Varázsmogyoró

Hamamelis x intermedia ’Diane’ (pictocon.net)

Akárhogy is van, tél vége felé szívet melengető látvány, ha virágzó cserjék fogadnak bennünket a kertben. Miért ne lehetne közülük az egyik a varázsmogyoró? Nincsenek extra igényei, megél napos és félárnyékos helyen egyaránt, s vele nem fogunk úgy járni, mint sok kertbarát a karácsonykor még oly bájos fenyőfácska elültetésével az előkertben: a varázsmogyoró viszonylag kis hellyel is beéri.

Egyesek szerint egyenesen Amerikából érkezett, mások eskü alatt is képesek lennének megerősíteni, hogy Japánból való, néhányan pedig Kínát emlegetik vele kapcsolatban. Nos, a virágozzék minden virág elvet magukénak valló polgártársak számára jó hír lehet, hogy a varázsmogyoró éppúgy otthon érzi magát Amerikában, ahogy Japánban vagy éppen Kínában. Ha a nagy vízen túli területek kedvesek a szívünknek, választhatunk a Hamamelis virginiana vagy a Hamamelis vernalis fajtáiból. Ha Japán a szívünk csücske, akkor a Hamamelis japonica lesz a miénk, viszont ha vigyázó szemünket legszívesebben Kínára vetjük, akkor a Hamamelis mollishoz ragaszkodjunk.

Hamamelis x intermedia 'Arnold Promise'
(buckeyegardening.com)

Ha nincs kedvünk földrajzi szempontokhoz, választhatunk magunknak másféle csillagot: döntsünk a virágok színe szerint. A lehetséges megoldások: sárga, citromsárga, nagyon citromsárga, narancsos sárga, narancssárga, bordó, mélybordó, vörös. Ha szeretnénk közelről is szemügyre venni a varázsmogyorókat, látogassunk el valamelyik kertészet weblapjára – jó szívvel ajánlom a PlantenTuin Esveld oldalát – pontos, részletes leírásokkal és gazdag illusztrációval. De nézegethetünk pompás fotókat is a neten, például a plant pictures oldalán.

Hamamelis x intermedia 'Arnold Promise' ősszel
(pictocon.net)

Szóval a varázsmogyoró.
Általában úgy van, hogy 2-5 méter magasra nőnek, márciusig pompázó virágaik illatosak, látványuk pedig lenyűgöző. Őszi levélszíneik nevükhöz méltóan varázslatosak, a sárgától a rőtvörösig terjednek. Ha varázsmogyoróék (nagy)családos összejövetelt tartanának, alighanem stadionnyi területet bérelnének: huszonhat nemzetségük száznál is több fajt és megannyi fajtát számlál.

Nemcsak látványuk varázslatos: úgy tartják, ágaik képesek ásványokat, kincseket vagy éppen vizet jelezni a földben. Kapcsolatba hozták földöntúli erőkkel is, mert amikor a terméstokok kinyílnak, a bennük lapuló magok izgalmas hanghatások közepette méterekre repülnek. Használták, használják a (népi) gyógyászatban is, sebösszehúzó, érfal erősítő hatása Amerikában közismert volt, Európában a XIX. század második felétől készítettek belőle rendszeresen kenőcsöt. Napjainkban visszérproblémák kiegészítő kezelésére is alkalmatos. A varázsmogyorót az indiánok bevetették megfázás ellen vagy fájdalomcsillapításra, vesszőjéből pedig íjat készítettek.

Hamamelis mollis (botanicalgarden.ubc.ca)

Egyesek – meglehet, tán kissé pimaszul – következetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy egynémely női személyek söprűje is ebből a lombhullató cserjéből készült. (E kérdésben nem merészkednék az egyértelmű állásfoglalás süppedős talajára, de… a megfigyelés bizonyos elemei akár igazak is lehetnek, amennyiben elfogadjuk a mindeddig nem cáfolt állítást, miszerint férfiembereket még soha, senki sem látott seprűn röpdösni…)

A varázsmogyoró szabad térállásban mutat igazán, csoportos ültetésre vagy sövény kialakításához nem a legjobb választás. Ha kedvében akarunk járni, óvjuk a meszes talajtól, és biztosítsunk neki tápanyagokban gazdag, kissé kötöttebb talajt. Szomszédait úgy válasszuk meg, hogy viszonylag alacsonyabb magasságához cserjeként is kissé terülő, széthajló habitussal bír.

