A kőfalak leomlanak

Növényzuhatag szárazon rakott kőfalon

Néhány évtizeddel ezelőtt a Taurus EX-T – itt nyúzta a húrokat a zseniális Radics Béla –, arról énekelt, hogy kőfalak állnak az emberek között. Hogy a helyzet az azóta eltelt néhány esztendőben ember kontra kőfal ügyben változott-e, nem tudom. De hogy a kőfalak időtlen idők óta ott állnak a kertek és földbe vájt teraszok között is, az egészen biztos.

Lágyabb vonalak, változatos formák

Egy kőfalnak méltósága van. Egy kőfal önmagában is szép tud lenni. Változatos formák, lenyűgöző színek, rávetülő árnyékok, más és más minták rajzolata. Szép. Természetes.

Egy kőfal már csak akkor tud szebb és természetesebb lenni, ha zártságát és néha túlzó merevségét, egyneműségét szabálytalan, lágy, változatos formák és színek gazdagítják.

A kőfal tetejébe tehát érdemes növényeket ültetni. Választhatjuk például a kúszó vagy csüngő rozmaringot (Rosmarinus officinalis ’Prostratus’) amivel két legyet is üthetünk egy csapásra. Ez a Földközi tenger tájékán vadon is megtalálható évelő a kevésbé hideg teleket némi takarás segítségével nálunk is átvészelheti, zordabb teleken persze neki is jól jön a nagykabát.

Virágzó kúszó rozmaring

Ha nemcsak gyönyörködni szeretnénk bájos látványában, fűszerszámként is használhatjuk a konyhában. Aztán nyáron a szabadban is, mert amikor eljő a grillezés szezonja, marokszámra tépkedhetünk belőle, hogy a gondosan bepácolt hússzeleteket a parázs fölé rozmaringra fektetve lényegítsük át egy magasabb dimenzióba. (Szolgálati közlemény: azok, akiknek lelki szemei előtt a hússzelet olvastán kizárólag sertés alkatrészek jelentek meg, tartsanak némi önvizsgálatot, és vegyék fel képzeletbeli listájukra a bárányt vagy akár a nyulat is, a rozmaring csodát tud tenni ezekkel is.)

De ugyanezt a megkapó látványt elérhetjük a kakukkfűvel is, kőfalaink lágyítására használhatunk borostyánt, ezüstlevelű margitvirágot (Tanacetum haradjanii),

Tanacetum haradjani (alpinegardensociety.ne)

borsos varjúhájat (Sedum acre)

Sedum acre (magarden.it)

szappanfüvet (Saponaria sp.)

Saponaria (meingartenshop.de)

pázsitviolát (Aubrieta ’Blaumeise')

Aubrieta 'Blaumeise' (tuinhulp.com)

havasi fátyolvirágot (Gysophila repens),

Gypsophila repens 'Rosea' (arborix.be)

vagy éppen sziklai ternyét (Aurinia saxatilis).

Aurinia saxatilis (odla.nu)

De a kőfal oldására éppúgy alkalmas lehet egy kedvelt zöldségféle, mint egy gyümölcsfa.

Szokatlan, de szép és hasznos szerepben

Falnak támaszkodva

Mindegy, hogy a kerti terek elválasztásához betonból, terméskőből vagy bontott téglából építettünk támfalat, esetleg magaságyást a zöldségeknek,

Téglafalon. Saponaria ocymoides (gstuff.co.nz)

Házfalon és a fal előtt (Thunbergia alata)

leomló, kúszó növényeink mindenütt remekül használhatóak.

Mit ér a rózsa, ha magyar?

Pedig tövise sincs...

Sokat. Nagyon sokat. A magyar rózsa nemzeti kincs, hungarikum.

Keveset. Szinte semmit. Miféle magyar rózsa?

Ez a helyzet.

