Oldás és kötés

Most nem Lengyel Józsefé. És nem Jancsó Miklósé. De azért művészet. Ha tetszik, útkeresés. Az oldottabbakból, a könnyedebbekből, a lágyabb merítésűekből.

Mert ilyeneknek is lenniük kell. Szigorú formákból amúgy is bőven akad egy kertben. Ott van mindjárt a ház, a tető, a kerítés, a lépcső, az ereszcsatorna, a gépkocsibejáró, a gyalogút merev burkolata.

De ilyen lehet egy vízmedence oldalvonala éppúgy, mint a bejáratig vagy a garázsig vezető rövid szakaszok az utcán vagy az előkertben.

Nem vagyok híve a túlságosan merev, éles, mértani formák erősítésének a kertben. Ezek oldására, lazítására még akkor is szükség lehet, ha a szokásosnál szabályosabb, egyenesebb, szigorúbb hangulatú kertre, ágyásokra, formákra van szükségünk.
 

Ez utóbbiakból a mértani vonalakban bővelkedő modern kertekben bőségesen akad tervezni való, de meggyőződésem, hogy ott is érdemes olyan megoldásokat alkalmazni – az n+1 lehetőség közül néhány: növények, kaspók, tárolók, anyagok –, amelyek szép kontrasztjukkal, eltérő formájukkal segíthetnek megteremteni az egyensúlyt.

Lazítani tehát.

Lazítani a túlságosan szabályos kerti út merevségét növényekkel, egy-egy, az útra lógó feltűnő levélformával.

Esetleg a legkisebb légmozgásra is megmozduló díszfüvekkel.

 

Vagy a gyalogút szigorához képest fésületlen, már-már rendezetlen habitusú növények csoportjával. A laza és a merev formák egymás mellett csodákra képesek.

Egy kőfal egyhangú szigorával csodát tesz egy lazán leomló növényfolt, egy támfal tetejére ültetett kúszónövény képes megálljt parancsolni a fal tolakodó tömegének, a téglatestek egyhangúságát szépen oldja egy gömb alakú örökzöld, vagy éppen a téglák között kialakított kisebb gyepfelület.

Egy szúrós derékszögre formázott gyepfelületből oldott teret képeznek a gyep köré ültetett eltérő magasságú és struktúrájú díszfüvek, évelők vagy ezek együttese

Nincs is ennél szebb kihívás egy kert tervezésekor: harmóniát és összhangot teremteni részek és egészek, színek és formák, vízszintesek és függőlegesek között. Mert úgy van ez valahogy, ha becsukjuk magunk mögött a kertkaput, ha kiballagunk a kertbe, szeretnénk egységes szépet, harmóniát, egyensúlyt, inspiráló környezetet találni.

És milyen igazunk van.
A témában érdemes meghallgatni Hofi Géza mondandóját is.


A képek forrása:
www.facebook.com/pages/Ecoviveiros-Centro-de-Jardinagem-e-Viveiro-de-Plantas-Lda/166059766788310?id=166059766788310&sk=info
serendipity1303.blogspot.com
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
tuinhulp.com

Gumival jöttél, nem virággal

Színes, virágos, ízléstelen
(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Gumival, már megint. Pedig reménykedtem, hogy ezen már túl vagyunk. Ezen a gumi mizérián. Ezen a lepusztult, útszéli giccsesszencián.

De nem, még innen vagyunk. Sőt, benne.

A használt gumiabroncsok virágkora a langymeleg hetvenes évekre tehető, amikor az előkertekben és az utcafrontokon boldog boldogtalan ezeket használta virágládának. Az autógumik szomszédságában meg ott sorakoztak a kiégett neoncsövek. Hiába na, azokat szintén hasznosítani kellett. A kertben. És nem lehetett kidobni a színes égőket sem, leszurkálták hát őket is a növények közé. Ezzel lett teljes a kor kert rettenete.

A giccs azóta is támad rendületlenül. Hol törpékkel , hol világító őzekkel,  hol pedig sziklakertnek csúfolt pörsenésekkel.

Megérkeztek: minden, mi szem szájnak ingere
(www.facebook.com/hgdesignpl) 

Egy 2011 szeptemberi blogbejegyzésemben ezt írtam:
„Ha így megy tovább, hamarosan megjelenik a patinásított autógumi, lesz majd fényes és matt változatú többféle méretben, esetleg ezt is készletben kínálják, egy nagy autógumiba csökkenő átmérőjű kisebbek lesznek majd elhelyezhetők, a modern design és az ízléstelenség legnagyobb dicsőségére.”
 
Lottót kell vennem, nem vitás. Merthogy megérkeztek a patinásított autógumik. És készletben kaphatók. Van matt és fényes, kicsi és nagy, egymásra helyezhetjük őket, s ha kedvünk van, akár virágcserepet is formálhatunk belőlük. Egészen fantasztikus.

Magasabb szinten is.
(www.facebook.com/ExistingActuality)

Persze nem lehet nem észrevenni a fejlődés szép ívét. Míg korábban csak vízszintesen jutott szerep e rettenetes kerti elemeknek, legújabban már halmokat építhetünk belőlük, előbb utóbb képesek lesznek még a sziklakertet is kiváltani. És hát itt vannak a kerti bútorok autógumiból, aztán csinos kis asztalkák is kaphatók, úgyhogy kész öröm és boldogság az élet.

Autógumi tehát megint. Nem, nem vagyunk túl rajta. Még innen vagyunk ezen is. Az autógumi giccs velünk maradt.

Gumival jöttél, nem virággal.

És tudom, eljössz megint. Újra és újra.

Minden a helyén van

Ez volt első gondolatom, amikor Annie Pearce munkáit nézegettem.
Aztán a második is.

Merthogy sok remek kert, kertterv – és kerttervező – lelhető fel az interneten, de a legkiválóbbak közé csak keveseknek sikerül bejutniuk. Ebben a csapatban azok játszanak, akik hibátlanul tudnak összhangot teremteni rész és egész között, akik harmóniát teremtenek kert, ház és környezet hármasában is.

Jóleső érzés, amikor egy kertet meglátva azt érezzük: itt minden a helyén van, nincs egyetlen mozzanat, tárgy, bútor vagy növény, ami zavarja az összhatást.

Szeretem Annie Pearce munkáit. Szeretem, ahogy egy kerten belül játszik a formákkal és színekkel, ahogy figyel a részletekre. Munkái letisztultak, nem akar többet láttatni és nem akarja felülírni a lehetőségeket. Kertjei belesimulnak a környezetbe, eggyé válnak a házzal és a tájjal, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna.

Azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a kertművészetben a szabadság összhangjának megteremtése. Színekkel, formákkal, ismétlődő motívumokkal, növények, bútorok és anyagok harmóniájával.

(Fotók: http://www.metamorphosisdesign.co.uk/)

Mert legyen bármilyen és bárhol a kert, abban a magunk harmóniáját keressük. És néha meg is találjuk. Szerencsés esetben az udvaron, a kertünkben, az erkélyen, az ablakpárkányra helyezett cserép virágban. Esetleg az interneten.

Vagy a belső kertünkben talán.