Magunkra maradunk a hulladékkal

Nem ismeretlen megoldás

Ha minden az eddig megszokott menetrend szerint folytatódik, a következő húsz évben több mint egymilliárd tonna műanyagszemét keletkezik, a hulladék felhalmozódása pedig a szárazföldön és a vizekben egyaránt növekedni fog.

A Science tudományos folyóirat összegzése szerint – a tanulmány egy számítógépes modell alapján készült – az emberiség úgy 133 millió tonna műanyagot fog elégetni 2040-ig. A kutatás azt jövendöli, a legtöbb gondot változatlanul az össze nem gyűjtött háztartási szemét jelenti. Ráadásul nem lehet arra számítani, hogy a szemétszállítás állami szinten megoldható lesz, a megoldást szinte kizárólag az hozhat, ha a családok saját maguk gondoskodnak a műanyag cuccok – és általában a fölösleges szemét – eltüntetéséről.

Érdekes felvetés.

Merthogy arra nézvést egyelőre semmilyen elképzelés nincs, mit tehetne Kovács úr a lakásban vagy a házában keletkező fölösleges szeméttel. És arra sincs egyértelmű meghatározás, mi minősíthető feleslegesnek, hacsak a felvetést nem úgy értelmezzük, hogy az a felesleges, amit nem szállítanak el.

Az eltüntetés szó a műanyaghulladék tárgykörben amúgy is izgalmas, egy lakótelepi kuckóban viszonylag kevés eltüntető hely áll rendelkezésre, de egy tisztes családi házas porta sem jöhet szóba eltüntető helyként. Vödrök, poharak, öntözőkannák, redőnyök, jégkaparók, zacskók, csomagolóanyagok, virágcserepek, flakonok, dobozok, vizesflaskák és még kismillió kütyü, ha akarjuk, mindegyikük közös ismertetőjegye a feleslegesség.

Az öngondoskodás azért is merész vízió, mert az eddigi tapasztalatok szerint az emberek nem szeretnek apróságokkal bíbelődni, a műanyag hulladékos kukába gyakran kerül építési törmelék, étel, akkumulátor, vagy éppen döglött macska. Megoldást jelenthetne, ha külön helyre kerülne a papírhulladék, a PET palack, a keményebb műanyag, a fólia és az alumínium.

Mivel mindez belátható időn belül megoldhatatlannak tűnik, marad a jelenlegi gyakorlat, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a fenntartható fejlődés elmélete aligha állja ki az idő próbáját, jelenleg ugyanis fenntarthatatlan.

Portugál babérmeggy

Sövénynek nevelve
(https://www.zcstrakovo.cz)

Semmi kétség, a Balkáni babérmeggy – Prunus laurocerasus – sokkal többször fordul elő a hazai kertekben, de az utóbbi években a portugál cimbora is bekerült a kertészetek kínálatába. A mediterrán térségben nagy népszerűségre tett szert, kiváló sövény nevelhető belőle, de néha kisebb fácskává növeszti magát.

A keményebb teleket nehezebben viseli, ilyenkor némi fagykárt szenvedhet, de egy kissé védett helyen különösebb gond nélkül áttelel Magyarországon is. Nevelése során fontos, hogy földje jó vízáteresztő legyen. Ültetését követően érdemes figyelmet fordítani az öntözésre, meghálálja, ha földje sosem szárad ki teljesen. Felnőtt korában aztán már elviseli a szárazabb körülményeket is.

Prunus lusitanica ’Brenelia’
(https://www.havlis.cz)

Nem sértődik meg, ha rendszeresen nyírjuk – alakíthatjuk kúppá, gömbbé vagy hasábbá –, enélkül három-négy méteres sövényt nevelhetünk belőle. Nyár elején virágzik, szép hosszú fürtökkel hívja fel magára a figyelmet. Termései mérgezőek.

Prunus lusitanica ’Variegata’
(https://www.botanicaplantnursery.co.uk)

Vásárolhatunk belőle keskeny levelű fajtát (Prunus lusitanica ’Angustifolia’), sárgászöld levelűt (Prunus lusitanica ’Variegata’), vagy egy némiképp alacsonyabbra növő, tömörebb (Prunus lusitanica ’Brenelia’) fajtát.

Portugál babérmeggy virágzásban
(https://www.ornamental-trees.co.uk)

Gyümölcsök, zöldségek, férfiak és nők

Ahol tudnak, segítenek
(https://www.gaetancyr.ca/)

2021: a gyümölcsök és zöldségek nemzetközi éve.

Az ENSZ ugyanis úgy találta, a gyümölcsök és a zöldségek megérdemlik a háromszázhatvanöt napon át tartó kiemelt figyelmet, mert segítik a küzdelmet az alultápláltság, az elhízás ellen, jótékonyan hatnak az egészségre, ráadásul képesek az immunrendszert is erősíteni. Alighanem mindannyian tudnánk még vagy féltucat érvet felsorakoztatni az almák, körték, saláták, batáták, brokkolik és paradicsomok védelmében, de arra, hogy segíthetnek a nemek közötti egyenlőség helyreállításában, viszonylag kevesen tettünk volna nagyobb téteket.

