2012. december 31., hétfő
Birsalma, birskörte
Vagy mindkettő. Merthogy néha még a legjobb családból származó birs is képes az egyik esztendőben alma, a másikban körte alakú termést hozni. Amúgy a nagykönyvben az van írva, hogy egy birs vagy alma vagy körte legyen, de hát a legtöbb birs nem olvassa a rájuk vonatkozó fejezeteket a nagykönyvekben. Amúgy 1395 tájáról származik az első írásos feljegyzés róla, s rögtön mindkét változatról olvashatunk, az alma és a körte alakúról is.
Miután kezdésként így kibeszéltem őkelmét, álljon itt egy rövid – és nem teljes – felsorolás a birs felettébb előnyös tulajdonságairól. Fogyaszthatjuk sütve, készíthetünk belőle levest vagy kompótot, ehetjük a legkülönfélébb sültekhez – az első helyek egyikén bizonnyal a liba vagy a kacsa áll, nyomukban ott liheg a malac, a bárány és a pacal –, levesként szintén kiváló, de ha kedvünk úgy tartja, ivólevet és kandírozott gyümölcsöt is gyárthatunk belőle.
Ha ennél is több célra szeretnénk használni, hát főzhetünk belőle lekvárt, dzsemet vagy befőttet, beletehetjük a párlatokba éppúgy, mint a savanyításra szánt káposztába, szilveszterre süthetünk belőle szeleteket, amikhez mézes diót vagy mandulát ropogtathatunk.
Ha semmi ilyesmit nem szándékozunk csinálni, akkor feltehetjük a szekrény tetejére, telt formája, mély sárga színe, pompás illata biztosan sikert arat. Amúgy nyersen nem igazán fogyasztható, íze meglehetősen karcos, fanyar, amit gazdag pektintartalma okoz. Ez persze jó hír, mivel szervezetünknek a méregtelenítéshez a pektinre igen nagy szüksége van. Ráadásul a birs ismert gyulladáscsökkentő, nyákoldó hatásáról is, úgyhogy nem ártana őt újra felfedezni.
Ha a felfedezésben odáig jutunk, hogy ültetésre szánjuk el magunkat, a fácskát fagyzugos, hideg domboldalakra ne telepítsük, mivel a birs a meleget szereti. A kertészetekben érdemes a következő fajtákra vadásznunk: Konstantinápolyi, Bereczky, Mezőtúri, Angersi, Champion. Az viszont nem gond, ha talajunk az átlagosnál nedvesebb vagy éppen meszesebb. Sok gondunk nem lesz a birssel, óvatos egy szerkezet, ügyesen kivárja például a májusi fagyokat, csak azok után virágzik. Gyerekkorában kell kitalálnunk, milyen koronát szánunk birsfánknak, mert a felnőtt fákat már nem tanácsos metszegetni.
A birsszüret fajtától függően kezdődhet szeptemberben vagy októberben, és az sem ritka, hogy december elején is a birs szedésével vagyunk elfoglalva. Alacsony hőmérsékleten károsodás nélkül hónapokig is eltartható, miután birsünk úgy van kitalálva, hogy gyümölcse utóérő legyen, vagyis a szedés után néhány hetes pihenő kell neki ahhoz, hogy érett, kiváló zamatú gyümölcsünk legyen.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
2012. december 4., kedd
Égetés helyett komposztálás
Természetes, egyszerű, környezetbarát (www.rhs.org.uk) |
Ha a kertjében kisebb halom falevél, faág és egyéb kerti zöldholmi gyűlik össze, leküzdhetetlen kényszert érez, hogy berohanjon a konyhába, onnan gyufát és újságot hozzon elő, majd hozzákezdjen az égetéshez. Sokaknak azonban mindez nem egyszerű feladat, ezért másodjára gázolajat vagy benzint hoznak, azzal öntözik meg a kupacot és így égetnek.
