Bókoló amaránt

Bókoló amaránt: hosszú virágfürtök, feltűnő szín
(http://en.academic.ru)

Gyakran van úgy, egyszer csak felütik fejüket a kertben olyan növények, amikről nehezen tudjuk eldönti, maradásra bírjuk őket vagy azonnal útilaput kössünk a talpukra. Közöttük alighanem előkelő helyet foglal el a Bókoló amaránt (Amaranthus caudatus) a maga másfél méteres termetével. Magjait talán a kertünkbe látogató madarak cipelik magukkal vagy a szél hozza, ki tudja. Egyszer csak ott vannak.

Júliustól szeptemberig virágzik
(http://planetmitchell.com/)

Ami pedig a menni vagy maradni kérdést illeti, azt leginkább kertünk stílusa határozza meg. Sokan a legpompásabb amarántra is gyomnövényként tekintenek – ebben kétségtelen szerepe lehet a közkeletűbb, és valljuk meg: nem túl csábító disznóparéj elnevezés is –, s ebbéli meggyőződésükben semmi sem ingathatja meg őket. Ismerek kertbarátokat, akik nemcsak az amarántot, de a szinte kizárólag gyomnövényként ismert Alkörmöst (Phytolacca) is rendre maradásra bírják. Díszes, feltűnő virágai miatt az amaránt megállja a helyét az évelők között a virágágyásokban, de szoliterként is bátran használhatjuk.

Bátran, mert meglehetősen feltűnő, bordó, sötétlila virágfüzérei nem ritkán fél méternél is hosszabbak. Egynyári növény, gyorsan nő, és júliustól szeptemberig virágzik. Gyakorlatilag gondozásmentes, csupán rendszeres öntözésre és tápanyagban gazdag talajra van szüksége. Régebben egyébként a falusi udvarok, parasztkertek népszerű növénye volt, ültették kerítés mellé, a nyári konyha környékére éppúgy, mint az előkertbe.

Bíbor amaránt
(http://www.plantes-et-jardins.com/)

A bókoló amaránt dél-amerikai anyakönyvi kivonattal büszkélkedhet, a nemzetség többi faja szintén a nagy vízen túlról vagy Ázsiából került Európába. Az amarántok meglehetősen régre vezethetik vissza családfájukat, szakirodalmi adatok szerint már időszámításunk előtt több mint 4500 évvel is ismert volt. Az inka kultúrában, illetve az ázsiai konyhában kultúrnövényként tartották, tartják számon, nemcsak leveléért, hanem magjáért is termesztették, termesztik. Manapság az amaránt magja a reformkonyha egyik kedvelt terméke lett, használható kenyérsütéshez vagy tészták elkészítéséhez, de a csúcsgasztronómia háza táján a magjából készült őrlemény panírmorzsaként is feltűnik.

Kínai amaránt
(http://amoreint.com/)

Azt nem mondom, hogy mindezeken felbuzdulva a házikertben kenyérgabonaként essünk neki termesztésének, de formája, gazdag nyári virágzása miatt érdemes helyet keresni neki a tercián. Ez a hely pedig napos legyen, mert az amaránt nem érzi jól magát az árnyékban. Pompásan mutat egy ágyásban háttérnövényként, de egy  természetközeli kertben akár egy népesebb csoportot is kialakíthatunk belőle. A kertészetekben számos hibrid közül válogathatunk, érdemes kipróbálni a Kínai amarántot (Amaranthus tricolor) vagy a Bíbor amarántot (Amaranthus paniculatus) is.

Kínai alkörmös (Phytolacca acinosa)
(http://mycityisagarden.com/)

Bazsalikom

Útban a pesto felé...
(www.storyofakitchen.com)

Talán akkor kezdődött a bazsalikom iránti leküzdhetetlen vágy jelentős felerősödése, amikor hazánk fiai és lányai egyszer csak Olaszba, Spanyolba meg Görögbe kezdtek el utazgatni, mely utakról egyébként nem késlekedtek lehetőleg nyilvános helyeken és emelt hangerővel, a jobbára ismeretlen nagyérdemű számára is részletesen beszámolni.

Évelőágyásban is remekül mutat
(www.missouriplants.com)

Akárhogy is van, a bazsalikom (Ocimum basilicum) a honi falusi udvarok ismert egynyári növénye volt évszázadokon keresztül, nevét már az 1500-as évek dereka táján említik. S ahogy régen, úgy manapság is az illata az, ami megbabonázza az orrokat.

