Hol csináljuk?

Bazsalikom, petrezselyem, rózsák. A párkányon is elfér.

Mindenhol.
Ahol kedvünk tartja.

A bejegyzés címe kérdésként hangzott el a minap. A kérdező az iránt érdeklődött, családja hol csináljon fűszerkertet egy társasház második emeleti lakásában. Merthogy legszívesebben az erkélyt ásnák fel, ha lehetne. De mert nem lehet, hát marad az internet, ahol virtuális fűszerkertekben gyönyörködnek.

Sorban, cserépben, erkélyen

Nem rossz, de nem az igazi. Mert lehet saját fűszerkertünk is. A másodikon. A lakásban. Szinte mindenütt, ahol kedvünk tartja. Ez volt a válasz első fele. A második: erkélyen, az ablakpárkányon, az erkélyablak párkányán, a konyhában, az erkély vaskorlátján, az erkély padozatán, az ablak előtt, a konyhaablak előtt, a szobaablakon innen és túl, a lépcsőház fordulójában, a társasház hosszú folyosóján dézsákban vagy a társasház előtti zöldterületen.

Ott túl a rácson... egy ámpolna édes szamócát ád

Miféle növényeket termeszthetünk egy erkélynyi, ablakpárkányi helyen? A teljesség igénye nélkül: majoránnát, bazsalikomot, mentát, metélőhagymát, petrezselymet, tárkonyt, kakukkfüvet, szurokfüvet, zsályát vagy rozmaringot. De lehet spenótunk, levendulánk, korianderünk, paprikánk, zsázsánk, paradicsomunk, retkünk, sőt krumplink is, és persze többféle salátánk.

Ültethetjük cipótartóba is (bit.ly.persv.gdn.com)

Hogyan fogjunk hozzá? Első lépésben támadjunk meg egy piacot vagy vetőmagboltot. Ha az első megoldást választjuk, palántákra vadásszunk, ha a másodikat, magokra. Mindkét metódus jó, a palánták beszerzésével időt nyerünk. S ha már úton vagyunk, vegyünk földet is, csak semmi extra, egy mezei, általános virágföld tökéletesen megteszi. Ha ez is megvan, keresnünk kell az ültetéshez edényeket.

Cserépben szintén jól mutat
(notonthehighstreet.com)

Ezek lehetnek cserepek égetett kerámiából, műanyagból is, lehetnek kaspók, kiszolgált fazekak, design boltban beszerzett puccos holmik éppúgy, mint félbevágott egykori boroshordók, fémvödrök, balkonládák, egyszóval bármi, ami a céljainknak megfelel. A céljainknak pedig – egészséges fűszer- és zöldségnövényeket termeszteni  a lakásban – olyan edények felelnek meg, amiknek lukak vannak az alján. Ez azért kell, hogy a felesleges víz ne maradjon az edényben, megrohasztva ezzel növényünket. Ha szívünknek oly kedves edényünket lyukatlannak teremtette az Úr, hát kérjük meg életünk párját, hogy egy felmelegített szöggel vagy egy fúróval varázsoljon nekünk csinos lukat az edény talpára.

Nem a foltját, a növényeit találta meg.
(aplusrstore.com)

Aztán kell még néhány marék kavics, kő, összetört cserépdarab, agyag granulátum vagy dióhéj. Ezeket pedig vízelvezető réteg gyanánt a cserép aljára kell teríteni. Jöhet rá a föld, bele a palánta vagy a mag. Egy hasznos tipp a vetéshez: a földet ne töltsük fel az edény pereméig, hagyjunk jó másfél centiméternyi helyet. A magokra pedig ne kézzel szórjuk rá a földet, hanem fogjunk egy kisebb cserepet, merjünk bele egy kis földet, s ezt a földdel teli cserepet az edény fölött finoman ütögetve – ahogy a sütemények tetejét hintjük meg porcukorral – szórjunk földet a magokra. A cserép alján található lukakon át kipergő föld sokkal finomabb és egyenletesebb magtakarót biztosít.