Felkészül március

Idei hó, de már nem sokáig marad

Ma azt mondta Reisz András kora délután a rádióban, hogy a hétvégére kora tavaszi időjárás várható. Ha Reisz András nem szólt volna minderről semmit sem ma kora délután a rádióban, akkor ezt a madarak énekéből is tudni lehetne. Merthogy ma a madarak „úgy” énekeltek. Úgy, ahogy télvégi napok közeledtekor szoktak, amikor már lassan olvad a hó, és tudják, hogy a kertek alatt készülődik a tavasz.

Ez jó.
Ez azért jó, mert kertkedvelő ember így február végére kezd hasonlatossá válni a ketrecbe zárt oroszlánhoz, kertkedvelő ember ugyanis február végén már mondjuk ki bátran: alig bír magával, és a kertbe vágyik. Ezt a madarak és Reisz András szíves közlése apropóján nyugodtan megtehetjük, de azért nem árt némi elővigyázatosság.

Példának okáért itt van mindjárt a gyep. Az a szép zöld gyep. Amin ugyan lehet, hogy szemmel láthatóan elolvadt a hó, de ez még nem ok arra, hogy keresztül-kasul mászkáljunk rajta. A talaj vékony felső rétege ugyanis meglehetősen sok vizet tartalmaz, a kissé mélyebb részek viszont még fagyosak de legalábbis tömörek lehetnek. A két talajréteg pedig hajlamos úgy viselkedni, mint a kezdő síelő, amikor ide-oda csúszik a lábán a léc: a nedves, puha, ázott, még ki nem száradt réteg könnyen elcsúszik az alatta lévő keményebb talajon. S ez bizony nem egy esetben nemcsak esztétikai hibákat okoz a gyepben.

Úgyhogy amikor a mínusz négy-öt fokot felváltja a plusz 5-10, adjuk ki magunknak a parancsot: fűre lépni még tilos, és ehhez ragaszkodjunk is következetesen. Amikor viszont a gyepesített talajunkon a hóolvadást követő apró tócsák felszáradtak, megszűnt a már lágy és a még fagyott rétegek közötti különbség, előkaphatjuk a gereblyét, és nekiállhatunk a terület rendbetételének. Ennek első, kihagyhatatlan lépése az elszáradt levelek és egyéb növényi hulladékok összegyűjtése. De mindezt kizárólag akkor, ha a gyepterület teljes biztonsággal száraznak mondható. A gyepszellőztetésre vagy a kikopott felületek pótlására február végén még egyáltalán nem kell gondolnunk.

Rendet tenni a kertben egyébként tél végén kötelező feladat. A területet érdemes megtisztítanunk, be kell fejezni a gyümölcsfák metszését – az őszibarackot és a kajszit tilos télen metszeni, de igen helyesen járunk el, ha a cseresznyét és a meggyet is békén hagyjuk télvíz idején –, gondoskodnunk kell majd kellő mennyiségű szerves anyag, komposzt kijuttatásáról, és meg kell metszenünk a cserjéket is, szóval akad majd munka bőven.

De most, amikor Reisz András tavaszias napokat jövendöl és különféle madarak a hófoltos gyep fölé magasodó faágakon bűbájos futamokat danolásznak, elegendő megtenni az előkészületeket: használható állapotba hozni a szerszámokat, listát készíteni a tennivalókról, tervezgetni az idei kerti szezont, körbejárni a birtokot – nem a füvön keresztül – felmérni a téli károkat és kicsit még várni a tavaszt.

Talán közelebb van, mint gondolnánk.

Oszlopos japán díszcseresznye

Prunus serrulata 'Amanogawa'
(www.petitpepinieriste.fr)

Azt mondja az én életem párja, hogy ha már a díszcseresznyéknél tartunk, igazán megemlíthetnék egy oszlopos változatút is. Merthát azt írtam a napokban, hogy a díszcseresznye szinte zsebkendőnyi telken is elfér, ám mi van, ha valakinek valóban csak ekkora területe van, s oda bizony éppen díszcseresznyét álmodott nagy ügyesen.

