Csiszolva vagy gravírozva

Térburkolat gravírozva
(www.hardycementfinishing.com)

Van az úgy néha, hogy a kerttulajdonosnak nem akaródzik feltörni az amúgy jó állapotban lévő betonjárdát vagy a betonozott teraszt. Inkább burkolná fagyálló járólappal, fektetne rá térkövet vagy valami más megoldást választana. A „valami más megoldás” eleddig váratott magára, de most itt van a betoncsiszolás vagy a beton gravírozása.

Egy régi járda újjávarázsolva
(www.hardycementfinishing.com)

A csiszolás során eltüntethetők a felület porladó, málló részei, az építkezés alatt keletkezett kisebb sérülések és repedések. Ezek némelyike egyébként sokszor csak esztétikai problémát jelent, de amikor kész a ház felújítása, helyükön vannak a növények, befejeződött a gyepszőnyeg fektetése, működik az öntözőrendszer, az összképet meglehetősen zavarja a töredezett, sérült betonjárda vagy teraszburkolat.

Terasz, régi új alapokon
(www.hardycementfinishing.com)

A csiszolásos megoldás előnye, hogy a művelet gyors, nem jár többkonténernyi törmelékkel, a felület tartósan kopásálló és azonnal használható lesz, ráadásul az újjávarázsolt felület tisztán tartásával sincs gond. Ez akkor is igaz, ha a felület nem beton, hanem egy korábban készült márvány, mészkő vagy gránit burkolat, merthogy ezek szintén csiszolhatók. Ha a tulajdonos azt szeretné, hogy régi-új burkolata vízlepergető legyen, erre is van megoldás: a felület ilyenkor a márványlapokhoz hasonló fényt kap. Az eljárás kül- és beltérben egyaránt használható, úgyhogy ezzel a módszerrel raktárak, üzemcsarnokok régi betonburkolata is megújítható.

Betonburkolat átalakítva
(www.hardycementfinishing.com)

Beton volt ez is
(www.hardycementfinishing.com)

Beltérben is használható
(www.hardycementfinishing.com)

Új járda bontás nélkül
(www.hardycementfinishing.com)

Az unalmas betonjárdák megújításának másik módja a gravírozás. Ilyenkor a betonfelület színt és mintát kap, kialakítható kisméretű térkő és betontégla hatású felület, gravíroztatható nagyméretű járólap, de megoldható a többféle szín és minta a mintában kialakítás is.


A technológiáról részletes leírás a Z-Milan '92 Kft. weblapján található.

Támadnak a kétlábú vadak

Budapest: gyepszőnyeg a sínek között, támadás előtt
(www.bkk.hu)

Így érzik jól magukat. Támadásban.
A kétlábú vadak mindenhol ott vannak, fővárosban és vidéken, nagyvárosban, faluban vagy városnak kikiáltott község közterületein. Mindenütt.

Szinte meg is szoktuk őket. Jelenlétük már-már természetes, semmi különös. Az igazi szenzációt az jelenti manapság, ha egy közterületi pad, kuka, virágzó egynyári, örökzöld vagy évelő képes egy helyben maradni. (A helyben maradásról a magánterületek növényei, állatai, kerti csapjai, létrái és egyéb cuccai szintén regényeket tudnának mesélni.)

Budapest: csendélet személyautóval és gyepszőnyeggel
(www.bkk.hu)

A listára egyébként legutóbb a gyepszőnyeg is felkerült. Történt, hogy sokak örömére hazánkban is elkezdődött a kopár és lehangoló villamos sínpályák területének gyepesítése, valljuk meg, egyelőre kissé visszafogott eredménnyel. Merthogy a kétlábú vadak hamar felfedezték a gyepesített sávokban rejlő fantasztikus lehetőségeket. Például azt, hogy a sínek közötti gyepre autóval is rá lehet hajtani.

Budapest: csendélet busszal és gyepszőnyeggel
(www.bkk.hu)

Miért is ne? Végül is ők, a kétlábú vadak eddig is üzemszerűen rá- és beautóztak a sínek közé, mit változtat a szokásjogon néhány fűszál. Az viszont kétségtelen újdonság, hogy a kétlábú vadak csapatában néhány hivatásos buszvezető is megjelent. Műszak kezdetén vagy végeztével nincs is annál nagyszerűbb móka, mint nagy kék buszunkkal belerongyolni a gyepszőnyegbe, ki tudja, hátha lehet rövidíteni e művelettel néhány métert.

Debrecen: újrahasznosításra kijelölt terület
(www.haon.hu)

Egy gyepszőnyeget persze nemcsak tönkretenni lehet, szóba jöhet példának okáért az újrahasznosítás. Ennek első lépéseként kétlábú vadjaink kinézik házuknál vagy nyaralójuknál az újrahasznosításra leginkább alkalmas területet. Aztán kifigyelik, mikor terítenek gyepszőnyeget a városban. Másnap a frissen fektetett gyepszőnyegből – mondjuk éjszaka, de lehet fényes nappal is –, gondosan feltekerik a szükséges mennyiséget, amit aztán otthon ügyesen újrahasznosítanak.

Kaposvár: a telepítés másnapján, családi kirándulás után
(www.facebook.com/foepitesz?fref=nf)

Így megy ez. Meg úgy, hogy elballagnak egy növényekkel előző napon beültetett utcába – az efféle kirándulás egyébként remek alkalom a kétlábú vadak családos kiruccanására is –, ott kinézik a megfelelő növényeket, aztán határozott mozdulattal kihúzkodják őket a földből. A begyűjtött zsákmány gondos döntéshozatali folyamat eredményeként a házikertbe kerül vagy a piacon végzi. A folyamatot a kétlábú vadak gyakran jelentősen felgyorsítják, kihagyván a növénykiválasztás kétségtelenül időigényes munkáját, s inkább visznek mindent, mi mozdítható.

