A karácsonyfa, ha gyökeres

Gyökeres megoldások
(http://www.newlands-nursery.co.uk/christmas-trees/)

Ha karácsonyfának gyökeres, vagyis földlabdás fát választunk, a legjobb megoldás időben elballagni egy megbízható kertészetbe, ahol magunk választhatjuk ki, s ahol méretéhez illő földlabdával, szakszerűen ássák majd ki, és nem vagdossák össze-vissza a gyökerét, a „csak addig tartson ki, amíg kifizetik” elv alapján.

Egyébiránt ideális esetben földlabdás fenyőt kifejezetten azért választunk, mert amúgy is szeretnénk egy mutatós örökzöldet ültetni, és már tudjuk is, melyik kedves a szívünknek. (Ha nem, a döntésben a profi kertészetekben mindig segítségünkre lesznek.)

Amíg a fa nem kerül be a lakásba, helyet kereshetünk neki a garázsban – pár napra egy ablak nélküli, fényszegény hely is megfelelő – , de maradhat a szabadban is, csak a földlabdát kell gondosan bebugyolálnunk szövetanyaggal, légbuborékos fóliával, vagy falevélkupaccal kell takarunk. Örökzöld lévén télen is szüksége van öntözésre, úgyhogy földlabdás fácskánkat némi vízzel három-négynaponként meg kell itatnunk. Ha a szabadban várja a karácsonyt, akkor ezt a déli, legmelegebb órákban kell megtennünk. Ha megoldható, fokozatosan kell hozzászoktatni a meleg lakáshoz, a hőmérséklet hirtelen emelkedése néha sokkszerű hatást vált ki náluk.

Kerülhet vödörbe, fadézsába, kiszuperált fazékba, a lényeg, hogy tartójának átmérője a földlabdáénál hat-hét centiméterrel nagyobb legyen. A jutazsák maradhat a gyökérlabdán – ha lebomló, a kiültetéskor is – , de a műanyag zsinórt el kell távolítani. A szobában úgy kétnaponkénti öntözésre van szüksége.

Kerti helyét érdemes annak tudatában megválasztani, hogy nem marad mindörökké kis méretű, a szűk előkertet tehát nem neki találták ki. Ez akkor is igaz, ha fenyőfánk a kiültetés pillanatában a kerti méretekhez képest valóban kicsi, de bármilyen hihetetlen is, idővel termetes méretűre nő.

Lebontása után fokozatosan kell hozzászoktatni a garázs vagy a tároló hidegebb hőmérsékletéhez. Kiültetésére leghamarabb március elején érdemes sort keríteni, még akkor is, ha számos internetes oldal a „bármikor kiültethető” formulával örvendezteti meg olvasóit. Az ültetéshez a földlabdánál legalább kétszer nagyobb ültetőgödröt kell ásni, és a gödör alját alaposan fel kell lazítani. (Filozófus lélekkel megáldott karácsonyfa tulajdonosok az ültetési folyamat közben elmerenghetnek Harry Lorayne örökbecsű mondásán, miszerint egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van az életben, amit rögtön legfelül lehet kezdeni.)

A kerti talajt fenyők, jobb híján örökzöldek ültető földjével kell keverni, az ültetést követően pedig alaposan beiszapolni. Az öntözés az ültetést követő hetekben rendszeres feladata lesz a gazdának vagy a gazdasszonynak, és ez alól majd a téli hónapok sem lesznek kivételek.

Tücsökzene

(Negyedik részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Lenne itt egy kis probléma.

Hogy milyen, azt az ügyfél nem részletezte, merthogy amúgy is helyszíni megtekintést kíván, mondhatni speciális eset. Kertészember efféle bevezető hallatán száradó növényekre, kikopott fűre, levéltetvekre, darázsinvázióra vagy termés nélküli, szomorú gyümölcsfákra gyanakszik.

De nem.

A problémát a tücskök okozzák. Merthogy reggeltől estig zenélnek, próbára téve a gazda türelmét, amiből egyébiránt sok van, de azért a tücsökzenének is van határa.

Úgyhogy emberünk elballagott a méregboltba, de ott tücsök elleni szert nem tartottak, ajánlották hát neki a lótetű ellen való granulátumot. El is kezdte nagy aprólékosan kijuttatni a szert, de oly sok lyuk akadt a földben, hogy egyedül nem bírt vele.

Ereszkednénk hát féltérdre mindahányan, és szórjuk, szórjuk azt a szert, ha Istent ismerünk!

Mármost kertészember ezen a ponton eltöpreng erősen, belekezdjen-e egy viszonylag tömör összefoglalásba a hang terjedésének mibenlétéről, diszkréten kitérve a hang és a drótkerítés sajátos viszonyrendszerére. Esetleg nagy óvatosan utaljon a tücskök ugrándozó természetére, hogy ebből az aspektusból közelítse meg a szomszéd porta fogalmát, mely fájdalom, de tücsökszempontból értelmezhetetlen. Vagy csak egyszerűen kérdezze meg, mi lesz a máshonnan érkező ciripeléssel.

Semmi. Azzal semmi sem lesz.

A hosszabban kifejtett válaszból ugyanis kiderül, ciripelés és ciripelés között jelentős különbségek leledzenek. A szomszédságból hallható ciripelés példának okáért nem irritáló. És ezt oly erős meggyőződéssel ecseteli a gazda, hogy kertészember látni véli a teraszon üldögélő megtépázott idegrendszert, ahogy a szomszédból átszüremlő tücsökzene dallamára lassan-lassan kisimul. Hiába na, a szomszéd tücske valóságos balzsam lehet a léleknek, gyere már ki drágám, olyan szépen húzzák!

