kertmanufaktúra

2020. január 29., szerda

Feketegyökér


Főzelék, köret és saláta is készülhet belőle
(https://www.bolster.eu/)

Feldolgozás és betakarítás szempontjából nem a legegyszerűbb zöldségféle.
Ha gyökere eltörik, fehér nedvet ereszt, s ezzel gyakorlatilag elveszti élvezeti értékét. A vele való foglalatossághoz tehát extra figyelemre van szükség.

Akad persze számos szeretni való tulajdonsága is.
Egész télen át jól tárolható, s tél végén egy értékéből mit sem vesztő zöldségféle kifejezetten örömteli tud lenni. Gyökerének magas a káliumtartalma, és ásványi sókból is bőséges mennyiséget tartalmaz. Régi korok javasasszonyai fiatalító szerként alkalmazták, s ha nem is forgatja vissza az idő kerekét, segít a szellemi frissesség megőrzésében.

Rácz János lenyűgöző munkájában, a Növénynevek enciklopédiája című kötetében arról ír, hogy az 1770-es évek második felében már termesztésbe vonták, a spárgához hasonlóan készítették el, és salátaként is szívesen használták.

Feketegyökér virágzásban
(https://www.anniesannuals.com/)
Helyét törékeny gyökere miatt érdemes alaposan előkészíteni, a kötött, agyagos, nehéz talajokat nem neki találták ki. A talajlazítás el kell érje a 35-40 centiméteres mélységet, ilyenformán tehát egy magaságyás ideális helye lehet, minden másban leginkább a sárgarépa igényeinek megfelelően termeszthető.

Kerülhet napra és félárnyékba egyaránt, ha magról vetjük, két-három centiméternél ne kerüljön mélyebbre. A feketegyökér – Scorzonera hispanica – jól viseli a szárazabb nyarakat, leveleiben a gyengébb fagyok sem okoznak jelentős károkat. Gyökerét késő ősztől lehet felszedni, tároláshoz érdemes rajt hagyni pár levelet, amúgy a sárga- és fehérrépához hasonlóan teleltethető.

Vadon élő példányaival a hazai hegyvidéki tájakon találkozhatunk.

2020. január 23., csütörtök

Álganajtúró az év rovara

Zöld, kék, fekete, vagy lila színben pompázik
(https://www.biolib.cz/en/)

Mégpedig a tavaszi.
Merthogy álganajtúróból akad közönséges, változékony, hegyi, és még számos szép nevű egyed.

Ami a tevékenységét illeti, valóságos ganajokat túr, nevében tehát nem ezért áll az ál szócska. Sem nem azért, mert bármi elől és ellen álcázná magát, hanem azért, mert rendszertani besorolásuk szerint a ganajtúrók valódi és álganajtúrók csoportjára oszthatók. Nyertes cimboránk gőzerővel vesz részt az elhalt élőlények tetemeinek, illetve maradványainak lebontásában, hozzájárulva ezzel a természetes komposztálódás folyamatához.

A kertekben áprilistól, májustól találkozhatunk velük, s egészen őszig vendégeskednek a föld felett. Akkor beássák magukat a föld alá, függőleges és vízszintes járataikat jellemzően patás állatok ürülékével töltik fel, majd következik a peterakás időszaka. Az új álganajtúró nemzedék tagjai a föld alatt érik el kifejlett méretüket, és tavasszal indulnak föld feletti kirándulásokra. Mindezt a peterakók már nem érik meg, nékik még tél előtt véget ér földi és földalatti létük.

A Magyar Rovartani Társaság ismertetője szerint a tavaszi álganajtúró – Trypocopris vernalis – földrajzi elhelyezkedéstől függően hol kék, hol zöld, hol lila, hol pedig fekete színt ölt fel. A Balatontól délre eső területeken a zöld szín a divat, másutt a kék és a fekete a menő.

A meglehetősen szoros versenyben egyébként az ezüstös ősrovart, és a selymes döglegyet utasította maga mögé.

2020. január 17., péntek

Ausztrál bozóttűz


Tájkép Ausztráliában
(https://www.vox.com/)
"...Szemetek elé este állott,
Fületekre a csönd leszállott,
Nem érzitek a faló lángot,
Ó, én tudom a ti haláltok,
Mégis a fületekbe állok
S dühödten, bőgve, konokul,
Reszketve, félve csak kiáltok:

Tűz van! Tűz van! Tűz van!"