Konzervdoboz is szóba jöhet
(chezlarsson.com)

Ültetés után a palántákat meg kell öntöznünk, magvetést követően az öntözés helyett inkább a finomabb vízpermetet javaslom. Az öntözéshez használhatunk csapvizet, ezt azonban nem árt felforralni, megvárni amíg kihűl, és úgy felhasználni. Az öntözésnél érdemes figyelni arra, hogy egy fekete műanyag cserép fala jobban felmelegszik, az ilyen cserepekben a föld hamarabb kiszárad.

Általános öntözési szabály: a föld soha ne legyen cserepesre száradt és soha ne legyen sáros. A fűszernövények amúgy napimádók, jól tűrik a napsütést, de ez nem azt jelenti, hogy egy déli fekvésű erkélyen, ahol a ház fala is visszaveri a meleget, a növények hetekig kibírják víz nélkül.

Ebből a spenótból főzelék lesz

S ha már szépen fejlődő (fűszer)növények vannak a kezünk ügyében, ne féljünk használni is azokat! Ételeink a saját nevelésű fűszer- és zöldségnövényektől finomabbak lesznek, növénykéink pedig dúsabb, erősebb növekedésűek.

Ki mint veti…vagy teríti

A természetes változat. Díszkertben is elképzelhető.

Mármint a gyepet.

Merthogy a pompás kertről álmodóknak két választásuk van: a gyepvetés vagy a gyepszőnyeg terítése. A gyepnek könyvtárnyi irodalma van, léteznek kötetek a gondozásról, a vetésről, a tápanyag utánpótlásról, a kiadványok közül jó néhány már a barkácsboltok polcain is megtalálható, az efféle információk tehát bőségesnek mondhatók.

Tapasztalataim szerint azért gyepügyben nem árt újra elmondani: mielőtt a két megoldást összevetnénk, érdemes megfontolni a következőket. Akár egy egyszerű füves placcról akár jóval magasabb dísz- és használati értékkel bíró pázsitról beszélünk, a gyepfelület sok gondozást és munkát kíván. Egyöntetű, nagy díszértékű – valljuk meg, mindenki ilyen gyepfelületet szeretne a kertjében – pázsithoz gyommentes, megfelelően előkészített, tápanyagokkal kellően ellátott talajra van szükség. A gyepet rendszeresen kell öntözni, tavasztól kora nyárig akár hetente nyírni, talaját lazítani és trágyát is kell biztosítani a gyep fejlődéséhez.

Egy gondosan ápolt, üde gyepfelület kialakítása és megtartása macerás ügy tehát. Igaz, a törődést meghálálja, és valahogy úgy van – néhány speciális stílust és kialakítást nem számítva –, hogy a kertet a gyepfelület fogja össze, nagyobbnak láttatja s talán teljesebbé is teszi.

Vessünk be tehát a területet fűmaggal vagy inkább fektessünk le kész gyepszőnyeget?

Ha azért döntenénk a vetésnél, mert úgy gondoljuk, hogy ahhoz nincs szükség precíz talajelőkészítésre, tévedünk. Ebből a szempontból a vetés és a gyepszőnyegezés között semmi különbség nincs. Ha az ár alapján szeretnénk választani a két metódus között, némileg hasznosabb viszonyítási alapot találtunk. Nem kérdéses: a vetés lényegesen olcsóbb a gyepszőnyegezésnél.

Vetve is szép lehet.

Van egy harmadik lehetőség is az összevetésre, ez pedig az idő. Ha vetett gyepünk lesz, legalább négy-öt hónapig kiadhatjuk a jelszót: mindent a szemnek! Ennyi ideig ugyanis biztosan nem tudjuk használni frissen vetett területünket. Tavaszi vetésnél ez a teljes nyári szezont és az ősz egy részét jelenti. Gyepszőnyegnél a teljes értékű használathoz szükséges várakozási idő két-három hétre rövidül.

