Mint eb a szaharát

Téli táj frissen nyúzott báránybőrrel

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Van az úgy néha, hogy az ember bárányt vág. Ez amúgy nem egy fáklyásmenet a gazdának, mert – ha akarja, ha nem –, az állat mégiscsak a szívéhez nő. Van, hogy jobban, van, hogy kevésbé. Akad, aki maga csinálja, s akad, aki sohasem fogna kést a kezébe. Szereti ugyan a bárányhúst, felneveli az állatot, de a műveletre már mást kér meg.

A csomag a szalmával érkezett

Hogy szóban forgó bárányunk földi léte mily módon ért véget, nem tudni, de az utolsó utáni történésekről viszonylag pontos képet kaptam. A bárány bőre és bendőjének tartalma a kialmozott szalmával együtt kocsira került, a gazda a kocsi elé két szép lovat fogott, és elindult a velünk szemben lévő mezőre. Ott lehányta a kocsiról az almot, a báránybőrt és néhány kívánatos falatot, majd a jól végzett munka után komótosan hazakocsizott.

A báránybőr közelről is csinos

Nem lehet nem észrevenni a hely kiválasztásának tökéletességét. Hol másutt lenne jobb helye néhány bélsárral gazdagon tömött báránybélnek a falu utolsó házaitól száz-egynéhány méterre fekvő területnél?

Ideális döntés tehát.

Ugyancsak zseniális a kihelyezés időpontjának helyes megválasztása.

Rókáknak finom falat

Télen, amikor a környék rókáinak amúgy sem terem csak úgy ripsz-ropsz terített asztal, már pusztán rókabaráti cselekedetből is helyeselhető, ha a falubéli jóemberek frissen nyúzott báránybőrrel és belsőségekkel kedveskednek nekik. Ezt egyébként a környék rókái is így gondolták, mert órákon belül megjelentek, s rendesen nekiestek az ölükbe hullott zsákmánynak.

És másnap újra jöttek.

Aligha lesz komposzt belőle

S ha már erre jártak, benéztek a faluba is, hátha akad egy csinos lábasjószág a portákon. Vagy csak egy darab belőlük. Mert ahol bárányt vágnak, ott bizony kés alá fektethetnek néhány tyúkot is. És mit lehet tudni, tán a saját udvarában is eldobált belőlük néhány alkatrészt a háziember.

Hidegre téve tovább friss marad

Ez egyébiránt kifejezetten költséghatékony megoldás lenne, még a lovakat sem kell befogni. És szegény rókákat sem érné hátrány, szívesen elballagnának házhoz is egy kis belsőségért.

A nyúzott báránybőrről nem is beszélve.

Nem alszik téli álmot

Téli táj vakondtúrással

Nem elég, hogy összetúrja a veteményeskertet, tönkrevágja a gyepet, még télen sincs tőle nyugta az embernek. Úgy röviden – és szalonképesen – cimborám e rövid mondatban foglalta össze sommás véleményét a vakondokról. Vagy vakondról, merthogy nevét így is, úgy is használhatjuk, bár a feldúlt kerttulajdonos feltúrt kertje talán többször is többes számért – vakondok vagy vakondokok – kiállt.

De nem, a megannyi földkupac általában egy elkövető munkája, s ezekért többnyire egy hím tehető felelőssé. Majdhogynem magányosan éli életét, csupán a párzási időszakban hajlandó – akkor is csak rövid időre – összebútorozni élete párjával.

A hasznos vagy káros-e a vakondok kérdéskörnek már könyvtárnyi irodalma van, és szegény vakondok általában jól megkapja a magáét, pedig felettébb hasznos munkát végez. Ez az alig húsz centiméteres, úgy jó tízdekás szerkezet egy hónap alatt 4-4,5 kilogrammnyi gilisztát, bogarat, csigát, lótetűt és ki tudja, miféle szerzetet fogyaszt el még. Haszna tehát felbecsülhetetlen, s ha ehhez hozzávesszük, hogy nemcsak a kifejlett bogarakat, hanem a lárvákat, a pajorokat és a fejlődési szakaszok legkülönfélébb állapotában leledző földlakókat is felfalja, aligha nevezhetjük kártékonynak őkelmét.