Azaz égetnének, de a halom általában nyers, ezért csak ímmel-ámmal kap lángra, viszont mérhetetlen mennyiségű füstöt okád a szomszédság legnagyobb örömére.
Raklapokból is készülhet (www.rhs.org.uk) |
Nem kellene mást tenni, csak kinézni a kertben egy alkalmas helyet, oda összegyűjteni minden újrahasznosítható kerti és konyhai zöldhulladékot és komposztálni. És erre bizony alkalmas hely lehet minden olyan kerti zug, ahol nincs verőfényes napsütés vagy mélyárnyék.
Egy általában nem elég (www.gardenerblog.info) |
Krumpli- és hagymahéj: mehet a komposztba |
A kiwi, a narancs és a citrom szintén komposztálható |
A komposzthalmot időnként át is forgathatjuk, de a szellős, réteges lerakás esetén erre tulajdonképpen nincs szükség. Arra viszont szükség van, hogy legyünk mértékletesek, ne cipeljünk mindent a komposztra a konyháról. Csirkecsontnak, főtt ételmaradéknak, halfejeknek, étolajnak, zsírnak és más efféléknek nincs helyük a komposztban. Helye van viszont a citrom-, narancs-, hagyma-, krumpli-, dinnye- és mindenféle héjaknak – a tojáshéj is ide tartozik –, zöldségnövényeink ilyen-olyan darabjainak, a kávézaccnak, a teafűnek és a fűrészpornak.
Így kezdődik. És így is folytatódik. (www.happyfarming.com) |
A komposztálásról időről időre felröppennek különféle hiedelmek, ezek között bizonyosan első helyen van a tétel, miszerint a komposzt büdös. A komposzt egyáltalán nem büdös, ilyen értelemben szagtalan. Másmilyen értelemben ugyanakkor kifejezetten jó szaga van, ahhoz hasonlatos, amikor az erdőben járva érezzük a föld illatát. Egy másik tévhit szerint a komposzt helyett jó a trágya is.
Istállótrágya: egy másik műfaj |
A diólevél is komposztálható |
Jó néhány helyen olvasható, hogy a diólevél szinte az ördögtől való, komposztáláskor kifejezetten kerülendő. Szegény diólevél nem érdemli meg ezt a bánásmódot, igenis komposztálható, nyugodtan rátalicskázhatjuk a komposztra, rétegezve, keverve ezt is más növényi anyagokkal. (Június táján meg gyűjthetünk diólevelet télire teának, kiváló ellenszere a legkülönfélébb felsőlégúti nyavalyáknak.) Az igaz, hogy a diólevél lebomlása hosszabb időt vesz igénybe, de nincs okunk kitiltani a komposztról még akkor sem, ha sok helyütt erre buzdítanak bennünket. Persze, ha dióültetvényünk van, akkor a mérhetetlen mennyiségű diólevél komposztálásra külön tárolót kell építenünk, és ha keverjük is más anyagokkal a diófa levelét, nem árt legalább három évet várnunk a kész komposztra.
Komposztálás, természetes körforgás (www.killeenhousehold.ie) |
És miért ne nézhetnénk immár nagyobbakra is.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
2012. november 14., szerda
Yucca, banksia, agave, kefevirág
Néha különös formákkal hódítanak (Banksia praemorsa) |
Mások. Különösek. Néha bizarr formájuk van. Egzotikusak. Szépek.
Araucaria imbricata (www.jmvanel.free.fr) |
Yucca faxoniana (www.desertnorthwest.com) |
Agave parryi (www.yuccaagavaceae.com) |
Mert aligha lenne szerencsés, ha pálmafák, kaktuszkertek és kies agavé ültetvények nőnének ki a földből Győrtől Szegedig, ahogy az sem lenne üdvözítő, ha minden portán bükkök, gyertyánok vagy tölgyfák meredeznének az égig, köztük sombokrok és kúszó boglárkák virítanának kerítéstől kerítésig.
