Palástfű

Lenyűgözően egyszerű
(www.stephenprovoost.be)

Vannak évelők, amelyek nem fantasztikus virágpompájukkal vagy lenyűgöző termetükkel hívják fel magukra a figyelmet, a kertbe lépve nem rajtuk akad meg először a szem, és nem is felejtődik rajtuk hosszú percekig a tekintet. Nem, mert tökéletesen belesimulnak az környezetükbe, első pillantásra nincs rajtuk semmi különleges, kitöltik a rendelkezésre álló teret, szegélyezik az évelőágyást, vagy csak ott vannak a kertben, mintha mindig is ott lettek volna.

E csendes társaság egyik biztos csapattagja a Lágyszőrű palástfű (Alchemilla mollis). Elfogult vagyok vele – mondhatnám egyik kedvencem –, igénytelensége, könnyű kezelhetősége, ellenálló képessége és még tucatnyi más jó tulajdonsága miatt. Valamikor ezek között egyébként első helyen tartották számon csodás erejét, merthogy a középkor alkimistái a palástfű levelein hajnaltájt megjelenő harmatcseppeknek varázslatos erőt tulajdonítottak. Mondjuk az aranykészítés során nem vált be száz százalékos sikerrel, az évelőágyak beültetésénél viszont annál inkább.

Aranykészítéshez nem jó, de látványnak remek
(www.stephenprovoost.be)

Ültethetjük szegélynövényként, helyet foglalhat az évelőágyásban a szegélysor mögött, a második sorban, kerülhet tópartra vagy éppen sziklakerti környezetbe is. Ha kertünkben vannak félárnyékos, kissé nedvesebb területrészek, erre a helyre a palástfű kiváló választás, mivel szereti a nedvesebb földet. Rendszeres öntözéséről tehát gondoskodnunk kell, ez persze nem jelentheti azt, hogy időről időre mocsárrá változtatjuk a földet körülötte. Nem gond az sem, ha világosabb, naposabb helyre kerül, de a reggeltől estig tartó tűző napot nem neki találták ki. Jól érzi magát félárnyékban, cserjék, bokrok szűrt árnyékában is. (Egy korábbi bejegyzés a blogon segít értelmezni az árnyék, félárnyék, napsütés témakör kérdéseit.)

Egy ideális megoldás: palástfüvek a tóparton
(www.metamorphosisdesign.co.uk)

Különleges igényei nincsenek, ha jól érzi magát, pár kerti szezont követően terjedelmes bokorrá fejlődik. Erre ültetésekor érdemes figyelnünk, a cserépből vagy konténerből kikerülő palástfüvünk ugyanis hamar eléri és meg is haladja a negyven-hatvan centiméteres átmérőt. Ha azzal a céllal telepítjük a kertbe, hogy egy üde, szép zöld foltot alkotó lágyszárúnk legyen, akár talajtakaróként is használhatjuk: a környező területet hamar birtokba veszi. A méhek és más repülő szerkezetek nagy örömére május-június táján jelennek meg sárga virágai – ha jókedvében találjuk, a virágzás egészen szeptemberig tart –, s ez a sárga-zöld kombináció még élénkebbé teszi a növényt.

Meghálálja, ha ültetése előtt feljavítjuk kissé a talajt. Télire nem kell takarni, a hidegebb telek után is üzembiztosan hajtani kezd. Ha úgy ítéljük meg, hogy palástfüvünk túlságosan elbokrosodott, elő az ásóval vagy az ásóvillával, tőosztással viszonylag rövid idő, kis erőbefektetés árán újabb növényekhez juthatunk.

Zöld valamiből angolpark, vagy mi

A megszüntetve megőrizni elvet alkalmazták

Úgy két évvel ezelőtt csak egy zöld valami volt. Egy igénytelen zöld valami. Aztán átváltozott, és angolpark, vagy mi lett belőle.

Az úgy volt, épp akadt az almáriumban negyvenkét millió forint, s mert a városnak azon a részén régebbi korokban egy angolpark létezett, kézenfekvő volt, hogy a kései utódok is effélét csináljanak. Az új angolpark, vagy mi helyén ugyan néhány éve egy uszoda és egy strand működött, de azt földig rombolták, igaz, e művelet minden kétséget kizáróan pozitív eredménnyel zárult, amennyiben a medencék helyét nem vetették be sóval.