József Attila
Tűz van!

Ha így megy tovább, értelmező szótárainkból kiradírozhatjuk az emberi felelősség szókapcsolatot, s beírhatjuk helyére a klímaváltozást. Amolyan Jolly Joker lett belőle, egy mindent visz lap a pakliban.

Újra és újra elővehető, kizárólagos okként ráhúzható árvízre, tűzre, villámáradásra, és még ki tudja, miféle természeti csapásra nem, politikusok számára valóságos áldás a léte, általa minden megmagyarázható.

A hetek óta tartó ausztrál gigatűzvész legfőbb okaként is voltak szívesek nekünk a klímaváltozást megnevezni. Aztán a meleget, az eső nélküli nyarat és a széljárást. Csak az embert nem.

Lassan-lassan ott tartunk, hogy a klímaváltozásért a klímaváltozás a felelős.

Tulajdonképpen nem is meglepő, hogy mindeddig senki sem akadt, aki kiállt volna a pulpitusra, hogy elrebegjen pár őszinte mondatot. Mármost őszinte mondatok viszonylag ritkán hagyják el a politikusi ajkakat, de egy ilyen mértékű természeti katasztrófa tán mégiscsak apropója lehetett volna néhány efféle gondolatnak. Mondjuk arról, hogy ausztrál kormányként méltóztattuk figyelmen kívül hagyni az őslakosok évezredes szokását, akik egy-egy területrészen időről-időre felégették a bozótost, hogy a rendszeresen fellobbanó tüzek ne tudjanak akadály nélkül tovább terjedni.

Pusztuló értékeink
(https://www.sciencemag.org/news)

Mondjuk arról is, hogy sikerült idióta törvényt hoznunk: ha farmer vagy, és a birtokod körül kivágsz egy erdősávot bozótostól, mindenestül, akkor jól megbüntetünk ahelyett, hogy a tervezett és felügyelt erdőirtást állami és önkormányzati területeken is rendszeressé, mi több, kötelezővé tennénk.

És lehetett volna azt is felemlegetni, hogy bár évek óta tudunk a klíma változásáról, mégsem vázoltunk fel egy ésszerű, követendő és követhető jövőképet. Arról, hogy változtatni kell az emberi szokásokon, hogy bizonyos területrészekre már nem tekinthetünk lakóövezetként, hogy egybefüggő erdős területek kellős közepébe többé nem álmodhatunk csinos településeket, hogy a folyók ártereit végérvényesen vissza kell adnunk a folyóknak még akkor is, ha oda balga módon házakat, falvakat, sportcentrumokat építettünk.

Hogy éveken át olvastuk a bűnügyi rovatok híreit, miszerint ráérő suhancok, gyerekek és felnőttek szándékosan gyújtogatnak erdős területeket, de az egyre növekvő piromániával sem foglalkoztunk igazán.

Ausztrál miniszterelnökként eleinte a tűzvésszel sem foglalkoztunk. Nyaralni mentünk, miközben országnyi területek borultak lángba.

Az ám, értetek ég, nem ellenetek.

2020. január 14., kedd

Csodakert, csodák nélkül

Biztos helye lehetne a csodák nélküli lapban
(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből)


Csodák, és lassan valódi tartalom nélkül is.

Korábban úgy nézett ki, a Csodakert magazin az átlagos ismeretekkel rendelkező, kertszerető háziasszonyok és háziférfiak havilapja akar lenni, ápolási tanácsokkal, kertbemutatásokkal, egy-egy növény vagy épp kertstílus ismertetésével. Aztán teltek-múltak az évek, az eredeti szándék már csak nyomokban lelhető fel, a színvonal pedig tisztes mélységekbe süllyedt.

Mára ott tartunk, hogy ötlet nélküli, hanyag írások – némelyik igencsak messze van attól, hogy cikknek nevezzük – sorjáznak a lapban, ezek egy része különösebb erőfeszítés és szerkesztői munka nélküli magyartalan fordítás. És ha így megy tovább, a Csodakert nevet román virágkötő magazinra kell cserélni, mert valamilyen különös indíttatástól vezérelve újabban fő csapásirány lett a román virágkötészet csodáiból.

