Érdekes ország vagyunk

Végül is egy üreges betondarab is lehet szép. Sőt. Az még annyira szép is lehet, hogy abba virágot kell ültetni. Olyan virágváró hangulata tud lenni, ahogy kidobva hever az utcán.

És amikor ezt a betondarabot az elöljárói szemek észreveszik, hát utasítást is adnak azonnal: virágot bele! Valahogy így keletkezett ez a remek kompozíció ott, ahol pihen a komp, mert kikötötték, s benne honol a sötétség. Itt úgy gondolták, kell egy ilyen szerkezet, hadd érezze a turista, figyelve van a környezetre is.

Nem akadt senki sem, aki szólt volna, hogy azért ezt mégsem kellene.

És nem akadt akkor sem, amikor az amúgy szépen megfaragott emlékmű lábához köveket dobáltak, s az építési maradékot sziklakertnek nevezték el.

Lehetett volna rendes sziklakertet építeni, ezekből a kövekből is akár, és lehetett volna szerezni, találni, kérni az egyik portáról egy kiszolgált hordót, sajtárt vagy kopott piros fazekat, amibe beültethették volna azt a pár szál virágot. De nem.

És nem szólt ettől délebbre sem senki, amikor a főtérnek megálmodott utcában egyhangú, unalmas növényeket láttak jónak kiültetni, okulására az arra járó népeknek.

Lehetett volna itt harsogó, színes, gazdag virágos ágyás is, évelőkkel, esetleg még mutatós zöldség- és fűszernövények is kerülhettek volna abba az ágyásba, de nem, itt egy ilyen zöld valami* díszíti a teret.

Zöld valamiből* az ország legélhetőbb városában egy némiképp nagyobb darab is található.

Valamikor egy uszoda és egy strand állt itt, de a helybéli politikát irányítók (is) úgy látták jónak, mindenkinek jobb, ha senki sem úszkál a (gyógyvizes) medencékben, egyáltalán medencék sem kellenek, jobb lesz itt egy zöld valami. S lőn.

Igaz, a zöld valami szomszédságában akad egy gondosan kialakított park rózsákkal és örökzöldekkel.

A rózsákat és a zöld valamit* egy járda választja el egymástól, egyik oldalán a rózsák, a másikon a zöld valami*. A parkra a legszebb kilátás a mögötte lévő épületből nyílik, ahol fontos emberek tartják ujjbegyüket a helyi politika ütőerén.

Igénytelenség tehát.

Állítólag a pénz miatt van. Ha lenne több pénz, több igényesség is lenne. Meg miattunk. Mert – mondják – nekünk nem érdemes virágokat ültetni a parkokba, mi ugyanis éjnek évadján ellopunk mindent, mi mozdítható. Elvisszük a virágokat, az örökzöldeket és a padokat. Majd ha megjavulunk, a zöld valamik helyett szép virágoskertet kapunk. Persze, csak ha pénz is lesz.

Ilyesmiket mondogatnak nekünk sok helyütt hosszú-hosszú évek óta. Annyiszor mondták, hogy talán már maguk is elhiszik. Meg aztán kényelmes is.

Nekünk is kényelmes.

És úgy csinálunk, mintha elhinnénk. A zöld valamikhez érve legfeljebb elfordítjuk a fejünket. Az ablakból kinézve meg csak a szép rózsakertet látjuk.

Érdekes ország vagyunk.




*A zöld valami helyén 2014-ben angolparkot, vagy mit alakítottak ki.  

A természetközeli kert

(www.facebook.com/architecturedesigninteresting?ref=ts&fref=ts)

Vagy inkább a kertészkedő ember kertje, a mindent bele kert, a gazdagon beültetett kert. Vagy a koloniál kert. Akárhogy is nevezzük, nekünk ilyen kertre van szükségünk, ha nem szeretjük az elvágólag formákat, ha nem szeretjük az azonnal átlátható tereket, ha nekünk a kert szó egy növényekkel beültetett, felfedezésre váró terület, ahová időről időre újabb és újabb növényeket fogunk majd telepíteni.

(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Ezt a stílust nekünk találták ki, ha nem tudunk nemet mondani, amikor egy kertészetben járva megakad a szemünk egy csodás évelőn, egy pompás cserepes egynyárin vagy egy formás fácskán, s ha szívesen csereberélünk az ismerősökkel palántákat, magokat.

(images.mooseyscountrygarden.com)

Kertészkedő embernek általában ilyen kertje van, tele izgalmas részletekkel, pihenőpadokkal, felfedezésre váró sarkokkal és rengeteg növénnyel. Egy ilyen kertben a kerti utakra, lépcsőkre benőnek a növények, s a bokrok tövében mindig akad egy kis hely az újabb szerzeményeknek. A modern kertek szerelmesei az ilyen portákat valóságos dzsungelnek, rend nélküli növényhalmaznak látják. A természet közeli kert tulajdonosánál ez fordítva működik, neki egy modern kertben nagyon kevés a növény, a portát szinte üresnek látja, és zavarja az átlátható tér. Nem csoda, az ő kertjében minden zsúfoltabb, a növények egymásnak támaszkodnak, az ágyásokban nincs szabadon hagyott földfelület.