Miféle gond lehetne tehát a máshonnan érkező ciripeléssel? Semmi, mondja a gazda, igazán semmi, de az ő portáján ne hangoskodjanak.

És milyen igaza van. Az ő háza, az ő vára, és ezt igazán tiszteletben lehetne tartani.

Még a tücsköknek is.

A méheket is...

Új foglalkozás: a beporzónő
(www.quora.com/How-will-all-humans-die-if-all-bees-die)

Újabbnál újabb elméletek látnak napvilágot arról, miért pusztulnak tömegesen a méhek nemcsak Európában, hanem a Föld számos pontján. A méhek és más porzó rovarok pusztulását, mint szikár tényt, először jó szokás szerint megpróbáltuk a méhészlobbi nyakába varrni, aztán kitaláltuk, hogy nem is halnak.

Aztán, hogy halnak, de nálunk nem, csak másutt, és hogy nem is olyan nagy a baj.

KÉsőbb megjelentek az első híradások arról, hogy Kína Szecsuán tartományának – 485 ezer négyzetkilométer, 87 millió lakos – néhány megyéjében eltűntek a méhek, s ezzel egy új foglalkozás jött létre: a beporzó. Tavasszal porzóasszonyok és porzóférfiak ezrei indulnak útra, hogy pálcákra erősített szöszmösszel, türelmesen, fáról-fára haladva kenegessék a virágport.

És cikkek ezrei jelentek meg komoly politikai lapokban és rettenetes bulvárújságokban, mely cikkek megpróbálták elmagyarázni a nagyérdeműnek, hogy
1. komplex jelenségről van szó,
2. az okát nem is lehet egyértelműen meghatározni,
3. hiába nevezik meg főbűnösnek a csávázószereket,
4. Kína különös egy hely, meg aztán messze is van.

Ezenközben csendes szavú tudósok egy csoportja Einstein jövendölését idézte, miszerint a méhek pusztulását az emberiség úgy öt évvel lesz képes túlélni.

Aztán Einsteint is szépen a polcra tettük, mert feltaláltuk a robotméheket, megoldva ezzel az élelmiszerlánc és az emberiség egyik életbevágó problémáját. És a világ nagyobb dicsőségére kiderült, hogy a robotméhek jobbak is lesznek az igazinál, mert víz alá tudnak merülni, sőt, ha kell, még úszni is tudnak.

Plusz nem csípnek, nem röpködnek össze-vissza, és maguktól felismerik a polleneket. Előkerült a bűvös szó is, a hatékonyság. Hatékonyabb lesz a gazdálkodás, növelni lehet majd a mezőgazdasági termelést, alacsonyabbak lesznek a költségek, és ki tudja, tán még a kerítés is kolbászból lesz.

Hiába na: sok kérdést már megoldottunk, nem volt soha ilyen jó dolgunk.

Kleopátra tűje

Kleopátra tűje
(Cleome spinosa)

Feltűnő megjelenésével sztár lehet a virágágyások növényei között. Nálunk egynyári, a trópusokon – Dél-Amerika, Brazília, Argentína – évelőként ismerik. A Kleopátra tűje (Cleome spinosa) fantasztikus virágai nyár közepén jelennek meg, ezekben általában még október elején is gyönyörködhetünk. Nagyra nő, nem ritkán a másfél méteres magasságot is elérheti.

Fehérben is remek
(https://outofmyshed.co.uk/)

Kerülhet évelőágyak hátterébe, de szépségét talán szoliterként mutatja meg leginkább. Választhatunk közülük fehéret, rózsaszínűt, vöröset és ezek számos árnyalatának egyikét. Napos helyet kedvel, a félárnyékos és az árnyékos kertrészeken nem érdemes kísérletezni vele. Meghálálja, ha tápanyagban gazdagabb talajba kerül, amúgy nem igényel extra gondoskodást. Az öntözővíz kijuttatásával sincs mindennapos dolgunk, akkor sem jön zavarba, ha a körülötte lévő föld már kifejezetten száraznak mondható.

Trópusi tájakat idéz
(https://www.edenbrothers.com/)

Kiválóan használható különlegesség, ha kertünkkel – vagy a kert egy részletével – mediterrán vidékeket szeretnénk megidézni: egzotikus megjelenésével, meghökkentő virágaival jól beilleszthető a yukkák, az agavék, a kefevirágok és más napimádó cimborák közé.

A kertészetekben Cleome hassleriana vagy Cleome houtteana néven is találkozhatunk velük.

A tizedes meg a többiek

Közvetlen kertkapcsolat: az eredeti értelmezés
(www.homedit.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Történt egy szép napon – melyről mint kiderült, egyáltalán nem volt szép –, hogy építtető azt kérte az ő építészmérnökétől, tervezne már néki egy közvetlen kertkapcsolatos házat. Hogy ne kelljen lépcsőket mászni, csak úgy egyszerűen, minden különösebb fakszni nélkül juthasson ki a kertbe.

Rendben, legyen közvetlen kertkapcsolat, mondta az építészmérnök. Egyetértettek abban, hogy a szintkülönbség optimális esetben csupán néhány centiméter, de a közvetlen szó azért legfeljebb 17 centiméteres magasságkülönbséget megenged, de egy centivel sem többet.

Ebben maradtak.

Építészmérnök tehát tervezni kezdett. Egy közvetlen kertkapcsolatos házat. A folyamat végén megmutatta a rajzot, volt azon mindenféle vonal, egyenes meg szaggatott, vékony, közepes és vastag, aztán méretvonalak, meg számok, ahogy az a terveken lenni szokott. Miután az építtető azt mondta, jó lesz, fizetett, és elkezdődött az építkezés. Emberek, gépek, zsaluanyag, beton, vas, tégla, mi szem szájnak ingere.