Ez az illat – és íz – elengedhetetlen alkotórésze lett a paradicsomos ételeknek, a főzelékeknek, sok helyütt a jóféle házikolbászoknak éppúgy, mint az ízesített eceteknek, a babos ételeknek és tojásos salátáknak.

Bazsalikomunk nagy barátságban van az olívaolajjal és a fokhagymával is, a mediterrán gasztronómia szívesen használja desszertekhez is. A népi gyógyászatban étvágyjavításra, köhögés csillapítására és szélhajtóként használják.

Erkélyen és konyhaablakban is nevelhető
(www.fres-basil.com)

A bazsalikom világos, napfényes helyre való, nem kedveli az állandó árnyékot, ilyen helyen nem is érdemes kísérletezni vele. Fontos, hogy rendszeresen kapjon vizet, de földjét ne öntözzük túl, akár cserépben az erkélyen vagy az ablakpárkányon, akár a kiskertben kap helyet. A kevesebb vizet inkább elviseli, mint a túláztatott, nedves termőföldet.

Ami pedig a földet illeti, ha az homokos vagy köves, biztosan szükség lesz ezek erőteljes feljavítására, mert a bazsalikom ilyen talajokon nem él meg. Kötött, nehéz, agyagos kerti föld esetén a palántázás vagy magvetés előtt szintén talajjavítást kell végeznünk, amihez folyami homok, Alginit, komposzt és tőzeg jöhet szóba.

Ocimum basilicum 'Dark Opal'
(www.rotarygardens.blogspot.com)

Ha a konyhában folyamatosan szükségünk van bazsalikomra, bátran tépjünk le egy-egy levelet, némi töprengés után újabb és újabb leveleket hoz majd. Nagyobb adag begyűjtésekor járjunk el úgy, ahogy nagyüzemi termesztéskor: a föld felett úgy tizenöt-húsz centiméterre vágjuk vissza a bokrot. Ha ezt az első virágzás idején – ez általában július elejére esik, de újabban sokszor már júniusban is üzembiztosan bekövetkezik – tesszük meg, a nyáron egy második aratást is eszközölhetünk. Erőteljesebb, dúsabb bokrokhoz juthatunk, ha egy-egy friss virágkezdeményt lecsípünk. Ennek mondjuk a kertben bóklászó méhek a legkevésbé sem örülnek, merthogy számukra néhány tő virágzó bazsalikom valóságos legelőnek számít.

Éles kontraszt az ágyásban
Ocimum basilicum 'Ruffles Purple'
(www.ag.auburn.edu)

Igen könnyen szaporítható, vágjunk le néhány hajtásvéget, tegyük vízzel teli pohárba, majd amikor megjelennek a gyökerek, máris cserépbe vagy azonnal a kertbe ültethetjük. A palánták kiültetésével vagy a magvetéssel azonban csak a fagyok elmúltával érdemes próbálkozni, a bazsalikom ugyanis rendkívül érzékeny a fagyokra.

Ha nehéz a választás a végső helyre történő magvetés és a tejfölös poharakba, illetve kisebb cserepekben történő palántanevelés között, egy hasznos megfigyelés talán segíthet eldönteni a kérdést: a helybe vetéssel nevelt bazsalikom némiképp jobban elviseli a szárazságot.

Bár a bazsalikomra elsősorban fűszernövényként gondolunk, megállja a helyét az évelőágyásban színfoltalkotóként vagy szegélynövényként is, hiszen idővel szép kis bokorrá fejlődik. A töveket egymástól úgy negyven centiméterre ültessük. Választhatunk zöldet és bíborvöröset, erősen aromásat és lágyabbat, fahéj- vagy citromillatút, thai vagy görög bazsalikomot, de válogathatunk a magyar nemesítésű fajták közül, Bíborgömb, Zöldgömb vagy Bíborfelhő névre hallgatót keresve. A bazsalikom imádóknak pedig álljon itt egy nélkülözhetetlen gyűjtemény, ahol szinte minden információ fellelhető a bazsalikomról.

Orbáncfű: egy kedves jolly joker

Napon és árnyékban is otthon érzi magát
(www.courses.washington.edu)

Azt nem tudni, miféle virágokra gondolt jó Petőfi Sándor mindjárt 1847-ben, mikor is azt találta papírra vetni Koltón, hogy a völgyben még nyílnak a kerti virágok. Akárhogy is van, könnyen lehet, hogy a völgyben pompázó virágok között a blogbejegyzés jolly jokere is képviseltette magát. Merthogy az Örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinum) pompás sárga virágai úgy június elejétől folyamatosan nyílnak, és ezt a jó szokását orbáncfüvünk egészen szeptember végéig megtartja. Akkortájt pedig még a nyárfa is zöldben mutatja magát az ablak előtt.

