Bangitalevelű hólyagvessző

Bangitalevelű hólyagvessző
(www.thesprucery.com)

Valahogy úgy alakult, néhány növény jóval kevesebb figyelmet kap, mint amennyit megérdemelne. Ebben a csoportban bizonyosan előkelő helyen tanyáznak a hólyagvesszők, a rózsafélék családjának szép és hasznos tagjai.

A hólyagvesszők úgy másfél-két, ritkábban három méteres magasságúra nőnek, és a virágzási időszakon túl is szép díszítőértékkel bírnak. Alkalmazhatjuk szoliterként, képezhetünk belőlünk térhatároló sövényt, és ültethetjük természetközeli kertek növényeként. Ennek a sűrűágú, lombhullató cserjének az egyik különlegessége, hogy az idősebb példányok ágai igyekeznek megszabadulni kérgüktől, mégpedig szép nagy darabokban.

Kérgével is díszít
(www.thegardenmanscape.blogspot.com)

Virágzásában júniusban és júliusban gyönyörködhetünk, krémfehér, néha rózsaszínes virágait bogernyőkben hozza. Ősszel is kínál látnivalót, akkor vörös terméseivel hívja fel magára a figyelmet.

Virágba borulva
(www.drzewaikrzewyozdobne.home.pl)

Termése is szemet gyönyörködtető
(www.plantipp.eu)

Amúgy Észak-Amerikából származik, teleinket károsodás nélkül elviseli, és jól elvan a szennyezettebb városi kertekben is. Világos, félárnyékos helyet keressünk neki, de ne tegyük tűző napra. Ültetés előtt a talajt nem kell felturbóznunk szerves trágyával, beéri a közepes tápanyagtartalmú földdel is. Ha sövényt szeretnénk telepíteni belőle, a tövek 80-90 centiméternél ne kerüljenek közelebb egymáshoz.

Sárga levelű hólyagvessző
(www.pepiniereboucher.com)

Vörös hólyagvessző
(www.arborix.be)

A kertészetek több fajtát is kínálnak belőlük, legismertebb a Sárgalevelű hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Luteus’ –, és a Vörös hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Diabolo’ –, utóbbi feltűnő díszévé válhat a kertnek sárga virágaival és mélybíbor leveleivel.

Kontraszt a háttérben
(www.statebystategardening.com)

Bátran alkalmazhatjuk pihenőhely közelében éppúgy, mint a szelesebb zugokban vagy a kerítés mellett, kevés gondozást igénylő hólyagvesszőnk mindenütt méltó dísze lesz kertünknek.

További fajták:

Physocarpus opulifolius 'Tuilad'
(www.rotarygardens.blogspot.com)

Physocarpus opulifolius 'Seward'
(www.ca.uky.edu)

Physocarpus opulifolius 'Andre'
(www.uzhniy.ru)

Physocarpus opulifolius 'Little Devil'
(www.vanbelle.com)

Physocarpus opulifolius 'Dart's Gold'
(www.botanicum-spb.ru)

Physocarpus opulifolius 'Center Glow'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Coppertina'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Diable D'or'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Diable D'or'
(www.sadik.tomsk.ru)

Physocarpus opulifolius 'Vinus'
www.sadik.tomsk.ru

Öntözni télen

Vízre télen is szükségük van

Márpedig öntözni az ember nyáridőn szokott, méretes locsolótömlőt hurcibálva maga után, esetleg kannákkal közlekedve ágyás és vízcsap között fel s alá. Szép számmal vannak, akik a kannát és a slagot egy automata öntözőrendszer telepítésével nyugdíjba küldték, ők ezt a folyamatot a megfelelő program bepötyögésével némiképp gyorsabban letudják. Persze november végén már minden valamirevaló öntözőrendszert téliesítettek – Csaba kollégám víztelenítő naptárából is elfogytak már a lapok –, a kertek pedig a nagykönyvben írtak szerint felkészülve várják a zegernyébb időket. A kertépítők és a kertészkedő házigazdák ilyentájt jobb időkre várva visszavonulnak kissé, kerti munkából a téli hónapokban amúgy sem sok adódik.

