Jó szomszédság

Ha úgy döntünk – márpedig miért ne döntenénk úgy –, hogy kertünkben zöldségeket is termesztünk, érdemes megpróbálkoznunk a természetes módszerekkel. Kihasználhatjuk például mindazt, amit nagyszüleink, dédszüleink a zöldségek, illetve általában a növények társíthatóságáról feljegyeztek, vagy éppen szájról szájra tovább adtak. Megfigyelték például, hogy néhány zöldség a többiek számára amolyan védőnövény, és ezeket tudatosan használták.

Fontos megfigyelésük volt, hogy a zöldségeskertben a hagyma az egyik legjobb szomszédság, ezért a sárgarépa sorok és a paradicsom tövek közé sohasem mulasztottak el hagymát duggatni. A sárgarépalégy aligha kedveli a hagyma illóanyagait, ezért inkább elkerüli a hagymával megtűzdelt sorokat. Valószínűleg szintén az illatanyagoknak lehet szerepük abban is, hogy a paradicsom szívesen fogadja a bazsalikom közelségét. Azért a hagyma sem használható mindenre, van néhány kifejezetten nem szeretem szomszédja…

Hasznos szomszédságok
   hagyma: szamóca, eper, sóska
   retek: saláta, dughagyma
   paradicsom: karalábé, hagyma,
   zeller: káposztafélék, bab, uborka, paradicsom, karalábé, brokkoli, bimbóskel, paprika
   sárgarépa: paszternák, patisszon
   uborka: bab, cékla
   cukkini: vöröshagyma, karósbab
   cékla: káposzta, bokorbab

Kerülendő társítások
   zeller: saláta, krumpli
   paradicsom: uborka, cékla, káposzta, tök
   kelkáposzta: hagyma
   tök: patisszon
   borsó: bab, hagyma, zeller
   saláta: zeller, petrezselyem

A kapor igen hasznos, jó tanyahely a katicáknak, ők aztán százszámra fogyasztják majd a tetveket. Ha nem törünk a kaportermesztő nagyhatalom büszke címére, a magot minden különösebb tervezés nélkül nyugodtan szétszórhatjuk a zöldségeskertben. A védőnövényként használt zöldségeknél ne a terméshozam legyen a legfontosabb szempont, ne keseregjünk tehát azon, ha a sárgarépa közt csenevész hagymáink lesznek, a család éves hagymaszükségletét úgysem itt kell megtermelnünk.

A zöldségeskertben igen nagy hasznát vehetjük a Büdöskének avagy Bársonyvirágnak (Tagetes patula). (Amúgy szintén fogyasztható.) A levéltetvek horrortörténeteket tudnának mesélni arról, mit éreznek a büdöske közelében, úgyhogy ilyenkor bekövetkezik az, amit a szakirodalom tömören így ír le: faképnél történő hagyás…

A társítások kialakításánál egy további szempont is segítségünkre lehet: igyekezzünk olyan környezetet kialakítani, hogy haszonnövényeink károsítóit fogyasztó „ragadozók” – katica, fátyolka, fülbemászó, fürkészlégy – szívesen időzzenek a kertünkben. Ültessünk számunkra csábító növényeket: cickafarkat, koriandert vagy kaprot, ezek a zöldségeskertben esztétikai szempontból is hasznosak: színükkel, alakjukkal jó kiegészítői a zöldségeságyás növényeinek.

Nárcisz

Ha április, akkor Nárcisz. (Na jó: tulipán és liliom is, meg húsvét, hímestojás, aztán újhagyma és finoman erezett sonka, reszelt tormával és könnyű veresborokkal…)

Ez a hagymás növény igazán elkényezteti a kertbarátokat: harminc egynéhány faja több mint nyolcezer fajta virágot kínál. Eredetileg fehér és sárga árnyalatokban létezett, de a hibrid nárciszok között ma vörös, piros és rózsaszín is kapható. A sárgálló nárciszok látványa örökzöldek vagy zöld levelű növények előtt igazán figyelemre méltó, a virágok fényesebbnek, teltebbnek látszanak, és mindkét szín jobban érvényesül.