Valódi gyöngyszemeket találni az olvasók által beküldött kertfotók között, némelyik eséllyel indulhatna egy „Ízléstelen kert” vagy „Maszek megoldások” versenyen. A fotókkal – és a képszerkesztéssel – amúgy is gond van, némelyik egy iskolai fotószakkör átlagos színvonalát idézi. Mindez nem lenne gond, ha a lap fejlécében nem a kifejezetten szerény „Európa legkedveltebb kertmagazinja” kitételt olvasnánk.

S miközben a Csodakert gőzerővel halad a csodátlanítás rögös útján, a Kertbarát Magazin ennek ellenkezőjére fogadott: sietősen hagyja maga mögött a béka feneke alatti távlatokat. Feledve az egymás mellé dobált, valódi tartalmat erősen nélkülöző helykitöltő írásokat – ezek amúgy hosszú, hosszú évekig uralták az oldalakat – valóságos rovatrendszert talált ki, magyar nyelven megírt, olvasható cikkeket közöl, volt mersze elhagyni semmitmondó, unalmas rovatokat, s a kéthavi lap tördelése sem egy üzemi faliújságra emlékeztet.

Nagy dolog ez ezekben az ínséges időkben, amikor a honi írott és elektronikus sajtó kénköves bugyraiban az alany és állítmány szerepéről vajmi keveset tudó figurák napról napra állítanak elő fogyasztásra alkalmatlan termékeket. Arrafelé ismeretlenné lett az egyes szám, többes szám egyeztetés, a szó és mondathangsúly, van helyettük szóismétlés, éneklő vagy éppen leppegő hang, és megannyi más tömör rettenet.

Még szerencse, hogy akad egy-egy valódi csoda ebben az egyre gazosodó kertben.

2020. január 6., hétfő

Kertdivat 2020

Valami mindig virágozzék

Meglátásom szerint a 2020-as esztendő nem hoz jelentős változást: a tavaly elkezdődött irányzat lesz a nyerő.

Eszerint a kert egyre inkább a lakótér kiterjesztését jelenti, egy meghosszabbított nappali vagy szoba formájában. A kertek kialakításakor pedig változatlanul két szempont lesz az irányadó. Az egyik értelmezés szerint a kert, mint aktív tevékenységet biztosító helyként jelenik meg, a másik értelmezés szerint viszont a kert inkább a szemnek, semmint a kéznek szól majd. Az idő az idén is egyre fontosabbá válik, jelentős lesz azoknak a száma, akik nem szeretnének órák hosszat ültetéssel, metszéssel és efféle tevékenységekkel bíbelődni, ők egyszerűen fenntartható, kevés gondozást igénylő kertet szeretnének.

Azonban ezzel együtt is egyre inkább lesznek olyan sarkok, ahová fűszernövények kerülnek, akár a kerti sütésekhez, akár a nyári koktélokhoz. (Bizonyos, hogy a kerttulajdonosok egy jelentős csoportjánál a mindennapi szóhasználatban a kerti sütő helyét egyre inkább a „barbekjú” fogja átvenni.)

Markánsabb divattá válik a robotfűnyíró, ugyanakkor a gyepfelületek nagysága alighanem tovább csökken. Az akár telefonról is vezérelhető automata öntözőrendszer már tavaly is szinte magától értetődő volt, és idén alighanem az lesz a környezettudatosabb kertkialakítás is. Vagyis nagyobb figyelem jut a madárbarát megoldásokra csakúgy, mint a méhekre, a rovarokra, a bogarakra és más kertlakókra.

A kertstílusok közül a természetközeli arculat és a mediterrán kert viszi majd a pálmát, 2020-ban a nyomukban szorosan ott lesznek a modern kertek is. Nem lesz ritka egy-egy távoli vidékeken honos növény megjelenése a kertben, és változatlanul erős mágnesként vonzza majd a megrendelőket a mediterrán kertstílus. Ami a növényeket illeti, idén már alapelvárás lesz, hogy a kertben kapjanak helyet az év minden szakában szemet, lelket gyönyörködtető virágzó növények.

És talán lassan egyre többen elhiszik, hogy a kerítés mellé telepített unalmas tujasor helyett léteznek jobb, időtállóbb megoldások is.