(adriennedepitera.blogspot.com)

És igaza van a modern kert tulajdonosának is: a természet közeli kert gyakran szinte mini arborétumra hasonlít. Rengeteg növény, több pihenőhely, az egyiknél fonott bútorok vannak, a másiknál egy kovácsoltvas padra borulnak rá a nyíló virágok, és talán kisplasztikák vannak egy harmadiknál.

(alfordsenglishgardens.com)

A természetközeli kertben biztosan vannak lugasok és pergolák. Nincsenek viszont betonból készült járdák, a kerti utakat bontott téglából alakították ki vagy szórt kaviccsal burkolták, és szívesen használják a terméskövet. Ezek első pillantásra úgy néznek ki, mintha véletlenül kerültek volna a helyükre, de a figyelmes szemlélő számára hamar kiderül: a köveknek éppen ott kell lenniük, ahol a gazda nagy gonddal megkereste nekik a legalkalmasabb helyet, vagy – mert ilyen is gyakran előfordul – éppen a kő találta meg saját, állandó helyét.

(englishgardenco.co.uk)

Az ilyen kert kialakításánál azonban nem árt figyelni arra, hogy legyen egy nagyobb pihenőhely, egy szabadon álló füves tér, ami ellensúlyozni tudja a gazdag növényzetet, a dús környezetet, különben a gondosan kialakított ágyások összenyomják a teret.

Csicsóka, a hasznos szép a kertben

Dísznövényként is megállja a helyét
(Helianthus tuberosus)

Sokszorosan is hasznos, hiszen felhasználhatjuk zöldségnövényként, készíthetünk belőle salátát, megsüthetjük olajban, kiválthatjuk vele a krumplit, rágcsálhatjuk nyersen, hozzákeverhetjük turmixos italainkhoz, de készíthetünk belőle levest is. Sárga virágaival a csicsóka egyszerű, szép dísze lehet a kertnek, előkertben éppúgy, mint kerítés mellett vagy virágágyások hátterében. Jól beilleszthető nemcsak a hagyományos paraszti kertek növényei közé, más stílusú kertekben is alkalmazható.

Fogyasztásra talán leginkább a gyömbérhez hasonlító, föld alatti gumóit használhatjuk. Ezek a krumplinál kisebbek, némiképp talán édesebbek is annál. A gumók rosttartalma jóval magasabb a krumpliénál, és csicsókánk bizony többször is sorba állt káliumért, foszforért és cinkért, de bőségesen begyűjtött inulinból is. Miután nem törünk a táplálkozástudományi blogok babérjaira, az inulinról dióhéjban jegyezzünk meg annyit, hogy amolyan rostanyagról van szó, ami igencsak kedvező a hasznos bélbaktériumok számára.

A csicsóka amúgy Észak-Amerikában őshonos, gumóját az indiánok is előszeretettel fogyasztották. A gumók őszi felszedése után mindig marad annyi gumó- vagy szárdarab a földben, amiről a csicsóka folyamatosan megújíthatja magát. Európában Franciaországban találhatóak a legnagyobb ültetvények. Ott biztos helye van a gasztronómiában: jó néhány luxusétterem étlapján is előkelő helyen szerepel. A világháborús években – az elsőben éppúgy, mint a másodikban – Európa sok országában szintén jól ismert volt, igénytelensége, szaporasága és tápértéke gyakran életeket mentett, aztán feledésbe merült. Itthonról jó hír, hogy a biogazdálkodás és néhány hazai étterem is (újra)felfedezte a csicsókát.

Augusztusban nyitja virágait

Ha jól érzi magát, könnyedén veszi akár a két méteres magasságot is. Sárga virágai július végén, augusztus elején jelennek meg, a visszafogott szépségű virágok hosszú szárral vágva vázában sokáig mutatósak. Évelő növényről van szó, kifejezetten hideg teleken sem fagy ki, föld feletti részei elfagyhatnak ugyan, de tavasszal újra kihajt, miután gumói mínusz negyven fokban sem szaladnak meleg takaróért.

Szereti a napot, elviseli a félárnyékot, de mélyárnyékba ne telepítsük. Nem sértődik meg, ha jó néhány napig nem kap vizet, gyökere ugyanis három méterre is lenyúlik, úgyhogy a mélyebb rétegekből hozzá tud jutni nedvességhez. Szinte minden területen megél, a gyengébb homoktalajokon is szépen terem. Sokáig műveletlenül, gondozatlanul hagyott kerteknél nagy hasznát vehetjük: szépen elfojtja a gyomokat, s miután kártevője nemigen akad, nem okoz sok fejfájást a gondozása.

Föld feletti része takarmányként hasznosítható

S hogy valami „rosszat” is mondjunk róla: a csicsóka képes eluralni a kertet, ilyenkor visszaszorítása nem egyszerű feladat, termesztésekor, ültetésekor minderre érdemes tehát figyelni. De ha kordában tartjuk, nemcsak értékes zöldségféléhez vagy gyógynövényhez jutunk, térhatárolóként is alkalmazhatjuk. Amúgy föld feletti része kiváló takarmánynövény, erről a háztáji állatok tudnának részletes és gazdag beszámolóval szolgálni.

