Birsalma, birskörte

Vagy mindkettő. Merthogy néha még a legjobb családból származó birs is képes az egyik esztendőben alma, a másikban körte alakú termést hozni. Amúgy a nagykönyvben az van írva, hogy egy birs vagy alma vagy körte legyen, de hát a legtöbb birs nem olvassa a rájuk vonatkozó fejezeteket a nagykönyvekben. Amúgy 1395 tájáról származik az első írásos feljegyzés róla, s rögtön mindkét változatról olvashatunk, az alma és a körte alakúról is.

Miután kezdésként így kibeszéltem őkelmét, álljon itt egy rövid – és nem teljes – felsorolás a birs felettébb előnyös tulajdonságairól. Fogyaszthatjuk sütve, készíthetünk belőle levest vagy kompótot, ehetjük a legkülönfélébb sültekhez – az első helyek egyikén bizonnyal a liba vagy a kacsa áll, nyomukban ott liheg a malac, a bárány és a pacal –, levesként szintén kiváló, de ha kedvünk úgy tartja, ivólevet és kandírozott gyümölcsöt is gyárthatunk belőle.

Ha ennél is több célra szeretnénk használni, hát főzhetünk belőle lekvárt, dzsemet vagy befőttet, beletehetjük a párlatokba éppúgy, mint a savanyításra szánt káposztába, szilveszterre süthetünk belőle szeleteket, amikhez mézes diót vagy mandulát ropogtathatunk.

Ha semmi ilyesmit nem szándékozunk csinálni, akkor feltehetjük a szekrény tetejére, telt formája, mély sárga színe, pompás illata biztosan sikert arat. Amúgy nyersen nem igazán fogyasztható, íze meglehetősen karcos, fanyar, amit gazdag pektintartalma okoz. Ez persze jó hír, mivel szervezetünknek a méregtelenítéshez a pektinre igen nagy szüksége van. Ráadásul a birs ismert gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatásáról is, úgyhogy nem ártana őt újra felfedezni.

Ha a felfedezésben odáig jutunk, hogy ültetésre szánjuk el magunkat, a fácskát fagyzugos, hideg domboldalakra ne telepítsük, mivel a birs a meleget szereti. A kertészetekben érdemes a következő fajtákra vadásznunk: Konstantinápolyi, Bereczky, Mezőtúri, Angersi, Champion. Az viszont nem gond, ha talajunk az átlagosnál nedvesebb vagy éppen meszesebb. Sok gondunk nem lesz a birssel, óvatos egy szerkezet, ügyesen kivárja például a májusi fagyokat, csak azok után virágzik. Gyerekkorában kell kitalálnunk, milyen koronát szánunk birsfánknak, mert a felnőtt fákat már nem tanácsos metszegetni.

A birsszüret fajtától függően kezdődhet szeptemberben vagy októberben, és az sem ritka, hogy december elején is a birs szedésével vagyunk elfoglalva. Alacsony hőmérsékleten károsodás nélkül hónapokig is eltartható, miután birsünk úgy van kitalálva, hogy gyümölcse utóérő legyen, vagyis a szedés után néhány hetes pihenő kell neki ahhoz, hogy érett, kiváló zamatú gyümölcsünk legyen.

Égetés helyett komposztálás

Természetes, egyszerű, környezetbarát
(www.rhs.org.uk)

Nem tudni miért, de történelmileg úgy alakult – érdekes, Magyarországon sok minden történelmileg alakul így-úgy, miért lenne éppen ez kivétel –, hogy a magyar ember beleszerelmesedett az égetésbe.

Ha a kertjében kisebb halom falevél, faág és egyéb kerti zöldholmi gyűlik össze, leküzdhetetlen kényszert érez, hogy berohanjon a konyhába, onnan gyufát és újságot hozzon elő, majd hozzákezdjen az égetéshez. Sokaknak azonban mindez nem egyszerű feladat, ezért másodjára gázolajat vagy benzint hoznak, azzal öntözik meg a kupacot és így égetnek.

Azaz égetnének, de a halom általában nyers, ezért csak ímmel-ámmal kap lángra, viszont mérhetetlen mennyiségű füstöt okád a szomszédság legnagyobb örömére.

Raklapokból is készülhet
(www.rhs.org.uk)

Évente több száz tonna értékes, hasznosítható nyersanyagot pocsékolunk el a kiskertekben, a hobbi telkeken és a családi házak udvarán, miközben egy egyszerű eljárással természetes alapanyaghoz juthatnánk.

Nem kellene mást tenni, csak kinézni a kertben egy alkalmas helyet, oda összegyűjteni minden újrahasznosítható kerti és konyhai zöldhulladékot és komposztálni. És erre bizony alkalmas hely lehet minden olyan kerti zug, ahol nincs verőfényes napsütés vagy mélyárnyék.

Egy általában nem elég
(www.gardenerblog.info)

Ma már nem gond beszerezni formatervezett komposztáló edényeket, ezek egy csoportjának rögtön három-négy előnye is akad: meglehetősen ízléstelenek, rondák, műanyagból vannak, és megkímélik a házigazdát egy félnapos kerti munkától. Ugyanis nagyjából ennyi időbe telik összeütni néhány fából készült, pofás kis komposztáló ládát. (Azért kell több, mert a tökéletes komposzt előállítása legalább egy évbe telik, s az újabb és újabb  zöldhulladékot mindig egy következő komposztládába kell tennünk, illetve egy idő után a félkész komposztot átforgathatjuk a soron következő „rekeszbe”.)