Van vagy hatszáz, államilag törzskönyvezett magyar nemesítésű rózsafajtánk, és van egy Magyar Örökség-díjas rózsanemesítőnk. Márk Gergely 1950-ben elkezdte összegyűjteni a hazai rózsafajtákat: éppen 2740 darabot talált belőlük. Hozzáfogott nemesítésükhöz, s nyugdíjba vonulásáig „előállított” százhuszonöt fajtát. Könyve jelent meg a rózsákról Berlinben és Budapesten, a berlini aztán a legjobb külföldi könyv díját hozta el egy nemzetközi könyvkiállításról Párizsból. 1981-ben ugyan nyugdíjas lett, de a munkát tovább folytatta: újabb fajtákkal állt elő, szám szerint négyszázhatvanhárom darabbal.

Kétezerben Rómában tizenhat ország részvételével rendeztek rózsaversenyt. Márk Gergely aranyéremmel tért haza, az elismerést Árpád-házi Szent Erzsébet emléke nevet viselő rózsája kapta. Szekrényében őriz még jó néhány kitüntetést, de alighanem örömmel odaadná őket a hatszáz rózsafajta biztos jövőjéért. Merthogy a valamikori hathektáros, állami rozáriumot hagyták lepusztulni, a nálunk honos magasabb szempontok itt is mindent felülírtak. Ma, a 88 éves Márk Gergely saját kéthektáros birtokán – támogatás nélkül – óvja, ápolja rózsáit.
  
Már csak így van ez mifelénk. Mindig is így volt. Ahogy a hazai termékkel, szerekkel, ötletekkel és emberekkel szokott lenni.

A rózsákkal is így van.

Lehetne persze másképp is. Mondjuk állami segítséggel, valódi hungarikumként értékelve Márk Gergely rózsáit és munkáját. De állami segítség egyelőre nincs, az okait firtatni sem érdemes. Lehet, segítene a helyzeten, ha akadna egy rózsakedvelő államtitkár vagy miniszter…

A magunk részéről belekezdünk egy akcióba, szeretnénk segíteni a Márk Gergely-féle rózsák megőrzésében és elterjesztésében. A Kertmanufaktúra tehát e blogban is közhírré teszi, vállalja rózsakertek tervezését és kialakítását magyar rózsafajtákból magánszemélyeknek, önkormányzatoknak egyaránt. 2012 nyarától újra lesz pályázat falumegújításra és fejlesztésre, illetve a vidéki örökség megőrzésére. Szívesen elkészítjük a pályázatokat, az engedélyezési és a kivitelezési terveket – Márk Gergely rózsafajták telepítése esetén a tervezői díjból negyven százalékos kedvezményt adunk – és természetesen elvégezzük a rózsakertek kivitelezési munkáit is.

Ha lehet faluszépítésre pályázni, miért ne lehetne jó néhány hazai településen rózsakert vagy legalább egy-egy rózsalugas. Rózsáink ott viríthatnának a falvakban és a városokban, eléjük talán egy kis tábla is kijárna, rajtuk a rózsák és Márk Gergely nevével: Torockó, Julianus barát, Ruttkai Éva, Dobó István, Radnóti Miklós, Aranybulla, Gárdonyi Géza, Erkel Ferenc, Deák Ferenc, Babits Mihály, Háromszék, Jedlik Ányos, Mikes Kelemen, Regéc vagy éppen Nagy Imre.
 
Esetleg össze is írhatnánk, melyik településen milyen rózsák vannak. Talán idegenforgalmi szempontból sem lenne rossz ötlet. Önbecsülésünk felől nézve pedig kifejezetten hasznos lehetne.

Kutya vagy kert? I.

A kutya is elfér

Sokaknak ismerős kérdés. Amire a válasz nem tűnik egyszerűnek. Pedig az. A helyes válasz: és. Kutya és kert.

Persze ez nem csak úgy, magától lesz, ehhez a felek türelmes, kitartó munkájára van szükség. Az elején óráról órára, napról napra. Egy kölyökkutyának lehetetlen elmagyarázni, hogy neki a fűvetéshez gondosan előkészített területen még végigtrappolnia sem szabad, vagy hogy a kerítésen túl, a szomszéd kutyalány nem is olyan vonzó, ha hozzá a zöldségeskerten keresztül vezet az út.