Ilyenkor az van, hogy – egyrészt életem párjának igaza van, de ezt most bejegyzésünk témáját illetően nyugodtan tekintsük kevésbé lényeges momentumnak – szóval díszcseresznye ügyben valóban oszloposra kell venni a figurát.

Példának okáért itt van az oszlopos japán díszcseresznye, a Prunus serrulata ’Amanogawa’. Annyira oszlopos a lelkem, hogy még kieresztett pocakkal is átférne a kiskapun, úgyhogy helyfoglalása minimálisnak mondható. Színe viszont maximális: virágzásban élénk rózsaszín, tömve telt virágokat nevel. Mindezt áprilisban teszi, azoknak tehát, akik igen korai virágzására számítanak, csalatkozniuk kell.

Tömve telt virágok

Nem kell viszont csalódniuk a látványban, merthogy az lenyűgöző. Itt van egy karcsú kis fa – na jó, lehet, nem is annyira kicsi – a maga négyméteres magasságával, mely április tájékán tetőtől talpig halvány rózsaszín virágokba öltözik. Javára írhatjuk, hogy elviseli a városi környezetet, szereti a kissé kötöttebb, de tápdús talajt, és imádja a déli, meleg napsütéses fekvést, úgyhogy igen jól érzi magát épületek déli vagy nyugati (inkább déli) oldalánál. Kihajtáskor levelei sárgászöldek, ősszel pirosasvörösre színeződnek. Bronzvörös kérge fényes és szépen hámlik, látványnak ez sem utolsó.

Igazi szépségét akkor mutatja meg, ha szoliter állásba ültetjük. Persze kerülhet ágyásba is, de figyeljünk rá, hogy közvetlen környezetében ő lehessen az igazi sztár. Miután áprilisban – legfeljebb májusban – virágzik, ötletes kombináció lehet, ha hagymások vagy tavasszal virágzó évelők közé kerül.

Higancseresznye

Prunus subhirtella 'Pendula' (www.hort.uconn.edu)

Ezzel a díszcseresznyével az a helyzet, hogy több ok miatt ültethetjük a kertbe: 1. mert szeretnénk még késő ősszel, illetve már tél elején virágzó díszfát a kertünkbe, 2. mert szeretnénk még télen vagy már kora tavasszal virágzó fát ültetni a kertünkbe. Akárhogy is van, e Japánból származó díszfa pompás virágzuhataga késő ősszel, télen vagy tavasszal is elbűvölő.

Prunus subhirtella 'Pendula' (www.hort.uconn.edu)

Fajtától függően fehér vagy rózsaszín virágokat hoz, szereti a napfényt és meghálálja a jó vízelvezetésű, gazdagabb talajt. Vannak kis termetű fává – négy-öt méterre – növő képviselői, de van csüngő változata is, utóbbi nem nő 2-3 méternél nagyobbra.

Prunus subhirtella 'Fokubana' (www.pictokon.net)

Autumnalis fajtája már késő ősszel virágba borul, a pompás látványban egészen márciusig gyönyörködhetünk.
Ha kis termetű, a városi környezetet jól viselő fát szeretnénk a kertünkbe, amelyik nemcsak formájával, őszi lombszínével, hanem virágainak látványával hívja fel magára a figyelmet, akkor a higancseresznye kifejezetten jó választás: a téli, kora tavaszi kertek látványos fácskája lehet.


Ha kertészetekben kutatunk utána, a következő fajtáira bukkanhatunk.
   Prunus subhirtella ’Pendula
   Prunus subhirtella ’Pendula Rubra’
   Prunus subhirtella ’Pendula Plena Rosea’
   Prunus subhirtella ’Fokubana’
   Prunus subhirtella ’Plena’
   Prunus subhirtella ’Rosea Plena’
   Prunus subhirtella 'Autumnalis'
   Prunus subhirtella 'Autumnalis Rosea'
   Prunus subhirtella ’Rosy Cloud’
   Prunus subhirtella 'Winter Sun’

Prunus subhirtella 'Fukubana' (www.pictokon.net)

S ha arra vágyunk, hogy kertünk egy részletét (dísz)cseresznyéskertté alakítsuk, azt is megtehetjük, megfelelő kombinációval a japán cseresznyevirágzáshoz hasonló látványban lehet részünk itthon is. Választhatunk oszlopos növekedésűt éppúgy, mint széles koronájút, fehér vagy rózsaszín virágút.