Kleopátra tűje (Cleome spinosa) |
Ha sikerül összhangot teremteni a kialakítandó kert őshonos növényzete, hangulata, stílusa és a mediterrán vagy sivatagi vidékekről származó növények között, az összhang talán gazdagabbá teheti kertkultúránkat.
Igényesen kialakított sziklakertünkbe, ha annak stílusa megengedi, nyugodtan telepíthetünk például télálló kaktuszokat. Egy árnyékos kertrészletben anélkül használhatjuk fel távoli tájak árnyéktűrő páfrányait, hogy stílustörés gyanújába keverednénk, míg a tűző napra ugyancsak nyugodt szívvel ültethetünk különleges hangulatú délvidéki cserjéket.
Narancsuralmi rendszer: csak nyárra, a teraszon |
Szerepének, helyének megfelelően bátran használhatjuk tehát az egzotikus növényeket is. Ha velük sikerül megvalósítanunk elképzeléseinket, s mindezt úgy, hogy kertrészletünk nem ugrik le a térképről, illeszkedik a házhoz, a teraszhoz, életmódunkhoz, életfelfogásunkhoz, a kert egészéhez és az azt körülvevő környezethez, nemcsak kertünk, mi is gazdagabbak leszünk általuk.
Néhány további jól használható távoli cimbora.
Yucca rostrata (www.seattletimes.com) |
Polygala myrtifolia |
Agave utahensis (www.hear.org) |
Lantana camara |
Agave parryi: télen sem kell neki nagykabát (www.coldhardycactus.com) |
Agave virginica 'Spot' (www.blackoliveeastrnursery.net) |
Szamócafa, terméséből lekvár készíthető (Arbutus unedo) |
A Metró is megmondta: citromízű nincs a banánfán |
Egy ausztrál ismerős, a kefevirág (Callistemon vinimalis) |
Grevillea johnsonii |
A bejegyzésben szereplő minden yucca és agave télálló mínusz tizennyolc-huszonnégy fokig, tehát jó eséllyel tartható egész évben a szabadban. A banánfa is felnevelhető a kertben, de télre tisztességes (=komoly) védelmet igényel, a gyökérzóna köré pedig akkumulátorról üzemeltethető fűtőszálas alkalmatosságot kell fektetni.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
2012. november 6., kedd
A nagyvállalkozó ideges
Tervre nincs szükség, rögtön építeni kell |
(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)
A nagyvállalkozó azért ideges, mert költségei vannak.
Azért vannak költségei, mert új kertet szeretne. Szépet, jót, minőségi kertet, ezt többször, már az első telefonbeszélgetésnél elmondja. S hogy a minőségi kert neki a szíve csücske. Mondom is a nagyvállalkozónak, hogy nekünk is az – mi több, szívünknek csak olyan csücskei vannak, amelyekben a legnagyobb lakrészt a minőségi kertek foglalják el –, úgyhogy nagyvállalkozó nálunk jó helyen kopogtatott.
Nagyvállalkozó később árajánlatot kér.
Árajánlatot persze mindenki kér, egy jó árajánlat a kerttervezés és kertépítés alfája és ómegája, az árajánlattal ezért gondosan bánik az ember.
Nagyvállalkozó azonban nagyvonalú, neki nem kell tételes árajánlat, elegendő pár sor: munkadíj, anyagköltség és járulékos összegek, csak felsorolásképpen, mondja. Ilyenformán tehát gondos, de nem részletes árajánlat készül.
A válasz viszonylag hamar megérkezik – ez időnként csodaszámba megy, merthogy manapság új szokás van terjedőben, a válasz nélkül hagyott árajánlatok, levelek és telefonhívások szokása –, szóval a nagyvállalkozó azt írja: nagyon örül, éppen ilyesmire számított.