Kutyaügyben a legfontosabb szabályt – megelőzendő a későbbi bosszúságokat – érdemes kőbe vésni: kutyaálló növény nem létezik. Nincs olyan gyep, amelyik megmarad a kerítés mellett rohangáló kutya talpa alatt. Csak a műfű az, amelyiken nem keletkeznek sárga foltocskák, ha lánykutyusunk rendszerint körbepisili a pázsitot. És nincs olyan cserje sem, amelyik epekedve várná a boldog pillanatot, amikor egy könnyed lábemelő gyakorlatot követően a négylábú családtag megjelöli a leveleit. Nem, a növények nincsenek és nem is lesznek kutyásítva, és mindeddig nem sikerült kitalálni azt a zsenge cserjeágat sem, amelyik kibírja egy kutya(kölyök) harapdálásait.

Viszont mindezekre van egy biztos recept a birtokunkban. Az van ráírva: intelligencia. Ilyenje általában a kutyáknak és az embereknek is van, s igaz, ami igaz, sokszor a kutyáknak jut több belőle. Ez az intelligencia egyébként az a valami, ami olyankor mutatkozik meg, amikor a gazda méltóztatik rászólni az ebre, ha az óraszám ugat, mert a szomszéd házban meglebbent a függöny, vagy mert verebek értekeznek a porban fürdés aktuális kérdéseiről a cseresznyefán, vagy a szomszéd macskája manikűrös-pedikűrös foglalkozásba kezdett egy kiszáradt tuskó tetején.

És ez a valami arra is képes, hogy rábírja embertársainkat, vigyenek magukkal zacskót a kutyasétáltatáshoz, mert mégiscsak össze kell(ene) gyűjteni a kutyagumit. De ez a valami akkor is jól jön, ha a szomszéd halkan szóvá teszi, hogy kutyánk miatt nem lehet aludni, s mi ezt képesek vagyunk megérteni, s nem üvöltjük le a szomszédot, és nem küldjük el melegebb éghajlatra, nem mutogatunk neki egyezményes jeleket, amiből legutóbb már a médiasztárrá átlényegülő munkanélküli vájár is villantott egyet a parlamentben.

Tévhit, hogy a kutya nem tanítható meg a legelemibb kerti szabályokra. Egy kiegyensúlyozott, jól szocializált négylábú igenis megérti, hogy ki kell kerülnie az ágyásokat, hogy nem rághat meg mindent, s hogy jobban jár, ha a telekhatárok mellett közlekedik. Saját tapasztalatomból tudom, hogy mindezt egy puli, egy németjuhász és egy rodesiai ridgeback könnyedén megtanulja. Természetesen vannak olyan kutyák, „akik” habitusuk, természetük vagy éppen a túltenyésztés miatt nem alkalmasak, nem képesek az együttélés szabályainak betartására, esetükben csekély vigasz, hogy emögött az esetek túlnyomó többségében azért az ember áll.

Ami biztosan nem működik: a kert egészében szabadon bóklászó kölyökkutya társaságában gyepesíteni, hagymás növényeket telepíteni, palántázni, kerti tavat építeni, öntözőrendszerünk csöveit lefektetni, japán kertet kivitelezni. (Ez utóbbit fenntartani felnőtt kutyus esetén sem egyszerű…) Az éppen kialakítandó kert és a kölyökkutya nem feltétlenül együtt értelmezhető fogalmak. De a kutya és a kert szeretetével együtt még ez a helyzet is megoldható. Ha kutyusunk már kiskamasznak számít – hat-nyolc hónap körüli – szóba jöhet egy elektromos nyakörv, kijelölhetünk szabad és tiltott zónákat kutyánknak egy láthatatlan kerítés segítségével, aminek föld alatti vezetékéhez közeledve egy elektromos impulzus figyelmezteti őkelmét: eddig és ne tovább. Kutyaszakértők egyébként állítják, hogy ugyanezt két, viszonylag egyszerű szóval és némi türelemmel is megtaníthatjuk kutyánknak: nem szabad. És azt hiszem, igazuk van.

