Bokros bogyóspuszpáng

Bokros bogyóspuszpáng (Sarcococca confusa)
(https://squakmtnursery.com/

Az árnyékos, félárnyékos kertrészek egyik szép növénye lehet bőrnemű leveleivel, tél végén kinyíló, fehér, illatos virágaival. Kedveli a kissé védett, szélmentes, párásabb területrészeket, ilyen helyeken könnyedén növeszti magát másfél méteresre is. Eredeti élőhelyén, Kínában csaknem három méteres magasságot is elér. Ami az eredeti élőhelyet illeti, érdekesség, hogy vadon élő példányait még senki sem látta, mindenesetre a leginkább elterjed nézet szerint Ernest H. Wilson, egy elismert angol növénygyűjtő hozta magával Kínából az 1900-as évek elején.

Telepítésénél érdemes figyelembe venni, hogy felnőtt korában valamivel több, mint másfél méteres szélességet ér el. A zord teleket nehezebben viseli, ilyenkor kisebb-nagyobb fagykárt szenvedhet, de tavasszal rendre újraéled. Humuszos, jó vízáteresztő, könnyebb talajban érzi otthon magát, a virágzást követően feketére váltó terméseivel is díszít.

Keleti bogyóspuszpáng
(www.nurcar.com)

A hazai kertészetekben gyakrabban találkozhatunk az egy méterre növő Keleti bogyóspuszpánggal (Sarcococca orientalis). Ideális tartása hasonló körülményeket kíván, szintén télen, tél végén virágzik.

Himalájai bogyóspuszpáng
(https://www.crocus.co.uk)

Ha ennél is kisebb méretű cimborára vágyunk, akkor a Himalájai bogyóspuszpángra (Sarcococca hookeriana) van szükségünk, lévén ötven-hetven centiméternél nem nő magasabbra, nyugodtan rábízhatjuk tehát a talaj takarásának feladatát.

Metszésre általában nincs szükségük, kivételt képeznek a téli fagykárt szenvedett növények, illetve a veszélyesen keresztbe növő ágak, mindezeket érdemes visszavágni.

Állami töketlenkedés

Egy pimasz megoldás: sok is, vastag is
(https://clarksvillenow.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Valahogy úgy alakult, hogy a földnek ezen a szép tájékán a szolgáltatók leküzdhetetlen vágyat éreznek az állampolgárok kitartó vegzálására, és idegrendszerük rendszeres stimulálására. Hol a bankok, hol a közüzemi szolgáltatók, hol a telekommunikációs cégek érzik magukat mindenhatónak, de dobogós helyet mondhat magáénak az állam is.

Utóbbi legutóbb például megálmodta, hogy idén január elsejétől e kies hazában tilos az égetés. Aztán eltelt néhány hónap, és közröhejbe fulladt az égetős történet, merthogy kiderült: a veszélyhelyzetre való tekintettel mégiscsak lehet. Arra mindeddig a legkitartóbb álomfejtők sem találtak megoldást, hogy milyen furfangos kapcsolat leledzik a veszélyhelyzet és a kerti hulladék, a műanyag flakon, s más szemetek égetése között, úgyhogy marad a legkézenfekvőbb magyarázat: itt szimpla töketlenkedés van.

S a hatalom oly édes tud lenni, megbabonázza még a szemétszállítással foglalkozó szolgáltatók döntéshozóit is, akik bűvöletbe esvén szigorú verdikteket hoznak a lakosság legnagyobb örömére. Ezeket aztán vicces tipográfiai megoldások alkalmazásával kinyomtatják, és bedobálják a postaládákba.

A legújabb tréfák egyike arról szól, hogy a polgár kap három zöld színű – kerti hulladék tárolására amúgy teljességgel alkalmatlan – zsákot, hogy ebbe gyűjtögesse a zöldhulladékot. Ha a polgár olyan kretén, hogy nem elég neki három zsák, akkor vehet háromszáz jó magyar forintokért újabb zsákokat. Sokra ugyan nem megy vele, mert a szolgáltató csak három zsákot hajlandó elszállítani. Elszállít továbbá ágakat és gallyakat is, de ezekből csak félköbméternyit, azt is csak akkor, ha az ágak átmérője nem nagyobb öt-hat centiméternél, s nem hosszabbak egy méternél. Fontos továbbá, hogy az ágak a zsákok mellett heverjenek.

Érdemes lenne további pontokat foganatosítani, úgymint merre nézzen a zsák szája, masnira legyen-e kötve az a csomó, a kapu bal vagy jobb oldalára kerüljön a halom, s mindez szemből vagy a telekről nézve legyen-e értendő, és fontos lenne tisztázni azt is, mikor tegye ki a gazda a cuccot. Nem ártana, ha a szolgáltató meghatározná a mellett fogalmát is, merthogy az élhetetlen polgár képes a saját szája íze szerint értelmezi azt, az egyik laza tíz centiméterre, a másik meg akár egy méterre rakná a gallyakat a zsákoktól, és így képes még káoszba fulladni itt nekünk az egész.