De ahogy végigolvasta, nagyon úgy tűnik, odalett a nagyvonalúsága, mert némi részletezést mégis kérne. A némi szócska nagyvállalkozó szótárában mást jelent, mint más földi halandók könyveiben, nagyvállalkozó ugyanis mindenre kíváncsi. Ez alapvetően természetes és helyes eljárás, az ő háza, az ő kertje és az ő árajánlata is. Arra gondolok, halkan megjegyezhetném, hogy a nagyvonalúság is az övé volt az elején, de nem jegyzem meg, mert az ügyfélnek mindig igaza van.
Kérdés tehát, milyen részletességgel kéri átdolgozni az árajánlatot a nagyvállalkozó.
A nagyvállalkozó az árajánlatot igen nagy részletességgel kéri átdolgozni.
Azt mondja, ha néki egy ízléses kis támfalat tervezünk építeni, s az a támfal facölöpből készül, akkor írjuk le pontosan, hány liter lenolajat akarunk vételezni, hány csiszolóvászonnal fogjuk suvickolni az ő vadonatúj támfalát, miféle ecseteket veszünk a festegetéshez, és hogy mindez mibe kerül. Nettó és bruttó bontásban. Aztán honnan érkezik a fenyőkéreg, ki fogja azokat a telepről a házig fuvarozni, honnan jönnek a növények, és minden további anyagköltség legyen szépen tételesen felsorolva.
Legyen. Átdolgozás tehát.
A részletes ajánlat azonban nem tetszik a nagyvállalkozónak.
Nagyvállalkozó ezért telefonál. Idegesen telefonál.
Kérdéseket tesz fel, hogy miért kerül annyiba egy kanna lenolaj, miért olyan drága az ecset, miért nem lehet vörösfenyőből kérgezett kérget közelebbről beszerezni, miért gömbölyű a facölöp, amikor ő a hasáb alakút olcsóbbnak gondolja, és hasonlók.
Ezeket a kérdéseket nagyvállalkozó hosszasan vizsgálja, s amikor belefog az elemzésbe, nem tart szünetet a mondatok között, tulajdonképpen nem is kíváncsi a válaszokra, csak beszélni szeretne. Hallgatni a saját hangját. Az jó. Az magabiztosságot ad még egy nagyvállalkozónak is.
Az elemzésben aztán van egy pont, ami szinte őrületbe kergeti a nagyvállalkozót. Itt már kiabál, szaporán veszi a levegőt, már nem kérdez, csak utasít, parancsokat osztogat és számon kér.
Mi viseli meg manapság egy nagyvállalkozó amúgy is strapás idegrendszerét?
Egy nagyvállalkozó gyengécske idegrendszerét mostanság egy konténer viseli meg leginkább. Hogy annak miért van díja, a díja miért annyi, és miért kell egy kertépítéshez konténer, s ha kell, akkor annak a díját miért neki kell fizetni. Nagyvállalkozó szerint ugyanis a konténer díját a kertépítőknek kéne kifizetni.
Ez így lenne méltányos.
Mert az, hogy a konténerszállítás díja benne van egy részletesebbnél is részletesebb árajánlatban, az nem méltányos. Szerinte annyira nem, hogy attól neki kiabálnia kell. Hogy ebben az országban senki sem akar dolgozni, s ha esetleg valaki mégis munkára adja a fejét, akkor hihetetlen konténerköltségekkel akarja lenyúlni szegény nagyvállalkozót.
Ez hallatlan, üvölti nagyvállalkozó a telefonba.
Merthogy ő éppen hétmillió forintot készül elkölteni egy minőségi kertre, s az összeg hallatán még egy százötvenezer forintos konténerszállítási díjat is a nyakába akarnak varrni.
De nagyvállalkozó itt még nem áll meg, nekifut a következő akadálynak is.
A fuvarköltség.
