Az év madara: a tengelic

Több mint ötezer-négyszáz szavazattal nyert
(www.kfki.hu/elovilag)

A Magyar Madártani Egyesület még 1979-ben indította el az Év madara programsorozatot, hogy ezzel társadalmi méretekben is felhívja a figyelmet a madarakra, életmódjukra, táplálkozási szokásaikra és élőhelyükre. Idén nyáron három versenyző indult a 2017 madara címért, a tengelic több mint ötezer-négyszáz szavazatot kapott, a házi verebet kétezer-hatszáznál többen választották, míg az erdei fülesbagoly csaknem négy és félezer voksot gyűjtött be.

Gyakori vendég a téli etetőnél
(www.petbirds.gr)

A tengelic – leánykori nevén stiglic – rendszeres vendég a téli madáretetőknél, amúgy szívesen ver tanyát a kertek, parkok bokrainak vagy cserjesorainak ágai között. Étlapján kiemelt helye van a magvaknak. Nem válogatós, a gyomnövények magvait éppúgy szívesen fogyasztja, mint a téli eleségként felkínált napraforgó, búza vagy köles magot. Ha ünnepi lakomára vágyik vagy étrend-kiegészítő után nézne, elkapja a bogarakat is. Évente két fészekaljat üzembiztosan felnevel, a tapasztalatok szerint a fészekben általában négy-öt tojást található. Érdekesség, hogy a régebbi időkben a kitartás és a termékenység szimbólumának tartották.

Legalább két fészekalj évente
(www.esacademic.com)

A téli madáretetésnél a tengelic kedvében járhatunk mogyoróval – ebből természetesen csak a sózatlan jöhet szóba – dióval, egy csinos darabka natúr szalonnával, a klasszikus faggyúval és a faágakra tűzött almával. Ez az étrend egyébiránt a madáretetőt látogató többi téli vendégnek is tökéletesen megfelel. A rigók nemzedékeken át emlegetni fogják a háziasszony nevét, ha időnként egy kis főtt rizs is kerül az etetőbe, de a főtt sárga- és fehér répa is a népszerűségi listák élén található.

Pihenő a rozmaringon
(http://www.tujilguero.com/)

Az év madarának lenni amúgy azzal jár, hogy számos szakmai és ismeretterjesztő publikáció jelenik meg 2017-ben a tengelicről, a madártani egyesület egy útmutatót is elkészít majd, ebben a fészkelő tengelicek védelméről kaphatunk hasznos tanácsokat.

Növénydekoráció karácsonyra

Téli hangulatban: fajdbogyó és párnacserje

A recept: végy két Kúszó fajdbogyót, egy Párnacserjét és egy piros vagy fehér, téglatest, esetleg kör alakú fém virágtartót. Helyezd el őket a kaspóban, és máris kész a karácsonyi, téli virágdísz az ablakpárkányra! Az ültetésre nem lesz gond, mert a portékát csinos kis cserepekben kínálják, a virágtartóba pedig cserepestől kerülhetnek a növények.

Mutatós dísze a téli kertnek
(www.tcpermaculture.com)

A kúszó fajdbogyó – Gaultheria procumbens – nevéhez méltón rizómáival kúszva terjedő törpecserje. Piros termései egész télen át a növényen maradnak, de a biztos terméshez az kell, hogy naposabb, világosabb területrészre kerüljön. Halvány rózsaszín árnyalatú virágait nyáron hozza. Egyébiránt inkább a félárnyékot részesíti előnyben, a szűrt fény ideális számára, a tűző napot nem viseli el. Ha naposabb kertszakaszt választunk számára, akkor a szokásosnál bőségesebb öntözésről gondoskodnunk kell.

Talajtakarónak is kiváló
(www.garden.ie)

Húsz centiméter körüli magasságot ér el, talajtakarásra, cserjék alatti foltok beültetésére különösen alkalmas. Örökzöld, leveleivel és piros bogyóterméseivel garantáltan vidám hangulatot teremt a télen gyakran egyhangúvá váló kertben. Gondozásánál figyelni kell rá, hogy savanyú kémhatású földben érzi jól magát. Az ablakdísznek vásárolt fajdbogyó tavasszal kerülhet ki a kertbe, a kiültetéssel természetesen érdemes megvárni a biztosan fagymentes napokat.

Érdekesség, hogy a fajdbogyó leveleiből készült főzetet sok helyütt gyulladáscsökkentésre és enyhe fájdalomcsillapítóként használják. Termése ehető, de nem különösebben ízletes. Mondjuk ez utóbbiról a szavasok és az őzek alighanem más véleményen vannak, merthogy a fajdbogyó kifejezetten előkelő helyet foglal el téli étlapjukon.