Ültetésük a díszkertben történhet évelőágyba, cserjék előterébe, vagy nem folyamatos kaszálásra szánt gyepfelületbe. Nem rajong az árnyékért, inkább napos, legfeljebb félárnyékos területet nézzünk ki számára. Talajban nem válogatós, de a kissé kötött földben  érzi legjobban magát. Ha kedvében szeretnénk járni, ne frissen trágyázott földbe ültessük, és elvirágzás után ne vágjuk le a levelét, mert ezzel lassú, de biztos pusztulásra ítéljük. Levél híján ugyanis a következő virágzáshoz szükséges tápanyagok nem tudnak visszakerülni a hagymába. Nem gond, ha jó néhány évig ugyanazon a helyen marad, a hagymákat nem kell télre felszednünk. A felszedésre négy-ötévente érdemes csak sort keríteni, ilyenkor június utolsó harmadában kell kiszedni őket. A kisebb, erőtlenebb gumóknak – ilyenekből ennyi idő alatt rendre sok képződik – további szigorú iskoláztatást helyezzünk kilátásba: ültessük őket  a kert egy szabad szegletébe, ahonnan leghamarabb egy év múlva kerülhetnek vissza végleges helyükre. A nagyobb hagymákat viszont mentsük fel a további nevelési feladatok alól, tisztításuk után egy száraz, hűvös helyen pihentessük őket az ültetésig.

Utóbbi legjobb időpontja ősszel van, a részletekről a Jácint kapcsán már szót ejtettünk. A telet jól bírják, takarás nélkül sem fenyegeti őket a kifagyás veszélye. Ügyeljünk rá, hogy egy-egy csoportba egyfélét ültessünk, ezzel is a természetközeli állapotok fenntartását és megjelenítését segítjük elő.

Ha a lakásban előbb szeretnénk nárciszokban gyönyörködni, novemberben, de legkésőbb december elején a nagyobb hagymákból ültessünk párat cserépbe úgy, hogy a gumók fele a föld fölött legyen. A cserepeket februárig tartsuk 9-10 fokos hőmérsékletű helyen, a földjük inkább nyirkos, mint vizes legyen. Február végén aztán becipelhetjük őket a fűtött lakásba, ahol ha kellő fényt biztosítunk nekik, március végére virágot hoznak majd.

Virágjaiban bátran gyönyörködhetünk kertben és lakásban egyaránt, biztosan nem járunk úgy, mint Narcissus, aki határozott nemet mondva a nimfa, Ekho ostromló szerelmére, arra ítéltetett, hogy a forrásvíz fölé hajolva saját képmásába szeressen bele. A nárcizmus, az önnön erényeink nagyszerűségében történő fürdőzés egyébiránt manapság is létezik, de efféle huncutsággal inkább a politika mezején találkozhatunk, semmint ápolt és gondozott kiskertünkben.

Gyepre magyar!

Ilyenkor, március idusa táján – ha nem is forradalmi hevülettel –, de már tempósan közelíthetjük meg a gyepet. Ha a területen mohásodást, tömörödést látunk, a gyepnek némi szellőztetésre van szüksége. Ezt egy kisebb kertben akár gereblyével is elvégezhetjük, határozottan, szinte már durván bánva a szerszámmal távolítsunk el minden elhalt növényi részt a fűszálak közül. Szakítsuk fel a fűcsomók közötti földdarabkákat, hogy erőteljesebb növekedésre serkentsük a füvet.

Ha a terület nagyobb, és karjainkat a következő napokban finomabb mozgásokra is használni szeretnénk, gereblye helyett a gyepszellőztető gépet részesítsük előnyben. Efféle masinából kétfajta van, az egyik a gyep szellőztetésére, a másik a lazítására használható. Az elsőnél a forgóhengerre erősített pálcák kapják fel az összetömörödött növényi részeket. A másiknál a hengerre szerelt erős kések vágnak a talajba, ezzel biztosítva a megfelelő levegőztetést. A művelet mélysége a komolyabb gépeknél állítható, ha mélyebben szeretnénk lazítani a földet,  célszerű a munkát őszre hagyni. A legtöbb díszkertben tavasszal elegendő egy gyepszellőztetést megejteni, ettől sűrűbb, levegősebb, tömöttebb lesz majd a füvünk.