Egy másik szép napon aztán – melyről újfent bebizonyosodott, egyáltalán nem volt szép – építtető szemügyre vette a dolgok állását. S láss csodát, a közvetlen kertkapcsolatos házból a valóságban csak a ház maradt. Bár minden nézőpont kérdése, az ördög tudja, előfordulhat, hogy a közvetlen kertkapcsolat fogalmába egy 1,7 méteres küszöbmagasság is belefér.

Építtető az első pillanatban erős vértolulást érzett halántéki tájon, majd kissé remegő kézzel feltelefonozta építészmérnökét, hogy higgadtnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető csevejt folytasson vele a közvetlen kertkapcsolat természetrajzáról, különös tekintettel a 17 centiméteres lelépési magasságról.

Amaz nem jött zavarba, határozottan egyetértett azzal, hogy a 17 centiméter teljességgel beletartozik a közvetlen kertkapcsolat értelezési tartományába. A kérdésre, hogy akkor miért nem annyi, azonnal megnevezte az elkövetőt.

Szerinte a földmérő volt az.

Hogy ő rontotta el. Mer’ rosszul mért. De most már nincs mit tenni, vigasztalta az építtetőt, a falak állnak, az ajtó a helyén, és a küszöb meg ugye, ott vigyorog 1,7 méteres magasságban.

S mert ahol nagy a szükség, közel a segítség, tanácsot is adott az ő ügyfelének, építtessen egy teraszt a küszöb elé, a ház teljes szélességében persze, mert nem árt, ha egy családi háznál akad az ember keze ügyében egy jópofa terasz. Aztán abban egy szép lépcsőt is ki lehet alakítani, az 1,7 méter nem egy leküzdhetetlen akadály, az ember csak leballag a lépcsőn, és máris ott van az a szép zöld gyep.

Építtető tehát pótrendelést adott le némi zsalukőre, betonra, vasra, árkot ástak, betonoztak, falaztak, a folyamat végén pedig a házépítés költségéhez képest csekélynek mondható anyagi befektetés árán egy kifejezetten csinos terasz képződött lépcsővel és minden földi jóval.

Fájdalom, de a feleknek a teraszépítés ideje alatt sem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy e vadonatúj építészeti látványosság vajon a földmérő vagy az építészmérnök munkáját dicséri, a dilemma tehát megoldatlan maradt.

Persze könnyen lehet, hogy a hülye tizedesvessző a hibás, merthogy egy önfeledt pillanatában arrébb tette magát, ami legyünk pontosak, mégiscsak egy apró vesszőhiba, az egyes és a hetes is tökéletesen stimmel. Dolgozatjavításnál példának okáért (csak zárójelben: ugyanez a L’art pour l’art-nál példának okádék) megengedőbb tanárok nem is vonnának le mérhetetlen mennyiségű pontokat.

Hogy jár-e pontlevonás az építtetőnek, amiért hónapokon át nem vette észre a felfelé törekvő alapot, és a magassági levegőre vágyó küszöböt, tán külön értekezés tárgya lehetne, melyben alighanem építészmérnök is szívesen részt venne.

A földmérőről nem is beszélve.

A szomszéd, ha idióta

Rossz szomszédság, török átok...
(www.archinect.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

A szomszéd, ha idióta, éjszaka tisztes mennyiségű gyomirtóval fújja le a növényeinket, mert „zavaró a látványuk”.

A szomszéd, ha idióta, azzal csönget be hozzánk, adjunk neki gyorsan hárommillió forintot, mert bántja az ő lelkét a telkén keresztül futó szennyvízcsatornánk. A szennyvízcsatorna amúgy hosszú évtizedek óta kanyarog a szomszéd telkén, mivel a legkevésbé sem boldog emlékezetű tanács úgy látta jónak, ha egy telekre két-három szennyvizes vezetéket csoportosít. Nem adunk, erre kiássa a vezetékünket, elvágja, majd gondosan bebetonozza.

A kerítés mellé diófát ültet, mert az ő portáján ez a „tuti hely”, hol diófa megélni képes. És az ő diófája nem nő nagyra, „kifejezetten törpe változat”.

Egy nap lebontja a deszkakerítésünket, és mire hazaérünk a munkából, harminc centiméterrel arrébb telepíti, mert szerinte így helyes.

Feljelent minket, mert az ő háza biztosan a mi növényeinktől vizesedik, s nem az ügyesen kispórolt vízszigetelés hiányától.

A téglakerítés tetejére gondosan összetört üvegcserepeket betonoz, mert idegesítik a falon átugráló macskák.

Földmérőt hívat, mert a százegynéhány éve változatlanul lévő megyehatár szerinte „arrébb ment”.

Barbár módon lecsonkolja a meggyfa ágait, bár „engem nem zavart, sőt, még termett is”, mondja higgadtan.

Reggel hattól látja jónak teljes hangerővel formálni zenei ízlésünket a Dankó Rádió igényes zenei kínálatára támaszkodva.

Következetesen mások gépkocsifelhajtóján parkol, és nem érti, hogy miért nem tudják átrepülni az autóját.

Szeret nagy és büdös füsttel égetni, mindig akkor, amikor frissen teregetett ruhákat lát.

Ha konténert hozatsz, kérdezés nélkül mindenféle kacattal rakja meg.

Ha udvariasan megkéred valamire, csak ordítva tud válaszolni.

Kutyája reggeltől reggelig ugat, és ez jó, mert „az a dóga nekijje”.

Ha építkezel, ettől az ő háza mindig megreped, megsüllyed, tönkremegy.

Imádja a sarokcsiszolót, vasárnap reggelenként be is indítja, „csak egy kis vasmunka, naaa!”.

