Ásni jó

Bár a jó cselekedetek között eddig hivatalosan a gyaloglás és az olvasás szerepelt, a magunk részéről úgy döntöttünk, a sorba az ásást is felvesszük.

Ásni egyébként több okból is jó.
Jó, mert az ember nem gubbaszt a négy fal között idióta televízióműsorok rabjaként. Jó, mert az ásás megalapozza a porhanyós tavaszi talajt a zöldségeskertben. Jó, mert az őszi kert képéhez hozzátartozik egy szépen felásott parcella. Jó, mert az ásás lehetőséget teremt némi tápanyag földbe juttatására. Jó, mert természetközeli, mert emberközeli tevékenység, és jó, mert jó dolog szöszmötölni ősszel (is) kissé a tercián.

Ásni többféleképpen lehet.
Lehet úgy ásni, hogy az ember szétterít a talajon némi érett szervestrágyát, és komótos mozdulatokkal hantról hantra beleforgatja azt a földbe. Ezenközben igyekszik a fejetetejére fordított rönköket lehetőleg egy darabban visszadobni az árokba, hogy majd a téli fagyok végezzék el a többi munkát.

Az ásásnak méltósága van.
Az ásással nem lehet kapkodni, az ásást nem lehet innen-onnan lecsípett öt perc alatt, sietősen letudni. Az ásásnak pontos forgatókönyve, szertartásszerű mozdulatsora és kimért, ütemes ritmusa van. Az ember a szemével kikeresi a legalkalmasabb pontot, ahová leszúrhatja az ásóját, az elsőre kinézett, és akkor minden kétséget kizáróan tökéletesnek tűnő hely az utolsó előtti pillanatban mégsem mutatja magát tökéletesnek, úgyhogy általában – ha csak egészen kicsit is, de – igazítani kell a helyszínen. Aztán azonos mélységben – nem magasabbra és nem is mélyebbre – lenyomni az ásót, kifordítani a földet, mindezt ritmusosan, tempósan, de nem sietve.

Lehet úgy ásni, hogy az első sor földet kitermeljük a felásandó területről, azt gondosan talicskába tesszük és elvisszük a terület végére. Az árok alját feltöltjük szerves trágyával, majd hozzálátunk az ásáshoz. A második sorból kikerülő földet az árokba forgatjuk, a második sort ismét feltöltjük szervesanyaggal, és ezzel a módszerrel haladunk végig a  földükön. Amikor a végére érünk, egészen közelről és a gyakorlatban nézhetjük meg, hogyan lesznek az elsőkből utolsók, a talicskás földadagot ugyanis az utoljára maradt árokba tesszük.

Aztán várunk tavaszig.
Mondjuk az nem árt, ha ásás közben kezünk ügyében van egy vödör vagy más alkalmatosság, és a felszínre kerülő fémet, követ és egyéb huncutságot abba dobáljuk bele. Ha nehéz, agyagos talajjal van dolgunk, néhány talicska folyami homok nagy segítségünkre lehet, a trágyával együtt azt is ássuk be a földbe.

Használhatunk talajjavító anyagokat is, elsősorban Bentonit, Alginit vagy Cofuna jöhet szóba, de némi Futor is jól jöhet. Ha nem jutunk hozzá érett, tisztességes – vegyszer- és antibiotikumtól mentes – trágyához, vásárolhatunk porított szarvasmarhatrágyát, ez egy szagtalan jószág, némelyik gyártó törköllyel vegyesen hozza forgalomba. Ha kertünkben sok a falevél, azt is szétteríthetjük a felásandó területen, kiváló zöldtrágya alapanyag csakúgy, mint az őszre felkészített gyepről lejövő nyesedék, ráadásul ha így járunk el, földigilisztáink alighanem imába foglalják majd nevünket.

Trágyát a gyepnek!

Ha kertünk gyepes területén már nem kell azzal számolnunk, hogy még zsákszámra gyűjtögethetjük a lehulló faleveleket, megtörtént a tél előtti utolsó fűnyírás is, elvégeztük a gyepszellőztetést, nincs más hátra, mint megfelelő tápanyagot kijuttatni a területre. Erre két lehetőségünk is van. Az egyik, hogy egy kis homokkal, komposzttal vegyes jó minőségű, gyom(mag)mentes termőföldet terítünk szét a gyepen. Erre a célra egyébként használhatunk érett szerves trágyát is, ez a hagyományos NPK (nitrogén, foszfor, kálium) műtrágyáknál sokkal jobb megoldás, mivel a szerves trágya a tápanyagokat lényegesen hosszabb ideig biztosítja a gyep számára. Igaz, ennél a megoldásnál sokszor előfordul, hogy a nitrogén túlságosan gyorsan mosódik be a talajba, emiatt a gyep ezt nem is tudja kellő hatékonysággal hasznosítani.