Csakhogy föld alatti járatokat ás az istenadta, a felesleges földet pedig a talajfelszín fölött kénytelen elhelyezni, az őrületbe kergetve ezzel a kertészkedő gazdát és asszonyát. És mindezt bizony egész éven át fáradhatatlanul végzi. Télen is. Ilyenkor mélyebb régiókba teszi át állandó szállását, de túr-fúr rendületlenül. A kerttulajdonos abbéli reménye tehát, hogy késő ősztől kora tavaszig nyugta lesz a vakondoktól, sohasem válik valóra.

Kérdés tehát, mit tehetünk a vakondokmentes kertért.

Vakondháló: biztos és hatékony
(www.antimolesnetting.com)

A legbiztosabb eszköz a vakondháló, amit a gyepesítés előtt kell elhelyezni, gyepszőnyeg esetében elegendő a gondosan megmunkált talajra fektetni, fém vagy műanyag tüskékkel rögzíteni, és már mehet is rá a gyepszőnyeg. Vetett fű esetén a hálót a talajszinttől legalább öt-tíz centiméterrel lejjebb kell a talajba fektetni, ott rögzíteni, majd erre kerülhet a legfelső talajréteg, amit tömöríteni, hengerezni kell, és jöhet a fűvetés. A háló elhelyezhető mélyebbre, húsz-harminc centiméterre is, de ekkor előfordulhat, hogy az állat e felső a sávban fog kénye-kedvére közlekedni.

Gyepszőnyeg alá közvetlenül fektethető
(www.ivtrading.bg)

A hálós módszer tökéletes: vakondokunk ugyanis nem tudja a gyökerekkel átszőtt hálót felnyomni, így kénytelen a hálón túli területekre vándorolni. Ha ez egy növényágyás, egy évelősziget, egy sziklakert, akkor oda, ha zöldségeskert vagy magaságyás, akkor oda. Úgyhogy a gyep védelme sohasem jelent automatikus védelmet az egész kertnek. A teljes területet a növények miatt – későbbi tőosztás, újabb ültetés, átültetés, mélyre nyúló gyökérzöldségek …– természetesen nem lehet vakondhálóval borítani. Magaságyás esetén viszont hasznos lehet az ágyás aljára fektetett vakondháló. Biztos megoldást tehát a telekhatárokon elhelyezett háló jelenthet.

A telek oldalhatárain egy keskeny, legalább hatvan-hetven centiméter mély árkot kell ásni, és ebbe kell függőlegesen belefektetni a hálót, amit aztán a felszín közelében érdemes vízszintesre befordítani. Nem kis munka, és nagyobb telek esetén némi töprengés után a kerttulajdonosok többsége alighanem elveti az ötletet.

Ajtaja csak befelé nyílik
(www.homedepot.com)

A másik hatékony eszköz a vakondcsapda lehet. Ez nem más, mint egy cső, amit a földkupac óvatos kibontása után láthatóvá váló járatba kell helyezni, majd a földet visszatemetni. Amikor szokásos portyaútján a csőhöz ér, orrával szépen benyomja a cső végére szerelt ajtót, és már megy is tovább. Egészen a cső végéig, merthogy a billenő lapocska csak befelé nyílik, így vakondokunk a csőben reked. A humánusság jegyében érdemes naponta ellenőrizni a csapdát, hogy foglyunk élve úszhassa meg a kalandot. Az újabb feladat aztán a csapdát hónunk alá csapva a közeli mezőre baktatni, hogy ott útnak eresszük vendégünket.

Csapda a földben
(www.gardens4you.co.uk)

Erre már csak azért is szükség van, mert a vakondok védett állat, eszmei értéke 25 ezer forint, másrészt a lapáttal vagy ásóval történő agyoncsapás aligha nevezhető humánusnak. Rossz szomszédi viszony esetén nem ritka megoldás áttelepíteni a cimborát, de az édes bosszú keserédessé változik, amikor meglehetősen rövid idő alatt szépen visszaássa magát.