Munkánk végeztével – különösen, ha géppel dolgoztunk – meglehetősen elkeserítő látvány fogad majd bennünket, de ez természetes. És az is, ha zsákszámra gyűlik össze a növényi hulladék: elhalt fűszálak, mohás részek és némi föld. Szellőztetés után érdemes a korábbi füvesítésnél használttal azonos fűmagból – 30-40 grammot számítva négyzetméterenként – újravetnünk a területet, és nem árt talajjavító anyagokat sem kiszórnunk: jó minőségű kerti földdel összekevert homokot, vagy valamilyen szerves anyag tartalmú keveréket.

Ezt követően elő kell vennünk a fűhengert, hogy kellőképpen tömörítsük a területet, majd következhet az öntözés, óvatosan, inkább csak permetezve, nehogy a lecsapódó vízsugár kimossa a magvakat és a földet. Az újravetett talaj felszínét legalább egy hónapig ne hagyjuk kiszáradni, gondoskodjunk a terület rendszeres öntözéséről.

Tavasszal nem árt, ha trágyázzuk is a gyepet. Arra feltétlenül figyeljünk, hogy kizárólag nitrogén tartalmú trágyát csak tavasszal használjunk. Ha az optimális tápanyagellátást hosszabb időn keresztül szeretnénk biztosítani, hosszú hatású műtrágyát válasszunk, ezeknél a tápanyagok lassan, hónapok alatt bomlanak majd le. Műtrágyából válasszuk a nitrogénben és foszforban gazdag, úgynevezett starter trágyát, a csomagoláson feltüntettet érték NPK 23+23+5, illetve NPK 20+20+8 legyen. (A betűk és a számok a nitrogén, a foszfor és kálium arányát jelölik.)

Ha fakó, szürkészöld, sárgás-, barnás foltos a gyepünk, a fűszálak közül sok elpusztult, leginkább gombás betegség lehet az ok: fuzáriumos hópenész, lisztharmat, palántadőlés, fekete szárrothadás, barna foltosodás vagy rozsdagomba. Sok helyütt lehetnek vakondtúrások, kutya és  macskanyomok, ezek esztétikailag és élettanilag sem használnak a gyepnek.

Ha a sok elhalt gyökér bennmarad a talajban, akkor hamar elszaporodnak a földigiliszták, ürülékcsomóik sűrű halmocskái ezt jól jelzik. Ez sem a legszebb látvány, bár a gilisztahumusz segíti a gyep felújulását. Árnyékos helyeken a moha ritkítja ki a gyepet, ami azért is gond, mert amikor melegebbre fordul az idő, a mohás helyeken jobban erőre kapnak a gyomok. A mohás foltokhoz választhatunk mohairtó műtrágyát, itt 14-0-0+5Fe az ideális.

A gombabetegségek elleni permetezéshez egy méregmentes szert, a Trifendert érdemes használnunk, ebből 50-60 gramm kell száz négyzetméterre. (A termék dobozán minden más lényeges tudnivaló pontosan megtalálható.) Fontos, hogy a gyep trágyázását mindig a gyepszellőztetés és az újravetés után végezzük el. Ugyancsak szigorú szabály, hogy minden fűnyírás után öntöznünk kell.

A gyep nyírása amúgy külön tudomány, állítólag némi gyakorlás után - mértékadó, bár kissé humoros szakértők ennek idejét 600 évben jelölték meg -, füvünk akár angol barátaink pázsitjához is hasonlatossá válhat...

Díszcserjék metszése

A szabályokban az a jó, hogy mindig van egy főszabály, aztán vannak alszabályok és kivételek.

A metszés aranyszabálya így néz ki: a metszéshez a tél vége a legalkalmasabb időpont. Ilyenkor könnyen lehet kijavítani a tél okozta károkat, nem kell kemény fagyokra számítanunk, a visszametszett ág már nem fog elfagyni. A gyümölcsfáknál és a szőlőnél fontos a jó minőségű és gazdag termés, a dísznövényeknél azonban – alszabály! – nem ezért kell ollót ragadnunk. Metszésükkel inkább csak egészséges fejlődésüket szeretnénk elősegíteni. A díszfák – újabb alszabály! – ráadásul nem is igényelnek rendszeres visszametszést és ifjítást, néhány díszcserje azonban kifejezetten jó néven veszi, ha időnként megnyirbáljuk kissé őkelmüket.