Ha gyepünk inkább díszgyep célokat szolgál, már-már a pázsit kategóriába tartozik, érdemes kifejezetten a gyep számára kifejlesztett, őszi, hosszú hatású műtrágyákat használnunk. Ezek „alkotóelemeit” a gyártás során úgy állították össze, hogy három-öt hónapon keresztül biztosítsa a tápanyagokat a fűnek, ezzel a tavaszi indulást is segítve.

A hosszú hatású műtrágyák – ma már jó néhány gyártó kínál ilyen termékeket a piacon – mindegyikét egy növényi alapú burokkal veszik körül. Ez a növényi gyanta kettős célt szolgál: egyrészt megakadályozza, hogy a szemcsékben lévő tápanyagok gondolkodás nélkül, teljes mennyiségben a talajba jussanak. Másrészt biztosítja, hogy a kijutás, vagyis a tápanyagok feltáródása hónapokig eltartson. Amikor a talajban lévő víz áthatol ezen a környezetbarát gyantarétegen, a gömböcskék belsejében lévő tápanyagok elkezdenek kioldódni, mindez folyamatos felszívódást tesz lehetővé. A folyamat legvégén a megmaradó gyanta burok bomlik el, akkor, amikor a kertek alatt mászkál már a tavasz. A gyártóknak meg olyanjuk van, hogy a gömbök köré különböző vastagságú gyantaburkot vonnak, ezzel állítják be azt, milyen hosszú idő alatt oldódjanak ki a tápanyagok a műtrágyából.

Az őszi gyeptrágyázással nem az a célunk, hogy ész nélküli növekedésre bírjuk a füvet. Sokkal inkább arra kell törekednünk, hogy kijuttatott tápanyagokból a gyepünk bőségesen tudjon bespájzolni magának a zegernyébb időkre.

Minden gyártó részletes használati utasítást ad a termékekhez, de általánosságban a 40-50 gramm négyzetméterenkénti mennyiséggel kell számolnunk. Ha kertészeti boltokban, árudákban hosszú hatású, őszi műtrágyákra vadászunk, olyat keresünk, amelyiken az NPK arány a 14-5-21 arányú, vagy ennek megfelelő. Akkor se essünk kétségbe, ha olyat találunk, amiről még egy szám és képlet néz le ránk, ez általában MgO, ami mellett a kettes vagy a hármas szám található. Ilyenkor novemberben érdemesebb alacsonyabb nitrogén tartalmú terméket választani, némelyik őszi gyeptrágyánál ez a szám akár nulla is lehet.

A műtrágyák kijuttatását kézzel is elvégezhetjük, de ehhez a művelethez vételezhetünk egy kerekes szórókocsit, az álmoskönyvek szerint ezt használva nagyobb az esély a tápanyag egyenletes kijuttatására.

Hulló falevelek

Hallgatni róluk Yves Montand hangján egy régi slágert némiképpen kellemesebb, mint gereblyével, talicskával, zsákkal és minden lehetséges gyűjtőeszközzel felszerelkezve halmokba gereblyézni őket.

De ilyenkor ez van: bokáig falevélben.
És ilyenkor az is van, hogyha Monsieur Montand kisterceit hallgatva sokáig mélázunk a meleg szobában, a felgyülemlett falevelek alatt annak rendje és módja szerint kipusztul a fű. Úgyhogy hallgassunk zenét, ha kedvünk tartja, de szakítanunk kell egy kis időt a gereblyézésre is.

Példának okáért az összegyűjtött lombot elteríthetjük a veteményeskert földjében, hogy gondos mozdulatokkal beásva, megalapozzuk a tavaszi zöldségeskert talaját. Hasonló céllal összehordhatjuk a komposztra, szépen rétegesen, szerencsés esetben egy-két év múlva remek talajjavító anyagot kapunk. Ha olyan növényeink vannak, amelyek némi takarást igényelnek télire, az összegyűjtött lombot erre a célra is kiválóan hasznosíthatjuk. Ha fügefánk még kicsi, körbekeríthetjük dróthálóval, amit karókra rögzítünk, és az így keletkező hengert feltölthetjük az összegereblyézett falevelekkel.

Ha környékünkön rendszeresen portyáztak nyáron sünök, egy-egy korhadó faágból, rönkdarabból, összegyűjtött falevélből pompás téli szállás készíthető számukra. De a leveleket felhasználhatjuk a fülbemászó téli tanyájának berendezésére is, ehhez egy faodút is lehet készíteni nekik, de beérik egy – akár fejtetőre állított – cseréppel is, amit felkötözünk valamelyik fa ágára és megtömjük falevéllel. E luxuslakosztály téli kényelmében megpihenve, derék barátaink tavasszal százszámra tüntetik majd el bábokat, lárvákat és levéltetveket. Egyesek számára elképzelhetetlen, de tény: a fülbemászó a legkevésbé sem szeret fülbe mászni, annál inkább hasznunkra van a biológiai növényvédelemben.