A fenyőkérget még csak érti, de azt már nem, hogy egy közönséges – ha szöveghűen idézném a nagyvállalkozót, akkor a „szaros” szó alkalmazása lenne helyes, de nem akarom szöveghűen idézni nagyvállalkozót, mert ő is ügyfél, s az ügyfélnek mindig igaza van – fenyőkéregnek miért van fuvarköltsége. S ha már van, ahhoz mi köze van őneki, a nagyvállalkozónak, aki súlyos ügyekkel foglalkozik éjt nappallá téve, s hogy jövünk mi ahhoz, hogy belerondítsunk az ő szépen működő nagyvállalkozói világába egy értelmezhetetlen fuvarköltség elnevezésű tétellel.
Azt is nekünk kellene fizetni.
Merthogy neki a kéregre van szüksége, a fuvarra nincs.
És akkor ott van még a kertterv. Arra sincs szüksége. Csak a kertre, terv nélkül, mert ő rögtön építeni akar.
Érdekes meglátás.
Persze ezt csak óvatosan írom körbe a nagyvállalkozónak, nehogy megviselje lelkét néhány szálkásabb szóösszetétel.
Mert a megrendelőnek mindig igaza van.
Ez amúgy egy szép mondat, de mintha már kezdeném nem szeretni.
Mert a megrendelőnek nem lehet igaza, amikor nem akar előleget fizetni, amikor nem akar végösszeget fizetni, amikor a munka végén semmit sem akar fizetni, amikor újabb dátumokat talál ki, hogy legközelebb majd mikor nem akar, és nincs igaza, amikor arról csacsog, hogy neki is késve fizetnek. És a megrendelőnek nincs igaza, amikor a fizetés napján eltűnik otthonról, hogy majd a felesége fizet, de aztán a felesége nincs otthon vagy ha otthon van, akkor azt kérdezi a kapuban, hogy miféle kert és miféle munka. Mindezt oly ártatlan arccal, hogy már-már hallom is a következő kérdést: miféle férj.
És kezdem nem szeretni a kioktató félmondatokat, a válasz nélkül hagyott árajánlatokat, a növekvő bunkóságot, kezdem nem szeretni ezt a nyúlós trutymót, amit dagasztunk magunk alatt és körül. Kezdem nem szeretni a kifogásokat, hogy nemcsak meghallgatjuk, egyre gyakrabban el is hisszük azokat, és hogy elviseljük a nekem is késve fizetnek típusú mondatokat.
És már kezdem nem szeretni a nagyvállalkozók sirámait a konténerköltségekről.
Kezdem nem szeretni a hangnemet, amit néhány megrendelő – táboruk napról napra népesebb lesz – használ, és kezdem nem szeretni, hogy ezt a stílust sokan – az ő táboruk is egyre népesebb lesz– természetesnek találják.
Nem, a megrendelőnek nincs mindig igaza.
És ezt néha nem árt a megrendelő tudomására hozni. Akkor is, ha ezen háborodik fel a legjobban.
Nagyvállalkozó is ezen háborodott fel a legjobban, merthogy ő nincs ehhez hozzászokva. Ő ahhoz van hozzászokva – süvöltötte hadarva, – hogy a pénzéért a zenekar azt játssza, amit ő akar.
És ebben nagyvállalkozónak igaza van.
Csakhogy van az úgy néha, hogy a koncert elmarad, és nem jelölnek ki esőnapot.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
Címkék:
kertépítés,
kertkultúra
2012. október 18., csütörtök
A csipke bogyója
Úton, útfélen találkozhatunk vele (www.eathealthylivefit.com) |
A lényeg a bogyó. Merthogy abban tízszer több C-vitamin található, mint a citromban, akad benne még K és P vitamin, aztán bőven citrom- és almasav, némi kalcium és magnézium.
Karrierje nem mostanában kezdődött, az ókorban már előszeretettel hörpölgették teáját, leginkább a sorvadással járó megbetegedések hatásos ellenszere volt. Ha bioboltokban keressük, szinte biztos, hogy vesebántalmakra is ajánlani fogják, de ne lepődjünk meg, ha vizelethajtóként hivatkoznak rá.
