Havasi törpefenyő: az átváltozóművész

Arany havasi törpefenyő (Pinus mugo 'Winter Gold'
(http://www.plantes-shopping.fr/)

Nyaranta nem tűnik ki a többi törpefenyő közül: élénkzöld leveleivel, nem túlzottan sűrűn növő, laza szerkezetével őkelme igazán nem látszik különlegesnek. Aztán ősszel gondol egyet, és aranysárgára vált, feltűnő díszévé válva ezzel a késő őszi és a téli kertnek.

Ősz közeledtével megjelennek az aranyló színek
(www.forums.gardenweb.com)

Törpének bátran nevezhetjük, évente legfeljebb hét-nyolc centiméteres növekedést produkál, aligha növi tehát ki az előkertet, a sziklakertet vagy a törpe örökzöldekből kialakított növényágyást.

Imádja a világos, napos helyet, akár a tűző napot is elviseli, kifejezetten árnyékos kertrészekre tehát más fajtát kell keresnünk.

Kártevői nem nagyon akadnak, úgyhogy akár gondozásmentesnek is nyilváníthatjuk. Foglalkozni persze azért alapszinten kell vele, szereti ugyanis a kissé gazdagabb talajt: időnként (évente legfeljebb két alkalommal) némi tápanyag utánpótlásra szüksége van. Erre a célra kiváló a kertészeti áruházakban beszerezhető porított szarvasmarha trágya vagy a házi komposzt, de természetesen kényeztethetjük az örökzöldekhez ajánlott tápoldattal is.

Őszi színben
(www.wiki-plantes.fr)

Meghálálja a jó vízelvezetést, ne ültessük tehát nagyon kötött, agyagos földbe. Ha kertünkben ilyen a talaj, telepítés előtt javítsuk azt fel humusszal és folyami homokkal. Egyébként kert híján sem kell lemondanunk róla, kiválóan tartható az erkélyen egy csinos kaspóban is.

Telepítésénél azonban érdemes figyelni rá, hogy kezdetben szinte szabályos gömbkoronát nevel, később azonban kissé szétterül. Az ültetőgödör a földlabdának úgy kétszerese legyen, s lehetőség szerint ugyanolyan mélyre kerüljön, mint amilyen mélyen a konténerben volt.

Nyakig a télben
(www.dreviny.sk)

Az ültetést követő napokban őt is, mint minden frissen telepített növényt gyakrabban kell öntözni, később aztán a kiszáradó talaj sem hozza zavarba.

Télen azonban, ahogy minden örökzöldnek, neki is szüksége van öntözésre, ez a telepítést követően minden télen, minden örökzöld esetében legyen amolyan szigorúan betartandó főszabály.

Törzsesre nevelve
(www.greenlab-shop.ru)

A kertészetek gyakran kínálnak szép példányokat törzsre nevelve is, erkélyre, teraszra talán ez lehet az egyik legjobb választás.

Ha száradó vagy a tél végén sérült, törött tágakat találunk rajt, éles metszőollóval távolítsuk el, egyéb teendőnk aligha akad.

Hacsak teendőink közé nem számítjuk azokat a biztosan bekövetkező perceket, amikor a teraszon üldögélve, a kertben szöszmötölve, vagy a konyhaablakon kinézve percekig rajta felejtjük vigyázó tekintetünket, és alig tudunk betelni szépségével. S ez bizony akár nyáron, akár télen is bekövetkezhet.

Zöld cimborák között
(www.dragonflyfarmsnursery.com)

Kínai lilabogyó

Egy cserje lilában (Callicarpa bodinieri)
(www.oregonstate.edu)

Kettőt egy csapásra. Mármint évszakot.

Kínai lilabogyó ősszel...
(www.aujardin.info)

A kínai lilabogyó ugyanis nemcsak az őszi, a téli kertet is képes vidámmá varázsolni. Szeptember táján kezdenek beérni ugyanis lila bogyótermései, a 3-5 milliméter nagyságú bogyók pedig valóságos gömbbé állnak össze. Már kora ősszel is felhívja magára a figyelmet, de igazi látványosságot késő ősszel és decemberben nyújt, akkor, amikor a kert amúgy sem bővelkedik túl sok színben.

... és télen
(www.gardenia.net)

A kínai lilabogyó nem meglepő módon Kínában őshonos, kedveli a világos, napos fekvést. Ilyen helyen több virágra, így több termésre is számíthatunk, mint árnyékosabb fekvésben. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, de meghálálja a tápanyagokban gazdag, jó vízáteresztő termőföldet. Nem kedveli a vizenyős, folyton nedves talajt, erre öntözéskor érdemes figyelni. Nyár közepén hozza apró virágait, amikből szeptemberre fejlődnek ki a lila színű bogyótermések. Ősszel levelei is lilás-bronzosra színeződnek.

Szoliterként mutatja meg magát igazi szépségét
(www.andre-briant.fr)

Másfél, két méteres magasságra növő lombhullató cserjénk meglehetősen laza ágrendszerrel bír, ezért sövény létesítésére más cimborát kell keresnünk. Szoliternek vagy növényágyásba ültetve viszont remek választás: nincsenek kártevői, a betegségekkel szemben ellenálló, gondozása pedig nem jelent mindennapos elfoglaltságot. Európába az 1800-as évek utolsó harmadában érkezett, egy francia botanikus-misszionárius, Emilie-Marie Bodinieri jóvoltából. A nevét is őrző lilabogyó cserjét ő gyűjtötte be Kínában és mutatta be az öreg kontinensen.

Amerikai lilabogyó (Callicarpa americana)
(www.hgtvgardens.com)

A lilabogyó termése nem mérgező, bár a gyereknépek számára akár csábító is lehet, aligha fogják a kertben bóklászva megdézsmálni, miután rendkívül keserű íze miatt még a madarak sem különösebben kedvelik. Amerikában ugyanakkor dzsemet és lekvárt is szívesen készítenek az amerikai lilabogyó terméséből – ezt a cserjét Callicarpa americana néven kell keresni a kertészetekben –, édesebb bogyóiért a madarak is szívesen felkeresik a bokrokat. Ha kifejezetten nagyobb és látványosabb lila bogyókra vágyunk, akkor holland nemesítésű fajtáját kell keresnünk Callicarpa bodinieri ’Profusion’ néven. Egyébként majd mindegyik fajtája 2-3 méteres magasságúra nő, és mind jól viseli a hazai éghajlatot is.

A fiatal cserje kissé fagyérzékeny, ezért némi lombtakarással késő ősszel érdemes a kedvében járni.