Bár a cseresznyéskerthez némileg nagyobb területre van szükségünk, egy higancseresznye akkor is jó megoldás, ha csak zsebkendőnyi kertünk van a város közepén.

Kertkultúra: Vertel Andrea kerámiái

Nőcik medencében
(fotók: www.vertelandrea.hu)

Ülnek a nőcik a medencében.
Testük a vízben, gondolataik a vízen túl.
És a parton ott ülnek a madarak, gondolataik szintén messze járnak. Mert látni való, hogy a szobroknak, amik Vertel Andrea kezei közül kerülnek ki, gondolatuk van. Személyiségek tehát.

Talán már akkor is van nekik személyiségük, amikor még csak agyagként hevernek az asztalon, de a művész már tudja, miféle alakká rendeződik majd a képlékeny anyag. Hozzáér ehhez a masszához, s kezei életet visznek a tűzben megmerevedő tárgyakba, munka közben beléjük költözik a lélek, a teremtő gondolat. Aztán az ezer fok fölötti melegben beléjük ég, s onnantól kezdve már láthatja mindenki a lelküket, nemcsak az őket megálmodó keramikus.

Királybéka

Merengő marabu

Próféta

Látja a ráérő nézelődő, látja a kerttervező éppúgy, mint a leendő kerttulajdonos, aki már az első találkozáskor tudja, hol fog állni a madár, milyen növény alól kandikál ki majd a kisteknős, pedig emberünknek még kertje nincs, csak tervei vannak, hogy milyennek kellene lennie a kertnek, melyben Vertel Andrea kerámiái benne kell legyenek. Nem lehet másképp.

Cserép figurák

Mert ezek a szobrok nem kérnek és nem követelnek helyet maguknak. Nekik helyük van a kertben. A lelkük jót tesz a kertnek. A kisugárzásuk, a beléjük álmodott élet kívánkozik a kertekbe. Ott érzik jól magukat. Részei ők a természetnek, bájos vonásaikkal, mívesen megformált részleteikkel, gondolataikkal és pillantásaikkal, színeikkel és formáikkal, az égetett agyag és a vas kontrasztjával.

Ormány virág

Ezek a szobrok magukkal hoznak valamit Vertel Andrea világlátásából, elhoznak egy darabot gondolataiból, talán a lelkéből is, s mindettől a kert valódi kertté változik. Más lesz tőle a sövény, a csobogó és a pázsit, megváltozik a sziklakert, tere lesz a reggeli kávézásnak is a teraszon.

Vertel Andrea szobraival a kertkultúra fogalmának kiteljesítéséből is kiveszi részét. Amikor kerteket tervezünk, a növényekkel s a terekkel együtt kerámiáit is beletervezzük. Valahogy helyük van a kertben.

Talán mert ráébreszt mindannyiónkat, hogy a kert mi magunk vagyunk. Mert igényességre tanít, összeköt kertet és kultúrát, mert értéket teremt és értéket ad.

Hull a hó

Tél szele hóval, faggyal jő

Tél van.
Hideg van.
Napok óta hull a hó.
Ez egy ilyen érdekes ország. Hogy itt télen esik a hó.

Hazai hírműsorainknak – rádióban és televízióban egyaránt – ez olyannyira érdekes, hogy reggeltől estig a hóesésnek szentelik ráérő műsoridejüket, úgyhogy amikor százharmincnyolcadszor hallható és látható ez a február táján szinte teljességgel hihetetlen esemény, az emberben csak-csak felhorgad a kérdés: mire való a tél?

A tél általában hógolyózásra és szánkózásra való, az ember ilyenkor havat söpör, autójára téli gumit szereltet, előszedi a szekrényből a nagykabátot, fejébe sapkát nyom, kezére kesztyűt, lábára lábtyűt húz, mert hát erre (is) való a tél. És a tél arra való, hogy dideregjünk kicsit benne, gyönyörködjünk a hóesésben, s ha kedvünk van, hát sílécet csatoljunk, hóembert építsünk a gyerekkel, és egyáltalán: télen téli dolgokkal üssük el az időt.