A konyhában többféle célra is felhasználhatjuk: készíthetünk belőle teát, levest, likőrt, szörpöt, bort és mártást. Mielőtt nekiesnénk a piros bogyóknak, nem árt, ha kimagozzuk és eltávolítjuk az apróbb szőröket, különben erős viszketési kényszer vesz rajtunk erőt. A bogyókat leginkább késő ősszel szokták szedni, amikor kissé megcsípi a fagy, de a biokultúra szakértői a szeptember eleji napokra esküsznek, merthogy akkor van a legtöbb vitamin a csipkebogyóban.
Elkészítésénél két alapvető nézet közül kell választanunk. Az egyik szinte tiltja a forrázást és az áztatást, a másik nem. Ha az előző mellett tesszük le a garast, akkor szobahőmérsékleten kell beáztatnunk a bogyókat, hogy teát készíthessünk belőle. Vagy fittyet hányunk a C-vitamin és a forró víz közeli barátságnak nem igen nevezhető kapcsolatára, vizet forralunk, összetörünk néhány bogyót és a lobogó vízbe hajítjuk, aztán rögtön ezután levesszük a tűzről, és nincs is más dolgunk, mint megvárni amíg kihűl.
Egyszerű, szép (www.leicestershirevillages.com) |
Nem baj, ha kertünk talaj kissé nehéz, kötöttebb, de a csipkebogyó akkor sem jön zavarba, ha savas vagy lúgos a földünk. Nem panaszkodik, ha kissé árnyékosabb helyet választunk neki, akár kavicsosabb földben is megél. Hagyhatjuk szabadon, a maga választotta formában növekedni, de kialakíthatunk koronaformát is, vagy nevelhetjük több ágas bokorként.
Nagyüzemi körülmények között persze nem mászkálnak négykézláb az ágak között, szeptember végétől egy nagy levegőt véve, gépesítve szüretelik a termést.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
Címkék:
C-vitamin,
csipkebogyó,
gyógytea,
lekvár,
likőr,
Rosa canina,
vadrózsa
2012. szeptember 24., hétfő
Árnyékban
Az árnyékos kert sztárjai: árnyékliliomok (www.cultivatelandscapes.)com |
Milyen lehetőségeink vannak akkor, amikor kertünkben több az árnyék mint a fény? Amikor kertünkben több az árnyék, mint a nap, legalább két lehetőségünk adódik. Az egyik, hogy átkozzuk a percet, amikor ház- vagy telekvételkor nem figyeltünk eléggé a Nap mozgására, és életünk hátravélő óráit az elhibázott pillanat keserű bánatának ápolására fordítjuk. Szomorú ráadásként képesek vagyunk reggelente azzal a tudattal kicsörtetni kertünkbe, hogy e szép napon reggeltől estig beragyog majd hozzánk a Nap. De nem.
Változatos levéldíszek (www.drdanslandscaping.blogspot.com) |
Eszerint tehát megpróbálunk előnyt kovácsolni a vélt vagy valós hátrányból: kertünkben félárnyéki, árnyéki kertet alakítunk ki és életünk hátralévő óráit e nagyszerű ötletet követő megvalósítás okozta öröm igen gondos ápolgatására (is) fordítjuk.
Kerti tollbuga (Astilbe x arendsii) (www.pictocon.net) |
Ráadásul dísznövényeink közül jó néhány pár árnyékos órát akkor is elvisel, ha őt egyébiránt napimádóként tartjuk számon. Vannak aztán olyanok, amelyek a félárnyékot kedvelik: nekik napsütés és árnyék vegyesen kell, előbbiből nem árt, ha úgy 4-5 órányi jut. Az árnyékkedvelők közül pedig az álmoskönyvek szerint is nem kevesen vannak, akik imádják a fák vagy kerítésfalak, épületek mély árnyékát, és nem sértődnek meg, ha alig éri őket napsütés.