Krumpli- és hagymahéj: mehet a komposztba

Alapot nem kell neki készíteni, legjobb a puszta föld. Az nem árt, ha lazán átforgatjuk a talajt, felásni nem kell, elegendő fellazítani. A komposztkészítés menete nem bonyolult, csupán néhány szabályt kell betartanunk. A halom aljára a némiképp vastagabb ágak, gallyak és nyesedékek kerüljenek, erre jöhetnek a levelek és más kerti hulladékok. Ha utóbbiból sok akad a háznál, könnyen hajlamosak lehetünk összetömöríteni a kupacot, amivel némi helyet nyerünk ugyan, de a lebomlás és átalakulás folyamatát biztosan tönkre tesszük. Igyekezzünk levegősen rétegezni a szerves hulladékot, kisebb gallyak, nyesedékek, fű, falevelek, aztán újra ugyanez a rétegrend. Természetesen keverhetjük is a rendelkezésre álló anyagokat, és egy-egy réteg közé tehetünk vékonyan kerti földet is.

A kiwi, a narancs és a citrom szintén komposztálható  

A nagy, vastag ágak nem alkalmasak a komposztálásra, ezeket fel kell vágnunk, vagy aprítógéppel feldarabolni. (Egy ilyen masina beszerzése csak az első pillanatban tűnik fölöslegesnek: miután nemcsak az ágakat, a leveleket és a zöldhulladékot is feltrancsírozza, némiképp gyorsítja a komposztálás folyamatát.)

A komposzthalmot időnként át is forgathatjuk, de a szellős, réteges lerakás esetén erre tulajdonképpen nincs szükség. Arra viszont szükség van, hogy legyünk mértékletesek, ne cipeljünk mindent a komposztra a konyháról. Csirkecsontnak, főtt ételmaradéknak, halfejeknek, étolajnak, zsírnak és más efféléknek nincs helyük a komposztban. Helye van viszont a citrom-, narancs-, hagyma-, krumpli-, dinnye- és mindenféle héjaknak – a tojáshéj is ide tartozik –, zöldségnövényeink ilyen-olyan darabjainak, a kávézaccnak, a teafűnek és a fűrészpornak.

Így kezdődik. És így is folytatódik.
(www.happyfarming.com)

A komposzt átlagos érési ideje legalább egy év. Ne reménykedjünk abban tehát, hogy a hétvégén összehordott levélhalomból pár nap múlva értékes komposzthoz juthatunk.

A komposztálásról időről időre felröppennek különféle hiedelmek, ezek között bizonyosan első helyen van a tétel, miszerint a komposzt büdös. A komposzt egyáltalán nem büdös, ilyen értelemben szagtalan. Másmilyen értelemben ugyanakkor kifejezetten jó szaga van, ahhoz hasonlatos, amikor az erdőben járva érezzük a föld illatát. Egy másik tévhit szerint a komposzt helyett jó a trágya is.

Istállótrágya: egy másik műfaj

Nem, a komposzt nem azonos a trágyával, a komposzt leginkább jó minőségű kerti földre hasonlító, laza állagú, szép, barna színű, gazdag szerves anyag tartalmú valami. Lehet benne persze szalmás istállótrágya is, de ettől még a trágya és a komposzt nem lesz azonos. Kutya- és macskatulajdonosok figyelem: a kutyakaki és a macskaalom nem tartozik az istállótrágya fogalmába, ezért egyiket se dobjuk a komposztra!

A diólevél is komposztálható

Egy másik örökzöld téma a diólevél.
Jó néhány helyen olvasható, hogy a diólevél szinte az ördögtől való, komposztáláskor kifejezetten kerülendő. Szegény diólevél nem érdemli meg ezt a bánásmódot, igenis komposztálható, nyugodtan rátalicskázhatjuk a komposztra, rétegezve, keverve ezt is más növényi anyagokkal. (Június táján meg gyűjthetünk diólevelet télire teának, kiváló ellenszere a legkülönfélébb felsőlégúti nyavalyáknak.) Az igaz, hogy a diólevél lebomlása hosszabb időt vesz igénybe, de nincs okunk kitiltani a komposztról még akkor sem, ha sok helyütt erre buzdítanak bennünket. Persze, ha dióültetvényünk van, akkor a mérhetetlen mennyiségű diólevél komposztálásra külön tárolót kell építenünk, és ha keverjük is más anyagokkal a diófa levelét, nem árt legalább három évet várnunk a kész komposztra.

Komposztálás, természetes körforgás
(www.killeenhousehold.ie)

Egy szó mint száz, a komposztnál még nem találtak fel jobb biotrágyát, előállítása könnyű és egyszerű, hatása pedig semmiféle vegyszerrel nem pótolható. Használhatjuk talajjavításra a gyümölcsösben, telepítésnél a díszkertben, mulcsozásra, dézsás növények ültetéséhez vagy palántázáshoz a zöldségeskertben. Biztosíthatjuk vele a tápanyagok természetes körforgását, nem utolsósorban védhetjük a természetet – a szomszédok idegrendszerét –, a termőföldet és a Földet, már ha kissé messzebbre is szeretnénk látni.

És miért ne nézhetnénk immár nagyobbakra is.