A terv az volt, hogy majd itten a botanikus kertekre jellemző növények kapnak helyet, s a városlakók az angolparkot, vagy mit kvázi gyűjteményes kertként vehetik birtokukba. Az angolpark, vagy mi aztán elkészült, botanikus kertekre jellemző növények ugyan nem kerültek bele, de a híradások ennek ellenére első helyen mégis ezt hangoztatták. (Spongyát rá, legyintene kedélyesen Virág elvtárs, mi úgyis tudunk mindent…)

Szóval angolpark, vagy mi.
A vagy mi nélküli angolpark amúgy zseniális találmány, amolyan véletlenszerűen egymás mellé kerülő gyepfelületekkel, fákkal, ligetes területrészekkel, kanyargó ösvényekkel, aztán megint ligetekkel, néhány helyütt kényük-kedvük szerint növő füvekkel, tán kerti tóval is, de mindenesetre jó néhány felfedezésre váró, izgalmas kertrészlettel.

Ebben a vagy mi típusú angolparkban efféléket nehezen találni. Ez egy szerény angolpark, vagy mi tehát. Viszont magáévá tette a nem különösebben szép emlékű megszüntetve megőrizni elvet, s hű maradt a zöld valamihez. Már ami az igénytelenséget illeti.

És azért ez is valami.

Hasonlatos némiképp Virág elvtárs magyar narancsához.

Magyar angolpark.

De leginkább vagy mi.

Vízigényes kandeláber szivárvánnyal

Mindent a szemnek: gazdagon beültetett növénysziget

A párhuzamosok a végtelenben találkoznak

Útban a végtelen felé

Ötletes szegély, a középen pár fantasztikus borostyán

Változatos, gazdag növényvilág

Botanikus kerteket idéz

Oroszlán a fán

Az állatok királynője
(www.facebook.com/Bardia.Landscape)

Jól van így. Hogy itt vagy újra. Hogy megint újat tudsz mutatni.
Mert mire mennénk nélküled, élnénk csak mulyán, semmi giccs, semmi parádés cicoma, semmi ízlésficamos rettenet. Szegényebbek lennénk, na.

Hosszú, gyötrelmes évek múltak el úgy, hogy nélkülözni voltunk kénytelenek a fán pihenő oroszlán semmi mással nem pótolható látványát. De a hét szűk esztendőknek is vége szakad egyszer, a mi fán pihenő oroszlán nélküli hét szűk esztendőnknek mostanság lett vége. Jobb későn, mint soha.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a kertbarátok giccsigényére a kertbarátgiccsigénykielégítő ipar mily gyorsan és hatékonyan igyekszik reagálni. Autógumi az előkertben? Nosza, készletben készítünk színes autógumi csodákat a mi kedves ügyfeleinknek. Világító őz? Már gyártjuk is. Mosolygó gólyák? Rendeld meg több méretben! Mackó hordóval? Barna vagy fekete legyen?

Mostantól tehát külön bejáratú pihenő műoroszlánunk is lehet. Megnyugtató. Merthogy az ember készíttet magának egy pompás kertet, egy ligetes csodát, aztán elvan benne, mint a befőtt. Oroszlán nélkül. Horror.

Kiülünk a teraszra, kezünkben koktél vagy whiskey, szivar, egy jó kávé, a poharat lazán fogjuk, kisujjunk égnek mered. Mondanék – csak a történeti hűség kedvéért: a szóvég gyakran náknak hangzik – én valamit, búgjuk szívszerelmünknek negédesen, és közelebb hajolva bele is suttogjuk a fülébe: oroszlán. Hogy az kellene még ide. És másnapra megvesszük szívünk szerelmének – kicsit magunknak is, persze – azt az oroszlánt, mert az nem járja, hogy a világító őz és a borjú méretű műkutya csak néhány hegedülő békával tudjon szót váltani kertünkben éjszakánként.

Valahogy így.
Ülünk a teraszon, szemünket legeltetjük a kerten. Az egyik faágon ott pihen a mi pompás műoroszlánunk.

Szép. Az élet szép.

Várjuk az újabb csodát.