S ha már az időnél tartunk. A vetéshez április-május, illetve augusztus-szeptember az ideális időpont, (ha a kettő közül kellene választani, az őszi időpontot javasolnám) míg ha kedvünk tartja, a gyepszőnyeget negyven fokos melegben, a nyár kellős közepén is lerakhatjuk. Ha tavaszi, vetett gyepünk van, nem árt, ha jóban vagyunk az égiekkel, mert egy hirtelen lezúduló, kiadós eső könnyen tönkre teheti nemcsak a vetést, de gondosan előkészített talajunkat is. Özönvízszerű eső nincs előírva a gyepszőnyegeknek sem a nagykönyvben, de azokban minden kétséget kizáróan kevesebb kárt tehet.

Gyepszőnyegezés, kertépítés előtt...

További megfontolásra érdemes szempontok.
A vetett gyepnél megválaszthatjuk a fűkeveréket, kérhetjük szakember segítségét egy, a kertünkhöz, a használathoz legalkalmasabb keverék „megalkotásához”. Ha a kertünkben sok a rézsű, és több meredekebb letörés található, a gyepszőnyeg mindenképpen előnyösebb megoldás. A víz, illetve az öntözés nem a legjobb szempont a vetés vagy a terítés eldöntésére, ugyanis a terület öntözésére a vetés után és a gyepszőnyeg leterítését követően is igen nagy gondot kell fordítani.

... és gyepszőnyegezés, kertépítés után

Vetés esetén az első három-négy hétben álldogálhatunk kezünkben a legfinomabb porlasztásra állított tömlővel a terület szélén, és a permettel akár naponta többször is, végtelen türelemről téve tanúbizonyságot locsolhatjuk a frissen vetett kertszakaszt. Szomszédunkat ugyanez a látvány fogadja, ha frissen terített gyepszőnyegünk van, csak ebben az esetben az első két hétben töltünk el néhány órácskát az alapos beöntözéssel. A vízmennyiség legalább húsz liter legyen négyzetméterenként és naponta. Öntözőrendszer esetén némiképp (hm…, sokkal) egyszerűbb a helyzet.

Összefoglalva: ha a kertépítésre szánt keretbe belefér a drágább gyepszőnyeg, és kertünket két-három héten belül használni szeretnénk, és/vagy nincs türelmünk hónapokat várni a szép zöld gyepre, akkor nekünk jobb megoldás a gyepszőnyeg. Ha időnk is van, ráadásul minden szabad percünkben a kertben szöszmötölő, türelmes népek vagyunk, és nincs szükségünk azonnal az összefüggő, zöld gyepfelület látványára, ráadásul költségkeretünk gyepszőnyegre eső többletét inkább másra használnánk fel, akkor a gyepvetést kifejezetten nekünk találták fel.

A tökéletes végeredmény amúgy a vetett gyep és gyepszőnyeg esetében is elérhető: gondos ápolással, ha szükséges gyomirtással, megfelelő tápanyag utánpótlással és a nyíráshoz kellően éles késekkel. Angol cimboráinknak mindez egészen jól sikerült, nekünk is menni fog.

Korai tarhonya

Vegyeságyás. Korai tarhonya nélkül.

És még mit ültessünk?

Ezt kérdezték Laci barátom újdonsült szomszédjai. Laci barátom újdonsült szomszédjai friss házasok voltak, s miután felújították és birtokba vették családi házukat, szerettek volna kezdeni valamit a kerttel. Laci barátom – már nincs az élők sorában, életvidám, mosolygós arcát, humorát a családi, baráti emlékezet őrzi – azt ajánlotta nekik, legjobb, ha veteményes kertet csinálnak.

Jó, mondták a fiatal házasok. Aztán megkérdezték, hogy azt hogyan kell csinálni. És Laci elmagyarázta nekik. Beszélt a komposztról, a trágyázásról, a vetésforgóról, az önfenntartó kertről, a saját termesztésű paradicsom ízéről, a hagymáról, amit tavasszal az ember leginkább egy rendes szelet házi sonkához fogyaszt, és hozzá finom vörösbort iszik, aztán a vöröshagymáról és a fokhagymáról, a paprikáról – emlékeim szerint Laci barátom rendes kiselőadást is tartott a macskapöcse paprika előnyeiről –, szóval az erős paprikáról és minden furfangról, amit egy kiskertben tudni érdemes.