Bár erre vonatkozó kutatások nem állnak rendelkezésünkre, könnyen lehet, kerti örökzöldjeink is velünk tartanának a langymeleg szobába, de ezt aligha tehetik meg, úgyhogy idén is kint maradnak. Kint maradnak, és náluk senki sem végez téli víztelenítést, mi több, vegetációs tevékenységüket sem függesztik fel két-három hónapra. Némiképp lassabbra veszik ugyan a figurát, de örökké zöld cimboráink télen is élnek és virulnak, amihez egy kis csapadékra is szükségük van.

Téli recept öntözéshez: meleg napokon, délidőben
(www.nybg.org.)

Miután hiába várják, hogy az öntözőrendszerből hozzájussanak némi vízhez, fürkésző szemeiket a téli égboltra vetik. De a tél meg olyan, néha heteken át egy szem eső sem esik, ráadásul felmelegedés ide vagy oda, úgy van az, hogy decemberre a talaj is átfagy. Örökzöldjeink pedig a fagyott földből sem tápanyagot, sem vizet nem képesek felvenni. Tavasszal aztán, amikor a gazda nagy lendülettel nekiállna kertészkedni, szomorú látvány fogadja: az örökzöldekből örökbarnák lettek. A probléma azonban nem az, amit gazdáink többsége vélelmez, vagyis az örökzöldek jelentős hányada nem elfagy, sokkal inkább szomjan halás következtében kiszárad.

Kérdés tehát: mi lehet az üdvözítő megoldás?

Minél fiatalabb telepítésű növényekről van szó, annál inkább érdemes ősz végén egy alapos öntözéssel búcsúztatni a szezont, a növények tövét pedig némi lombbal, komposzttal, szalmával vagy éppen egy adag kéreggel takarni. Az alapos öntözés szókapcsolatot érdemes szó szerint értelmezni, és legalább húsz-harminc liter vizet kijuttatni tövenként.

Amikor pedig telente heteken át nincs csapadék, az idő hideg és napos, érdemes elővakarni a fészerből az öntözőkannát, és megöntözni örökzöldjeinket. Ezt viszont csak a melegebb napok déli óráiban lehet megejteni, a kora reggeli és az esti öntözés nem jöhet szóba, mivel a föld még fagyott, illetve az öntözővíz túlságosan gyorsan, a felszín közelében visszafagyna.

Legyen hungarikum!

Ahogy ti égettek, nem éget úgy senki.
(www.kerekegyhaza.hu)

Az égetés.
Az őszi.

Ez a semmihez sem fogható, ez a füstös, büdös, ez a Győrtől Szegedig, Nagykanizsától Debrecenig szokásos nagy magyar égetés.

Így égetni alighanem csak magyar ember tud. Ilyen hetykén. Ilyen utánozhatatlan kisszerűséggel, ilyen végtelenül egyszerűen. Magyar ember, ha a kertek alatt az ősz botorkál, levelet söpör, lehulló gallyat tördel, s ha már a kertben matat, néhány gazt is kihúz, fűcsomót, növényszárat gyűjtöget. És égetni kezd.

Persze az őszi magyar égető úgy tüzel, hogy nem rak rendes tüzet. Csak úgy nagyjából csinálja, olyan gondolomformán. Hogy úgy is jó lesz. Olyan füstösen, primitíven. Nem száraz holmikat rak arra a tűzre, óh nem, ő újraértelmezi az égetés fizikáját. Hittel hiszi, az a legjobb, ha vizes cuccokat dobál a tűznek gondolt valamire. És ha már a kert környékén szöszöz, előkerít pár jól éghető flakont, műanyagzsákot és más efféle holmit is, égetni jók lesznek azok is.

Füstös öröm az utcában.

Az őszi magyar égető egyébként arról ismerszik meg, hogy a begyújtást követően magára hagyja a füstokádó szörnyet. Talán mert nem szereti füstöt, csak a tüzet. És úgy véli, ezzel a nem szeretem dologgal egyedül áll ő széles-e világon. Ilyenféleképpen aztán a szomszédokat füstimádóknak gondolja, úgyhogy néki a szomszédság felé kígyózó füst látványa mindennél többet ér. Ezért van az, hogy őszi magyar égető újabb és újabb nedves retteneteket vet a kupac tetejére, s nem ritkán annyira előveszi a jótékonykodás, hogy egész falvakat és városrészeket képes füstbe borítani.