Mit tehetünk még?
Készíthetünk magaságyást, ennek határolására használhatunk fát, követ, betont, színezett betont vagy éppen téglát. Telepíthetünk egy számmal nagyobb méretű növényeket, a zöldségeskertnek szintén készíthetünk magaságyást, lekeríthetjük a telek egy részét, de építhetünk tágas kifutót is a kutyának. Jól tesszük például, ha a kerítés mellett legalább 70-80 centiméter széles, növénymentes szabad sávot hagyunk, a kutyák többsége ugyanis leginkább itt szereti teljesíteni a génjeiben rögzült őrjárati feladatokat. Az sem árt, ha némi önfegyelem segítségével kölyökkutyát csak a kert kialakítását követő második évben vásárolunk.

A legtöbbet azonban alighanem akkor tehetünk, ha elfogadjuk, hogy ami nekünk, embereknek esztétikai örömöt, megóvandó szépséget jelent, az kutyánk számára egyáltalán nem fontos, hogy nem szépsége miatt nem rágja meg legszebb növényünket, hanem mert a gazda megtiltotta. A kutya elsősorban kutya, s ha neki olyanja van, hogy elássa a velőscsontot, hát nem lesz tekintettel a nagy műgonddal elhelyezett tulipánjainkra, s ha egy meleg nyári délutánon a ribizlibokor aljában esik a legjobb pihenés, háttámlaként vagy párnaként bizony még egy jól nevelt eb is a bokrot fogja választani. Nem azért, mert gonosz, hanem azért, mert ez neki így természetes.

És ne legyünk igazságtalanok: van néhány eset, amikor nem árt kimondanunk, hogy bizonyos kerttípusok vagy kertkialakítások csak bizonyos fajta kutyák jelenlétét feltételezhetik. Ilyenkor célszerű a szóba jöhetők közül választanunk. Ezzel egyszerre hárman is jobban járnak: a kert, a kutya és a gazda.

Kertrecept álomkertálmodóknak II.

Színek, formák, ötletek

Kertreceptek álomkertálmodóknak I.

Kezünkben a részletes lista arról, milyen kertet szeretnénk, és azt is tudjuk, hogy családunk tagjai mire szeretnék használni a „birtokot”. A második lépés tehát összeterelni ismét a családot, kávét, teát, üdítőt készíteni és kitalálni néhány további „apróságot”. Itt van mindjárt a kert stílusának kérdése, ami az előzmények ismeretében lényegesen könnyebb, mint elsőre látszik.

Izgalmas részletek

Ha a család úgy dönt, hogy a kertet saját maguk tartják rendben, metszenek, füvet nyírnak és szellőztetnek, a növények iránti szeretetük és szenvedélyük akár a fajok, fajták és változatok begyűjtésére, telepítésére is kiterjed, akkor az Úr a mindent bele típusú koloniálkertet kifejezetten nekünk teremtette. Egy ilyen kertben mindig nő, terjeszkedik, virágzik valami, újabb növények kerülnek haza, a kert titkos szegletekkel és dús növényzettel felszerelkezett birodalom. Kerti utak kanyarognak, de ezekről csak egy részletét lehet belátni a kertnek, az ember egy ilyen kertben csillapíthatatlan vágyat érez, hogy útnak induljon újabb felfedezésre vágyó részletek felé. Egy ilyen kertben hagymások nőnek a fák alatt, évelők és talajtakarók borítják az árnyékos részeket, arrébb ezernyi színben pompázó virágok süttetik magukat, nyíratlan bokrok alkotnak sövényeket, akár több helyütt is padok csábítanak egy könnyű nyár esti borozásra, egy ilyen kertben elfér a nagypapáéktól hozott kocsiderék éppúgy, mint egy kiszolgált locsolókanna, de egy míves kerti szobornak is lehet helyet találni.