Aztán a tél még arra is való, hogy napraforgót, szalonnabőrkét és más finomságokat kínáljunk a madaraknak, és ezeket a magvakat példának okáért rendszeresen az ablakpárkányra szórjuk ki, aztán figyeljük a sorrendet, hogy hol a helyük a verebeknek, a rigóknak, a meggyvágóknak és hol a galamboknak. Utóbbiaknak nagyon úgy néz ki, a sor végén van a helyük, legalábbis általában utolsóként topognak végig a párkányon, akkor, amikor az énekesmadarak és a verebek már visszarepültek az ágakra, hátrahagyva a terepet a náluknál termetesebb cimboráknak.

Aztán a tél nem mellesleg arra is való, hogy kezünkbe söprűt fogva, alulról felfelé irányuló óvatos mozdulattal leverjük a vastag hóréteget a növényekről, megkönnyítve ezzel téli mindennapjaikat.

Mire is még?

Talán arra, hogy rácsodálkozzunk azokra, akik fényesre kopott nyári gumival autókáznak előttünk araszolva a téli országutakon, hogy meghallgassuk a kifogásokat, miért nem lehet letakarítani a havat városaink útjairól, közterületeiről, járdáiról és gyalogátkelőhelyeiről, és hogy visszaemlékezzünk a szép őszi mondatokra. A szép őszi mondatok amúgy mind arról szóltak, hogy fel van itt készülve mindenki a télre, hóra s hidegre, ilyenkor általában hadrendbe is állítják a legkülönfélébb rendű és rangú, gondosan kisuvickolt gépeket, amikre polgármesterek vetik vigyázó szemüket, de ez nem elég nekik, ők el is mondják nekünk, hogy minden rendben lesz. És minden rendben is van, amíg le nem esik az első néhány bájos hópihe, hogy azonnal helyzetet idézzen elő.

Ez egy ilyen érdekes ország.
Ahol tél van, hideg van.
És napok óta hull a hó.

Henri Salvador meg a tél kertjéről – a kert teléről, vágyakról, világokról – énekel.

És igen, a tél arra is való, hogy meghallgassunk egy ilyen muzsikát.

És várjuk a tavaszt.

Kis magyar eltujásodás III.

Sorban, ötlet nélkül

Ahol abbahagytuk: a kerítés mellé telepített nyílegyenes tujasor lezárja ugyan a területet, képes megakadályozni a belátást, de egyenes vonalával csak újabb sávra osztja a területet, nem segít annak tagolásában. Nem hoz létre belső tereket, nem ösztönöz arra, hogy felfedező útra induljunk a kertben – pedig néha a növények esetében sem hátrányos megnéznünk, mi van mögöttük –, hiszen a tekintet azonnal képes be- és átlátni az egymás mögé ültetett tujasort. Másrészt a tujákkal illene csínján bánnunk, mediterrán kert vagy kertrészlet nélkül alkalmazásuk könnyen öncélúvá válhat, és stílusában sem feltétlenül illik a kerthez.

Térképzés növényekkel

Mit tegyünk tehát, ha szeretnénk lezárni kertünket a kíváncsi tekintetek elől, de nem akarunk a szépnek nem nevezhető magyar divat, az eltujásodás csapdájába esni? Először is merjünk bátrak lenni: szakadjunk el a kerítéstől! Ne kövessük a kerítés által meghatározott egyenes vonalat, bátran kísérletezzünk ívekkel, kiszögellésekkel, a kialakítandó növényfalat vigyük el a kert belsőbb részei felé.

És ne hagyjunk magunkat egy sorban gondolkodni. Sehol nincs kőbe vésve, hogy a kerítés mellé telepítendő növények kizárólag egyetlen sorban ültethetők el. Ha növényfalat akarunk kialakítani, ezt két-három sorban is megtehetjük.

Több sorban tervezve

A kerítés mellé a magasabb, nagyra növő, térhatároló növényeket telepítsük. Egy „sorral” beljebbre pedig válasszunk alacsonyabbakat. És miért ne lehetne egy harmadik sorunk is, az alacsony növésűek számára?

Ezzel elérhetjük, hogy jól záró, a belátást megakadályozó, de mégsem zsúfolt növényfalunk legyen, s a kert belsejéről nézve pedig a fokozatosan emelkedő magasság segít felvinni a tekintetet a telekhatárt lezáró legmagasabb növényekre.