Brigádot fogad, hogy irtsák ki nála a tücsköket, mert „nagyon hangosan zizegnek”.

Légpuskával tartja rettegésben a környék macskáit és gyerekeit, mert „kurvára hangosak” és ettől majd „megtanulják a rendet”.

A csigákat kifejezetten szép ívben dobálja át a kerítésen, és kérdésünkre döbbent arccal néz szét: „miféle csigák?”.

Évekig parkol félig az úttestre belógva, mer’ azért attól még el lehet férni.

Egérmérget szór ki a fészerbe. Másnap eltemeti a kutyáját, „nem gondútam”, hogy megeszi.

Tollasgyöngyvessző

Északi tollasgyöngyvessző
(https://plants.ces.ncsu.edu/plants/all/sorbaria-sorbifolia/)

Június táján valóságos virágerdő bontakozik ki a tollas gyöngyvessző (Sorbaria) hajtásvégein, a rengeteg apró, tollas, fehér virág remek látványt nyújt. Érdekessége, hogy a növény a bugavirágzat pamacsos struktúráját elvirágzás után is megtartja. Szoliter fekvésben, vagy kisebb csoportba ültetve mutatja meg igazi szépségét.

Kerülhet napos és kissé félárnyékos fekvésbe egyaránt, a lényeg, hogy földje jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdagabb termőtalaj legyen. Meghálálja, ha a tövét nem éri a tűző nap, egyéb, az általánostól eltérő gondozást nem igényel, de tavasszal érdemes tisztességesen visszavágni.

Kasmir tollasgyöngyvessző
(https://halcyonplants.co.uk/product/sorbaria-aitchisonii/)

A hazai kertészetekben általában két fajával lehet találkozni. Talán az Északi tollasgyöngyvessző (Sorbaria sorbifolia) az ismertebb, másfél-két méternél nem nő nagyobbra, s akár nedvesebb talajviszonyok közé is kerülhet. Hamar bokrosodik, gyökérsarjaival újabb és újabb területeket vesz birtokba, erre telepítésekor érdemes figyelni. Fehér virágait júliusban kezdi hozni. Valamivel korábban, gyakran már június elején virágba borul a Kasmír vagy Afgán tollasgyöngyvessző (Sorbaria aitchisonii). Magasabbra, akár három méteresre is megnő, és jóval kevésbé áldotta meg terjeszkedő hajlammal a teremtő.

Sorbaria sorbifolia 'Sem'
(http://www.newplants.nl/)

A legnagyobb eséllyel viszont az északi tollasgyöngyvessző Sem fajtájával (Sorbaria sorbifolia 'Sem') találkozhatunk. Sem sem nem magas, Sem sem nem alacsony, beéri egy méter körüli magassággal. Virágzási ideje nyár közepétől egészen szeptemberig tart, könnyen beilleszthető kisebb helyekre is. Gond nélkül vészeli át a hidegebb teleket, semleges talajra, soha ki nem száradó talajra és napos fekvésre van szüksége.

Kínai tollasgyöngyvessző
(http://alienplantsbelgium.be/content/sorbaria-kirilowii)

Ritkábban fordulnak elő a Kínai tollasgyöngyvessző (Sorbaria kirilowii), három-négy méteres magasságra növő példányai. Jó vízáteresztő, de szintén soha ki nem száradó talajra van szüksége, napra vagy félárnyékba kerülhet. Termetes cserje lesz belőle, legalább három méter átmérőjű kört foglal el az ágyásban.

Jeneszter, a nem zanót

Jeneszter rusztikus környezetben
(www.jrdotsonphotos.com)

Pedig a megszólalásig hasonlít rá, csakhogy a jeneszter (Spartium junceum) szárai hengeresek, kör keresztmetszetűek, a zanótéi viszont bordásak, keresztmetszetük ötszögű.

Őszig tartó virágpompa
(wnmu.edu/academic/nspages/gilaflora/spartium_junceum.html)

Gyönyörű sárga virágait júniustól szeptemberig hozza, abban az időszakban, amikor viszonylag kevesebb üdén virágzó növény akad a kertben. Megjelenése mediterrán tájakat idéz, kedveli a meleg, napos fekvést és a száraz, meszes talajt. Eredeti élőhelyén, a Földközi-tenger vidékén a déli domboldalakon, sziklaköves lejtőkön ver tanyát.

Termetes bokorrá fejlődik
(www.planfor.co.uk)

Két-háromméteres magasságot is elér, helyét annak tudatában érdemes megválasztani, hogy termetes magasságához megfelelő szélesség is társul, ugyanis szeret kissé kényelmesebben elhelyezkedni. A helyválasztás amúgy alighanem egy életre szól: tisztes karógyökeret növeszt, úgyhogy az átültetést kifejezetten rosszul tűri. Elhelyezésénél még egy fontos szempontot kell mérlegelni:  leveleit szeptember végére általában ledobja – ez a jeneszternél természetes folyamat –, és a levél nélküli, felkopaszodó vesszők látványa az őszi hónapokban nem igazán magával ragadó.

Mediterrán vidéken honos
(www.biolib.cz)

Mediterrán vidékekhez szokott, a hidegebb teleken hajlamos visszafagyni, tőről azonban rendre megújul, de tövét azért telente érdemes takarással védeni a fagyoktól. Jól tűri a szárazságot, miatta nem szükséges automata öntözőrendszert üzembe állítani. Ha jenesztert ültetünk, növekedését elősegíthetjük, ha úgy négyévente kézbe kapjuk a metszőollót, és alaposan visszametsszük őkelmét.

