Hóvirág

Hóvirág (Galanthus)

A Kaukázusban, Kis-Ázsia és a Balkán erdeiben honos, már ötszáz évvel ezelőttről is vannak róla írásos említések. Hagymáit kereskedők, követek csempészték Európába, pár száz évvel ezelőtt valóságos státuszszimbólum volt hóvirágot nevelni a kertben. Angliában a tájképi kertek elterjedésével vált mindennapossá, ma már tizenkilenc fajt tartanak számon. Latin neve (Galanthus) hófehér tejvirágot jelent.

Magyarországon 2005 augusztusától védett, nemcsak a föld feletti része, hanem a hagymája is. Ezzel a hóvirág bekerült a természetvédelmi szempontból jelentős növényfajok közé, ha valakinek tehát kedve támad tépkedni belőle, nem árt, ha néhány köteg tízezrest is magával cipel, a bírság ugyanis elméletileg szálanként értendő. (Az intézkedést azóta is sokan vitatják, de ha eszünkbe idézzük, mit mondott Kosztolányi Dezső – „…gondolkozzál az okain is tán - s megérted!” –, némiképp tisztább képet kapunk. Évente több millió hóvirág tűnt el a hazai erdőkből, többségük hagymástól, és változott át nőnapi csokorrá vagy szaporítóanyaggá távoli kertészetekben. A „szüret” alkalmával kétféle módszer létezett: mindent felszedtek vagy gondosan kiválogatták a legszebb, legnagyobb virágú példányokat. Ha a hóvirág nem kap rendeleti védelmet, a természetes élőhelyekről eltűnik vagy csak a leggyengébb egyedei maradnak.)

A hóvirág szerelmeseit valóságos gyűjtési láz tartja hatalmában, mindenki más és más szempontra esküszik. Méretre, formára, de a többséget alighanem a virágai babonázzák meg. A hóvirág-hobbistáknak gyűjtőnevük is van: galanthophilek. A kifejezést egy növénygyűjtő, Edward Augustus Bowles használta először, mikor is Oliver Wyatt barátjához írt levélében Wyatt urat Drága Galanthophilem! megszólítással illette.

Kedveltek a zöldes, sárgás színezetű virágszirmok, a rajtuk lévő minta lehet kör, folt, pötty, gyakran a foltok száma és elhelyezkedése a meghatározó. A nemesített hóvirágok között már van telt és duplán telt virágú is, a ritka példányok Hollandiában, Belgiumban, Németországban vagy Angliában – utóbbi a hóvirággyűjtők mekkája – nem ritkán 50 ezer forint feletti áron kelnek el.

Kereskedelemben beszerezhető példányai termesztett állományból valók, leszedésükkel nem károsul a természetes élőhely.  Hagymájából az izomsorvadás és izomgyengeség elleni gyógyszert állítanak elő. Inkább a félárnyékos, árnyékos kertrészeket kedveli, szereti a kissé nedves, de jó vízáteresztő talajt. Figyeljünk rá, hogy mindig csoportokban ültessük el. Ha a növény levelei leszáradtak, a hóvirág hagymái nyugodtan kiáshatók és szétültethetők.

Jácint

Jácint

Micsoda illat! És látvány. Cserepes megjelenése az árusoknál a bizonyosság: közelebb van már a tavasz.

A jácint talán az egyik legkedveltebb a tavasszal nyíló hagymás növények között. Jó négyszáz évvel ezelőtt valóságos vagyonokat fizettek egy-egy példányáért a gyűjtők, mára több mint kétezer fajtáját tartjuk számon.

Neve görög eredetű, a legenda szerint a virág Hüakinthosz spártai herceg véréből fakadt. Történt ugyanis, hogy a herceget – aki Apolló kedvese volt, és amúgy Zeusz dédunokája – kinézte magának Zephürosz, a szelek istene is. Egyszer, amikor Apolló és Hüakinthosz diszkoszvetéssel múlatta az időt, a szelek istene féltékenységében egy fuvallatot küldött rájuk, amitől Apollón eldobott diszkosza halálosan megsebezte Hüakinthoszt. Véréből virág fakadt, amit Apolló nevezett el kedveséről Hüakinthosznak, vagyis jácintnak. A jácint aztán a hatalom és a béke jelképévé vált.