És a variációk száma csak a fantáziánktól függ.

Nyírva vagy nyíratlanul, egyaránt mutatós

A hátvédsor legmagasabb tagjai lehetnek például örökzöldek. A középpályán harcba küldhetjük a lombhullató cserjéket, közülük választhatunk színes levelűeket éppúgy, mint gazdagon virágzókat – ezek pompásan mutatnak majd a zöld növényfal előtt –, de kombinálhatjuk is őket vegyesen, elől pedig elhelyezhetjük az alacsony évelőket, az egynyáriakat, illetve választhatunk ide a látványos fűszernövények közül is. De a második sorban felhasználhatjuk akár a legkülönfélébb díszfüveket is, mozgásuk szépen lágyítja majd az összképet, és mozgalmasságot kölcsönöz a kertnek.

Elbűvölő megoldás: virágzó növényfal

Ha virágos növényfalat szeretnénk látni, választhatunk a virágzás ideje szerint is. Eldönthetjük, melyik évszakban legyenek virágzó növényeink, de alakíthatjuk úgy is, hogy tavasztól késő őszig, vagy akár télen is, mindig legyen virágzó cserjénk a telekhatárokon.
Az egymás mellé kerülő növények között ízlés szerint alakíthatunk ki színátmenetet éppúgy, mint erős kontrasztot.

Visszafogottabb hangulat, halványabb színek

Rendező szempont lehet a forma éppúgy, mint a szín. Törekedhetünk változatos, mozgalmas kialakításra, de megvalósíthatjuk álmaink kertjét egyetlen színből is: lehet fehér, krémszínű vagy éppen harsány színekkel teli térhatároló növényfalunk. És az is megoldható, hogy a második sort csak itt-ott szakítják meg virágzó növények.



Milyen szempontjaink lehetnek tehát?
   - magasra vagy alacsonyabbra növő
   - virággal díszítő cserjék
   - örökzöldek vagy lomblevelűek
   - levelükkel díszítő cserjék
   - télen is látványos cserjék, akár fák
   - áthatolhatatlan, esetleg tövises cserjék, bokrok
   - érdekes színükkel díszítő cserjék
   - a kerítésre felfuttathatók
   - nyírhatóak
   - nyírás nélkül is mutatósak
   - nyírásra alkalmas fenyőfélék

Néhány, a biztosan alkalmazhatók közül
   Bangita (Viburnum)
   Borbolya (Berberis)
   Borostyán (Hedera)
   Bükkfa (Fagus)
   Cserszömörce (Cotinus)
   Ezüstfa (Elaeagnus)
   Fagyal (Ligustrum)
   Fenyő (Pinus)
   Gyertyán (Carpinus)
   Gyöngyvessző (Spiraea)
   Hamisciprus (Chamaecyparis)
   Hóbogyó (Symphoricarpos)
   Jegenyefenyő (Abies)
   Jezsámen (Philadelphus)
   Juhar (Acer)
   Lonc (Lonicera)
   Madárbirs (Cotoneaster)
   Magyal (Ilex)
   Mályvacserje (Hibiscus)
   Leyland ciprus ( x Cupressocyparis leylandii)
   Lucfenyő (Picea)
   Orgona (Syringa)
   Ribiszke (Ribes)
   Som (Cornus)
   Sudárzsálya (Perovskia)
   Tamariska (Tamarix)
   Tiszafa (Taxus)
   Tűztövis (Pyracantha)

Ezüstös mozgalmasság

Bármelyik megoldást is választjuk, törekedjünk rá, hogy kerüljük az egysíkú megoldásokat. Használjuk ki a teret, igyekezzünk a határoló növényfalat úgy kialakítani, hogy legyenek beláthatatlan kertrészek, ívek és rejtekek. Ezek mozgalmassá teszik a keskeny területeket is, felfedezésre, a kert bejárása ösztönöznek. Később újabb növénytársításokkal további mozgalmasságot vihetünk a kertünkbe.

Egy látványos, izgalmas kert alapjait teremthetjük meg így, elkerülve a tujasorok izgalommentes, helyenként már-már a környezetszennyezés határát súroló sematikus látványát.

Kis magyar eltujásodás I.
Kis magyar eltujásodás II.