Feltenni az i-re a pontot

Egyszerűség és színharmónia
(http://www.facebook.com/landscapingnetwork)

Néha ez a legnehezebb. Pedig egyszerűnek tűnik. De nem az.

Kertünk kialakításának folyamatában – végleges befejezéséről szó sincs, hiszen a jó kert olyan, mint a természet maga: ha változatlannak látjuk is, folyton változik – , ugyanis az i-re feltenni a pontot sokszor nehezebb, mint eljutni az utolsó előtti mozzanatokig.

Nehéz, mert az építés során jelentős és látványos változások történnek a kertben. Elkészül a terepmunka, helyén van az öntözőrendszer, megépülnek az utak, az ösvények, helyükre kerülnek a növények, és ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, a kert kész. Minden a tervek szerint alakult, az eredmény látványos, mi pedig minél előbb szeretnénk élvezni és használni a kertet.

Tulajdonképpen igazunk is van. A kert megépítésének szakasza véget ért, minden kétséget kizáróan már nem egy rendezetlen udvarunk, hanem kertünk van. Eljutottunk az i betűig. Most már csak a pont hiányzik.

Kérdés persze, mi lehet egy kertben a pont az i-re?
Sok minden. Egy kő. Egy pihenőpad. Egy szín. A fényes helyett matt lakk a pihenőpad festésekor. A korlát fája a teraszon. A felismerés, hogy el kell hagynunk a korlátot. Egy jól megválasztott kaspó. Egy át nem festett öreg virágosláda. A kezdetben elképesztőnek gondolt halványlila szín modern kertünk egyik betonvályújához.

Vagy egy ki nem vágott fa a ház előtt.

(www.facebook.com/pages/Johnsen-Landscapes-Pools/155991204441856)

Egy öreg ülőpad az ajtó mellett.

(www.facebook.com/pages/My-French-Country-Garden/261735110546451?filter=3)

A felismerés, hogy a támfal elé a kék színű napernyő a tökéletes.

(www.facebook.com/pages/Johnsen-Landscapes-Pools/155991204441856)

A felismerés, hogy a ház előtti teraszra a zöld színű napernyő a legjobb választás.

(www.facebook.com/pages/Johnsen-Landscapes-Pools/155991204441856)

Egy modern bútor vagy lámpa elhelyezése a teraszon.

(www.facebook.com/marthasvintageattic)

Egy kék öntözőkanna a virágok között.

(www.facebook.com/britt.h.vangen)

A harsány színek.

(www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789)

A pont az i-re mindaz, amitől a lakás otthonná változik. Amitől a kert az otthont valódi kültéri szobával gazdagítja. Mindaz, ami a növények, utak, anyagok, szerkezetek, formák, színek és illatok egészéhez képes hozzátenni valami egyedit és értékeset. Vagy mindezeket úgy fogja össze, hogy új minőség keletkezik. Valami kerthez, emberhez méltó érték.

Akkor is, ha az a valami csak egy kis mohafolt a kopott sziklán. Vagy rozsda a sárlehúzó vasán. Esetleg egy kiszolgált pad az öreg almafa alatt.

Rozmaring, a szegények tömjénfája

A kúszó rozmaringot bátran ültethetjük kaspóba is

Könnyen lehet, nem sokkal azután, hogy véreink letelepedtek a kies Kárpát-medencében, már ismerték a rozmaringot. Mondjuk recept nem maradt fenn Rozmaringos borjúsült, ahogy Árpád apánk készítette címmel, de ezt a már az ókorban is igen kedvelt fűszernövényt a Pannon tájakon szintén előszeretettel használták.

A szokás a mai napig megmaradt: vadak, szárnyasok elmaradhatatlan „kelléke”, használjuk páchoz éppúgy, mint húsvét táján a báránysültekhez. Ha mediterrán népek lennénk, alighanem áriákat zengedeznénk a rozmaring csodálatos voltáról.(Ebben bizonnyal helyet kapna a rozmaringgal készült paradicsomos ételek magasztaló éneke és a paradicsomleves fantasztikus átlényegülése, amikor kristálycukor helyett rozmaring kerül beléje…)

Mi most – részint mert nem vagyunk mediterrán népek – maradjunk a némiképp rövidebb terjedelemnél. Elsőként szögezzük le, hogy a rozmaring minden stílusú kertben megállja a helyét, legyen szó modern, falusi, mediterrán vagy éppen kertészkedni vágyó gazda mindent bele jegyében megalkotott, ám folyton változó vegyes kertjéről. Ha jó helyre kerül – ez kifejezetten napos, kissé szárazabb, már-már meszesnek mondható területet jelent – akár a másfél méteres magasságot is elérheti.

Hazánkban több helyütt a szabadban is áttelel, a zordabb éghajlatú országrészeken, illetve mínusz 8-10 foknál hidegebb idő esetén téli takarásáról gondoskodni kell. Rozmaringbokrunkat körbevehetjük náddal, építhetünk köré nagylyukú hálóból egy csinos hengert, amit feltölthetünk falevelekkel, használhatunk keményebb kartonpapírt is vagy éppen kukoricaszárat, ha ilyesmi akad a kezünk ügyébe.