És az úgy van, hogy őszi magyar égetőnek mondhat bárki bármit: szomszéd, környezetvédő, törvény, jogász, önkormányzati jótét lélek, nem számít. A Levegő Munkacsoport irodavezetőjét a tévé előtt ülve ki is röhögi, merthát ki az a Lenkei Péter, hogy megmondja őneki a tutit?! És miféle szénmonoxid, horkan fel sértetten az őszi magyar égető, majd pont az én tüzemnél, na haggggyá’ má’, ingerkedik, és iziben másik csatornára kapcsol. Meg metil, ja, meg részecskék!!! Még ilyet!

Így megy ez valahogy.
Őszi magyar égetőnek már – vagy még – fogalma sincs a komposztálás nagyszerűségéről, a kerti körforgás mibenlétéről, némi belátásról, ésszerűségről és tudatosságról, a több nap mint kolbász bölcsességéről, ahogy a környezetvédelemről sincs, és nincs az órákig tekergő füst büdösségéről vagy a békés egymás mellett élés és szaglás elemi kívánalmairól.

Hungarikum kellene legyen.
A nagy magyar őszi égetés megérdemelné.

Ez lehetne az idiotizmus hungarikuma.

Vonatra szállunk, úgy megyünk…

Távolodóban

… megváltottuk már a helyjegyünk. A Fonográf sorai jutottak eszembe, amikor elolvastam Jan Johnsen bejegyzését vállalkozása Facebook oldalán. Azt mondja, érti ő, mi volt itt a szándék, de akárhogy nézi a fotót, mindig arra jut: a kert itt egy vonat utolsó kocsijának ajtajából látszik elsuhanni.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Pedig csak kiültünk a teraszra, családi, baráti beszélgetéseink és csendes meditációink helyszínére.

Érdekes helyzet.

Amikor rábízzuk kertünket a kerttervezőre, joggal várjuk el, hogy elképzeléseinket, vágyainkat és a kert adottságait, látható vagy rejtett lehetőségeit összhangba hozza, ennek megfelelően válasszon növényeket, burkolóanyagokat, díszítőelemeket, és szervezze egységbe a kerti funkciókat. Ha kell, hát üljön le velünk újra és újra átbeszélni a tervet. És kérdezzen, ha kell. És változtasson, ha kell. S ha lehet, ne csináljon a terasz mögötti kertrészletből elsuhanó tájat.

De hát úgy van ez, a kerttervező is hibázhat. Ilyenkor elsuhanó tájat kreál nekünk.

Izgatósarok

Vagy pihenősarkot, ahol mindent lehet, csak pihenni nem. Nem lehet, mert a színek olyannyira harsányra sikeredtek, hogy itt nincs szükség reggeli kávéra: elegendő leülni pár percre, máris kihívásokra készen, élénk lendülettel kezdhetjük a napot.

Félbehagyva

És a tervező, ha hibázik, olyan medencét tervez nekünk, melynek környezete alkalmatlan a kikapcsolódásra, leginkább egy félbehagyott, tetőszigeteléssel vegyes, ideiglenes építőipari környezetet idéz.

Csőkígyót a falra!

Vagy pajkos jókedvében úgy látja jónak, ha a karikába tekert öntözőcsövet beilleszti a kertrészletbe úgy, hogy egy fémtartóra helyezi el. Fölötte pedig – talán a természetközeli látásmód hangsúlyozása érdekében – egy műanyagból hajlított méhecskét is megjelenít. Megkapó látvány.

Járda, botrányos jeligére

Esetleg egy járdával szabdalja össze nekünk a teret, tönkretéve ezzel a kertünket.

Pedig olyan jó ötletnek tűnt!

Vagy egy patakmedret tesz idegenné pár kósza gondolat – hordjunk össze néhány görgetegkövet, betonozásból megmaradt kavicsot, aztán pakoljuk őket egymásra, majdcsak lesz belőlük valami – azonnali megvalósításával.

Száz falat, ezeret!

De képes falakat is emelni ott, ahol erre aligha lenne szükség.