Örökzöld orbáncfű
(www.perennialmarket.com)

És mindegy is, hogy abban a völgyben sütött-e nap vagy félárnyék vetült a tájra, esetleg a vidék mélyebb árnyékba burkolódzott, ahonnan a komor gondolatok egészen a hófödte a bérci tetőig emelkedhettek.

Merthogy az orbáncfű mindhárom helyen remekül érzi magát.

Tökéletes számára a napsütötte déli kertszakasz, a félárnyékos fekvés egy lombos fa közelében vagy egy ennél is árnyasabb része a kertnek.

Orbáncfüvünk egyetlen dolgot nem tud: nem pompázik különféle színekben, megelégszik a sárga egy remek árnyalatával.
Használhatjuk szegélynövényként, talajtakarónak, alacsony sövény gyanánt, színfoltként egy ágyás előterében, helyet szoríthatunk neki a sziklakertben, de arra is kiváló, hogy színt vigyen a kissé álmos sarkokba. Bátran ültethetjük akkor is, ha egy kisebb területrészt szeretnénk benépesíteni: az orbáncfű elég gyorsan birtokba veszi a környező területet, ugyanis kissé terjedő természettel áldotta meg a teremtő. Tarackoló tulajdonsága miatt gyakran még a nála kétszer magasabb növényeket is átszövi, ezért ha közvetlen környezetébe más – alacsonyabb – növények kerülnek, érdemes az orbáncfű gyökérzónájának felső tizenöt centiméterét ágyáskerettel elválasztani a szomszédságtól.

Szegélynövényként is kiváló
(www.vanmeuwen.com)

Ha nem is vetekszik a hegyi kecskékre jellemző kérlelhetetlen igénytelenséggel, azért a szinte gondozásmentes növények csoportjába nyugodt szívvel besorolhatjuk.

Naponkénti pátyolgatásra egyáltalán nincs szüksége, jól viseli a hideget és a nyári forróságot egyaránt. Nagyon hideg teleken búcsút inthet leveleinek, de tavasszal önmagától szerez be új ruhatárat.

Biró János kollégám ugyanakkor – aki egyébként egy előttem eleddig ismeretlen módszerrel megoldotta, hogy neki a nap huszonnégy órájába legalább harminc beleférjen, merthogy nemcsak a kerttervezés, a kertépítés és a kertgondozás, de a növényorvoslás és a növényvédelem legfrissebb szakkérdéseit is irigylésre méltó részletességgel ismeri – azt mondja, a gyakori esőzések miatt az örökzöld orbáncfűnél jelentős lombveszteséget okozhat a rozsdagomba (Melampsora hypericorum).

Rozsdagomba
(http://jule.pflanzenbestimmung.de)

Ez pedig esztétikailag sem tetszetős látvány, ráadásul nehezítheti a növény télállóságát. Érdemes tehát rozsdagomba elleni felszívódó szerrel –  difenokonazol, krezoxim metil, tebukonazol – plusz valamilyen kontakt szerrel – mankoceb, klórtalonil, propineb – permetezni. Segítségünkre lehet még, ha a télállóság érdekében kálium-nitráttal is permetezünk (40 g/10 liter/100 m2).


S ha kertünkben vagy házunkban időnként az ördög jelenlétére gyanakszunk, az orbáncfű alighanem az egyik legjobb segítőnk lehet, megbízható források szerint ugyanis az ördög és az orbáncfű nincsenek jó barátságban egymással. Ha kedvünk támadna dörzsölgetni a leveleit, ne csodálkozzunk, ha sötétpirosasra festi a kezünket, ez természetes velejáró lesz e műveletnek.

Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum)
(www.plantdatabase.co.uk)

Könnyen lehet, hogy az orbáncfű, mint az izgága nyugtalanság egyik hatásos ellenszere rémlik föl emlékeinkben. Jó nyomon járunk, de efféle gyógyhatású készítmények alapanyagaként a Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) jöhet szóba. Azt egyébiránt álmatlanság ellen, illetve égési sebek kezelésére is használják, de folyamatos alkalmazása előtt nem árt szakember tanácsát kikérni.

E tárgyban alighanem érdemes a bükki füvesemberhez fordulnunk.