Részletes és gazdag beszámolóval egyébiránt a kutatóintézetek is előálltak, eszerint gyógyító hatása minden kétséget kizáróan kimutatható, felhasználható a diabetikus étrendben és a biztosan szerepelhet a cukorbetegek étrendjében is. A szakirodalom leginkább májvédő és méregtelenítő képességét említi, de sok helyütt méltatják a bélflórára gyakorolt jó hatását is.

Menta

Ha nem vigyázunk rá, könnyen elburjánzik
(http://www.fleurizon.com)

Ha így megy tovább, lábjegyzetet kell írjunk a tankönyvekbe, melyben figyelmeztetjük az olvasót, hogy kies hazánk nyaranta megszűnik mérsékelt égövi jegyeket mutatni, s helyenként sivatagira vagy féltrópusira veszi a figurát.

Ha forróság, akkor vízpart, fürdés, lefüggönyözött szobák, leeresztett redőnyök, bőséges öntözés a kertben, napközben pihegés, sok szép gondolat a hűvös Skandináviáról, és mentaszörp. Vagy mentatea. Vagy koktélok, mentával gazdagon teletömködve.

Régebbi korok gyermekei is előszeretettel használták, az ókorban például tartósításra vagy fertőtlenítésre is. Ha hetedhét országra szóló lakodalmat ültek, az ifjú párnak biztosan jutott egy-egy mentával díszített csokor, merthogy úgy vélték, képes a szerelmi vágyat is ébren tartani.

Mármost a helyzet az, hogy bevethetjük a forró napok forró éjszakáira is, de leginkább akkor járunk jól, ha a forró nappalokat próbáljuk meg hűsebbé varázsolni általa. Mondjuk egy mentafagylalttal vagy egy mentás, citromos szörppel – a jégkockatartó rekeszeibe érdemes a menta leveléből is beletennünk, fantasztikus látvány a szörp tetején úszó mentaleveles jégdarab –, esetleg teával. Ez utóbbi klasszikus fogyasztási módja a legforróbb napokon is forrón történik, úgyhogy Tony Curtis és Jack Lemmon mögé a fél arab világot felsorakoztathatjuk, merthogy ők is forrón szeretik.

Nevét amúgy egy nimfáról kapta, akinek szíve igencsak hevesen Hádészért dobogott, ami nem lett volna gond, ha Hádészné nem veszi zokon a kapcsolatot. De mert zokon vette, úgy találta legjobbnak, ha Minthe nimfát növénnyé változtatja. S lőn.

Van belőle alma, narancs, grapefruit, csokoládé és citrom illatú is, a kertészetek újabb és újabb hibrideket  kínálnak belőlük. A menta termesztése nem állítja megoldhatatlan feladat elé a kertészkedőt, „csak” arra kell ügyelnie, hogy gondosan kiültetett pár növénye ne vegye át az uralmat az egész kertben. Merthogy mentánk igen könnyen nekiindul a nagyvilágnak, s aligha túlzás azt állítani, hogy jó talajban akár a kiirthatatlan jelzőt is kiérdemelhetné. Terjedésének megakadályozására jó módszer lehet, ha a földbe ásunk egy 15-25 centiméter magasságú fém- vagy gumicsíkot, ami megakadályozza a menta gyökereinek terjedését.

Ha nem szeretnénk a kertben termeszteni, de nem szívesen mondanánk le a mentaszörpről vagy a hűsítő nyári koktélokról, hát vásároljunk őkelmének egy csinos kaspót, vagy kerítsük elő a dédszülők vízforraló lábosát a padlásról, mentatermesztéshez az is tökéletes. Amúgy gyümölcssalátákhoz – sárgadinnye, narancs, eper áll a dobogó első három helyén – éppúgy felhasználhatjuk, mint húsok sütéséhez.

A menta szereti a tápanyagban gazdag talajt, ilyen helyen akár méteres magasságot is elérhet. Ha homoktalajunk van, feljavítás nélkül ne kísérletezzünk menta termesztésével, de sziklakeménységű agyagban sem fogunk sikerrel járni. A menta nem viseli el a mélyárnyékot, szereti a sok fényt, de nem rajong a reggeltől estig tartó tűző napsütésért sem. Meghálálja a rendszeres öntözést, télen pedig, ha a nagy hidegben vissza is fagy, tavasszal újra kihajt. Ha egy-egy kósza tő a telepítés helyétől távolabb is megjelenik, válasszuk le az anyanövényről, szedjük fel, és a kert egy másik pontján ültessük el, csak a két művelet között ne hagyjuk kiszáradni, legjobb, ha erre az időre vízbe tesszük.

Levelét évente kétszer is gyűjthetjük, hogy szellős, árnyékos helyen megszárítva, papírzacskóba csomagolva télire is tarthassunk belőle a teavízhez. Amikor meg párás tekintettel fogunk visszagondolni a jó meleg nyári napokra, mikor is nem kellett bokáig érő latyakban cammognunk a takarítatlan utcákon. De már így van ez, amióta a világ a világ: nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van…