Kettőt egycsapásra: ronda és ízléstelen

És kombinálhat jellegtelen díszkavicsot fenyőkéreggel, plusz horrorisztikus növényelhelyezéssel.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Némi felelősség azért a megrendelőt is terheli.

Amiért megelégszik a középszerrel, az igénytelennel, az ízléstelennel. Amiért elhiszi, hogy a rossz tervből is lehet jó kert. Amiért elhiszi, hogy terv nélkül is lehet kertet építeni. Amiért megelégszik egy sajtpapírra vázolt krikszkraksszal. Amiért elfogadja a „jó lesz az”kényelmes langymelegét. Amiért a vizuális környezetszennyezés részévé, alkotójává válik. S amiért nem szán több időt egy minőségi szolgáltatást kínáló tervező, építő csapat megtalálására.

Persze a megrendelő sokféle mentséget találhat magának, és ezek többsége sokszor el is fogadható.

E kertek tervezőinek már nehéz lenne effélékkel előállniuk.



A képek forrása:
https://www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
https://www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783
https://www.facebook.com/pages/Direct-Jardin/133421570125748?ref=ts
https://www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.studiogblog.com
www.davidbishopgardendesign.co.uk
https://www.facebook.com/Bardia.Landscape
www.jpetersongardendesign.com

Oldás és kötés

Most nem Lengyel Józsefé. És nem Jancsó Miklósé. De azért művészet. Ha tetszik, útkeresés. Az oldottabbakból, a könnyedebbekből, a lágyabb merítésűekből.

Mert ilyeneknek is lenniük kell. Szigorú formákból amúgy is bőven akad egy kertben. Ott van mindjárt a ház, a tető, a kerítés, a lépcső, az ereszcsatorna, a gépkocsibejáró, a gyalogút merev burkolata.

De ilyen lehet egy vízmedence oldalvonala éppúgy, mint a bejáratig vagy a garázsig vezető rövid szakaszok az utcán vagy az előkertben.

Nem vagyok híve a túlságosan merev, éles, mértani formák erősítésének a kertben. Ezek oldására, lazítására még akkor is szükség lehet, ha a szokásosnál szabályosabb, egyenesebb, szigorúbb hangulatú kertre, ágyásokra, formákra van szükségünk.
 

Ez utóbbiakból a mértani vonalakban bővelkedő modern kertekben bőségesen akad tervezni való, de meggyőződésem, hogy ott is érdemes olyan megoldásokat alkalmazni – az n+1 lehetőség közül néhány: növények, kaspók, tárolók, anyagok –, amelyek szép kontrasztjukkal, eltérő formájukkal segíthetnek megteremteni az egyensúlyt.

Lazítani tehát.

Lazítani a túlságosan szabályos kerti út merevségét növényekkel, egy-egy, az útra lógó feltűnő levélformával.

Esetleg a legkisebb légmozgásra is megmozduló díszfüvekkel.

 

Vagy a gyalogút szigorához képest fésületlen, már-már rendezetlen habitusú növények csoportjával. A laza és a merev formák egymás mellett csodákra képesek.

Egy kőfal egyhangú szigorával csodát tesz egy lazán leomló növényfolt, egy támfal tetejére ültetett kúszónövény képes megálljt parancsolni a fal tolakodó tömegének, a téglatestek egyhangúságát szépen oldja egy gömb alakú örökzöld, vagy éppen a téglák között kialakított kisebb gyepfelület.

Egy szúrós derékszögre formázott gyepfelületből oldott teret képeznek a gyep köré ültetett eltérő magasságú és struktúrájú díszfüvek, évelők vagy ezek együttese

Nincs is ennél szebb kihívás egy kert tervezésekor: harmóniát és összhangot teremteni részek és egészek, színek és formák, vízszintesek és függőlegesek között. Mert úgy van ez valahogy, ha becsukjuk magunk mögött a kertkaput, ha kiballagunk a kertbe, szeretnénk egységes szépet, harmóniát, egyensúlyt, inspiráló környezetet találni.

És milyen igazunk van.
A témában érdemes meghallgatni Hofi Géza mondandóját is.