Árnyék, félárnyék, nap

Évelőkert változó fényben
(www.blog.farmkitchen.com)

Növényeink úgy vannak kitalálva, hogy e három opció közül legszívesebben egyet, legfeljebb kettőt választanak maguknak, s ehhez – példás önfegyelemről téve tanúbizonyságot – a legvégsőkig ragaszkodnak. Néhányan persze kilógnak a sorból, és akár napra, akár árnyékba kerülnek, vígan élik világukat. Az viszont aligha fordulhat elő, hogy egy árnyékkedvelő hétfőről keddre meggondolja magát, s iziben napra vágyik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy árnyék- vagy félárnyékkedvelőt nem érhet nap, s hogy egy napimádónak reggeltől késő délutánig a tűző napon kell álldogálnia. A kérdés csupán az, mennyi ideig tarthat a napfürdőzés, illetve hány órát viselhet el árnyékban egy napkedvelő cimbora.

Egy-két órányi napsütést az árnyékliliom is elvisel
(www.heemskerkplants.com)

A félárnyékkedvelők telepítésekor alapszabály lehet, hogy világos helyre kerüljenek, ahol a területet fák, magasabb cserjék, bokrok levelei és ágai árnyékolják. Egy árnyékliliom számára például az a legjobb, ha beeső napsugarak erősen szűrt fényébe telepítjük. De akkor sincs gond, ha árnyékliliomunkat egy, legfeljebb két órán keresztül napsütés éri, feltéve, hogy a nap többi részében garantáltan árnyékban maradhat. Ugyanez persze az árnyék túlsúlyában is igaz: nem probléma, ha két-három órányi világosabb napszakaszt mélyebb árnyékú órák követnek.

Egy-két árnyékos óra nem okoz gondot a lángvirágnak
(www.staudenfan.de)

Nem baj, ha egy napimádó, kifejezetten a tűző napot kedvelő cserje vagy évelő nem nyolc-tíz, hanem csak hat-hét órán át tud napfürdőzni. Azt persze már nehezebben viseli, ha a napsütéses órák száma négy-ötre vagy kevesebbre csökken. és a mélyárnyékiakat sem zavarja, ha reggel vagy késő délután egy-egy órára kisüt felettük a nap.

A tökéletes hely kiválasztásához általánosságban a következőket érdemes megszívlelni. Azok a növények, amelyeket a kertészetek teljes napsütéses helyre javasolnak ültetni, akkor érzik igazán jól magukat, ha a napos órák száma hét-nyolcnál nem kevesebb. A félárnyékot kedvelőknek olyan helyet válasszunk, ahol a napsütéses órák száma nem több négy-ötnél. A mélyárnyékba valóknak pedig az az ideális hely, ahol egy-másfél óránál hosszabb ideig nem érheti őket napsütés. Néhány növénynél megtaláljuk a „némi árnyékot elvisel” kitételt, nekik hat órányi napsütésre biztosan szükségük van.

Általánosságban az is igaz, hogy a mélyárnyéki növények kivételével a növények többsége elviseli, ha önkényesen átsoroljuk őket egy szomszédos csoportba, de ebben az esetben az öntözővíz mennyiségét a csoport igényeihez mérten növelni vagy csökkenteni kell.

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány a napos és félárnyékos helyre – akár tűző napra – is ültethető évelők közül.

Achillea ptarmica ’The Perl’
Alchemilla mollis
Anemona multufida ’Rubra’
Arabis caucasica ’Plena’
Asphodeline lutea
Astilbe chinensis Pumila’
Campanula sp.
Bergenia cordiflora
Chelone obliqua
Chrysanthemum x rubellum
Delphinium sp.
Echinacea sp.
Eupatorium sp.
Erynginum alpinum
Euphorbia polychroma
Geranium macrorrhizum
Geranium sanguineum
Geranium x magnificum
Gneum chiloense
Gneum occineum
Heuchera sp.
Iris sibirica
Leucanthemum margaritae
Liatris spicata
Lilum sp.
Lobelia sp.
Lupinus sp.
Monarda sp.
Paeonia sp.
Penstemon barbatus
Persicaria sp.
Phlox paniculata
Physostegia virginiana
Potentilla aurea
Primula vulgaris
Prunella grandiflora
Rudbeckia fulgida
Rudbeckia laciniata
Saxifraga cotyledon
Saxifraga paniculata
Sidalcea malviflora
Solidago sp.
Stokesia leavis
Tanacetum coccineum