Bozontos vérfű: csak lazán

Légies virágfüzérek
(www.allgaeustauden.de

Ha szeretnénk könnyedebbé, szellősebbé tenni a növényágyást, a Bozontos vérfű (Sanguisorba obtusa) tökéletes választás lehet. A szép ívben hajladozó pirosas-rózsaszín virágok üzembiztosan légiesebbé varázsolják a környezetet. Leginkább közepes magasságúként lehetne jellemezni, bár ötven-hetven centiméteres átlagos méretét könnyedén túlnőheti, ilyenkor akár másfél méteresnél nagyobbra is nyújtózkodik.

Remekül mutat az évelőágyásban
(www.ballyrobertgardens.com)

Szereti a napos fekvést – ez akár déli oldal is lehet – de a félárnyékot is elviseli. Ha kedvében szeretnénk járni, akkor jó vízelvezetésű talajt biztosítunk számára, a pangó vizet ugyanis nehezen tolerálja. A száraz, szikkadt talajt nem kedveli, érdemes tehát figyelni rá, hogy földje sohase száradjon ki teljesen. Kissé terjedő tövű, de ez korántsem sem jelent olyan szemtelen terjeszkedést, mint amivel a menta tudja megörvendeztetni a kerttulajdonost.

Zöld háttér előtt
(www.wildstaudenzauber.de)

Vágott virágként is megállja a helyét, amúgy június-júliusban kezdi hozni füzéres virágait. Könnyen nevelhető, a kártevők sem keresik fel szívesen. Ha jobban szeretjük a rendet az ágyásokban, akkor a füzéreket elvirágzás után érdemes visszavágni. Ha viszont télvíz idején a virágzat deres, havas látványára vágyunk, a virágzat eltávolítását hagyjuk tél végére.

Orovosi vérfű
(Sanguisorba officinalis)
(www.specialplants.net)

A vérfüveknek legalább harminc fajtája létezik –  kisebbek, tömöttebb virágzatúak, alacsonyabbak, fehérek, krémszínűek, bíborvörösek –, egyben azonban mind megegyeznek: kiváló kísérőnövények lehetnek egy évelőágyásban, de akkor sem jönnek zavarba, ha főszerepet osztunk rájuk a kertben.

Kis vérfű
(Sanguisorba minor)
(www.wildflowerturf.co.uk)

Kanadai vérfű
(Sanguisorba canadensis)
www.ashevillebotanicalgardens.org)

Kései szálkamenta

Pazar virágfüzérek
(www.bolha.com)

Mi tagadás, nevéhez hűen meglehetősen későn, szeptember-október táján hozza virágfüzéreit. Nagyra nő, minden különösebb megerőltetés nélkül eléri az egyméteres magasságot, de ideális körülmények között másfél méteresre is megnő. Fásodó száraival tisztességesen tartja magát, úgyhogy neveléséhez általában nincs szükség külön támasztékra.

Önálló telepítésként is megállja a helyét
(https://www.gaissmayer.de)

A kései szálkamenta (Elsholtzia stauntonii) eredeti élőhelye Kína, ottani szokásán nálunk sem nagyon változtat: kedveli a meleg, napos fekvést. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, de a folyamatosan nedves, tocsogós földet nem kedveli, a jó vízelvezetésű, átlagos talaj a legmegfelelőbb számára.

Fehérben is lenyűgöző
(http://zephirine38.over-blog.com/)

Kifejezetten hideg teleken visszafagyhat, de tavasszal gyökérről általában szépen megújul. Téli takarást ezért inkább csak a tartósan mínusz húsz, huszonkét fok alatti teleken igényel. Igazi szépségét virágzáskor mutatja meg, rózsaszín, lila és fehér fajtái léteznek. Kerülhet évelőágy hátterébe, de kialakíthatunk belőle egy önálló foltot is a kertben.

Érdemes figyelni a háttérnövények színére
(http://www.bethchatto.co.uk)

Zöld háttér előtt kifejezetten jól mutat, telepítésekor ezt érdemes figyelembe venni. Metszeni tél végén, tavasz elején érdemes, elviseli a drasztikus visszavágást is, mindez a virágzást nem veti vissza, ugyanis virágait az új hajtásokon hozza.