Megél ugyan a lakásban, de nem rajong a jó meleg szobáért. Nevelhető cserépben, mutatós akár egyesével beültetve, de alighanem akkor az igazi, ha egy nagyobb cserépben kettő-három van egymás mellett. Némiképp jobban szereti az ablakpárkányt, ott több fényhez is juthat.

A jácint hagymáit ősszel – november legyen a legkésőbbi időpont – kell a kertbe elültetnünk, szereti a kissé nedves, humuszos talajt, virágzása  április-májusra esik. (A hagymagumók elültetésénél egy fontos szabályt érdemes megjegyezni: a hagymákat kétszer olyan mélyre ültessük, mint amilyen a magasságuk.) Ha befejeződik a virágzás, az elhervadt virágot érdemes levágni, hogy a növény ne a magképzésre fordítsa energiáját. A száradó, sárguló leveleket viszont ne vágjuk le, mert akkor a bennük raktározódó anyagok nem tudnak eljutni a hagymába, a következő tavasszal gyengébb lesz vagy el is maradhat a virágzás.

Hogy a sárguló, hervadó leveleket eltakarjuk, a virágágyás kialakításakor a hagymásokat ültessük évelők közé, így mire visszahúzódnak, szépen eltakarják őket a náluk nagyobbra növő évelők. A társításhoz jól használhatók: Sásliliom (Hemerocallis), Szarkaláb (Delphinium), Évelő díszpipacs (Papaver orientale), Bőrlevél (Bergenia), Gólyaorr (Geranium), Palástfű (Alchemilla).

Télen virágzók

Bíbor japánbirs (Chaenomeles x superba)

Unalmas-e télen a kert? Csak az elhatározásunkon múlik, hogy ne az legyen. A kert tervezésekor választhatunk olyan fákat és cserjéket, amelyek formájukkal, kérgükkel vagy korai virágzásukkal díszítenek. Közülük nem egy akad, amelyik már decemberben virágot hoz. Téli védelemre egyiknek sincs szüksége, majdhogynem önműködőek: ha esik a hó vagy zúzmara lepi el a virágokat, akkor bezáródva várják, amíg némiképp enyhébb lesz az idő.

Milyen növényeket választhatunk?
Az Illatos tündérfa – de ismert a Tündércserje elnevezés is – (Chimonanthus praecox), sárga virágai januártól márciusig láthatók. A cserje 2-3 méterre nő meg, meghálálja a jó vízáteresztő talajt. A Kikeleti bangita (Viburnum x bodnantense) hasonló méretű, lombhullató cserje, rózsaszín virágai nem ritkán már novembertől láthatók. Később, tél végén, kora tavasszal virágzik a Higan-cseresznye (Prunus subhirtella), virágai fehérek vagy rózsaszínűek lehetnek. Szintén nagyon korán, néha már februárban kinyílik a Húsos som (Cornus mas), apró sárga virágaival szoliterként is jól mutat, de akár egy szép nyírott sövény is kialakítható belőle.

A Bíbor japánbirs (Chaenomeles x superba) fajtái márciustól virágzanak, van köztük magasabb és alacsonyabb, ültethetők csoportosan vagy telepíthetők sövényként is. Szintén márciustól hozza virágait az 1-2 méteres magasságot elérő Illatos lonc (Lonicera fragrantissima). Nevéhez méltóan korábban, akár már decembertől virágba borul a Korai lonc (Lonicera purpusii), virágai áprilisig is megmaradnak. Gondozása nem ró a tulajdonosra extra feladatokat, és szinte minden normál kerti talajjal beéri. Mindkét lonc ültethető félárnyékba vagy napos fekvésbe is.

A varázsmogyorók (Hamamelis) közül választhatunk sárgát, narancsosat, mindegyikük közös jellemzője, hogy terebélyesre nőnek, és téli virágzásukkor pazar illattal is megajándékoznak bennünket. Érdekesség, hogy akár mínusz 10 fokban is képesek virágot hozni. Az egyik legigénytelenebb a télen virágzók között a Téli jázmin (Jasminum nudiflorum), virágai nem egyszer már decemberben megjelennek. Kiváló díszítőértéke miatt érdemes a figyelemre a Japán dérbabér (Skimmia japonica), amelyik virágot ugyan nem hoz télen, de ezen az örökzöld növényen szépen megmarad a termés, a piros színű bogyók nagyon látványosak.