A díszcserjék ugyanis úgy vannak kitalálva, hogy idősebb ágaik elhalnak, helyettük aztán friss sarjak nőnek, és a körforgás ismétli önmagát. Mi emberek meg úgy vagyunk kitalálva, hogy szeretnénk, ha ez az egész biztosan, gyorsan, ráadásul esztétikusan történne, bokraink ne összevissza ágakkal álljanak elő, legyenek szellősek, rendezettek, és szíveskedjenek sokat virágozni nekünk.

Úgyhogy kezelésbe vesszük őket az ollóval.

Például tél végén.

Egy hasznos főszabály: vágjuk le az összes olyan ágat, ami elfagyott, elszáradt, megsérült vagy amit a hó a földig nyomott. Ha cserjénk besűrűsödött, ágai egymást akadályozva nőnek, tegyünk rendet közöttük: ritkítsunk meg, alakítsunk ki szellősebb formát. A sérült, roncsolt, egymást súroló ágakat oldalágig vagy a törzsig, csonk nélkül vágjuk le.

És most lássunk néhány fontos kivételt.

Díszcserjéink közül a kora tavasszal, az éves vesszőkön virágzókat csak a virágzást követően vágjuk vissza, különben búcsút mondhatunk a tavaszi virágzásnak. Ezeknél a hosszú hajtásokat egynegyeddel, egyharmaddal kell visszavágni.

Virágzás után metszhetők
Amygdalus nana (Törpemandula)
Amygdalus triloba, Prunus triloba (Babarózsa vagy Szilvarózsa)
Berberis (Borbolya)
Cornus mas (Húsos som)
Chaenomeles (Japánbirs)
Deutzia scabra, D. gracilis (Gyöngyvirágcserje)
Elaeagnus (Ezüstfa)
Forsythia (Aranycserje)
Ilex (Magyal)
Jasminum nudiflorum (Téli jázmin)
Laburnum (Aranyeső)
Magnolia (Liliomfa)
Lonicera fragrantissima (Illatos lonc)
Paeonia suffruticosa (Fás bazsarózsa)
Phyladelphus coronarius (Jezsámen)
Salix sp. (Törpe fűz fajták)
Spiraea x cinerea (Hamvas gyöngyvessző)
Spiraea x vanhouttei (Közönséges gyöngyvessző)
Spiraea x arguta (Élesfogú gyöngyvessző)
Syringa vulgaris (Orgona)
Tamarix tetranda (Korai tamariska)
Viburnum lantana (Ostorménfa vagy Ostorménbangita)
Viburnum opulus (Labdarózsa)
Weigela florida (Rózsalonc)
Wisteria sinensis (Lilaakác)


Kora tavasszal, rügyfakadás előtt metszhetők
Buddleja davidii (Nyári orgona)
Calluna vulgaris (Csarab)
Campsis radicans (Trombitafolyondár) az egyéves vesszőket, 3 rügyre
Caryopteris incana (Kínai kékszakáll) az előző évi hajtásokon, 3-5 cm-re
Cornus alba (Fehér som)
Cotoneaster (Madárbirs)
Elsholtzia (Szálkamenta) az előző évi hajtásokon, 3-5 cm-re
Exochorda (Gyöngycserje)
Hibiscus syriacus (Hibiszkusz)
Hydrangea (Hortenzia) az egyéves hajtásokat 8-10 cm-es csapokra
Hypericum (Orbáncfű)
Kerria (Boglár(ka)cserje)
Lonicera sp.
Potentilla fruticosa (Cserjés pimpó)
Perovskia atriplicifolia (Kék sudárzsálya)
Spiraea billardii (Pirosvirágú gyöngyvessző)
Spiraea japonica vagy Spiraea x bumalda (Japán gyöngyvessző)
Symphoricarpos (Hóbogyó)
Vitex (Barátcserje)

A vesszőket mindig a rügyek fölött vágjuk el, a seb pedig a rüggyel ellentétes irányba lejtsen.

Terv a lelke mindennek

Az elején ezzel is úgy van az ember, mint egy ház kialakításával. Először csak a konyha, a nappali váza, egy-egy sarka van a fejünkben, talán csak egy hangulat, egy pult, egy bútor. Aztán beugrik egy kép valamelyik lakberendezési újságból, amin azt a tripla méretű, nyitható üvegajtót láttuk, mögötte a teraszt a kerttel. Az ideális fürdőszobához meg az internetről mentettünk el egy képet, ott a mosdó és a csap formája tetszett meg.