Borzas púpliliom (Tricyrtis hirta) (www.vanmeuwen.com) |
A kert árnyékosabb területein a növények színét különös gonddal válogassuk meg. A sötétebb részeket ugyanis a fehér vagy sárga virágú évelők valósággal megvilágítják, a sötétebb lombúak vagy virágúak viszont erősítik az árnyék hatását.
Poloskavész (Cimicifuga racemosa 'Atropurpurea') (www.thompson-morgan.com) |
Ugyanakkor egy árnyéki kertben el kell fogadnunk azt is, hogy az ilyen környezetbe telepíthető növények jelentős része nem virágaival, inkább levelével, levélszínével, egész megjelenésével díszít.
Árnyéki kertünkben megidézhetjük a lombos erdők világát, a fák alá ültethetünk rhododenronokat vagy éppen telepíthetünk páfrányokat. Legyünk nagyvonalúak: egy-egy növényből bátran alakítsunk ki nagyobb foltokat.
Illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum) (www.overthegardengate.net) |
A teljesség igénye nélkül néhány tovább, árnyékban jól használható dísznövény
Ajuga reptans
Alchemilla alpina erythropoda
Anemone multifida ’Rubra’
Arabis caucasica ’Plena’
Aristolochia durior
Astilbe x arendsii ’Fanal’
Astilbe x arendsii ’Erica’
Astilbe ’Weisse Gloria’
Aucuba japonica ’Variegata’
Begonia sp.
Bergenia cordifolia
Brunnera macrophylla
Carex morrowii ’Aureovariegata’
Cornus alba ’Spaethii’
Cornus alba ’Sibirica Variegata’
Cotoneaster salicifolius ’Herbstfeuer’
Dicentra spectabilis
Dryopteris filix-mas
Festuca gautieri
Geranium macrorrhizum
Hypericum ’Hydcote’
Hedera helix
Heuchera sanguinea ’Leuchtkäfer’
Hypoestes phyllostachya
Impatiens walleriana 'Impulse Bright Eye’
Imperata cylindrica ’Red Baron’
Iris sibirica ’Caesar’s Brother’
Ilex aquifolium ’Madame Briot'
Ilex aquifolium ’Ferox’
Ilex x meserveae ’Blue Prince’
Jasminum humile
Lysimachia nummularia
Ligustrum ovalifolium ’Aureum’
Ligustrum vulgare ’Atrovirens’
Lonicera nitida ’Maigrün’
Mahonia aquifolium
Matteuccia struthiopteris
Perilla frutescens
Pulmonaria angustifolia ’Azurea’
Pulmonaria officinalis ’Sissinghurst White’
Prunus laurocerasus
Polygonatum multiflorum
Parthenocissus quinquefolia
Primula pubescens ’Gigantea’
Taxus baccata
Thuja plicata ’Excelsa’
Tiarella cordifolia
Tellima grandiflora
Viburnum ’Pragense’
Vinca major
Vinca minor
Waldsteinia ternata
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
2012. szeptember 3., hétfő
Kis ötlet, nagy segítség
Kidobásra ítélt vaságy: van élet a matrac után |
Egy jó ötlet.
Talán egy merész szín a padláson talált régi ülőpad átfestéséhez.
Esetleg egy hirtelen elhatározás: mi lenne, ha az öreg bakancsot növénytartóként hasznosítanánk?
És miért ne lehetne ugyanerre a célra használni két régi fémedényt?
(www.designersblock.blogspot.com) |
(www.designersblock.blogspot.com) |
(http://www.facebook.com/Organic.Green.Roots?ref=pb) |
(http://www.facebook.com/pages/ Larte-di-arredare-e-non-solo/249314025134573) |
De új szerepet találhatunk a kert végében heverő vizesvödörnek is.
Vagy elhelyezhetünk egymás mellé kisplasztikákat, akár egy színben hozzájuk illő kő elé is.
