Tyúk a forró bádogtetőn

Nagytaréjú, cifratollas, kapirgáló egyedek...
(http://thecity.ie/)

Sőt, tyúkok.
A tyúkok Dublinban vannak fent, a forró bádogtetőn.
Mondjuk az igazság az, hogy amikor felkerültek a tetőre, az már nem is volt annyira forró, és nem is volt annyira szokványos. A betelepítési művelet előtt persze ez is csak egy lapostető volt a sok közül, de…

Egy raklap új élete
(http://www.urbanfarm.ie/)

De a derék dubliniak úgy döntöttek, jobb, ha kihasználják a kihasználatlan helyet a tetőn. Dublinban tehát a városközpont egykor csokoládéüzemként funkcionáló épületének tetején hozzáláttak egy városi farm kialakításához.

S lőn.

Zöldséget termesztenek, növényi hulladékot komposztálnak, halakat tenyésztenek, tyúkokat tartanak, van aquaponia alapon működő rendszerük is, a termékeket pedig a piacon értékesítik.

Vadat Zöldséget és halat...
(http://www.urbanfarm.ie/)

Az aquaponia egyébként némileg leegyszerűsítve nem más, mint mesterséges körülmények között, tartályban nevelt halak által „termelt”, szerves anyagokban gazdag víz felhasználása elsősorban zöldség- és fűszernövények termesztéséhez.

A tálcákban, tartályokban lévő növények növekedéséhez szükséges tápanyagot a halak tartályából érkező víz biztosítja.

A növények jól megélnek  a számukra hasznos tápanyagokat tartalmazó vízből, s miután gyökérzónájuk (és a növények tartásához használatos termesztőközeg) megtisztítja a vizet, az ismét visszakerülhet a halakhoz.

Városi farm Chicagoban
(http://whyfiles.org/)

A városi farmoknak amúgy virágkoruk lészen, Európa és a nagyvilág több zsúfolt nagyvárosában létesültek és létesülnek kertészetek, farmok és farmközösségek, nem ritkán belvárosi épületek lapostetőin.
Ha nem is könyvtárnyi, de terjedelmes szakirodalma van már a városi állattartásnak is.

Modernkori jelenet: tyúk pelenkával
(http://chickensaddlesanddiapers.webs.com/)

Utóbbi néhány lelkes követője a két és négylábú cimborákat nemcsak a kertes házakban, de a lakásokban is tarthatónak gondolja, a csirkéknek és a kacsáknak például már helyes kis pelenkákat is kitaláltak.

Ezek természetesen több színben és méretben rendelhetők az interneten. (Csak most, csak nekünk. Mert megérdemeljük.)

Nem hiszem, hogy belátható időn belül pelenkás tyúkok kotkodálnak a nagyvárosi lakások nappalijaiban, de az bizonyos, hogy az ésszerű keretek között működő városi kertészkedés és állattartás egyre népszerűbb lesz.

Nem azért, mert általa milliós bevételekre lehet szert tenni, inkább azért, mert így van remény rá, hogy azokra az asztalokra is jut némi zöldség, gyümölcs és hús, ahová enélkül aligha kerülhetne.

Városi farm Brooklynban
(www.moresongsaboutfoodandthefuture.wordpress.com)

És ha tyúkok nem is kapirgálnak majd az emeletes házak üres tetőin, paradicsomot, paprikát, salátát, krumplit és fűszernövényeket alighanem egyre több helyen láthatunk majd.

És ebbe az egyre több helybe nem ártana Magyarországot is beleérteni. Merthogy helyünk van bőven, tetőn és házak között egyaránt. Zöldségünk is akad – talán ráérő tyúkokat szintén tudnánk keríteni –, és még segítőkész kertészek is élnek e tájon. Úgyhogy a legújabb táblagyártási hevületben jó lenne látni néhány "Itt hamarosan közösségi kert nyílik!" feliratú holmit. Bár a nemzetközi helyzet közösségi kert ügyben is fokozódni látszik, nagyon úgy néz ki, a Lecsós kert például épp most megy a lecsóba. És nem valami vigasztaló, hogy Virág elvtárs megmondta már jóelőre, milyen is az élet errefelé...