Ugyanakkor, ha olyan család vagyunk, hogy mi a kelet egyszerű, letisztult vonásaiért rajongunk, akkor a kertünkben nem lesznek dúsan burjánzó növényfoltok, oda nem kerülhet be a kocsiderék, nincs üldögélés a rózsaillatú nyárban a pergola alatt, mert ugyan nyár van, de pergola és rózsa biztosan nincs, helyettük gondosan kialakított kavicsos felületek vannak, kevés és nem is akármilyen növényekkel, és egy ilyen kertben a családfő azonnal kiadja a jelszót: (szinte) mindent a szemnek!

Vegyesen: színek, illatok

Megigézett bennünket a dél csodás világa, a szélben hajladozó levendulák kékesvöröse… hm… és az illata…, a tuják gazdag zöldje, a rozmaring, a zsálya és a menta látványa? Ráadásul nyaranta több időt töltünk a vízben, mint szárazon? Akkor nekünk mediterrán kertre van szükségünk. Itt sincsenek rózsalugasok és titkos kerti szegletek muskátlival telepakolt, kiszolgált lovaskocsival, nincsenek tulipánok és jácintok, van viszont egy átlátható, nagyvonalú tér, s egy ilyen kertben az élet a medencében és annak környékén zajlik. A medence inkább nagy (majdnem nagyon nagy) mint kicsi, a víz mellett nyugágyak, fabútorok kapnak helyet, a teraszon kaspók és dézsák, díszkavics, napfény, napfény és még egy kis napfény.

A részletek is fontosak

Választhatjuk még a modern kertet viszonylag kevés, a tekintetet mégis azonnal odavonzó növénnyel, fém növénytárolókkal, praktikus vonalvezetéssel megépített burkolt felületekkel, éjszakai világítással vagy a parasztkertet bájos virágokkal, bontott téglával kirakott járdával és szem előtt lévő zöldségeskerttel, kerti házzal, kemencével és szalonnacsorgatóval.

Mindenre kiterjedő tervezői figyelem

Ha mindezeken túl vagyunk, keresnünk kell egy szakértőt, aki megtervezi a kertet, aki figyelembe veszi elképzeléseinket, aki türelmesen elmagyarázza, hogy kutyaálló növények nincsenek, aki tudja, hogy az interneten felfedezett szenzációs növény többszázezer forintba kerül darabonként, aki nem rest elmondani, hogy a családilag kiválasztott sövénynövény szép is, jó is, de kesztyű nélkül a közelébe sem érdemes menni, aki elmondja, hogy a telepítésre kinézett fenyő pompás darab, de lombhullató a lelkem, s hogy a hőn óhajtott nád is kitűnő választás a kerítés mellé, de erősen terjedő őkelme, s emiatt a kitűnő választás fogalmát a szomszéd – viszonylag hamar – átértékeli majd.

E második alkalommal érdemes időt szánni arra is, hogy legalább alapjaiban igyekezzünk választ adni a kérdésre: hogyan fogjuk kialakítani kertünket. Három eset lehetséges. 1. Minden magunk csinálunk. 2. Mindent másokkal csináltatunk. 3. Az előző kettő ötvözetét választjuk.

A növénytelepítéshez is kérhető segítség

Saját kivitelezésre csak abban az esetben vállalkozzunk, ha van elegendő tapasztalatunk, járatosak vagyunk a növények ültetésében éppúgy, mint az egyszerűbb építési munkákban, és van sok-sok szabadidőnk. Utóbbi több mindenre is kell: a növények beszerzésére, a termőföld, a homok, az építőanyagok előkerítésére, a fuvarszervezésre, gépkölcsönzésre és még ezernyi másra is. Ha mindez rendelkezésre áll, a részletes kertterv birtokában – a tervezőtől egyébként kérhetünk rövid leírást a növények házilagos telepítéséhez és a kert kialakításához is – nekiállhatunk az építésnek. Ha ezekben nem vagyunk otthon, bízzuk a kivitelezést kertépítőkre.

