajzi elhelyezkedéstől függően hol kék, hol zöld, hol lila, hol pedig fekete színt ölt fel. A Balatontól délre eső területeken a zöld szín a divat, másutt a kék és a fekete a menő.

A meglehetősen szoros versenyben egyébként az ezüstös ősrovart, és a selymes döglegyet utasította maga mögé.

Ausztrál bozóttűz

Tájkép Ausztráliában
(https://www.vox.com/)

"...Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó, én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten, bőgve, konokul,
Reszketve, félve csak kiáltok:

Tűz van! Tűz van! Tűz van!"

József Attila
Tűz van!

Ha így megy tovább, értelmező szótárainkból kiradírozhatjuk az emberi felelősség szókapcsolatot, s beírhatjuk helyére a klímaváltozást. Amolyan Jolly Joker lett belőle, egy mindent visz lap a pakliban.

Újra és újra elővehető, kizárólagos okként ráhúzható árvízre, tűzre, villámáradásra, és még ki tudja, miféle természeti csapásra nem, politikusok számára valóságos áldás a léte, általa minden megmagyarázható.

A hetek óta tartó ausztrál gigatűzvész legfőbb okaként is voltak szívesek nekünk a klímaváltozást megnevezni. Aztán a meleget, az eső nélküli nyarat és a széljárást. Csak az embert nem.

Lassan-lassan ott tartunk, hogy a klímaváltozásért a klímaváltozás a felelős.

Tulajdonképpen nem is meglepő, hogy mindeddig senki sem akadt, aki kiállt volna a pulpitusra, hogy elrebegjen pár őszinte mondatot. Mármost őszinte mondatok viszonylag ritkán hagyják el a politikusi ajkakat, de egy ilyen mértékű természeti katasztrófa tán mégiscsak apropója lehetett volna néhány efféle gondolatnak. Mondjuk arról, hogy ausztrál kormányként méltóztattuk figyelmen kívül hagyni az őslakosok évezredes szokását, akik egy-egy területrészen időről-időre felégették a bozótost, hogy a rendszeresen fellobbanó tüzek ne tudjanak akadály nélkül tovább terjedni.

Pusztuló értékeink
(https://www.sciencemag.org/news)

Mondjuk arról is, hogy sikerült idióta törvényt hoznunk: ha farmer vagy, és a birtokod körül kivágsz egy erdősávot bozótostól, mindenestül, akkor jól megbüntetünk ahelyett, hogy a tervezett és felügyelt erdőirtást állami és önkormányzati területeken is rendszeressé, mi több, kötelezővé tennénk.

És lehetett volna azt is felemlegetni, hogy bár évek óta tudunk a klíma változásáról, mégsem vázoltunk fel egy ésszerű, követendő és követhető jövőképet. Arról, hogy változtatni kell az emberi szokásokon, hogy bizonyos területrészekre már nem tekinthetünk lakóövezetként, hogy egybefüggő erdős területek kellős közepébe többé nem álmodhatunk csinos településeket, hogy a folyók ártereit végérvényesen vissza kell adnunk a folyóknak még akkor is, ha oda balga módon házakat, falvakat, sportcentrumokat építettünk.

Hogy éveken át olvastuk a bűnügyi rovatok híreit, miszerint ráérő suhancok, gyerekek és felnőttek szándékosan gyújtogatnak erdős területeket, de az egyre növekvő piromániával sem foglalkoztunk igazán.

Ausztrál miniszterelnökként eleinte a tűzvésszel sem foglalkoztunk. Nyaralni mentünk, miközben országnyi területek borultak lángba.

Az ám, értetek ég, nem ellenetek.

Csodakert, csodák nélkül

Biztos helye lehetne a csodák nélküli lapban

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből)

Csodák, és lassan valódi tartalom nélkül is.

Korábban úgy nézett ki, a Csodakert magazin az átlagos ismeretekkel rendelkező, kertszerető háziasszonyok és háziférfiak havilapja akar lenni, ápolási tanácsokkal, kertbemutatásokkal, egy-egy növény vagy épp kertstílus ismertetésével. Aztán teltek-múltak az évek, az eredeti szándék már csak nyomokban lelhető fel, a színvonal pedig tisztes mélységekbe süllyedt.