A fiatalok igen nagy figyelemmel hallgatták, ez Laci szerint azért volt, mert „városi népek” lévén, nem voltak járatosak az efféle tudományokban. A „nem voltak járatosak” kitétel némiképp finomabb megfogalmazása a kegyetlen valóságnak, a fiataloknak ugyanis fogalmuk sem volt sem a vöröshagymáról, sem a sárgarépáról, pláne nem annak legyéről, vagy hogy mi fán terem a komposzt és miért kell trágyázni a földet.

Laci barátom fegyelmezve önmagát, napokon át kitartó türelemmel mesélt el mindent, amit egy kiskertről tudni érdemes. A sokadik kiskerti szeánsz után aztán elhangzott az ominózus kérdés: és még mit ültessünk.

Laci ránézett az ifjú párra, és rezzenéstelen arccal közölte velük, hogy szerinte ideje volna elvetni a korai tarhonyát is. Jó, mondták a fiatalok, majd másnap bemennek valamelyik vetőmagboltba. Nem kell, mondta nekik Laci barátom, ott nagyon drága, és különben is, a korai tarhonya igénytelen jószág, egy mezei élelmiszerboltban is kiváló vetőmag kapható belőle. És a lelkükre kötötte, hogy vegyék meg nyugodtan a legolcsóbb zacskós kiszerelésű tarhonyát, az tökéletes lesz a frissen felásott ágyásba. Csak egy kicsit macerás az ültetése, mondta kissé aggódó tekintettel, merthogy a korai tarhonyát másfél centiméter mélyre, egymástól öt centiméteres távolságra kell elültetni. Szemenként.

Ebben maradtak.

Másnap Laci barátom szokása szerint a kerítésre könyökölve figyelte a fiatalokat, mit és hogyan ügyködnek a tercián. A fiatalok pedig térden állva, kúszva mászva, kezükben egy zacskó tarhonyával – korai tarhonyával – lelkesen ültettek. Másfél centi mélyre húzott barázdába, öt centi mélyen. Szemenként. És Laci barátom rezzenéstelen arccal nézte végig, ahogy a műanyag zacskóból szépen fogyott a korai tarhonya, és növekedett a tarhonyaföld.

És arcizma sem rendült, amikor arról faggatták, mikor szokott kikelni a korai tarhonya. Komoly, már-már méltóságteljes arccal adta át a titkot, miszerint a korai tarhonya tíz-tizenkét nap alatt kel ki, ha a földjét rendesen öntözik, legalább egyszer naponta.

A fiatalok rendesen öntözték a korai tarhonyát. Naponta. És Laci barátom ott könyökölt a kerítésen, és figyelte őket nap mint nap. Amikor elmesélte a történetet, könnybe lábadt szemmel nevetett, vállait rázta a nevetés, és ebbe a nevetésbe az egész Laci beleremegett. És azt mesélte, hogy ahogy múltak a napok, úgy érezte egyre kényelmetlenebbül magát, merthogy kezdett letelni a tíz-tizenkét napos határidő, se neki majd mondani kellene valamit, hogy mi is történhetett a tarhonyával.

Aztán amikor úgy két hét múlva nekiszegezték a kérdést – mi lehet a baj a korai tarhonyával, ami másfél centi mélyre került, öt centi távolságra, szemenként, de mégsem akar kikelni – előállt az igazsággal. És azonnal egy kis pálinkáért sietett – Laci barátomnál, aki pálinkafőző volt K.-ban, a vidéki kisvárosban, a pálinka a házipatika szerves része volt –, merthogy erre a nagy ijedtségre inni kell.

És ittak.
És nevettek.