Szerencsés esetben jó sorsunk – de erre akár ez a blog is alkalmas lehet – összehozhat bennünket olyan vállalkozással, ahol a tervezéstől az építésen át a kert későbbi karbantartásáig mindent vállalnak, s ahol a munkát szükség esetén egy lakberendező is segíti, hogy a ház és a kert harmonikus egységet alkosson. Nem látszik annak, de a kert fenntartása szintén lényeges kérdés. Lényeges, mert a valóra vált álomkert akkor is az maradhat, ha nincs időnk a kerti munkára, ha nem értünk hozzá, és biztosan tudjuk: a családból senki sem fog metszőollót, kapát és fűnyírót ragadni.

De a kert ettől még nyugodtan elkészülhet, s évtizedekig az lesz, aminek a kezdet kezdetén, a családi beszélgetés során megálmodtuk: álmaink kertje.

Kertrecept álomkertálmodóknak I. rész

Kertrecept álomkertálmodóknak I.

Ez is valóra válhat

Mindannyian álmaink kertjére vágyunk. Valahogy így vagyunk kitalálva. Álomkertálmodóknak. És sokan el sem hisszük, hogy valóra válhat. Pedig az elején nem is kell hozzá sok minden. A tökéletes recept így kezdődik: végy néhány tollat és papírlapot. Esetleg így: végy néhány tollat és papírlapot, főzz néhány csésze kávét vagy teát, a gyerekeknek készíts frissen facsart citromból limonádét és/vagy háziszörpből üdítőt. És így folytatódik: ültesd egy asztalhoz családod tagjait.

Ha ez megvan, az első lépést máris megtettük álmaink kertjéhez vezető úton. Ez a lépés némiképp határozottabb is tud lenni, ha a széken legalább egy órányi szabadidővel a tarsolyában üldögél mindenki. Merthogy a jó kerthez először is némi szabadidőre van szükség. Ez kell a gondos tervezéshez. A szabályok meglehetősen egyszerűek, csupán kérdésekre kell válaszolni. Nem általában, hanem konkrétan, pontosan, írásban.

Pihenőhely is kell

A kérdések és a témakörök a teljesség igénye nélkül: ki mire szeretné használni a kertet? Ki mit csinálna legszívesebben a kertben? Focizni lenne jó a gyerekekkel? Lábteniszezni a haverokkal? Hűtött söröket kipakolni a terméskő támfal tetejére, miközben mögötte pompás húsok izzadnak a grillrácson? Tisztázni kell azt is, ki mit vár el a kerttől. Elvárás lehet, hogy a kertben teremjenek nekünk gyümölcsök. Fűszernövények. Gyümölcsök és fűszernövények. Zöldségek is. Vagy csak díszértéke legyen. De az átlag fölötti.

Imádunk kertészkedni

Aztán a hatvan perc alatt arra is kell időd szakítani, hogy tisztázzuk viszonyunkat a kerthez. Mondjuk imádunk kertészkedni, legszívesebben reggeltől estig a bokrok között szöszmötölnénk, a metszőollót mindig magunkkal cipeljük, újabb és újabb növényekre vadászunk a kertészetekben és az interneten. Nem imádunk kertészkedni, a fenyőt sem tudjuk megkülönböztetni az árvácskától – mi az az ár-vács-ka? kérdezzük most riadtan magunktól –, metszőollót biztosan nem vennénk a kezünkbe, és egyáltalán nem jut eszünkbe ráérő időnkben növényekre vadászni. Különben pedig nincs is ráérő időnk.

És nagyon is könnyen elképzelhető, hogy az asztalnál ülők mindezekről másképp vélekednek. Lesz, aki zöldséget akar termeszteni és szívesen babrálna óraszám a kertben, és lesz, aki csak ülni akar a teraszon, nézni a kertet, de nem akarja tudni, melyik növény micsoda, és hogyan kell azt metszeni. Ez így van rendjén: minden véleményt, elvárást, igényt és álmot papírra kell vetni, hogy az első lépést a biztonságos és célravezető második követhesse. Mert álmaink kertje akkor lesz valóban tökéletes, ha abban mindenki megtalálja, amit megálmodott, s a kert minden családtagot kiszolgál majd.