A kert ugyanígy épül fel. Apró ötletekből, képekből, megálmodott színekből, illatokból, egy mozgalmas növényfalról, ami lezárja a teret a szomszéd felől, egy kerti sütőhelyről vagy egy homokozóról. És előkerül a nyaraláson lefényképezett pompás pihenősarok, valami ilyesmit szeretnénk. Nem is ugyanezt talán, még a növények is lehetnek mások, csak a hangulata legyen ugyanolyan. A meghittségét szeretnénk a mi kertünkben is, az egymás mellé telepített növények harmóniáját, a látványt, az összhatást. Látjuk magunkat, ahogy ülünk a kerti padon, és vágyunk azokra a percekre, a nyugalomra, a semmittevés és a kert pihentető pillanataira.

Valahogy így.

Lassan, apró részletenként.

Ahogy a folytatás is.

A tervezést magunkkal, a családunkkal kell kezdenünk. Kérdeznünk kell. Kérdeznünk olyasféléket, hogy milyen kertet szeretnénk, mit csinálnánk legszívesebben a kertben, aztán olyanokat is, hogy milyenek vagyunk. Álmodozók, akik sokszor járnak a nagyszülők falubeli gyümölcsöskertjében, akik újra és újra ott ülnek az öreg cseresznyefa alatt, készülve az érettségire… Talán kertészkedők vagyunk, vagy szeretnénk azok lenni, tél végén órákat töltünk a boltok vetőmagos polcai előtt. A kertünkben ültetni fogunk, és lesz egy kis zöldségeskertünk. Vagy zöldségekért inkább a piacra járunk, és a kert nekünk egy tágas füves tér, medencével. Esetleg imádjuk a rusztikus dolgokat, ilyesmiket a kertben is szívesen látnánk. Vagy a házunk modern, a kertünk szintén olyan legyen, modern kerti bútorokkal és egyszerű, minimalista növényzettel.

Az sem árt, ha mindezeket le is írjuk. És ugyanilyen fontos, hogy megkérdezzük a gyerekeket, mire használnák ők a kertet.

Tudnunk kell, mennyi időt szánunk a kert gondozására. Mert egy kert lehet ugyan az általunk felállított szempontoknak tökéletesen megfelelő, de ha hetente több órányi munkát kíván, és nekünk sem időnk, sem késztetésünk nincs, hogy rendszeresen metszőollóval bíbelődjünk, akkor aligha érezzük majd álmaink kertjének.

Gondolnunk kell a színekre, a formákra, a méretekre. A kerti terekre, hogy hol lenne jó a szalonnacsorgató, hol kap elég fényt a medence, nem vet-e árnyékot a teraszra a nekünk tetsző fa, hogy szívesen látnánk-e lepkéket a kertben, hogy mikor legyenek virágzó növényeink. Csak tavasszal és ősszel, mert nyáron sosem vagyunk otthon, vagy folyamatosan, sőt, télen is szeretnénk virágzó fákat és cserjéket.

A tervezés folyamatában ezeken a kérdéseken kell átverekednünk magunkat. Ha mindez megvan, több lehetőségünk is adódik a folytatásra. Papírt és ceruzát ragadunk, mérethelyesen lerajzoljuk a kertet, esetleg elővesszük kertészeti könyveinket és hozzálátunk a tervezéshez. Berajzoljuk a növényeket, a kerti utat, a medence helyét, a fákat, a homokozót, a sütőt, aztán listát készítünk a kerti bútorokról, a növényekről, a szükséges építőanyagokról, mindegyikhez árat is írunk, és nagyjából készen is vagyunk az alapokkal.

Másik lehetőség, hogy az egész folyamatot rábízzuk egy tervezőre.

Ahogy a házat is.

Mert a használható, jó kertekhez is gondos tervekre, összhangra, stílusra van szükség. Arra a pluszra, amit egy kerttervező tud a leírt elképzelésekhez hozzátenni. Egy kertdesigner, ha tetszik. Mert abban a nehezen leírható szóban, amit design-nak nevezünk, ott van a tájtervezés és a kerttervezés is.

És mindkettő meghatározza életminőségünket.