Laci a fiatalokon, a városi népeken, a városi népek meg önmagukon, városi népségükön, a tarhonyán, a korai tarhonyán külön is, és persze Lacin, aki napokon keresztül megállta nevetés nélkül az egészet. Felszabadultan, kacagva nevettek.

Tizennyolc éve tavaszonként, amikor zöldséges ágyások körül szöszmötölök, vagy csak ásóvillával forgatom át a talajt, sárgarépát, hagymát, retket vetek vagy paprikapalántát ültetek, együtt nevetek Lacival, vállát rázza a nevetés, a nevetéstől kicsordulnak a könnyei, ahogy meséli a korai tarhonya történetét…

Kávézacc

A zöldségeskertben is hasznát vesszük

Szinte minden háztartásban megterem.

Ha nem, akkor a családi, baráti körben biztosan akad valaki, akinél üzembiztosan „keletkezik”. Sokan automatikusan kidobják. És akadnak néhányan, akik felhasználják. Például a leégett étel maradványainak eltávolítására vagy a mosogató lefolyójának tisztítására.

De a kiskertben is igazán jól használható. Némiképp savasabbá tehető vele a föld, aminek az ilyen földet kedvelő növények örülnek igazán. (Hogy a hortenzia örömében kékül-e el, ha megváltozik körülötte a föld PH-értéke vagy bánatában, ezt nem tudni, az mindenesetre igaz, hogy az addig rózsaszín virágot hozó hortenzia egyszer csak kék virágokkal lepi meg tulajdonosát.) Ha komposztot készítünk, akkor a kávézaccnak első lépésben a giliszták fognak örülni, aztán második lépésben majd a növényeink. Természetesen közbülső fokozat és öröm is létezhet, ez általában akkor következik be, ha a komposztkészítő időnként horgászatra adja a fejét, és e művelethez gilisztákra van szüksége.

A kávézacc általában a föld lazítására is alkalmas, a zaccot alkotó miniatűr szemcsék ugyanis a folyami homokhoz hasonlóan nem engedik összetapadni a nehéz, agyagos földet, úgyhogy ezek könnyítésére is alkalmas lehet. Persze nagy mennyiségben nem szerencsés használni, mert ha nem keverjük jól össze a földdel, könnyen penészessé válhat. A nagyon apró magvú zöldségek és virágmagok vetésénél is használják: az apró magvakat kávézaccba forgatják, így jóval könnyebb elvetni azokat. Efféle művelethez azonban kizárólag száraz kávézacc használható, a komposztra és a virágföldre ugyanakkor a friss zacc is tökéletesen megfelel.

A zöldségeskertben más szerepe is lehet. Manapság, amikor nagy divatja van a csigák inváziójának, többen a csigák elleni hadjárat első számú fegyvereként tartják számon. (Az egyik elmélet szerint a csigák nem kedvelik sem a fűrészpor, sem a fahamu, sem a kávézacc közelségét, ezért riasztó hatásuk van. Egy másik elmélet szerint a kávézacc amolyan csali a csigáknak, merthogy igenis kedvelik a zaccot, úgyhogy egy zaccal megszórt ágyás mellett csak lesben kell állni, és máris lehet begyűjteni a csigákat.) Ha már itt tartunk, további elméletek: 1. földbe kell ásni egy lábost, bele sört kell önteni, és megvárni, amíg a csigák bele nem fulladnak az alkoholba. 2. Kölcsön kell kérni a szomszéd néma kacsáját, fontos, hogy a kacsa néma legyen, mert csak ő eszik csigát. 3. Kölcsön kell kérni a szomszéd kacsáját, nem fontos, hogy néma legyen, mert minden kacsa eszik csigát. 4. Tojáshéjat kell összetörni, azon nem szeretnek csúszkálnia csigák. 5. Sündisznót kell a kertbe telepíteni, és ez esetben mindegy, hogy néma-e a páciens, étlapján ugyanis előkelő helyen szerepel a meztelen csiga.

