Savanyú mandarin (Citrus mitis) |
Bejegyzésünk konkrét tárgya nem egyszerűen savanyú: nagyon savanyú. Ez mindaddig el nem hihető, amíg az ember fia – vagy lánya – ügyesen ki nem csomagolja a héjából, hogy a narancsnál megszokott gerezdre bontást követően szájába tuszkolja gondosan. Ez utóbbi műveletre aztán gyaníthatóan egyszer kerül sor, a pikírt citromokat megszégyenítő savanyú ízt ugyanis aligha próbálnánk ki többedjére is.
Kérdés tehát, miért tartsunk és neveljünk savanyú mandarint, ha világgá futunk az ízétől?
A helyzet az, hogy savanyú mandarint több okból is érdemes pátyolgatnunk ráérő időnkben.
Először is szép.
Ablaknál, ellenfényben |
Másodszor, mert nem egy kényes jószág. Bírja a szoba téli, fűtött melegét csakúgy, mint a terasz vagy a kert nyári, újabban negyven fokos hőségét. Csupán némi esztétikai metszésre – a száraz, töredezett ágak levágása – van szüksége. És rendszeres öntözésre. Ezt úgy szereti, ha öntözővize egy, a cserép alá helyezett tálkába kerül, ahonnan a szomjúság mértékének függvényében önnön maga hörpölheti föl a folyadékot.
Édességekhez, öntetekhez kiváló |
Hanem a recept. Először diszkréten savanyú mandarin fánkhoz lépdelünk, hogy onnan étvágyunk és családunk méretének függvényében pár, néhány esetleg sok mandarint vételezzük. Csavarva, nem szakítva! Mossuk meg és vágjuk héjastul kisebb darabokra a mandarint. A magokat - sok van – szedjük ki, s a ha van türelmünk, kísérletezzünk majdan az elültetésükkel. A gyümölcsöt tegyük lábosba, enyhén cukrozzuk, dobjunk mellé egy-két dekányi vajat, és pároljuk néhány percig, amíg össze nem rottyan. Ha kész, tehetjük zabkása tetejére, vagy adhatjuk vajas kuglóf mellé a reggelihez. Ha egy teáskanálnyi kukoricakeményítőt némi vízzel elkeverünk, s ezt hozzáöntjük a még fortyogó mandarinunkhoz, pudingszerű krémet kapunk, ami akár pohárkrémnek, akár torták töltésére is alkalmas.
Jó étvágyat és szép kertet mindenkinek!