Japánszentfa, az átváltozóművész

Zöldből vörösre vált
(www.screenhedgeplants.com.au)

Kihajtáskor és koraősszel fantasztikus színeket ölt, zöld levelei fokozatosan halvány-, majd sötétpirosra váltanak, végül a zöld cserjéből egy díszes, vöröslő bokor lesz. Piros, borsószemnél alig nagyobb, fürtökben lecsüngő termései sokáig a bokron maradnak. Virágait nyáron, júniusban hozza. Nevelése nem okoz gondot, kedveli a tápanyagban gazdagabb, humuszos talajt, meghálálja a nem túl bőséges, de rendszeres öntözést.

Zord teleken fagykárt szenvedhet
(www.bigplantnursery.co.uk)

A talajjal szemben csupán néhány kikötése van: humuszban gazdagabb, inkább enyhén savas, mint meszes legyen. A félárnyékos, világosabb kertrészeket kedveli, a déli, tűző napos fekvés nem neki való. Mínusz nyolc-tíz fokos hideget általában károsodás nélkül elvisel, az ennél alacsonyabb hőmérsékleten azonban biztosan fagykárt szenved. Védett fekvésben – épület vagy egy fal közeli ágyás, nyugati, dél-nyugati fekvés –, a gyökérzónát gondosan takarva biztos esély van arra, hogy a japászentfa (Nandina domestica) túléli a hidegebb teleket is. Az elfagyott ágakat kora tavasszal a talaj fölött tíz-tizenöt centiméteres magasságig kell visszavágni, tőről szépen megújul.

Fürtökben lógó termések
(www.gardenia.net)

Japánban és Közép-Kínában őshonos. Örökzöld növény, de fagyérzékenysége miatt gyakran már késő ősszel lehullajtja leveleit. Telepíthetjük cserjecsoportba, kerülhet szoliterként a kertbe, de kialakíthatunk belőle egy csinos sövényt is. Magas takarósávnak azonban nem alkalmas, mivel másfél méteresnél nem nagyon nő magasabbra. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem minden része mérgező, kisgyermekes környezetben erre figyelni kell.

A kertészetekben a követező fajtákat érdemes keresni:

Nandina domestica ’Alba'
(www.onlineplantguide.com)

Nandina domestica ’Compacta Nana’
(www.ashlandsaveswater.org)

Nandina domestica ’Fire Power’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Gulf Stream’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Harbor Dwarf’
(http://randysnursery.com)

Nandina domestica ’Woods Dwarf’
(http://boshanceensy.com)

Remek kilátás a napozóágyból

Olvadó vadászterület
(http://www.segnidalcielo.it/)

Régóta figyelem, milyen ádáz küzdelmet folytat a világ azért, hogy ne kelljen beismernie az egyébként nyilvánvaló tényt: az időjárás változik, beköszöntött a globális felmelegedés, és vele együtt a véget nem érő viták kora. Ezekben többen elmondták már, aggodalomra semmi ok, évezredek óta így megy ez: felmelegedés, aztán lehűlés, emberi számítás szerint most is ez történik majd.

A kérdés csupán az, lehet-e alapoznunk erre az emberi számításra. Merthogy a folyamat leggyengébb, legmegbízhatatlanabb eleme maga az ember. A nyilvánvaló tények ellenére szinte semmit sem tesz, pótcselekvés gyanánt konferenciákat szervez, ott számokról, százalékokról beszél, irányelveket és kibocsátási rátákat határoz meg, s hogy a tényleges cselekvés kezdőpontját továbbra is elodázhassa, még a fenntartható fejlődés fogalmát is megalkotta magának.

Nem fenntartható fejlődés
(http://www.segnidalcielo.it/)

S bár nem mondja ki, de tudja, mindezen természetesen a fenntartható növekedést érti. Ami fából vaskarika, hiszen egy bolygón, ahol az erőforrások nagyon is végesek, a növekedés egyszerűen nem fenntartható.

Miközben egy átlagos amerikai naponta több mint 300 liter vizet fogyaszt, Fokvárosban a közelmúltban napi ötven liter víz felhasználására kérték meg a városlakókat, előrevetítve azt is, hogy április közepén alighanem elfogy a víz.

A víz lesz az új aranyvaluta
(https://www.asla.org/climatechange.aspx)

Tudományos folyóiratok terjedelmes tanulmányai bizonyították már, hogy a felmelegedés miatt a jegesmedvék számára komoly problémát okoz a táplálék megszerzése, hogy a tengeri ökoszisztémák változása a tápláléklánc néhány szereplőjére nézve a kipusztulást jelenti majd, hogy húsz-harminc éven belül a fegyveres konfliktusok a vízért fognak kirobbanni, hogy a felmelegedés hatására az ausztrál Nagy-korallzátony környékén születő teknősök között csak 0,2 % a hímek aránya.

Itthon tavaly ősszel ismét felröppent egy újnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető terv óriás víztározók építésére, hírek érkeznek konferenciákról és ott elhangzó előadásokról, a többi azonban néma csend.

Ülünk pompás hajónk luxuskabinja előtt, nézzük a gyönyörű tájat, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk, melyik hajóra szálltunk fel a kikötőben.

Pedig láttuk is a nevét: Titanic.

Díszfüvek: próbálj meg lazítani!

Hibrid nádtippan (Calamagrostis x acutiflora 'Karl Foerster')
(www.sproutswyo.com)

Bár nem ők állnak a népszerűségi lista dobogós helyein, az utóbbi években szerencsére egyre gyakrabban találkozni velük a kertekben, s minden kétséget kizáróan kikerültek az indultak még kategóriából. A díszfüveket különösebb töprengés nélkül kinevezhetjük a legsokoldalúbban használható növények csoportjának: formagazdagságuk, pompás színeik és méretbeli változatosságuknak köszönhetően nincs olyan kertstílus, ahová ne tudnánk beilleszteni őket.