Méhbalzsam

Monarda
(www.waysidegardens.com)

Tudományos nevét Nicolás Bautista Monardes-ról, egy spanyol orvos-botanikusról kapta, aki 1569-ben adta közre jó néhány Amerikában található növény, köztük a méhbalzsam leírását is. Talán ismertebb vörös indiáncsalán néven, azokból az időkből, amikor Észak-Amerikában az indiánok még nem turisztikai látványosságként tartottak előadásokat a rezervátumok kulturális centrumaiban. Akkortájt a Méhbalzsam leginkább gyógynövényként volt ismeretes, leveléből a rézbőrű cimborák ízletes teákat állítottak össze.

A pénzügyek minisztere, Charles Townshend
(www.maryjeanadams.blogspot.com)

Később aztán a telepesek is rákaptak a méhbalzsamra, 1767 után például leginkább csempészáruként beszerezve a teafüveket.

A derék angol pénzügyminiszter, Charles Townshend ugyanis azt látta jónak, ha előáll egy remek kis csomaggal – a pénzügyminiszterek történelmi korokon átívelő vonzódása a csomagokhoz lassan egy szociológia, pszichológiai elemzés tárgya is lehetne –, melynek részeként a teát is megadóztatja.

Miután az angol tea a nagy vízen túl ekkortájt kiesett a pixisből, az ott ideiglenesen állomásozó telepesek a bojkott idején az indiánok méhbalzsamos teáit is elkezdték szürcsölgetni.

A méhbalzsam a tengerentúlon szép karriert futott be nemcsak teák, üdítők és koktélok elengedhetetlen alapanyagaként, de fűszerként is. A méhbalzsam amúgy nálam is szép karriert futott be, ha tehetem, napos évelőágyak növényei közé mindig betervezem.

Izgalmas színek és formák
(www.amothersjournal.com)

Megbízható, hálás évelő – amúgy a Monardák csapatában léteznek egynyáriak is, ilyen például a citromillatú méhbalzsam –, a nyári hónapokban gazdagon virágzik, nevéhez méltóan szorgosan látogatják a méhek és egyéb repülő szerkezetek.

Csodás illata miatt megfontolandó kerti pihenők vagy utak mellé is telepíteni egy-egy foltot belőlük: fűszeres – friss, leginkább citromos, narancsos – illatuk ellenállhatatlan. Egy méter környéki magasságúra nő, és nem igényel extra figyelmet, piros, vörös vagy éppen kékeslilás, élénk virágszíne és formája igazi látványosság.

Egy remek társ: a nyuszifül

Érdemes csoportosan telepíteni, szépségét így mutatja meg leginkább. Napra való, de a szárazságot és a sivatagi körülményeket nem szereti, földjét tehát nem igazán jó betonkeménységűre száradni hagyni, efféle helyekre inkább a kövirózsák ültetését javaslom.

Meghálálja a legalább közepes tápanyag ellátottságú talajt és a rendszeres, de semmiképpen sem az árasztásos vízellátást. Akkor érzi igazán jól magát, ha nem kell bokáig vízben állnia, talaja legyen inkább vízáteresztő.

Cipruskákkal is jól társítható

Elvirágzás után visszavágható, de sokan ezt a lépést kihagyják, miután számukra a prérik világát idézik a szélben bókoló száraz gömbfejek. E kérdésben a Kinek a pap… kezdetű mondás alapján nem érdemes határozott álláspontot elfoglalni.

Ilyen megközelítés alapján történik a késő őszi kerti pücskörészés is: metszőollóval vagy anélkül. Az első esetben üzembiztosan bekövetkezik a méhbalzsam erőteljes visszavágása, míg a második metódus szerint méhbalzsamaink így maradnak télire, hogy a hóeséses napokon fehér sapkával a fejükön álljanak őrséget a téli kertben.

Itt - ültetés után, virágzás előtt - sásliliom,
tollborzfű és menyecskeszem társaságában,
a háttérben hortenzia, a kerítésen
japán lonc igyekszik felfelé

Ha extra adag méhbalzsamra szeretnénk szert tenni, akkor a tőosztás jól bevált módszeréhez folyamodjunk: az idősebb példányokat egy éles ásóval mérettől függően két-három növényre válasszuk szét, majd az így nyert plusz növényeket ültessük el.