A művelethez aztán kötelező ruházatot is előírhatna a magasságos hivatal, és jó lenne közölni végre a büntetési tételeket is, különös tekintettel a hét centis átmérőre és az egy méter tíz – Uram irgalmazz! – egy méter húsz-huszonöt centiméteres hosszúságra. Merthát mégiscsak tűrhetetlen, hogy a hálátlan és pimasz lakosság mérőszalag nélkül flangál a kertben, direkt vastagabb és hosszabb ágakkal trükközik, és aknamunkája közben észre sem veszi az állam és szolgáltatója segítő szándékát, és mérhetetlen építőmunkáját.

Csigainvázió

Ráérő idejükben mindent megrágnak
(https://captainpatio.com/slugs-snails-coffee)

Harminchat évvel ezelőtt jelentek meg először Magyarországon a spanyol csupaszcsigák, ezek a bájosnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető, hol sárga, hol barna, hol vörös puhatestűek.

Kedvelik a vizes, nedves, páradús környezetet, főként éjszaka, vagy a hajnali órákban a legmozgékonyabbak. Gyakorlatilag mindent megrágnak, a növények föld feletti részét éppúgy, mint a gyökereket. Kártételük rendkívüli szaporaságuk miatt jelentős, egy tojásrakás alkalmával kétszáz utódról is gondoskodnak, közülük szinte mindegyik ki is fejlődik.

A védekezésnek valóságos irodalma van, a pro és kontra elméletek közül álljanak itt a legismertebbek.

1. A csigák nem kedvelik a fűrészpor, a fahamu, a kávézacc közelségét, ezekkel kell elriasztani őket.

2. A kávézacc csali a csigáknak, merthogy kedvelik a zaccot, úgyhogy egy zaccal megszórt ágyás mellett csak lesben kell állni, és máris lehet begyűjteni őket.

3. Földbe kell ásni egy lábost, belé sört kell önteni, és megvárni, amíg a csigák belefulladnak az alkoholba.

4. Kölcsön kell kérni a szomszéd néma kacsáját, mert csak ő eszik csigát.

5. Kölcsön kell kérni a szomszéd kacsáját, nem baj, ha beszédes, mert minden kacsa eszik csigát.

6. Tojáshéjat kell összetörni, azon nem szeretnek csúszkálni.

7. Sündisznó kell a kertbe – akár néma is lehet –, mert étlapján előkelő helyen szerepel a meztelen csiga.

A gyakorlatban a következő módszerek eredményesek: a földre fektetett deszkadarabok, palák és fekete fóliák alá üzembiztosan befészkelik magukat, innen csoportosan összegyűjthetők, de szívesen felkeresik a kihelyezett alma és krumpli szeleteket is.

Mivel sok háziasszony és háziférfi számára visszataszító a csupaszcsigák begyűjtése, a legbiztosabb módszerek egyike néhány indiai futókacsa tartása. Kifejezetten rajonganak a csupaszcsigákért, a veteményesben és a dísznövényekben viszont nem tesznek kárt, bónuszként a lárvákat, a férgeket és a legyeket is begyűjtik. Más kacsák általában nem kedvelik a csigákat, de a kivétel itt is erősíti a szabályt.

Ahol nem lehetséges a kacsatartás, ott a Phasmarhabditis hermaphrodita nevű fonálférget érdemes beszerezni, szintén tökéletes megoldás. Ugyancsak eredményes lehet, ha maradásra bírunk egynémely sündisznót, bár a csigaszaporulattal csak néhány népesebb süncsalád birkózik meg sikerrel.

Színeváltó kutyatej

Félgömb zöldben és sárgában
(https://www.gardenia.net)

Valóságos sztár lehet a napimádókból kialakított évelőágyásban. Díszértékét növeli, hogy virágai nélkül is mutatós, így az egész szezonban jól használható. Félgömb alakú, a szárazságot és a zavartalan napsütést kifejezetten kedvelő évelő, a zöld levelek között megjelenő citromsárga virágok tömegeivel igen figyelemreméltó jelenség. Ősszel is az, akkortájt ugyanis levelei vörösre váltanak.

A színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma) nem jön zavarba, ha földje kissé gyengébb az átlagosnál, köves, kavicsos, vagy éppen homokos. Az viszont nincs ínyére, ha gyakran öntözik, vagy nyirkosabb körülmények közé kerül. Virágzása április végén kezdődik, a nem mindennapi látványt májusig élvezhetjük.

Bogarak, rovarok és egyéb kerti szerzetek elkerülik, gondozása meglehetősen könnyűnek mondható. Arra viszont ügyelni kell, hogy a levelek töréspontjain tejszerű nedv képződik, ez sokaknál enyhébb bőrkiütést, bőrpírt, ritkábban allergiás reakciókat okozhat. Ez egyébként az összes kutyatejfélére jellemző, ültetéskor, gondozáskor erre érdemes figyelni.

Nem nő magasra, megelégszik 30-50 centiméteres termettel, és nem igényel extra törődést. Néhány kertészeti szakirodalom az elvirágzott virágzatok eltávolítását javasolja a magképződés megakadályozása érdekében. Amúgy kissé terjedő természettel áldotta meg a teremtő, úgyhogy önmaga gondoskodik a folyamatos jelenlétről. Metszeni nem szükséges, de tél végén a sérült, törött, esetleg fagykáros szárakat el kell távolítani.

Kerülhet évelőágy előterébe, sziklakertbe vagy kavicsösvény szélébe, egy semleges színű szikla vagy kőtömb szomszédságába. Nem szereti az átültetést, érdemes tehát végleges helyére ültetni őkelmét.