Kerülhetnek a sziklakert pozsgásai közé, az évelőágyások színes forgatagába, megidézhetnek végtelennek tűnő, hullámzó prériket, és biztos szerepük van a modern kertek bujaságot nélkülöző, visszafogott növényesítésében.

Medveszőrcsenkesz (Festuca gautieri)
(www.about-garden.com)

Ugyanúgy számíthatunk rájuk a napos, a félárnyékos és árnyékos kertrészletekben, ültethetjük őket kerti utak, járdák és ösvények mellé, díszei lehetnek egy igényesen kiépített előkertnek, és választhatunk közülük egy-egy meghatározó, méretes cimborát szoliterként a díszkert kiemelt pontjára telepítve.

Deres csenkesz (Festuca glauca)
(www.australianseed.com)

Egy különleges tulajdonságuk miatt viszont kijár nekik az aranyérem: könnyedek, lazák, nincs olyan enyhe fuvallat, ami ne mozgatná meg őket, mozgalmassá, élettelivé téve ezzel a legszigorúbb formákat is. És ez utóbbiakból bőven akad a kertben, ilyen maga a lakóház, a kerítés, a járda, a támfal, de ilyen lehet egy rózsa-, vagy egy magasabb évelőkkel beültetett növényágyás is. Ívben hajló, bókoló száraikkal ilyen helyeken kiváló kísérőnövények, észrevétlenül emelik ki, és teszik látványosabbá, hangsúlyosabbá a főszereplőket.

Gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa)
(www.paramountnursery.ca)

Alkalmazhatjuk őket akkor is, ha a kerti tó környékét szeretnénk autentikus növényekkel beültetni, de remek fajták közül választhatunk, ha csak egy falikút vagy csap környezetét szeretnénk a vizes élőhelyeket idézően kialakítani. És a díszfüvek másik lenyűgöző tulajdonsága, hogy mindehhez alacsony, középmagas vagy éppen óriás méretűek is rendelkezésünkre állnak.

Szálkafű (Hakonechloa macra 'Aureola')
(www.cloverhillrareplants.com)

Nevelésük nem jelent jelentős plusz munkát. Késő ősszel a szárakat érdemes összekötni, ez a tövek kifagyása, rothadása ellen nyújt védelmet. Természetesen akadnak közöttük fagyérzékenyebb fajok és fajták is, nekik téli védelemre is szükségük lehet, ami a tövek takarását jelenti. A szárakat ősszel nem tanácsos levágni, mert a szabaddá váló üreges szárakba bejutó csapadék könnyen rothadáshoz és az egész tő pusztulásához vezethet. Másrészt a bugákon, a virágzatokon megtapadó dér, a rájuk eső hó varázslatossá változtatja a télen amúgy sem túl látványos kertet.

A szárakat tavasszal kell visszavágni, ennek pontos időpontja azonban az utóbbi évek szeszélyes időjárása miatt nehezen köthető naptári időponthoz. „Rendes” tavaszon ez általában március második hetére esik, de érdemes figyelni a talajszinten megjelenő új hajtásokat, ha láthatóvá válnak, jöhet a metszőolló, és az egész csomót úgy tíz-húsz centiméteres magasságban el kell vágni.

Homoki hajperje (Leymus arenarius)
(www.planthouse.hr)

Ha választásunk olyan fajtákra esett, amelyek némiképp agresszív terjedésre hajlamosak – a teljesség igénye nélkül: Bromus inermis, Leymus arenarius, Saccharum ravennae, Phalaris arundinacea, Hakonechioa macra  –, őket érdemes gyökérgáttal körülvenni. Ez lehet erős műanyag, vagy acélgallérral erősített műanyag szegély, de egy-egy tő esetén, megoldás lehet a hajtások folyamatos (és türelmes) visszavágása is.

Füzérajak

Rózsaszín virágpompa (Physostegia virginiana)

Bár meglehetősen kevés az esélye annak, hogy a szép barna lányokhoz szóló zenei opuszokban  belátható időn belül a „sudár jegenyefa van az udvarába’…” sort felváltsa a sudár füzérajak van az udvarába’ kitétel, mindenesetre a Füzérajak (Physostegia virginiana) megérdemli a figyelmet.

És a sudár jelzőt is.

Ez az Észak-Amerikából érkezett évelő ugyanis magasabb régiókba tör, nem ritkán 90-100 centiméterre is megnő. Pazar virágpompáját betyáros jókedvében egészen októberig közszemlére teszi. Júliust mutat a naptár, amikor virágba borul, többnyire rózsaszín árnyalatú virágokat hoz, de néha lilásakat is produkál. A kertészetekben ritkábban fehér virágú fajtákkal is találkozhatunk. Egy-egy virágzati szára legalább 25-30 centiméteres, amit meglehetősen büszkén visel, támasztékot szinte sohasem igényel.

Csoportos telepítés, pazar színfolt

Eredeti élőhelyén a tartósabban nedvesebb talajú réteken tanyázik, ezért a kőkeményre szikkadó lakóhely nem a legideálisabb számára. Kedveli, ha telepítés előtt a föld némi komposztot vagy más talajjavító anyagot – porított szarvasmarhatárgya, Alginit, Bontonit – kap. Túlzásba nem érdemes vinni, mert a fölös tápanyagbevitel miatt szárai kecsesnek nagy jóindulattal sem nevezhető ívben fognak meghajlani, vagy éppen gólyalábszerűen az egekbe törnek.

Kerülhet az évelőágyás hátterébe, de remek hatást érhetünk el, ha nagyobb tömegben ültetjük el őkelmét. Napos kertrészlet az ideális számára – félárnyékot is elvisel –, nem okoz gondot, ha tűző napra kerül, de ügyelni kell rá, hogy földje soha ne száradjon ki teljesen.