Vesszőikkel díszítők
A somok kiemelt figyelmet érdemelnek, vesszőikkel igen szép díszei lehetnek a téli kertnek. Nagyon látványos, már-már meghökkentő a Fehér som egyik fajtája (Cornus alba ’Sibirica’), amit Vörösvesszejű somként is emlegetnek: élénkpiros foltjával már-már drámai dísze a téli kertnek. A somok között vannak sárgászöld, barna, barnászöld vesszőjűek is, telepítés előtt érdemes többfélét is szemügyre venni. Érdekes látványt nyújt a Kosárfonó vagy kosárkötő fűz (Salix viminalis) is, vesszői télre pirosra vagy zöldessárgára váltanak.

Ha nagyobb kerttel rendelkezünk, tudatosan telepíthetünk olyan fákat, amelyek kérgükkel is díszítenek. A Közönséges nyír (Betula pendula) és a Arany nyír (Betula ermanii) kérge hófehér, a Fekete nyíré (Betula nigra) barnás-feketés, a Papír nyíré (Betula papyrifera) pedig inkább sárgás rózsaszínes. Választhatunk narancsbarnás kérgűt is, ilyen a Pompás vagy Japán nyír (Betula maximowicziana).

A kert kialakításakor, amikor a télen virágzó növények közül választunk, ne feledkezzünk meg a hagymásokról sem. Ha nekik is helyet biztosítunk az ágyásokban, a virágzó téli növényeket a földből előbukkanó tavaszjelzők követik, folyamatossá téve a virágzást a kertünkben.

Honnan tudjuk?

Korai bangita (Viburnum farreri)

Február közepe táján a kertészkedő lelkek fél szemmel már a metszőollókra pislognak, összeírják, miféle vetőmagokat kell beszerezni, aztán azon gondolkodnak, kell majd valami szer a lemosó permetezéshez, és tulajdonképpen ki is kellene már menni a kertbe.

„Csinálni” valamit.

Az ember még havat lát, nagykabátban mászkál, reggelente majd’ megfagy, de közben biztosan tudja – már az orrában is érzi -, hamarosan vége ennek az egésznek, a kertek alatt már ott jár a tavasz. A fekete rigó röpte lesz más, ahogy fellibben az erkélyre, a teraszra, vagy ahogy szöszmötöl a bokrok alatt? Máshogy repül talán? Vagy az újra meg-megszólaló galamb hangjától? Vagy ahogy lassan egyre odébb és odébb kúszik a délutáni naplemente... Talán a nagypapák múltból felsejlő alakjától is, ahogyan előkészítették a tejfölös poharakat a paprika és paradicsom magoknak?

Akárhogy is van, szép ez a február közepe. Szép a várakozásával, hogy pár nap még, és el lehet kezdeni a metszést – egy karácsonyra kapott jó metszőolló valóságos „ajzószer” tud lenni ilyenkor -, szép az ígéreteivel. És szép a terveivel. Hogy mi lesz majd idén a zöldbab helyén, hogy majd rebarbarát is vetünk, és nem is oly soká zöld lesz minden, tavasz lesz megint, és miénk lesz ismét a kert, hogy ültetünk majd néhány málnatövet az unokáknak, és kimehetünk végre a lakásból.

Ki a kertbe, ahol virágzik már a korai bangita, a varázsmogyoró és a fekete hunyor.

Tiszafa

Tiszafa

2011-ben a Tiszafa (Taxus) az év fája Magyarországon.

Alighanem mindenkinek kedves ismerőse, jellegzetes leveléről és piros magvairól. Nálunk a Bükkben, Ómassa és Lillafüred térségében és a Bakonyban is őshonos, itt, Szentgál mellett van Közép-Európa legnagyobb őstiszafása. Védett növény. Igen jól használható a kertépítészetben, tűri a szárazságot, szépen megél napon és árnyékban is. Telepítésekor nem árt tudni, hogy a magköpeny kivételével minden része mérgező. Ha bölcsődébe vagy óvodába nem is, házi kertbe nyugodtan telepíthető, a nagyobbacska gyerekek amúgy is hamar és könnyen megtanulják az alapvető kerti tudnivalókat.*

Nevének eredetéről parázs nyelvészeti viták folytak, írásban először 1250 táján említették egy oklevélben, Tyzafa alakban. A tiszafáknak, bár a fenyők leszármazottai, nincsenek tobozaik, a magok a virágos hajtásokon fejlődnek. Kétlakiak – ami nem azt jelenti, mint az egyszeri vizsgázónál, tudniillik, hogy két helyen is laknak –, hanem azt, hogy külön-külön egyedeken találhatók a porzós és a termős virágok.