Rajzfilmfiguraként imádtuk
(www.filmtekercs.hu)

Léteznek egyéb megoldások is, sörösüveg, gázolajba mártott rongydarab földbe ásása, napelemes vakondriasztó földbe szurkálása, órákig tartó lesben állás fej fölé emelt kapával, és a viszonylag gyakori ima. Mindezekről azonban a vakondokok népes családtagjait elfelejtették értesíteni, úgyhogy ezeket besorolhatjuk az esetleges, vagy éppen a fölösleges eljárások népes és haszontalan csoportjába.

Koreai hóvessző

Gyakran már februárban virágot hoz
(www.gardeningexpress.co.uk)

Még közelebbről szemügyre véve is könnyű lenne összetéveszteni az Aranyvesszővel vagy közkeletűbb nevén az Aranycserjével, Aranyfával. (Persze, hogy mi a közkeletűbb elnevezés, az nézőpont kérdése, miután az aranycserjét előszeretettel aranyesőnek hívja Győrtől Szegedig szinte mindenki. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy az aranyvessző név már foglalt, egy meglehetősen agresszívan terjedő, leginkább útszéleken tanyázó évelő viseli.) Ám míg az előbbi sárga virágaival díszíti a tavaszi kertet, a Koreai hóvessző (Abeliophyllum distichum) mindezt fehérben, ritkán rózsaszínben adja elő. Megjelenésében ugyan hasonlítanak egymásra, de a Koreai hóvessző önálló nemzetséget alkot.

Szoliterként a legmutatósabb
(www.garten-de.com)

Úgy másfél, ritkábban két méter körüli magasságúra nő, virágait lombfakadás előtt, nagyon gyakran már februárban hozza. Kedveli a napos helyet, a tökéleteshez közeli megoldás számára alighanem egy védett, déli fal előtti kertszakasz lehet. Némi félárnyékot elvisel, de a mélyárnyékot nem neki találták ki. Igazi szépségét szoliterként mutatja meg, helyét annak tudatában kell megválasztani, hogy másfél méteres magasságához ugyanilyen szélesség is tartozik. Mérete alapján akár sövényt is kialakíthatnánk belőle, de mert lombhullató és levélzete kissé ritkás, efféle célra léteznek nála alkalmasabb cimborák is. Igen korai és kissé illatos virágpompája miatt azonban érdemes helyet találni neki a kertben.

Néha rózsaszínben pompázik
(www.baumschule-horstmann.de)

Szereti a tápanyagban gazdagabb talajt, vízigénye közepes, de érdemes figyelni rá, hogy a föld sohase legyen túlságosan vizes, tocsogós. Különleges gondozási igénye nincs, virágzás után már vehetjük is kézbe a metszőollót, mivel virágait mindig az új, az az évi hajtásokon hozza. Kemény teleken jelentősebb fagykárokat is szenvedhet, úgyhogy hideg, fagyzugos kertekben célszerűbb dézsás növényként tartani.

Miért nem évelő barát Ön még mindig?

Évelőkre fel!

Ezt kérdezi Inárcsi Farkas László dr. Jászkarajenőről, az Úr 1939. esztendejében megjelent könyvecske egyik hirdetésében. Farkas úr az évelőket mint ismeretlen világot írja le, de rögvest meg is nyugtatja leendő vásárlói: „új, leíró” árjegyzéke segít majd fölfedezésükben.

A könyvecske – amit további, ugyancsak érdekes kertészeti szakkönyv társaságában Csaba barátomtól és kollégámtól kaptam – a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium gazdasági szakkönyvtársorozatában látott napvilágot, pontosan a huszonnegyedik volt a sorban, Gyümölcs, zöldség a konyhán címmel.

A helyes táplálkozásról

„Tagadhatatlan, hogy van jó néhány különlegesen jóízű, vendégcsábító ünnepi fogásunk, számos kitűnően főző háziasszonyunk, szakácsunk, akad-e azonban ezek között nagyobbszámban olyan, kinek a helyes táplálkozás tudományos alapfeltételeiről is van már némi fogalma?” Ezzel kezdi előszavát a kötet szerzője, Osztróvszkyné Dr. E. Németh Ágnes. Arra a kissé ismerősnek tűnő megállapításra jut, hogy „honfitársaink nagyrésze helytelenül összeállított, egyhangú, unalmas, igen gyakran erősen egyoldalú étrend alapján táplálkozik”.

