Széleslevelű csillagmeténg

Varázslatos szín, elbűvölő forma
(www.marguerite.forumprod.com)

Ha vágyaink titokzatos tárgya egy mutatós, kéken virágzó évelő, akkor a csillagmeténgből feltétlenül be kell szereznünk párat.

Virágait áprilistól júniusig hozza, kissé terjedő tövű, de agresszivitásban a mentának a nyomába sem érhet. Ideális körülmények között csaknem egyméteresre növekszik, és akkor sincs vele különösebb gond, ha már elvirágzott: széles, üdezöld leveleivel is remek látvány.

Virágzás után is mutatós
(www.landscapeofmeaning.blogspot.com)

Ami az ideális körülményeket illeti: napos, legfeljebb félárnyékos helyet kedvel, földje nem tocsoghat a víztől, de nem is lehet csontszáraz. Észak-Amerikában honos, az ottani kertészetek néha inkább az esőkertek kihagyhatatlan növényeként tartják számon, pedig jól viseli a kissé szárazabb körülményeket is, ilyenformán vízigénye közepesnek mondható. Nagyon jól mutat napos és szűrt fényű területrészek találkozásánál. Telepítésénél nem érdemes extra mennyiségű komposztot vagy tárgyát keverni az ültetőföldbe, mert az eltúlzott tápanyagfelvétel következtében egy meglehetősen nyurga bokor lesz belőle.

Ilyen környezetben is megállja a helyét
(www.robsplants.com)

Virágzásban
(www.robsplants.com)

Amúgy zömök kis szerkezet, remekül beilleszthető az évelőágyásba, kialakítható vele egy kékre hangolt szegély, kerülhet az előkertbe éppúgy, mint markáns háttérnövények előtti alacsonyabb növénysávba. Gondozása nem ró megoldhatatlan feladatot a gazdára, de azt nem árt tudni, hogy az esetlegesen eltörő szárakból kibuggyanó tejnedv az érzékenyebb bőrűeknél kiütéseket okozhat. Hogy kompakt formáját megőrizze, elvirágzás után egyharmadával akár vissza is vághatjuk a szárakat. A metszőollóra egyébiránt virágzáskor is szükség lehet, csinos virágaival méltó dísze lehet egy arra érdemes vázának.

Széleslevelű csillagmeténg magaságyásban
(www.davesgarden.com)

Latin neve (Amsonia tabernaemontana) egy XVIII. századi felfedező, kutatóorvosnak, dr. Charles Amsonnak állít emléket.

Mézbogyó

Bőséges, mézillatú termés
(www.manufactum.de)

Hazánkban még kevésbé ismert, de a kertészetek kínálatában már több mézbogyó fajtával találkozhatunk. Érdemes helyet szorítani neki a kertben, mert nem igényel különleges ápolási feladatokat, nem foglal nagy helyet, bírja a hideg teleket és bőven terem.

Mondjuk a hideg tél fogalma a mézbogyóval foglalkozó leírásokban eléggé tágan értelmezett kategória, van ahol mínusz ötven, akad, ahol mínusz tizenöt fokban határozzák meg a túlélési határt. Aligha járunk messze az igazságtól, ha az üzembiztosan elfogadható értéket mínusz húsz és huszonöt fok közé tesszük.

Nem foglal nagy helyet a kertben
http://www.biolib.cz/)

Neve részben eredeti élőhelyére – Oroszország távol-keleti félszigete –, illetve mézillatú termésére utal. S ha már a neveknél tartunk: a lonicera nemzetség elnevezése az 1528-ban született Adam Lonitzer német botanikusnak állít emléket A kék színű bogyók május végén, június elején érnek be, fogyaszthatók frissen, felhasználhatók befőttként, esetleg lekvárként, és lehet aszalni is őket. Megállja helyét a torták, sütemények világában éppúgy, mint a jégkrémek, fagylaltok vagy parfék között. Kedvelt csemege magas C- és B-vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt.

A talajjal szemben nem támaszt extra követelményeket, és betegségei, kártevői sem ismeretesek. A legjobb hely számára egy szűrt fényű, félárnyékos kertszakasz, csupán arra kell ügyelni, hogy földje inkább nedves, mint csontszáraz legyen. Önbeporzó növény, de a szakirodalom azt javasolja, hogy biztos, ami biztos alapon érdemes két-három tövet ültetni.

Kiváló desszertekhez, tortákhoz, gyümölcskrémekhez
(www.waitrosegarden.com)

Nem nő nagyra, 1,5-2 méter közötti magasságnál aligha ér el nagyobbat, bár eredeti élőhelyén 3-4 méterre is megnő. A kertészetekben Lonicera kamtschatica néven találkozhatunk vele, magyarul kamcsatkai vagy szibériai mézbogyóként, de előfordul, hogy nem önálló fajként tartják számon, ilyenkor Lonicera caerulea var. kamtschatica név található a kertészeti katalógusban.