A képek forrása:
www.facebook.com/pages/Ecoviveiros-Centro-de-Jardinagem-e-Viveiro-de-Plantas-Lda/166059766788310?id=166059766788310&sk=info
serendipity1303.blogspot.com
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
tuinhulp.com

Gumival jöttél, nem virággal

Színes, virágos, ízléstelen
(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Gumival, már megint. Pedig reménykedtem, hogy ezen már túl vagyunk. Ezen a gumi mizérián. Ezen a lepusztult, útszéli giccsesszencián.

De nem, még innen vagyunk. Sőt, benne.

A használt gumiabroncsok virágkora a langymeleg hetvenes évekre tehető, amikor az előkertekben és az utcafrontokon boldog boldogtalan ezeket használta virágládának. Az autógumik szomszédságában meg ott sorakoztak a kiégett neoncsövek. Hiába na, azokat szintén hasznosítani kellett. A kertben. És nem lehetett kidobni a színes égőket sem, leszurkálták hát őket is a növények közé. Ezzel lett teljes a kor kert rettenete.

A giccs azóta is támad rendületlenül. Hol törpékkel , hol világító őzekkel,  hol pedig sziklakertnek csúfolt pörsenésekkel.

Megérkeztek: minden, mi szem szájnak ingere
(www.facebook.com/hgdesignpl) 

Egy 2011 szeptemberi blogbejegyzésemben ezt írtam:
„Ha így megy tovább, hamarosan megjelenik a patinásított autógumi, lesz majd fényes és matt változatú többféle méretben, esetleg ezt is készletben kínálják, egy nagy autógumiba csökkenő átmérőjű kisebbek lesznek majd elhelyezhetők, a modern design és az ízléstelenség legnagyobb dicsőségére.”
 
Lottót kell vennem, nem vitás. Merthogy megérkeztek a patinásított autógumik. És készletben kaphatók. Van matt és fényes, kicsi és nagy, egymásra helyezhetjük őket, s ha kedvünk van, akár virágcserepet is formálhatunk belőlük. Egészen fantasztikus.

Magasabb szinten is.
(www.facebook.com/ExistingActuality)

Persze nem lehet nem észrevenni a fejlődés szép ívét. Míg korábban csak vízszintesen jutott szerep e rettenetes kerti elemeknek, legújabban már halmokat építhetünk belőlük, előbb utóbb képesek lesznek még a sziklakertet is kiváltani. És hát itt vannak a kerti bútorok autógumiból, aztán csinos kis asztalkák is kaphatók, úgyhogy kész öröm és boldogság az élet.

Autógumi tehát megint. Nem, nem vagyunk túl rajta. Még innen vagyunk ezen is. Az autógumi giccs velünk maradt.

Gumival jöttél, nem virággal.

És tudom, eljössz megint. Újra és újra.

Minden a helyén van

Ez volt első gondolatom, amikor Annie Pearce munkáit nézegettem.
Aztán a második is.

Merthogy sok remek kert, kertterv – és kerttervező – lelhető fel az interneten, de a legkiválóbbak közé csak keveseknek sikerül bejutniuk. Ebben a csapatban azok játszanak, akik hibátlanul tudnak összhangot teremteni rész és egész között, akik harmóniát teremtenek kert, ház és környezet hármasában is.

Jóleső érzés, amikor egy kertet meglátva azt érezzük: itt minden a helyén van, nincs egyetlen mozzanat, tárgy, bútor vagy növény, ami zavarja az összhatást.

Szeretem Annie Pearce munkáit. Szeretem, ahogy egy kerten belül játszik a formákkal és színekkel, ahogy figyel a részletekre. Munkái letisztultak, nem akar többet láttatni és nem akarja felülírni a lehetőségeket. Kertjei belesimulnak a környezetbe, eggyé válnak a házzal és a tájjal, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna.

Azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a kertművészetben a szabadság összhangjának megteremtése. Színekkel, formákkal, ismétlődő motívumokkal, növények, bútorok és anyagok harmóniájával.

(Fotók: http://www.metamorphosisdesign.co.uk/)

Mert legyen bármilyen és bárhol a kert, abban a magunk harmóniáját keressük. És néha meg is találjuk. Szerencsés esetben az udvaron, a kertünkben, az erkélyen, az ablakpárkányra helyezett cserép virágban. Esetleg az interneten.

Vagy a belső kertünkben talán.