Kalóriák fogságában

Úgyhogy ebben a kötetben összefoglalta mindazt, ami képes e meglehetősen lehangoló állapotot legalább részben megváltoztatni. Meglehetős alapossággal járta körül a szénhidrátok, a fehérjék, a zsírok és a kalória világát, külön fejezetet szentelt a főzelékfélék részletes elemzésének – szervetlen sók, víztartalom, sejtek –, és ugyanilyen gondosan nézett szét a gyümölcsök világában.

Nézzük, milyen zöldségeket ajánl a szerző az 1939-es év háziasszonyainak.
Zeller, retek, hagymafélék, „kalarábé”, spárga, rebarbara, endivia, káposzta, bimbóskel, spenót, sóska, karfiol, paradicsom, padlizsán, paprika, uborka, tök, zöldborsó, zöldbab. Legrészletesebb taglalást a krumpli kapott: levesnek, krémlevesnek, sütve, töltve, rakottan, „pudding és burgonyafánk”, rétes, szilvás- és barackos gombóc, burgonyatorta. Minden zöldségnél megadja a víz, a szénhidrát, a nitrogénvegyület, a zsír, a nyersrost és a hamuanyag százalékos arányát. A gyümölcsök esetében fontosnak tartotta közölni, hogy lehetőleg nyersen fogyasszuk, és gyakran készítsünk belőlük leveseket, salátákat és gyümölcskocsonyát. Itt málna, ribizli, alma, egres, körte, citrom, birs, barack, szilva, ringló, eper, cseresznye és narancs szerepel a kínálatban.

A szerző útmutatást is ad a konyhában tüsténkedő fehérnépeknek, szem előtt tartva a kétszer mér, egyszer vág örök érvényű igazságát: „Fiatal háziasszonyaink ajkáról többször hallunk olyasféle sóhajtást, hogy milyen gépies, unalmas, lelketlen munka a legtöbb háztartásbeli elfoglaltság, különösen a főzés! Micsoda tévedés ez! Mindennemű kézzel végzett munka lelketlen és unalmas, ha az agy kísérőmunkája lelket nem önt belé. Nos, a főzés körül igazán bőven akad munkára az agy, ha a háziasszony nem tudatlanul és gépiesen dolgozik, hanem meggondolva, mit miért csinál.”

Kertdivat 2018

Az év színe: a lila
(www.asergeev.com)

Már a tavalyi esztendő kertdivatjára is legfőbb vezérlő elvként a természetességet jövendölték a világ vezető kerttervezői és dizájnerei, s nincs ez másként az idei jóslatoknál sem. Jellemző lesz a természetes anyagok használata, és alighanem több figyelem jut majd a helyi éghajlati viszonyoknak megfelelő növények kiválasztására.

Tapasztalataim szerint egyébként valóságos harc dúl a tervezési időszak elején a lehetséges és a kívánatos között. Mit értek ez alatt? Sok reménybeli kerttulajdonos szeretné szinte változtatás nélkül kialakítani álmai kertjét úgy, ahogy a televíziós műsorokban, magazinokban látja. Megítélésem szerint a kerttervezői munka egyik legfontosabb eleme lesz, sikerül-e közös nevezőre jutni a megrendelővel az optimális növényválasztásban (is), vagy győz „az ügyfélnek mindig igaza van” gondolat. (Ha ez elsőre nem is, másodszorra szinte mindig sikerül, például egy keményebb tél után elfagyott, méregdrága mediterrán növénycsoda általában tisztes bizonyító erővel rendelkezik.)

Az idei év főbb szempontjai tehát: őshonos, vagy a környezeti viszonyoknak jobban megfelelő növények, és biztos helyi tapasztalat a tervezésben. Ahogy egyre természetesebbé vált a lakótér kialakításához belsőépítész segítségét igénybe venni, úgy lesz egyre elfogadottabb, hogy a kert kialakításához és berendezéséhez is szükség van egységes rendező elvre, egyértelmű stílusra és tervezésre. És az sem árt, ha mindez összhangban van a ház vagy a lakás belső kialakításával.