Mulcsnak is megfelel

Aztán vannak, akik a zöldséges ágyást felkereső macskák elleni fegyverként vetik be a kávézaccot. Akadnak, akik különféle ázalékot készítenek, csalánlevélből és gyógynövényekből, és a vízbe kávézaccot is áztatnak. Ha a zöldségeskertben a sorok közötti területeket rendszeresen takarjuk fűnyesedékkel vagy más levágott, letermett növényi részekkel, a kávézaccot amolyan mulcsréteg gyanánt szintén a földre vagy a már odaterített növényekre boríthatjuk.

S ha nagyobb tétel zaccra lenne szükségünk, azt is megtehetjük, hogy megbeszéljük valamelyik kávézóval vagy cukrászdával, gyűjtsék össze nekünk a számukra kidobandó, hulladéknak minősülő kávézaccot, ami egy kertben kiválóan hasznosítható holmi. Magam hónapokon keresztül voltam így zaccra járó vendége egy cukrászdának, kapcsolatunk a kölcsönös megelégedés szókapcsolattal volt leírható a legpontosabban. Nálunknál jobban alighanem csak a föld és a növények voltak megelégedve.

Két arany: eső és vessző

digitalgallery.ca

Aranyeső és aranyvessző. Ugyan mindkettő arany, de az aranyvessző az olajfafélék csapatában játszik, másikuk pedig a pillangósvirágúakat erősíti. De mindketten sárga virágokat nevelnek.  És pazar látványt nyújtanak. (Arról tudomásom szerint mindeddig nem készültek tudományos elemzések, hogy a Drága Isten szépen kérlek… kezdetű mulatós opusban nem kevésszer emlegetett aranyesőnek van-e bármilyen köze is e délvidéki növényhez…)

imagejuicy.com

A Dél-Európában honos Aranyeső (Laburnum) nevét hosszú – nem ritkán 30-40 centiméteres – virágfürtjeiről kapta. Általában 6-7 méteres bokor, de gyakran kis fát is nevelnek belőle. Ha a Közönséges aranyeső (Laburnum anagryroides) és az Alpesi aranyeső (Laburnum alpinum) hibridjét, a Kerti aranyeső (Laburnum x watereri ’Vossii’) fajtáját ültetjük, akkor akár félméteres virágfürtökben is gyönyörködhetünk. Május-június tájékán virágzik. Érdemes megjegyezni, hogy a növény minden része mérgező. Jobban érzi magát a napon, mint a félárnyékban, ha ilyet ültetünk inkább napos helyet keressünk neki.

www.pictokon.net

Az Aranyvessző vagy Aranycserje viszont (Forsythia) – legtöbbször ezt emlegetjük aranyesőként – korábban, már március-áprilisban virágba borul, de soha sem jut eszébe, hogy virágait hosszan csöngő fürtökben tárja közszemlére. Lombfakadás előtt virágzik, ezért ha gyönyörködni szeretnénk a virágba borult ágak elragadó látványában, tél végén soha ne metsszük meg. Ugyanez érvényes a többi, kora tavasszal virágzó cserjére is – Törpemandula (Amygdalus nana), Babarózsa vagy Szilvarózsa (Prunus triloba, Amygdalus triloba), az Ezüstfa (Elaeagnus), Magyal (Ilex), Jezsámen (Phyladelphus) –, ezek ugyanis az éves vesszőkön, azaz előző évben nevelt hajtásaikon hozzák virágaikat. (Részletesebb felsorolás található a Díszcserjék metszése című bejegyzésben.)

www.geograph.org.uk

Nevét William Forsyth-ról, egy Skóciában született kertészről kapta, akit 1784-ben neveztek ki a kensingtoni királyi kertészet főfelügyelőjévé. Látványos tavaszi cserje, kedveli a napot, de árnyékosabb területen is megtartható. Jó minőségű, tápdús talajra van szüksége. Ültethetjük szoliterként, vagyis egy tágasabb terület egyedüli növényeként, de sövényként is megállja a helyét.