Párnacserje: ezüstös gömbök, hűvös, visszafogott elegancia
(www.gardensonline.com.au)

A párnacserje – Leucophyta brownii, illetve korábbi elnevezés szerint Calocephalus brownii – szintén örökzöld törpecserje, de kissé magasabbra merészkedik, elérheti a negyven-hatvan centiméteres magasságot is. Ausztráliában őshonos, ott másfél méteresre nő. Jól érzi magát a homokos, köves, sziklás, kevésbé gazdag tápanyagú földben. Imádja a tűző napot, nem zavarja a kövekről, kavicságyról visszaverődő száraz meleg sem. Ilyen környezetben nyaranta tisztes mennyiségű sárga vagy sárgásfehér virágot is hoz.

Kaspóban, dézsában is nevelhető
(www.odla.nu)

Fagyérzékenysége miatt azonban a hazai éghajlaton nehéz a kertben megtartani, mínusz öt fok alatt feltétlenül tisztes takarást igényel. Másik lehetséges megoldásként a kertbe eleve cserépbe ültetve kerül, így télire beköltöztethető egy fagymentes, tíz-tizenkét fokos, világos helyre. Télvíz idején csak módjával, általában négy-ötnaponként kell öntözni. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet üzembiztosan eléri a tizenöt fokot, ismét kikerülhet a kertbe. Ha azt szeretnénk, hogy a gömb forma tömöttebb, teltebb legyen, május vége felé érdemes enyhén visszavágni a hajtásokat.

Mikulásvirág

Mikulásvirág, ahogy nem ismerjük
(www.verdeblog.com)

Ha december, akkor mikulásvirág. Ez a Nyugat-Mexikó vidékein honos, eredeti élőhelyén három méteresre növő cserje évek óta a téli népszerűségi listák élén tanyázik. Talán mert zöld-piros színben pompázó leveleivel a közelgő karácsony díszeire emlékeztet. Már ha ezt a fajtát vásároljuk, mert a piacgazdaságnak hála, ma már bordó, sárga, lila és rózsaszín színben is hozzá lehet jutni. A tudományos magyarázatok szerint egyébként a klasszikus színben pompázó mikulásvirág zöld levelei a reményt, a pirosak pedig Krisztus vérét jelentik.

Mikulásvirág, ahogy ismerjük
(www.po.flowerscanadagrowers.com)

Amúgy nem könnyű megfelelni az igényeinek, merthogy ki nem állhatja a túlfűtött szobát, megelégszik a legfeljebb tizenöt fokos hőmérséklettel is. Nem szereti a szárazságot sem, a szoba levegőjét tehát nem árt párásítanunk. Ha a Mikulás és a karácsony közötti készülődésben nem a mikulásvirág mindennapjai járnak a fejünkben, és elfeledkezünk az öntözéséről, akkor be kell cipelnünk őt a fürdőszobába, és cserepestől alaposan be kell áztatnunk, belemerítve egy vödör vagy lavór vízbe.

Eredeti élőhelyén három méteresre is nőhet
(www.iowapublicradio.org)

Már, ha mikulásvirágunk megéri ezt az időpontot, merthogy igen gyakran a hazaszállítást követő napokban elpusztul. Teszi ezt azért, mert a virágüzletből kilépve sokként éri a kinti hideg, még akkor is, ha alig száz méteres sétát tesz vele újdonsült tulajdonosa a gépkocsiig. A megoldás tehát egy többrétegű csomagolás, ezt a minőségű virágboltok eladói minden alkalommal fel is ajánlják.

Zöld és piros: ünnepre hangolva
(www.giardinaggio.org)

Néhány további elrettentő tény: utálja a huzatot, ki nem állhatja a sötétebb helyeket, iziben búcsút mondhatunk őkelmének, ha a lakásban gyakori a hőingadozás, kényes az öntözővízre, utóbbiból a mészmenteset kedveli. Februárban aztán összes levelének viszonylag gyorsan búcsút mondhatunk, mondjuk ez utóbbi abszolút helyénvaló, a mikulásvirág ugyanis ezzel jelzi, hogy némi pihenésre van szüksége. A némi szó esetében úgy két hónapot is jelenthet, ez idő alatt az öntözővíz mennyiségét érdemes alaposan csökkenteni. Nem sértődik meg, ha a növényt legalább egyharmadával visszavágjuk. Tejnedve mérgező, úgyhogy ehhez a művelethez biztos, ami biztos alapon kesztyűt kell használni, elkerülendő az allergiás reakciókat. Május tájékán ad újra határozott életjelet magáról, ami azt jelenti, hogy víz- és tápanyagigénye is megnő. Elméletileg május vége felé kikerülhet a kertbe, hogy onnan szeptember közepe körül ismét a lakásba cipeljük.

Van, ahol takarócserjének is használható
(www.giardinaggio.org)

Megpróbáltatásaink azonban ezzel még nem értek véget, merthogy az Euphorbia pulcherrima újravirágzásához naponta tizenöt órányi sötétre van szüksége. Ezt úgy érhetjük el, ha kora délután egy dobozt húzunk a fejére – esetleg sötétzárkára ítéljük a konyhakredencben –, amit jó magaviselet esetén is csak másnap reggel vagyunk hajlandóak eltávolítani. Ha minden igaz, november második felében megjelennek a bimbók és a zöld levelek újra pirosodni kezdenek.