2018 másik jellemzője lesz, hogy nagyobb hangsúlyt kap a kert pihenést és szórakozást szolgáló funkciója. Bármilyen stílusú is a megálmodott kert, alighanem lesz benne egy nyugodt, pasztellszínekkel tervezett sarok, egy pad, egy elmélkedést, csendes szemlélődést biztosító kertrészlet. És felértékelődik majd a szabadtéri sütőhelyek szerepe, ami lehet egy minimalista, erdei szalonnacsorgatót idéző, kővel kirakott egyszerű kör, de lehet egy profi kültéri konyha is. Utóbbiaknál a természetes anyagok használata szinte kizárólagos lesz, bontott tégla, téglaszelet, fagerendák és kemence. Az idén egyébiránt a gasztronómiai élvezetek fontos helyszínévé lép elő a kert.

2018-ban bekövetkezhet a korábban üzembiztosan dobogós helyen tanyázó gyep részleges trónfosztása. A fűnyírás már nem egy szabadban eltöltött, némi mozgást is jelentő tevékenység, nagyon úgy néz ki, egyre közelebb kerül az unalmas, időrabló, nemszeretem munkák csoportjához. A gyep helyét leginkább a díszkavics és/vagy a szilárd burkolatú felületek vehetik át, de egyre nagyobb növényágyásokkal is számolnunk kell. A megmaradó gyepfelületeknél viszont a tökéletességre törekvő gyep, már-már a pázsit megvalósítása a cél.

A kertek kialakításánál két fő irány további erősödésére számítok: díszkertek zöldséges ágyásokkal és díszkertek, legfeljebb néhány díszértékkel is bíró fűszernövénnyel. Az előbbiek a környezettudatos gondolkodás, a bioélelmiszerek hívei között lesznek népszerűek, az utóbbiak pedig a mindent a szemnek megoldást kedvelők körében, akiknél egyre meghatározóbbá válik idén a gondozásmentes kert eszméje még akkor is, ha efféle vegytiszta kert aligha létezhet. Mindenesetre az ehhez közelítő kertben az öntisztuló évelők és egynyáriak, a metszés és extra pátyolgatás nélküli cserjék, a kevésbé igényes örökzöldek kaphatnak főszerepet.

A „ne kelljen a kertben szöszmötölni” elv másik megvalósítási lehetősége, a kertgondozásra (is) szakosodott vállalkozások, vállalkozók megbízása lehet, ez a folyamat 2018-ban biztosan erősödni fog. Természetesen ebben az esetben a gondozásmentes kert nem követelmény, sőt, szép számmal szóba jöhetnek extravagáns megoldások is. Némi gondot a téren persze okozhat a szakmájához magas szintén értő, megbízható csapat megtalálása, ez az építőiparban és néhány szolgáltató ágazatban, valljuk meg, már-már a lehetetlennel határos.

A technikai fejlődés a kertekben is tetten érhető, idén már növekvő piaca lesz az okostelefonnal is vezérelhető öntözési rendszereknek. És az idei kerteknek akad egy markáns csoportja, a fémes anyagokkal, minimális növényzettel, nagy burkolt felületekkel, kerti jakuzzival rendelkező modern kertek sora. Itt a kerti konyháknál szóba sem jöhet a bontott tégla, a fagerenda vagy a hófehérre meszelt kemence, helyettük fémes felületek, gránit vagy márvány lapok, krómozott anyagok, ezüst, arany és hófehér színek dominálnak majd.

2018 színe a lila lesz, ami alighanem szívet melengető hír a kutyák és lovak olvasóinak a levendula kedvelőinek. A lila minden bizonnyal megjelenik a teraszokon is, ahol valóságos divattá válik konténeres növényeket – évelőket és örökzöldeket – tartani, és kaspók sorjáznak majd a lépcsőkön, élénk színű, hosszan virágzó növényekkel.

Van persze, ami változatlan lesz 2018-ban is: legyen bármilyen stílusú és méretű a kertünk, biztos pontot jelent majd, ahová visszavonulhatunk, ahol kiteljesedhet a mondás: mindenütt jó, de legjobb otthon.