Fehérben is remek
(http://www.mr-fothergills.co.uk/)

Neveléséhez nincs szükség különleges figyelemre, de néhány év múltával érdemes szétosztani a töveket, mert rizómáival újabb és újabb területekre merészkedik. Érdekesség, hogy virágait alulról felfelé hozza, s ha kedvezőbb szögben szeretnénk látni azokat, egyszerűen elforgathatjuk őket, a virágok üzembiztosan úgy maradnak majd.

Akár forgatjuk, akár nem, rendszeresen becipelhetünk belőlük jó néhány szárat a vázába is, vágott virágként szintén megállja a helyét.

Csészerojt

Tavaszi virágpompa
(www.growildnursery.co.uk)

Ha akad a kertben egy félárnyékos, árnyékos kertszakasz, a csészerojt alighanem ideális választás lehet efféle helyekre. Főleg akkor, ha a kert természetközeli stílusú, vagy a kerti tó közelébe, annak árnyasabb részére szeretnénk növényeket telepíteni. Szóba jöhet még egy erdei környezetet megjelenítő kialakítás, esetleg a kerítés közeli fekvés.

A Csészerojt (Tellima grandiflora) nem nő óriásira, beéri úgy hatvan centiméter körüli magassággal. Nem okoz számára gondot, ha kissé kötött, nehéz, agyagos a föld, bár a nem vízmegtartó talajokban kétségkívül jobban érzi magát. Jól társítható páfrányfélékkel, árnyékliliomokkal, örökzöld orbáncfűvel, ültethető csoportosan is, igazán remekül mutat egy nagyobb területen.

Félárnyékban érzi jól magát
(www.namethatplant.wordpress.com)

Télizöld, más szóval félörökzöld évelő, ami azt jelenti, hogy pajkos jókedvében hajlamos örökzöldnek mutatni magát, vagyis hiába jelez decembert vagy éppen januárt a naptár, levelei csak nem akaródznak lehullani. Néha egészen a tél második feléig fennmaradnak, s csak az újak megjelenésekor peregnek le. Virágait április végétől, május elejétől júniusig hozza, színük először zöldes árnyalatú, majd fokozatosan rózsaszínesre változik.

Virágszíne zöldből rózsaszínre vált
(www.bethchatto.co.uk)

Szereti a nyirkos talajt, ezért ügyelni kell rá, hogy földjét sose hagyjuk csontkeményre száradni. Telepítésekor érdemes figyelni rá, hogy gyöktörzseivel egyre nagyobb és nagyobb területeket képes meghódítani, bár agresszívnek nem lehet nevezni. Levélformájával, habitusával elvirágzás után is a kert dísze marad.

Mint eb a szaharát

Téli táj frissen nyúzott báránybőrrel

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Van az úgy néha, hogy az ember bárányt vág. Ez amúgy nem egy fáklyásmenet a gazdának, mert – ha akarja, ha nem –, az állat mégiscsak a szívéhez nő. Van, hogy jobban, van, hogy kevésbé. Akad, aki maga csinálja, s akad, aki sohasem fogna kést a kezébe. Szereti ugyan a bárányhúst, felneveli az állatot, de a műveletre már mást kér meg.

A csomag a szalmával érkezett

Hogy szóban forgó bárányunk földi léte mily módon ért véget, nem tudni, de az utolsó utáni történésekről viszonylag pontos képet kaptam. A bárány bőre és bendőjének tartalma a kialmozott szalmával együtt kocsira került, a gazda a kocsi elé két szép lovat fogott, és elindult a velünk szemben lévő mezőre. Ott lehányta a kocsiról az almot, a báránybőrt és néhány kívánatos falatot, majd a jól végzett munka után komótosan hazakocsizott.

A báránybőr közelről is csinos

Nem lehet nem észrevenni a hely kiválasztásának tökéletességét. Hol másutt lenne jobb helye néhány bélsárral gazdagon tömött báránybélnek a falu utolsó házaitól száz-egynéhány méterre fekvő területnél?

Ideális döntés tehát.

Ugyancsak zseniális a kihelyezés időpontjának helyes megválasztása.

Rókáknak finom falat

Télen, amikor a környék rókáinak amúgy sem terem csak úgy ripsz-ropsz terített asztal, már pusztán rókabaráti cselekedetből is helyeselhető, ha a falubéli jóemberek frissen nyúzott báránybőrrel és belsőségekkel kedveskednek nekik. Ezt egyébként a környék rókái is így gondolták, mert órákon belül megjelentek, s rendesen nekiestek az ölükbe hullott zsákmánynak.

És másnap újra jöttek.

Aligha lesz komposzt belőle

S ha már erre jártak, benéztek a faluba is, hátha akad egy csinos lábasjószág a portákon. Vagy csak egy darab belőlük. Mert ahol bárányt vágnak, ott bizony kés alá fektethetnek néhány tyúkot is. És mit lehet tudni, tán a saját udvarában is eldobált belőlük néhány alkatrészt a háziember.

Hidegre téve tovább friss marad

Ez egyébiránt kifejezetten költséghatékony megoldás lenne, még a lovakat sem kell befogni. És szegény rókákat sem érné hátrány, szívesen elballagnának házhoz is egy kis belsőségért.

A nyúzott báránybőrről nem is beszélve.

Nem alszik téli álmot

Téli táj vakondtúrással

Nem elég, hogy összetúrja a veteményeskertet, tönkrevágja a gyepet, még télen sincs tőle nyugta az embernek. Úgy röviden – és szalonképesen – cimborám e rövid mondatban foglalta össze sommás véleményét a vakondokról. Vagy vakondról, merthogy nevét így is, úgy is használhatjuk, bár a feldúlt kerttulajdonos feltúrt kertje talán többször is többes számért – vakondok vagy vakondokok – kiállt.

