Jeneszter, a nem zanót

Jeneszter rusztikus környezetben
(www.jrdotsonphotos.com)

Pedig a megszólalásig hasonlít rá, csakhogy a jeneszter (Spartium junceum) szárai hengeresek, kör keresztmetszetűek, a zanótéi viszont bordásak, keresztmetszetük ötszögű.

Őszig tartó virágpompa
(wnmu.edu/academic/nspages/gilaflora/spartium_junceum.html)

Gyönyörű sárga virágait júniustól szeptemberig hozza, abban az időszakban, amikor viszonylag kevesebb üdén virágzó növény akad a kertben. Megjelenése mediterrán tájakat idéz, kedveli a meleg, napos fekvést és a száraz, meszes talajt. Eredeti élőhelyén, a Földközi-tenger vidékén a déli domboldalakon, sziklaköves lejtőkön ver tanyát.

Termetes bokorrá fejlődik
(www.planfor.co.uk)

Két-háromméteres magasságot is elér, helyét annak tudatában érdemes megválasztani, hogy termetes magasságához megfelelő szélesség is társul, ugyanis szeret kissé kényelmesebben elhelyezkedni. A helyválasztás amúgy alighanem egy életre szól: tisztes karógyökeret növeszt, úgyhogy az átültetést kifejezetten rosszul tűri. Elhelyezésénél még egy fontos szempontot kell mérlegelni:  leveleit szeptember végére általában ledobja – ez a jeneszternél természetes folyamat –, és a levél nélküli, felkopaszodó vesszők látványa az őszi hónapokban nem igazán magával ragadó.

Mediterrán vidéken honos
(www.biolib.cz)

Mediterrán vidékekhez szokott, a hidegebb teleken hajlamos visszafagyni, tőről azonban rendre megújul, de tövét azért telente érdemes takarással védeni a fagyoktól. Jól tűri a szárazságot, miatta nem szükséges automata öntözőrendszert üzembe állítani. Ha jenesztert ültetünk, növekedését elősegíthetjük, ha úgy négyévente kézbe kapjuk a metszőollót, és alaposan visszametsszük őkelmét.

Japánszentfa, az átváltozóművész

Zöldből vörösre vált
(www.screenhedgeplants.com.au)

Kihajtáskor és koraősszel fantasztikus színeket ölt, zöld levelei fokozatosan halvány-, majd sötétpirosra váltanak, végül a zöld cserjéből egy díszes, vöröslő bokor lesz. Piros, borsószemnél alig nagyobb, fürtökben lecsüngő termései sokáig a bokron maradnak. Virágait nyáron, júniusban hozza. Nevelése nem okoz gondot, kedveli a tápanyagban gazdagabb, humuszos talajt, meghálálja a nem túl bőséges, de rendszeres öntözést.

Zord teleken fagykárt szenvedhet
(www.bigplantnursery.co.uk)

A talajjal szemben csupán néhány kikötése van: humuszban gazdagabb, inkább enyhén savas, mint meszes legyen. A félárnyékos, világosabb kertrészeket kedveli, a déli, tűző napos fekvés nem neki való. Mínusz nyolc-tíz fokos hideget általában károsodás nélkül elvisel, az ennél alacsonyabb hőmérsékleten azonban biztosan fagykárt szenved. Védett fekvésben – épület vagy egy fal közeli ágyás, nyugati, dél-nyugati fekvés –, a gyökérzónát gondosan takarva biztos esély van arra, hogy a japászentfa (Nandina domestica) túléli a hidegebb teleket is. Az elfagyott ágakat kora tavasszal a talaj fölött tíz-tizenöt centiméteres magasságig kell visszavágni, tőről szépen megújul.

Fürtökben lógó termések
(www.gardenia.net)

Japánban és Közép-Kínában őshonos. Örökzöld növény, de fagyérzékenysége miatt gyakran már késő ősszel lehullajtja leveleit. Telepíthetjük cserjecsoportba, kerülhet szoliterként a kertbe, de kialakíthatunk belőle egy csinos sövényt is. Magas takarósávnak azonban nem alkalmas, mivel másfél méteresnél nem nagyon nő magasabbra. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem minden része mérgező, kisgyermekes környezetben erre figyelni kell.

A kertészetekben a követező fajtákat érdemes keresni:

Nandina domestica ’Alba'
(www.onlineplantguide.com)

Nandina domestica ’Compacta Nana’
(www.ashlandsaveswater.org)

Nandina domestica ’Fire Power’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Gulf Stream’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Harbor Dwarf’
(http://randysnursery.com)

Nandina domestica ’Woods Dwarf’
(http://boshanceensy.com)

Remek kilátás a napozóágyból

Olvadó vadászterület
(http://www.segnidalcielo.it/)

Régóta figyelem, milyen ádáz küzdelmet folytat a világ azért, hogy ne kelljen beismernie az egyébként nyilvánvaló tényt: az időjárás változik, beköszöntött a globális felmelegedés, és vele együtt a véget nem érő viták kora. Ezekben többen elmondták már, aggodalomra semmi ok, évezredek óta így megy ez: felmelegedés, aztán lehűlés, emberi számítás szerint most is ez történik majd.

A kérdés csupán az, lehet-e alapoznunk erre az emberi számításra. Merthogy a folyamat leggyengébb, legmegbízhatatlanabb eleme maga az ember. A nyilvánvaló tények ellenére szinte semmit sem tesz, pótcselekvés gyanánt konferenciákat szervez, ott számokról, százalékokról beszél, irányelveket és kibocsátási rátákat határoz meg, s hogy a tényleges cselekvés kezdőpontját továbbra is elodázhassa, még a fenntartható fejlődés fogalmát is megalkotta magának.

Nem fenntartható fejlődés
(http://www.segnidalcielo.it/)

S bár nem mondja ki, de tudja, mindezen természetesen a fenntartható növekedést érti. Ami fából vaskarika, hiszen egy bolygón, ahol az erőforrások nagyon is végesek, a növekedés egyszerűen nem fenntartható.

Miközben egy átlagos amerikai naponta több mint 300 liter vizet fogyaszt, Fokvárosban a közelmúltban napi ötven liter víz felhasználására kérték meg a városlakókat, előrevetítve azt is, hogy április közepén alighanem elfogy a víz.

A víz lesz az új aranyvaluta
(https://www.asla.org/climatechange.aspx)

Tudományos folyóiratok terjedelmes tanulmányai bizonyították már, hogy a felmelegedés miatt a jegesmedvék számára komoly problémát okoz a táplálék megszerzése, hogy a tengeri ökoszisztémák változása a tápláléklánc néhány szereplőjére nézve a kipusztulást jelenti majd, hogy húsz-harminc éven belül a fegyveres konfliktusok a vízért fognak kirobbanni, hogy a felmelegedés hatására az ausztrál Nagy-korallzátony környékén születő teknősök között csak 0,2 % a hímek aránya.

Itthon tavaly ősszel ismét felröppent egy újnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető terv óriás víztározók építésére, hírek érkeznek konferenciákról és ott elhangzó előadásokról, a többi azonban néma csend.

Ülünk pompás hajónk luxuskabinja előtt, nézzük a gyönyörű tájat, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk, melyik hajóra szálltunk fel a kikötőben.

Pedig láttuk is a nevét: Titanic.