Akárhogy is döntünk, hulló falevél nem maradhat a pázsiton, utóbbinak ráadásul ilyentájt késő ősszel nem árt egy lazító kúra, némi tápanyagfeltöltéssel kombinálva. Úgyhogy gereblyére fel, irány az őszi kert!

Krizantém, az aranyvirág

Akárhogy is van, a krizantémmal már csak úgy jártunk: leginkább temetőbe szánt virág lett belőle. Halottak napja táján a legkülönfélébb nagyságú és formájú krizantém árasztja el a virágárusok boltjait, és a temetők kapuinál krizantém árusok hada üti fel tanyáját. (Néhányan valami különleges, általam ismeretlen okból restellik végig kiírni a nevét, ezért csak röviden annyit biggyesztenek a vázák elé tett papírlapra: krizi. Mondjuk ki nyíltan: trendi dolog ez manapság, virágárusaink ezzel hódolnak a legújabb divatnak, ami burgit csinált a burgonyából, salit a salátából, kovi ubit a kovászos uborkából, marhapörit a marhapörköltből, és kivimüsit a kívánságműsorból.)

Amikor a krizantém Európába került, az emberek még nem dobtak egy sms-t egymásnak, hogy mikor s hol talizzanak, az élet némiképp egyszerűbb volt, és lassabb mederben folydogált.  A XVIII. század végi Európában alig telt el pár év, és a krizantém a legnépszerűbb virágok egyike lett. Neve a görög arany és virág szó összevonásából keletkezett.

A virág- és kertészetkedvelő Európa tehát akkortájt a krizantém bűvöletében élt, miközben a virág már évezredek óta ismert és szeretett növény volt néhány ezer kilométerrel keletebbre. Hogy mikor és hol írhattak, tudhattak róla először, nem tudni, de az bizonyos, hogy több mint háromezer-ötszáz évvel ezelőtt már egy város is viselte nevét Kínában. Diadalútja innen Japánba vezetett, ahol is a császári udvar ékessége lett, még a címerben is helyet kapott. Mi több, az 1870-es években egy kitüntetést is elneveztek róla, az arany krizantém a Crysanhtemum rend jelvényében kapott helyet.

Rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy a statisztikák szerint vágott virágként másfél milliárd szálat adnak el belőle a hollandiai, leginkább a tőzsdei kereskedés mozgalmasságával vetekedő virágárveréseken évente. Létezik olyan ranglista is, mely szerint a krizantém a rózsa népszerűségével vetekszik.

Ma már egyébként a korábbi évek klasszikus temetői – fehér vagy sárga – krizantémjain kívül színpompás és vidám, nevéhez méltóan ragyogó fajták kaphatók, nem csak szabadföldi, cserepes változatban is. Ezer ágú, tömött virágú lila, rózsaszín, bordó, sárga, narancs és ezek fantasztikus színkeveréke jellemzi őket. A kerttervezők szerencsére felfedezték e változatosságot, színgazdagsága miatt helye van az őszi kertben, amikor amúgy sem túl sok élénken és gazdagon virágzó szabadföldi vagy cserepes virág áll rendelkezésre. Igen jól társítható díszfüvekkel, de szemet gyönyörködtető kompozíció hozható létre néhány fűszernövény, például rozmaring, zebrafű vagy éppen tűzeső együtteséből.

A cserepes krizantém tulajdonképpen egy gömb, félgömb vagy éppen ernyő alakú változat, hihetetlen mennyiségű virággal. Ha úgy tartja kedvünk, és miért ne tartaná úgy, ki is ültethetjük a kertbe. Rövid nappalos növény, ez azt jelenti, hogy olyankor támad kedve virágot hozni, amikor a napos, vagy inkább fényben gazdagabb órák száma csökkenni kezd. A krizantémmal amúgy virágnyelven üzenhetünk is: ha fehér, akkor az igazságot jelképezi, ha sárga a visszautasítást, a vörös pedig a kitartó szerelmet.

Kínában gyógynövényként is számon tartják, bort is készítettek belőle, az álmos könyvek hosszú életet jövendöltek e borból rendszeresen kortyolgatóknak. De használták megfázás elleni szerként éppúgy, mint emésztési problémákra. Léteznek ehető változatai – a kínai krizantémnek nevezett Chrysanthemum morifolium, vagy a tavaszi krizantémként, koronás margitvirágként is ismert Chrysanthemum coronarium –, ezek salátának, húsos ételek mellé köretnek kiválóak.