Ui.: Ha valakit a bevezetőben említett nóta vezet el az aranyesőhöz, hát akár úgy is elültetheti, hogy fürtjei ráboruljanak a szép kis házra.

Kutya vagy kert? II.

Büntetésben, szomorú pórázon

Azt mondta a minap ismerősöm, a Kertmanufaktúra blog egyik kedves olvasója, hogy egyetért ő azzal, amit a kertről és a kutyáról írtam, de.

Egyetért, mert szerinte is érdemes meghagyni a kerítés mellett szabad sávot az ebnek, amolyan járőrútvonal gyanánt. És azért de, mert nem írtam meg, mi legyen ezzel a keskeny sávval. Merthogy náluk csinálni kellene vele valamit, kutyája ugyanis szaladgálás közben gyakorta sáros földcsíkká dagonyázza a területet. Eső után pedig tisztesség ne essék szólván, ő a négylábúját deréktól lefelé legszívesebben egy malachoz hasonlítaná. Ezért arra gondolt, a kerítés melletti területet felszórná valamilyen mészkőzúzalékkal.

És akkor megbeszéltük a mészkőzúzalék ügyet. Arról beszélgettünk, hogy nem tűnik jó ötletnek.

A kutya lába ugyanis úgy van kitalálva, hogy talppárnáit nem mészkőzúzalékon történő futkosásra tervezték. Ha már a sáv burkolásáról van szó, inkább a gyöngykavics vagy a fenyőkéreg jöhet szóba. Persze akár kéreg, kő vagy kavics, azzal számolni kell, hogy a naponta többször, éjjel pedig kötelességszerűen járőrszolgálatot teljesítő házőrző időnként a sétát futásra vagy éppen rohanásra váltja. S ilyenkor kő kövön nem marad.

A kéregdarabok kiszóródása ellen sincs tökéletes védekezés, de a sáv markáns elválasztása a díszkert többi részétől némiképp segíthet. Az elválasztás készülhet élére fektetett téglából, gumicsíkból, betonelemekből, bontott téglából egyaránt. Nem árt, ha a területet a kéreg elhelyezése előtt tömörítjük, erre fektessük a geotextilt, amit esetleg érdemes külön is rögzíteni. Erre kerüljön a kéreg, legalább 5-6 cm vastagságban. Ugyanez az eljárás, ha gyöngykavics kerül a területre, ennek vastagsága legalább 5 cm legyen. (Ilyen nem jelentős terhelésnek kitett felületen eltekinthetünk a komolyabb alap kialakításától.)

Némiképp költségesebb megoldás a téglaburkolat – itt már szükség van alap és ágyazóréteg létesítésére is –, aminek fektetésénél figyelni kell rá, hogy a „járda” lejtése a csapadékvizet a felületről elvezesse.

Nappal lustálkodik, éjjel szolgálatba helyezi magát

Ha egyébként a kölyökkutya a kertépítés befejezését követően érkezik – sok szempontból ez a szerencsésebb megoldás –, az sem ördögtől való, ha a tulajdonos úgy dönt: nála a kerítés mellett nem lesz szabad sáv a kutyának. A döntésben persze sok mindennek szerepe lehet: van-e és milyen nemű kutya a szomszédban, vannak-e más állatok, amiket egy unatkozó kutya akár órákig el tud nézegetni, lehetőleg minél közelebbről. Megoldás lehet, ha a kert építésekor a kutya tulajdonságait figyelembe véve, illetve a jó szomszédság és saját nyugalmuk érdekében a tulajdonosok úgy döntenek, zárt kerítést húznak a telekhatárokra. Amúgy pedig egy jól megválasztott sövény vagy záródó növényfal is alkalmas lehet a terület optikai lezárására.

És hát itt van a sorban az a lehetőség is, amikor szabadon hagyjuk ugyan a kerítés melletti sávot a kutyusnak, de tudomásul vesszük, hogy eső után a föld sárossá válik, s ha ezen kutyánknak gyalogolni támad kedve, hát tappancsa is sáros lesz.

Merthát valahol ez is természetes.