Nem siet, ráérősen növekszik, ideje van bőven, 2-3000 évig él, egyes irodalmi források szerint 5000 éves példányai is akadnak. Nagyon jól tűri a metszést, ha alakfát szeretnénk belőle nevelni, arra is alkalmas.

Napjainkban, amikor valóságos tujaültetési láz tombol az országban, érdemes lenne alaposabban megfontolni a tiszafa telepítését: sövénynek, szoliternek** is kiváló, a hidegebb teleket is jól bírja, ráadásul őshonos növényünk. Van oszlopos, hengeres, keskeny és szélesebb gömb, elterülő és sárgán kihajtó fajtája is.


* Egy kertépítés alkalmával a házigazda kisfia figyelmesen hallgatva a tiszafa történetét, arra volt kíváncsi, miért nem lesznek rosszul a madarak, amikor megeszik a tiszafa magját. Ki tudja, talán a madarak is rosszul lennének tőle, de óvatosan járnak el: a magot emésztés nélkül ürítik, csak a magköpenyt (az arillust) hasznosítják.

** egyedül, önmagában is mutatós, alakja, szépsége így érvényesül a legjobban
-----

Én kis kertész legény vagyok...

Tulipánok

Nárciszt, krókuszt, jácintot kapunk ilyentájt ajándékba, vagy ha nem kapunk, hát veszünk magunknak, mert mennyivel jobb kinézni a konyha ablakán egy erőtől duzzadó sárga, lila, rózsaszín kis virág mögül, mint nem olyan rég, amikor még jégvirágok borították az üveget, és kint köd volt, meg szürkeség. De most mindjárt itt a tavasz, és mi örülünk minden apró hajtásnak, újabb kis bimbónak, kezdődő zöldnek, és gondolataink már azon járnak, hová ültessük majd el a tavaszi hagymásokat.

Mert kertünknek lenni kell, még ha pici, belvárosi előkert is az, vagy hatalmas, ahol játszótér és búvópatak is elfér, mert kert nélkül lehet élni, csak nem érdemes. S ha most egy panelben lakunk, vagy albérletben, esetleg épül a házunk, vagy felújítjuk a régit, gondolatainkban már akkor is ott a mi saját kertünk, a majdani, ahol mi ültetjük el az első facsemetét, mi döntjük el, hová kerüljön a kerti hinta és hol legyen a nyársaló.

Mi megyünk végig gondolatban mezítláb a harmatos füvön, hogy a reggeli teához citromfüvet, mentát, kakukkfüvet tépjünk, aztán üljünk csak ott csendben, kortyolgatva kedvenc poharunkból, nézve a napfénnyel ébredő katicákat, bámulva a pókot, amint a borókabokor mellett szövi a hálóját.

És csak szívjuk, szívjuk be a levegőt. A MI KERTÜNK levegőjét.

Ez a blog azért született, mert szeretjük a kertet.

Ha lehet, reggeltől estig csak a kertekről beszélnénk. Bennünket nem hoz lázba egy új mobiltelefon, de elolvadunk egy jó gereblyétől. Karácsonyra már nem kérünk parfümöt. Tüskeálló, mégis puha munkáskesztyűt kérünk. És a hasított bőrcipőknél jobban érdekelnek a gumicsizmák.

Katicabogarakat és ragadozóatkákat rendelünk az Interneten, és békákat telepítünk a kertbe, hogy vegyszer helyett ők oldják meg a kártevőirtás egy részét. Beszélgetünk az almafával, később a ribizlibokrokkal is, s néha azon kapjuk magunkat, hogy már egy zöld lábtörlőről is a pázsit jut eszünkbe. Szakajtónyi mentalevelet szárítunk, és fűszert már rég nem veszünk a boltban.

Ilyenek vagyunk mi.

Itt, a Kertmanufaktúránál.