A méhbalzsam mellé leginkább az évelő tollborzfüvet, a cickafarkat, a nyuszifület, a cipruskát, a kúpvirágot, a zsályát, a sásliliomot és a menyecskeszemet javaslom, jól kiegészítik egymást, és együtt vidám nyári hangulatot biztosítanak az ágyásban.

És a mai világban ez nem is kevés.

Egy szép fát, mondta Gábor

Kell egy új fa a terciára

Gábor barátom ezt akkor mondta, amikor felhívott telefonon, hogy életének párja egy szép fát látna szívesen a kertben. A kertben, ahol jó néhány szép fa van már, de egy öreg barackfa idén tavasszal megszokott ritmusától eltérően nem hajtott ki, csak álldogált ott csendesen, és így, állva távozott a kertből és Gáborék életéből.

Méltó társat kell neki keresni

Egy új fa kell tehát.
Egy szép fa.

Szép fát találni egy kertbe nagyszerű feladat, bár Gáborék esetén a helyes olvasat alighanem így néz ki: nagyszerű, de nem egyszerű. Nem egyszerű, mert Gáborék kertjének talaja homokos. Olyannyira homokos, hogy ott a túlzófok is kevésnek tűnik, a kertben jó eséllyel lehetne homokbányát nyitni, vagy össznépi várépítést hirdetni a környéken lakóknak.

Egy ilyen tőről metszett homoktalaj egyszerre rendelkezik jó néhány, egyenként is meghökkentő tulajdonsággal. Itt van először is az öntözés.

Egy olyan homoktalajon, mint ami Gáborék kertjében leledzik, az öntözés a legcsekélyebb sikerrel sem kecsegtet, a talaj vízmegtartó képessége nagy jóindulattal is legfeljebb a nullával egyenlő minősítést kaphat. A hektoliterszám kiöntözött víz gyorsan elszivárog, aminek Gáborék és a környék földútjain autózó szomszédok felettébb örülnek, a kertészforma ember öröme viszont már nehezen lenne kitörőnek nevezhető.

Életkép a kerítésen túlról

Aztán itt van a tápanyagtartalom, ami olyan kincs, ami nincs, úgyhogy ilyenformán nitrogénnel és efféle huncutságokkal nem kell foglalkozni. A föld – legyünk megengedőek, és használjuk ezt a fogalmat – tehát a föld hamar kiszárad, már egy langy szellő is képes átrendezni a terepet.

Gáborék kertjében tehát a telepítési munkákat némi ásással, ehhez pár napi hidegélelem és némi Andaxin beszerzésével kell kezdeni. Ha jót akarok  – és miért ne akarnék jót –, kénytelen vagyok azt tanácsolni, hogy ássanak mélyre. Egy normális ültetőgödröt feltételezve legalább kétszer akkora lyuknak kell tátongani a kiszemelt helyen, ez testvérek között is legalább másfél, de az sem gond, ha két köbméteresre sikeredik. Ebbe pedig rétegesen kissé agyagos, érett istállótrágyával kevert termőföldet kell bedolgozni.

Kérdés persze, milyen vastagságot értünk egy rétegen.

Egy rétegen az egyszerűség kedvéért értsünk két, legfeljebb három centiméternél nem vastagabb réteget, amibe tehetnénk tőzeget is, de mert természetbarát nép vagyunk, a tőzeget nem hozom elő. Felemlegetek viszont néhány ásványi őrleményt, az Alginitet vagy a Dudaritot, és diszkréten némi zöldtrágyára is felhívom a háziak figyelmét.

Miután Gáborék kertje legalább ezer négyszögöles, a teljes kert talajának javításához a mennyiséget és a művelethez szánt időt kifejezetten diszkréten adom meg. Eközben – részint kertészéletem megóvása miatt is – időt szakítok rá, hogy emlékeztessem a családfőt a barátság, mint igen fontos érték nagyszerűségére, nem feledkezve meg a felebaráti szeretet és a jámbor türelem fontosságának ecseteléséről sem.

Ilyen előzmények után következhet a szép fa kiválasztása. Ehhez érdemes a meglévő kert növényeit, azok nagyságát, alakját, a telek és a környezet összhangját szemügyre venni, s ezek után kiválasztani a lehetséges jelölteket.

