 |
| Örökzöld labirintus (http://blog.wfgates.com/2011/04/19/vandusen-botanical-garden/) |
(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)
És a tujákkal üzletvitelszerűen foglalkozó jóember mindezt komolyan gondolta, mélyen ügyfele szemébe nézett, a biztonság kedvéért még egyszer kitért az öntözővíz víz káros voltára, majd felmarkolta a pénzt és távozott.
Az ügyfél pedig szófogadó lévén, egy csepp vizet sem adott a tujáknak, a tujás ember mégiscsak jobban tudja, gondolta, ha nem kell víz nekik, hát nem kell. A tujáknak persze elfelejtettek szólni az új módiról, úgyhogy szűk szezont bírtak, aztán annak rendje és módja szerint lábon kiszáradt mindegyik.
A rémtörténetet az ügyfél a kert közepén állva mesélte, higgadtan, s némi örömmel rögzítette, hogy többé nem lesz a tujás ember ügyfele, s hogy a tanulópénzt ezennel megfizetettnek tekinti. Aztán arról beszélgettünk, hogy az efféle tanulópénzeket mostanság egyre többen szurkolják le, merthogy a tujás ember nincs egyedül, egész népes csoportjuk van már.
Mindegyikük a kóklerek csapatát erősíti.
Elérkezett a kóklerek kora.
A kóklerek köré egész filozófiai gondolatkör szövődött, ezek szerint azért vannak annyian, mert a nem kóklerek lassan az utolsó szálig külföldön dolgoznak, s a kóklerek meg itthon maradnak.
Szép gondolat, csakhogy...
A kóklerek léte nem attól függ, kik, hogyan és hányan ügyködnek külhonban, ők mindettől függetlenül, mondhatni alanyi jogon kóklerek. Kóklerségük nem egy útközben felvett rossz szokás, a kóklerség velük született különös képesség, ez vonzza őket a gagyihoz, az igénytelenhez, a minősíthetetlen munkához.
Nem változnak, mert nem változhatnak. És alighanem mindig lesz munkájuk, mert mindig találnak majd gyanútlan ügyfelet.
A labda tehát az ügyfelek térfelén pattog.
Merthogy nem tilos ismerősi, baráti körben érdeklődni az elvégzett munka minőségéről, el lehet kérni a referenciamunkák listáját, mi több, lehet két, három helyről is ajánlatot beszerezni. Uram bocsá’, a leendő kivitelezővel szót is lehet váltani kertről, növényekről, színekről, esztétikáról, sok minden kiderülhet egy pár mondatos csevejből is.
Például, hogy a tujáknak kánikulában napi tíz liter vízre van szükségük tövenként, és örökzöldek lévén télen is kell öntözni őket.