De nem, a megannyi földkupac általában egy elkövető munkája, s ezekért többnyire egy hím tehető felelőssé. Majdhogynem magányosan éli életét, csupán a párzási időszakban hajlandó – akkor is csak rövid időre – összebútorozni élete párjával.

A hasznos vagy káros-e a vakondok kérdéskörnek már könyvtárnyi irodalma van, és szegény vakondok általában jól megkapja a magáét, pedig felettébb hasznos munkát végez. Ez az alig húsz centiméteres, úgy jó tízdekás szerkezet egy hónap alatt 4-4,5 kilogrammnyi gilisztát, bogarat, csigát, lótetűt és ki tudja, miféle szerzetet fogyaszt el még. Haszna tehát felbecsülhetetlen, s ha ehhez hozzávesszük, hogy nemcsak a kifejlett bogarakat, hanem a lárvákat, a pajorokat és a fejlődési szakaszok legkülönfélébb állapotában leledző földlakókat is felfalja, aligha nevezhetjük kártékonynak őkelmét.

Csakhogy föld alatti járatokat ás az istenadta, a felesleges földet pedig a talajfelszín fölött kénytelen elhelyezni, az őrületbe kergetve ezzel a kertészkedő gazdát és asszonyát. És mindezt bizony egész éven át fáradhatatlanul végzi. Télen is. Ilyenkor mélyebb régiókba teszi át állandó szállását, de túr-fúr rendületlenül. A kerttulajdonos abbéli reménye tehát, hogy késő ősztől kora tavaszig nyugta lesz a vakondoktól, sohasem válik valóra.

Kérdés tehát, mit tehetünk a vakondokmentes kertért.

Vakondháló: biztos és hatékony
(www.antimolesnetting.com)

A legbiztosabb eszköz a vakondháló, amit a gyepesítés előtt kell elhelyezni, gyepszőnyeg esetében elegendő a gondosan megmunkált talajra fektetni, fém vagy műanyag tüskékkel rögzíteni, és már mehet is rá a gyepszőnyeg. Vetett fű esetén a hálót a talajszinttől legalább öt-tíz centiméterrel lejjebb kell a talajba fektetni, ott rögzíteni, majd erre kerülhet a legfelső talajréteg, amit tömöríteni, hengerezni kell, és jöhet a fűvetés. A háló elhelyezhető mélyebbre, húsz-harminc centiméterre is, de ekkor előfordulhat, hogy az állat e felső a sávban fog kénye-kedvére közlekedni.

Gyepszőnyeg alá közvetlenül fektethető
(www.ivtrading.bg)

A hálós módszer tökéletes: vakondokunk ugyanis nem tudja a gyökerekkel átszőtt hálót felnyomni, így kénytelen a hálón túli területekre vándorolni. Ha ez egy növényágyás, egy évelősziget, egy sziklakert, akkor oda, ha zöldségeskert vagy magaságyás, akkor oda. Úgyhogy a gyep védelme sohasem jelent automatikus védelmet az egész kertnek. A teljes területet a növények miatt – későbbi tőosztás, újabb ültetés, átültetés, mélyre nyúló gyökérzöldségek …– természetesen nem lehet vakondhálóval borítani. Magaságyás esetén viszont hasznos lehet az ágyás aljára fektetett vakondháló. Biztos megoldást tehát a telekhatárokon elhelyezett háló jelenthet.

A telek oldalhatárain egy keskeny, legalább hatvan-hetven centiméter mély árkot kell ásni, és ebbe kell függőlegesen belefektetni a hálót, amit aztán a felszín közelében érdemes vízszintesre befordítani. Nem kis munka, és nagyobb telek esetén némi töprengés után a kerttulajdonosok többsége alighanem elveti az ötletet.

Ajtaja csak befelé nyílik
(www.homedepot.com)

A másik hatékony eszköz a vakondcsapda lehet. Ez nem más, mint egy cső, amit a földkupac óvatos kibontása után láthatóvá váló járatba kell helyezni, majd a földet visszatemetni. Amikor szokásos portyaútján a csőhöz ér, orrával szépen benyomja a cső végére szerelt ajtót, és már megy is tovább. Egészen a cső végéig, merthogy a billenő lapocska csak befelé nyílik, így vakondokunk a csőben reked. A humánusság jegyében érdemes naponta ellenőrizni a csapdát, hogy foglyunk élve úszhassa meg a kalandot. Az újabb feladat aztán a csapdát hónunk alá csapva a közeli mezőre baktatni, hogy ott útnak eresszük vendégünket.

Csapda a földben
(www.gardens4you.co.uk)

Erre már csak azért is szükség van, mert a vakondok védett állat, eszmei értéke 25 ezer forint, másrészt a lapáttal vagy ásóval történő agyoncsapás aligha nevezhető humánusnak. Rossz szomszédi viszony esetén nem ritka megoldás áttelepíteni a cimborát, de az édes bosszú keserédessé változik, amikor meglehetősen rövid idő alatt szépen visszaássa magát.

Rajzfilmfiguraként imádtuk
(www.filmtekercs.hu)

Léteznek egyéb megoldások is, sörösüveg, gázolajba mártott rongydarab földbe ásása, napelemes vakondriasztó földbe szurkálása, órákig tartó lesben állás fej fölé emelt kapával, és a viszonylag gyakori ima. Mindezekről azonban a vakondokok népes családtagjait elfelejtették értesíteni, úgyhogy ezeket besorolhatjuk az esetleges, vagy éppen a fölösleges eljárások népes és haszontalan csoportjába.