Az efféle esetekről aztán fényképes írásokban beszámolnak a lapok, a televíziós híradásokban megszólal egy-két szörnyülködő környékbéli, alkalomadtán a történtek egy-egy blogbejegyzésben is helyet kapnak.

Másnap pedig folytatódik minden, gyepszőnyegestől, virágostól és autóstól. Támadnak a kétlábú vadak.

-------------------------

Sövények a kétlábú vadak ellen: Sövényt, szúrósat, támadnak a vadak!

Tujamizéria, megint

Napfürdő
(www.macroadventures.com)

Most egy bogár miatt.

Történt ugyanis, hogy a szép nevű Lamprodila festiva – magyarul Boróka tarkadíszbogár – volt olyan jó, hogy pár éve Budapesten is tanyát vert. Eleddig őkelme a mediterrán térségekben tanyázott, de úgy tartotta jónak, átruccan hazánkba is. Illetve ez így nem egészen pontos, merthogy legalább tizenöt éve vígan éli világát a barcsi ősborókásban. 2012 óta azonban egyre-másra tűnik fel a lakott területeken is, megjelenéséről, kártételéről szerencsére nemcsak a szaklapok, az írott és az internetes sajtó is részletesen beszámolt az elmúlt hetekben.

Csendélet boróka tarkadíszbogárral
(www.macroadventures.com)

Bogarunknak olyanja van, hogy kinéz magának egy legyengült, gyengébb borókát vagy tuját, majd a kéreg repedéseibe nagy ügyesen elhelyezi petéit. A lárvák aztán beeszik magukat a kéreg alá, ott csinos járatokat vájnak, ahonnan csak a bebábozódást követő kifejlődésük után hajlandók előjönni. Illetve előrepülni. Kint pedig ráérő idejükben szívesen napfürdőznek a borókák és tuják ágain. Amúgy őkelme természetvédelmi oltalom alatt áll, értékét ötvenezer forintja taksálják.

A folyamat itt már visszafordíthatatlan
(www.macroadventures.com)

És most nagyon úgy néz ki, szegény boróka tarkadíszbogár bűnösnek lesz kikiáltva. Pedig nem vele van a baj. Sokkal inkább velünk, emberekkel. Merthogy ha kell, ha nem, tuját ültetünk. Kerítés mellé, gyep közepébe, szomszéd fala mellé sövénynek, hogy eltakarja azt a ronda falat, különben pedig mindegy is hová, csak tuja legyen. Mert az olyan szép.

És ebben azért van valami: a tuja valóban szép. Szép, amikor olyan környezetbe kerül, ahol szép tud lenni, amikor földje nem szárad ki, amikor a harmincöt-negyven fokos melegben a gondos gazda naponta-kétnaponta megitatja egy vödör vízzel, sőt, késő ősszel és télen is hajlandó az öntözéssel bíbelődni. Amikor azért kerül egy kertbe, mert ott színe, habitusa, látványa, szerepe miatt létjogosultsága van, amikor beleillik a szűkebb és tágabb környezetbe egyaránt. Mondjuk egy mediterrán kertbe.

De a nyakló nélkül ültetett tuják kilencven százaléka egyik feltételnek sem felel meg. Divatnövénnyé vált, és honi kertjeink néhány év alatt eltujásodtak. Kis magyar eltujásodás. A tuja ész nélküli telepítése nem más, mint egyfajta igénytelenség. A „jó lesz az” hamis bizonyossága, a „szomszédnak is szép, nekem is kell” csalóka alapállása.

Nem kert, csak tujasor

A magunk részéről már évekkel ezelőtt közhírré tettük, nem vállaljuk olyan kertek tervezését és építését, ahol a „csak néhány tuját a kerítés mellé” szemlélet a legfőbb rendező elv. Merthogy abból sohasem lesz kert, még ha úgy is néz ki, az attól csak néhány tuja marad. Mert a sövény és a tujasor nem szinonimái egymásnak. Egy kert sohasem szerveződhet egy tujasövény kósza ötlete köré, nem alakítható ki kert a szó valódi értelmében egy nyílegyenes, örökzöld sövényből és a köré megálmodott zöld gyepből. Mindez akkor is így lenne, ha a boróka tarkadíszbogár messzire elkerülné Magyarországot.

A vég kezdete
(www.macroadventures.com)

Ráadásul hazánkban számos más, térhatárolásra, intim kertrészletek kialakítására alkalmas örökzöld vagy lombhullató fenyőféle, cserje és évelő közül választhatunk. Választhatnánk. De nem, mi – bár tujáink évek óta pusztulnak –, rendületlenül ültetjük őket, és évről évre elcsodálkozunk pusztulásukon. Pusztulnak a gombás megbetegedésektől, az állati kártevőktől, a vízhiánytól, a barnulástól, a nem kellő mennyiségben képződő gyanta hiányától, a száraz melegtől és igen, újabban talán a boróka tarkadíszbogártól is.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy mitől. Az igénytelen kerteknek és a tuják sematikus látványának csak az igényes kertkultúra, az őshonos, nagy tűrőképességű, már bizonyított fajok és fajták telepítése vethet majd véget. És ehhez az is kell, hogy jelentősen változzon a szemlélet kertügyben. Mert ahogy házat sem épít senki saját kútfő alapján, s egy lyukas fogat sem áll neki házilag megreparálni a fürdőszobai tükör előtt, ugyanígy a kert tervezését és a kert építését is – és nemcsak a tuják miatt – érdemes szakemberre bízni.

Persze ez még kicsivel odébb lesz.
Mert nekünk tuja ügyben is Mohács kell.