S lőn.

AZ ENSZ szerint a gyümölcs- és zöldségfronton a helyzet meglehetősen bonyolult: mindenki hátrányban van.

A férfiak azért, mert e termékek jelentős részét a nők termelik meg, a nők a felelősek a betakarításért, gyakran a marketingért is, és ha mindez nem lenne elég, mindezek tetejébe szegény férfiaknak alig van beleszólásuk abba, mit vásároljanak az asszonyok a boltban. Így a teremtés koronái belekényszerülnek az eszed, nem eszed, nem kapsz mást rettenetes csapdájába.

A nők meg azért vannak hátrányban, mert nehezebben jutnak termőföldhöz, ha meg igen, akkor nem kapnak szaktanácsokat, mert azokat szívesebben osztogatják a férfinépeknek. A hitelfelvételnél a nőket rendre kikosarazzák, ha meg a földeken gürcölnek, direkt kevesebbet kapnak a férfiaknál.

De majd most, hogy kikiáltották nekünk a gyümölcsök és zöldségek nemzetközi évét, a nők és férfiak egyenlő eséllyel kapcsolódhatnak be az esélyegyenlőségi harcba. S mindezért a zöldségeket és a gyümölcsöket – és az ő kerek egy esztendőjüket – illeti köszönet.

Nahát.

Alighanem már az év elején bankárok ezrei dobták kukába a tőkemegfelelési mutatókat, gyártottak új hitelezési protokollt, a mezőgazdasági vállalkozások pénzügyesei pedig átírták a bérjegyzékeket. A háziférfiak és háziasszonyok egész évben kart karba öltve méláznak majd a húspultok előtt, vajh’ mi légyen máma vacsorára. A hölgyek földekhez jutnak, a női nemre hangolt, különbejáratú szaktanácsok pedig egész könyvtárat töltenek majd meg.

Bárhogy is nézzük, benn vagyunk a fősodorban, vásznunk dagad, hajónk előre megy.

Baráti jótanácsok

Kiváló termőföldnek mondták

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

A jótanács aranyat ér, tartja a mondás.

Állítólag a baráti is.

Barátunk azt tanácsolja, hagyjuk a hivatalos forrást, szerez majd ő nékünk kiváló termőföldet, ért is hozzá, még a fuvar is ingyen lesz. És barátunk azt is tanácsolja, ne pazaroljuk a vizet a tuják öntözésére, halálba kergetnénk vele őket. És képes arra is, hogy a méhcsípésre érzékeny gazdasszonynak levendulákat ajánljon, merthát el lehet azokat ültetni úgy is, hogy messzire elkerüljék őket a méhek.

Néhány remek, nagyon is valóságos tanács a közelmúltból.

Egyik sem ért aranyat.

Nem kertnek való vidék

A kiváló termőföld minden volt, csak kiváló nem, jelképes 1,3 millió forintért viszonylag hamar orvosolni lehetett az iszapos, agyagos, köves romtalaj problémáját. A művelethez grátisz egy tény is járt: ha ilyen barátod van, nincs szükséged ellenségre. A tujás tanács viszont pénzügyi szempontból kifejezetten olcsónak volt mondható, alig negyedmillió forint, és máris új örökzöldek virítottak a kertben. A levendulák köszönik, jól vannak, körülöttük reggeltől estig dünnyögnek a méhek, repkednek a pillangók, a gazdasszony meg nézegeti őket az ablakból.

Lelkes barát persze díszkavicsot is tud ajánlani, merthogy náluk is bevált, szeretik, nem kopik, épp ilyenre vágytak. Igaz, hófehér az istenadta, s bár egy nyugatra néző terasz előtti sávban sem kopik, miatta viszont a terasz márciustól késő novemberig napszemüveg nélkül használhatatlan.

Akadnak aztán támfalszakértő cimborák is, ők ügyesen lebeszélik a baráti házaspárt a tervezett építményről, miféle víz, mondják, elég oda pár szikla és kő, aljzatbeton, vasalás, támfal és efféle hívságok nem szükségeltetnek. Amikor aztán az eső a kert közepébe görgeti a köveket, velük pár talicskányi földet és néhány termetes dísznövényt is, egy rendes támfal hiánya egészen fájó tud lenni.

A barátság nem kétnapos dolog, fogalmazta meg e kapcsolat lényegét tanult kollégám a késői nyolcvanas évek egyik szürke délutánján. Könnyű dolga volt, akkoriban a cipőt a cipőboltból típusú megoldások voltak divatban. Ma gyakorta úgy néz ki, a kétnapos barátságok vannak divatban…