Acer tataricum (Tatár juhar)
(www.missouribotanicalgarden.org)

Acer campestre (Mezei juhar)
(www.biowin.at)

Elaeagnus angustifolia (Keskenylevelű ezüstfa)
(www.servetgarden.com)

Fraxinus ornus ’Mecsek’ (Virágos kőris gömbalakja)
(www.disznovenyek.hu)

Prunus avium (Vadcseresznye)
(www.geograph.org.uk)

Tilia tomentosa (Ezüst hárs)
(www.altiusdirectory.com)

A fákon kívül persze más növényt is ültethetünk homok- vagy homokos talajra, álljon itt önkényes és korántsem teljes válogatás közülük.

Achillea filipendulina

Santolina rosmarinifolia
(www.intersemillas.es)

Prunus tenella
(www.biolib.cz)

Coreopsis grandiflora
(www.orderyourborder.nl)

Yucca sp.
(www.okanaganxeriscape.org)

P. S.
Ha nyertest kellene hirdetnem, nálam ő a befutó:

P. S. 2.0
Gábor még nem döntött

P. S. 3.0, 2013. augusztus 13.
Gábor még nem döntött

Diólevél

Árnyék és gyógyhatás
(www.iccs.edu)

Úgy van az, ha almásderes lovunkat kell átfesteni sötétbarnára, igen jól jön, ha van a kezünk ügyében néhány zsáknyi diólevél. A Tenkes kapitányában Siklósi bácsi szerzett is néhány zsákkal, hogy néhány órás főzöcskézés után cimboráival átszínezze az ezredes lipicai lovát. Persze, ha nincs lovunk, de van diófánk, levelét ráérő időnkben még jó néhány hasznos célra szedegethetjük, száríthatjuk és gyűjtögethetjük.

Úgy tartják, a diólevél sikerrel veszi fel a harcot a baktériumokkal, riasztja a rovarokat és antibiotikumként is megállja a helyét. Régebbi korok javasasszonyai lábizzadás ellen éppúgy javallották, mint szemölcsökre, fekélyre, de használták vértisztító szerként is. A népi gyógyászattal foglalkozók most alighanem összevont szemöldökkel ülnek a monitor előtt, merthogy a népgyógyászati tudomány mai állása szerint mindezekre modern korunkban is kiváló, úgyhogy a múlt időt gyakorlatilag átírhatjuk jelenre.

Én úgy tapasztaltam, hogy levelét júniusban a legjobb szedni, teának fel lehet használni frissen vagy szárítva is. A szárítás sem ördöngös művelet, a leszedett leveleket szellős helyen, egy tálcán vagy pár lécből és szúnyoghálóból elkészített kereten, egymás mellé rakva kell elhelyezni, a folyamat innentől kezdve nem igényel emberi beavatkozást. Ha nagyobb tételben szeretnénk szert tenni diólevélre, négy-ötszörös szorzóval számoljunk, vagyis 4-5 kilogramm friss levélből nyerhetünk egy kilogrammnyi szárított diólevelet.

A szedésnél érdemes figyelni rá, hogy ne egy-egy ágnak essünk neki, és csupaszítsuk le könyörtelenül. Csak kevés többletmunkával jár, de érdemes körbejárni a fát, és a szükséges mennyiséget több helyről begyűjteni. Júniusban a diólevelek még egységes zöld színűek, szerintem ezek a legjobbak a tea elkészítéséhez.

Receptügyben n+1 variáció áll rendelkezésünkre, az általános recept szerint 15-20 gramm levelet kell leforrázni vagy megfőzni bő fél liter vízben, állni hagyni vagy tíz percig, aztán leszűrni, és az így nyert főzetből naponta két-három pohárral elfogyasztani. Teáját ízesíthetjük cukorral, mézzel, de szakértők szerint tökéletes hatás inkább az ízesítés nélküli változattal érhető el. Sokan használják a dió levelét teakeverék alkotórészeként: a teafüvekhez néhány teáskanálnyi szárított vagy egy féltenyérnyi friss diólevelet érdemes hozzáadni. Kedvelt összeállítás a fekete tea szegfűszeggel és diólevéllel.

Ha nem vagyunk gyűjtögető kedvünkben, diófánk alatt egy kényelmes, árnyas kerti padon elmélázhatunk a világ soráról, olvasgathatjuk Hamvas Bélát, Karácsony Benőt, esetleg felidézhetjük, mit írt Weöres Sándor dióügyben.