Mára ott tartunk, hogy ötlet nélküli, hanyag írások – némelyik igencsak messze van attól, hogy cikknek nevezzük – sorjáznak a lapban, ezek egy része különösebb erőfeszítés és szerkesztői munka nélküli magyartalan fordítás. És ha így megy tovább, a Csodakert nevet román virágkötő magazinra kell cserélni, mert valamilyen különös indíttatástól vezérelve újabban fő csapásirány lett a román virágkötészet csodáiból.

Valódi gyöngyszemeket találni az olvasók által beküldött kertfotók között, némelyik eséllyel indulhatna egy „Ízléstelen kert” vagy „Maszek megoldások” versenyen. A fotókkal – és a képszerkesztéssel – amúgy is gond van, némelyik egy iskolai fotószakkör átlagos színvonalát idézi. Mindez nem lenne gond, ha a lap fejlécében nem a kifejezetten szerény „Európa legkedveltebb kertmagazinja” kitételt olvasnánk.

S miközben a Csodakert gőzerővel halad a csodátlanítás rögös útján, a Kertbarát Magazin ennek ellenkezőjére fogadott: sietősen hagyja maga mögött a béka feneke alatti távlatokat. Feledve az egymás mellé dobált, valódi tartalmat erősen nélkülöző helykitöltő írásokat – ezek amúgy hosszú, hosszú évekig uralták az oldalakat – valóságos rovatrendszert talált ki, magyar nyelven megírt, olvasható cikkeket közöl, volt mersze elhagyni semmitmondó, unalmas rovatokat, s a kéthavi lap tördelése sem egy üzemi faliújságra emlékeztet.

Nagy dolog ez ezekben az ínséges időkben, amikor a honi írott és elektronikus sajtó kénköves bugyraiban az alany és állítmány szerepéről vajmi keveset tudó figurák napról napra állítanak elő fogyasztásra alkalmatlan termékeket. Arrafelé ismeretlenné lett az egyes szám, többes szám egyeztetés, a szó és mondathangsúly, van helyettük szóismétlés, éneklő vagy éppen leppegő hang, és megannyi más tömör rettenet.

Még szerencse, hogy akad egy-egy valódi csoda ebben az egyre gazosodó kertben.

Kertdivat 2020

Valami mindig virágozzék

Meglátásom szerint a 2020-as esztendő nem hoz jelentős változást: a tavaly elkezdődött irányzat lesz a nyerő.

Eszerint a kert egyre inkább a lakótér kiterjesztését jelenti, egy meghosszabbított nappali vagy szoba formájában. A kertek kialakításakor pedig változatlanul két szempont lesz az irányadó. Az egyik értelmezés szerint a kert, mint aktív tevékenységet biztosító helyként jelenik meg, a másik értelmezés szerint viszont a kert inkább a szemnek, semmint a kéznek szól majd. Az idő az idén is egyre fontosabbá válik, jelentős lesz azoknak a száma, akik nem szeretnének órák hosszat ültetéssel, metszéssel és efféle tevékenységekkel bíbelődni, ők egyszerűen fenntartható, kevés gondozást igénylő kertet szeretnének.

Azonban ezzel együtt is egyre inkább lesznek olyan sarkok, ahová fűszernövények kerülnek, akár a kerti sütésekhez, akár a nyári koktélokhoz. (Bizonyos, hogy a kerttulajdonosok egy jelentős csoportjánál a mindennapi szóhasználatban a kerti sütő helyét egyre inkább a „barbekjú” fogja átvenni.)

Markánsabb divattá válik a robotfűnyíró, ugyanakkor a gyepfelületek nagysága alighanem tovább csökken. Az akár telefonról is vezérelhető automata öntözőrendszer már tavaly is szinte magától értetődő volt, és idén alighanem az lesz a környezettudatosabb kertkialakítás is. Vagyis nagyobb figyelem jut a madárbarát megoldásokra csakúgy, mint a méhekre, a rovarokra, a bogarakra és más kertlakókra.

A kertstílusok közül a természetközeli arculat és a mediterrán kert viszi majd a pálmát, 2020-ban a nyomukban szorosan ott lesznek a modern kertek is. Nem lesz ritka egy-egy távoli vidékeken honos növény megjelenése a kertben, és változatlanul erős mágnesként vonzza majd a megrendelőket a mediterrán kertstílus. Ami a növényeket illeti, idén már alapelvárás lesz, hogy a kertben kapjanak helyet az év minden szakában szemet, lelket gyönyörködtető virágzó növények.

És talán lassan egyre többen elhiszik, hogy a kerítés mellé telepített unalmas tujasor helyett léteznek jobb, időtállóbb megoldások is.