Terv lesz belőle (Terv és rajz: Vas Bálint)

Nem tragédia, ha a lapon sorjázó sorok hosszúra sikerednek, egy kert fantasztikus lehetőségeket rejt magában, képes más és más igényeket együttesen kiszolgálni, ha megépítése során egyértelműek az elvárások, és következetesek a tulajdonosok. Rögtön az elején. Így tehát mindenkinek le kell írnia azt, amit látni szeretne a kertben. Hintát, garázsbejárót, mini focipályát, homokozót, grillsütőt, gyümölcsfát, teraszt, kerti faházat,  csobogót, virágokat, nagy füves teret, fákat, sövényt, kutyát, padot, medencét, rózsalugast, hogy csak néhányat soroljunk fel. Mindenkinek le kell írnia azt is, milyen színt szeretne feltétlenül a kertben, és mi az, amit hosszas rábeszélésre sem tudna elviselni. És papírra kell vetni, ki milyen növényhez ragaszkodik, és mit nem telepítene semmiképp.

Mediterrán hangulatban (Terv és rajz: Gazsó István)

Ha mindez megvan, érdemes egy hozzávetőleges összeget is felírni, afféle irányszámot arról, ki mennyi pénzt szánna jó szívvel a kert kialakítására. S a hatvanadik perc végéhez közeledve arra is sort kell keríteni, hogy kiderüljön: ki az, aki a kertet több részletben szeretné kialakítani és ki szavaz arra, hogy egy ütemben készüljön minden. És hogy ez a készülés kinek mit jelent: ásót kapát a kézbe, és házilagosan nekiesni a dolognak, vagy kertépítőkre bízni a teljes munkafolyamatot. Esetleg a két megoldást kombinálni lenne jó: a burkolatokat és a teraszt megcsinálni a haverokkal, de a növényültetést már a profikra bízni.

Talán rózsa...

Végül nincs más hátra, a lapokra felírtakat a főbb pontok szerint rendezni, összegezni kell. Ha mindez kész, egy részletes, egyértelmű kívánságlista áll össze álmaink kertjéről. És nem ritkán meglepő eredmények láthatók az összegző sorokban. Például ilyenek: mindenki odáig van a dúsan beültetett, természetközeli látványt idéző kertekért, de a gondozásra senkinek sincs sem kedve, sem ideje. Vagy ilyesmi: zöldség és saláta számolatlanul érkezhet ugyan az asztalra, de ezek vetegetésére, egyelésére, kapálására nincs jelentkező. Vagy kiderülhet ez is: mindenki rajong a díszkertért, angol cimboráink pázsitjánál is pázsitabb pázsitot fog nevelni, de a sárgarépát, a salátát, a retket, a zsályát, a bazsalikomot, a mángoldot, a rozmaringot és a mentát is önnön kezével óhajtja letépkedni a saját, vegyszermentes kertjéből. A ház asszonyának pedig olyanja van, hogy a gyereknépek születésnapi tortájához szükséges (és elégséges) málnát, ribizlit, epret, barackot, körtét és almát egy rövid, ám annál hatékonyabb séta alkalmával szeretné begyűjteni a saját kertjéből. A ház ura pedig olyan koktélokat kínálgatna szívesen, melybe a mentát egy hanyag, de felettébb természetes mozdulattal a terasz mellől szakajtaná.

...és egy pompás előkert is kell

Az első lépést kövessék a továbbiak: a család igényeihez leginkább passzoló kertstílus megtalálása, a kert megtervezése és kivitelezése. Ehhez újabb kérdésekre és válaszokra, egy újabb beszélgetésre – hát igen: néhány csésze kávéra, teára, üdítőre – és legalább egy újabb bejegyzésre lesz szükség.

Kertrecept álomkertálmodóknak II.