(http://www.facebook.com/Organic.Green.Roots?ref=pb) |
(http://www.facebook.com/pages/ Otthon-Vid%C3%A9ken/212955778760552) |
És valahogy úgy van ez, ha az egyik ötlet beválik, hozza magával a másikat. Ha valami nem működik a kert egyik sarkában, érdemes kipróbálni a másikban, más környezetben, más növények és tárgyak között. Előbb-utóbb minden tárgy megtalálja a maga gazdáját és helyét nemcsak a házban, a kertben és a teraszon is. És ehhez néha egy ötlet adhatja a legnagyobb segítséget.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
Címkék:
kertépítés,
kerti ötletek,
kertkialakítás,
kertkultúra
2012. augusztus 27., hétfő
Érdekes ország vagyunk
És amikor ezt a betondarabot az elöljárói szemek észreveszik, hát utasítást is adnak azonnal: virágot bele! Valahogy így keletkezett ez a remek kompozíció ott, ahol pihen a komp, mert kikötötték, s benne honol a sötétség. Itt úgy gondolták, kell egy ilyen szerkezet, hadd érezze a turista, figyelve van a környezetre is.
Nem akadt senki sem, aki szólt volna, hogy azért ezt mégsem kellene.
És nem akadt akkor sem, amikor az amúgy szépen megfaragott emlékmű lábához köveket dobáltak, s az építési maradékot sziklakertnek nevezték el.
Lehetett volna rendes sziklakertet építeni, ezekből a kövekből is akár, és lehetett volna szerezni, találni, kérni az egyik portáról egy kiszolgált hordót, sajtárt vagy kopott piros fazekat, amibe beültethették volna azt a pár szál virágot. De nem.
És nem szólt ettől délebbre sem senki, amikor a főtérnek megálmodott utcában egyhangú, unalmas növényeket láttak jónak kiültetni, okulására az arra járó népeknek.
Lehetett volna itt harsogó, színes, gazdag virágos ágyás is, évelőkkel, esetleg még mutatós zöldség- és fűszernövények is kerülhettek volna abba az ágyásba, de nem, itt egy ilyen zöld valami* díszíti a teret.
Zöld valamiből* az ország legélhetőbb városában egy némiképp nagyobb darab is található.
Valamikor egy uszoda és egy strand állt itt, de a helybéli politikát irányítók (is) úgy látták jónak, mindenkinek jobb, ha senki sem úszkál a (gyógyvizes) medencékben, egyáltalán medencék sem kellenek, jobb lesz itt egy zöld valami. S lőn.
Igaz, a zöld valami szomszédságában akad egy gondosan kialakított park rózsákkal és örökzöldekkel.
A rózsákat és a zöld valamit* egy járda választja el egymástól, egyik oldalán a rózsák, a másikon a zöld valami*. A parkra a legszebb kilátás a mögötte lévő épületből nyílik, ahol fontos emberek tartják ujjbegyüket a helyi politika ütőerén.
Igénytelenség tehát.
Állítólag a pénz miatt van. Ha lenne több pénz, több igényesség is lenne. Meg miattunk. Mert – mondják – nekünk nem érdemes virágokat ültetni a parkokba, mi ugyanis éjnek évadján ellopunk mindent, mi mozdítható. Elvisszük a virágokat, az örökzöldeket és a padokat. Majd ha megjavulunk, a zöld valamik helyett szép virágoskertet kapunk. Persze, csak ha pénz is lesz.
Ilyesmiket mondogatnak nekünk sok helyütt hosszú-hosszú évek óta. Annyiszor mondták, hogy talán már maguk is elhiszik. Meg aztán kényelmes is.
Nekünk is kényelmes.
És úgy csinálunk, mintha elhinnénk. A zöld valamikhez érve legfeljebb elfordítjuk a fejünket. Az ablakból kinézve meg csak a szép rózsakertet látjuk.
Érdekes ország vagyunk.
*A zöld valami helyén 2014-ben angolparkot, vagy mit alakítottak ki.
Bejegyezte:
Balogh Ferenc
Címkék:
elrontott kertek,
giccs,
igénytelen,
közpark
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)