A méhek is nagyon szeretik
(www.botanicalgarden.ubc.c)

Rozmaringot általában cserépben vesz az ember, magvetéssel nem igen bíbelődik. A rozmaringnak napos, száraz helyet kell keresnünk, nemcsak azért, mert napon érzi jól magát, hanem azért is, mert sok napsütés híján rozmaringunk elfelejt rozmaring illatú lenni.

Az sem árt, ha ültetés előtt alaposan átforgatjuk a talajt, s ráérő időnkben egy kis szerves trágyát is beledolgozunk. Ha több tőre vágyunk, a növényeket 40-60 centiméteres távolságra ültessük.

Annak sincs semmi akadálya, hogy a rozmaringot az erkélyen vagy a teraszon termesszük, ugyanis kiválóan megél cserépben vagy más tárolóedényben. Ha kerti sütögetésre vágyunk – mely műveletet legutóbb az elbűvölő  hangzású barbekjúzni szóval hallottam megnevezni –, bátran és gazdagon használhatjuk a roston készülő ételekhez is.

Ha nagyüzemi báránysült és/vagy paradicsomos ételfogyasztók vagyunk, melyhez jelentősebb adag (szárított) rozmaringra van szükségünk, két időpontot is kinevezhetünk szüretnek: az egyik a virágzás környéke, a másodikra a kora őszi, szeptemberi napok a legalkalmasabbak.

Ha babonásak lennénk, ültetés előtt akár végiggondolhatjuk életünket is, merthogy volt idő, mikor úgy tartották, a rozmaring kizárólag a becsületes emberek kertjében terem. Ha így van, elég sok becsületes embert hordott a hátán a föld, merthogy a rozmaring az öreg kontinens jó néhány országában elterjedt és a mai napig igencsak jól érzi itt (is) magát.

A modern kert

Itt az épített környezet a fontosabb
(www.facebook.com/Bardia.Landscape)

Mit tegyünk, ha szeretjük a kertet, de nem vágyunk rá, hogy reggeltől estig metszőollóval mászkáljunk benne föl s alá? Ha szeretjük a növényeket, de nem értjük közéjük a zöldségeket, mert azokat szívesebben megvesszük a piacon vagy a boltban, s még sosem jutott eszünkbe, hogy paprikát termesszünk az udvaron?

Kevés növénnyel is működik
(www.remodelista.com)

S mi van akkor, ha az udvar szó nekünk nem egy nagy füves térséget jelent – fű-nyí-rás, jaj ne!!! –, hanem egy könnyen átlátható, kevés berendezési tárggyal rendelkező teret?

S ha szerelembe vagyunk esve a modern kütyükkel és bútorokkal, akkor egyenesen nekünk találták ki a modern kerteket. Ilyenkor az is van még, hogy a színes magazinokban megnézzük ugyan a dúsan pompázó kerteket, tudomásul vesszük, hogy mások rajonganak a rusztikus berendezési tárgyakért, a terméskőből kirakott kerti sütőhelyért vagy a legkülönfélébb színekben pompázó egynyáriakért, de egyik se a mi világunk.

Ha modern kertre vágyunk, akkor a mi világunk másféle elemekből épül fel.

A modern kert
A modern kert egyszerű, világos, azonnal átlátható. A modern kertben nincs őserdei dzsungel, sőt. Itt kevés növény van, azoknak inkább díszítő szerepük van, nem törekszünk velük téralakításra, takarásra vagy bájos kerti zugok kialakítására. Mi átlátható, egynemű teret szeretnénk. Növényeink olyanok, amik kevés gondozással fenntarthatók. A modern kertben nincsenek nagy gyepfelületek, és még az is elképzelhető, hogy megkérjük a tervezőt, ne is álmodjon nekünk gyepet a kertbe.

Modern formák. És víz, szinte elrejtve.

És ha lehet, széles, gazdagon beültetett virágágyásokat se tervezzen, vegye minimalistára a figurát, vigyázó szemét pedig inkább az örökzöldekre vesse.

Azokból viszont különféle formát is választhat: gömb, kúp, oszlop, henger, ezek mindegyikére vevők vagyunk.

Egyébként modern kertünkben a formák azonnal átláthatóak, rögtön tudni lehet, ki kivel van egy csapatban, legyen szó akár a növényekről, akár azok elhelyezéséről. Ugyanez a helyzet a tér kialakításával is: hasáb, téglalap, henger, oszlop, derékszög, vagyis inkább erősen mértani formák.


A modern kert berendezése
Ha modern kertünk van, a berendezés is ehhez igazodik. Nem is kert talán, inkább egy tető nélküli szoba, a lakótér vagy a ház belső tereinek folytatása a szabadban. A modern kertben nincsenek gondosan pácolt, padlásokról megmentett régi deszkából készített muskátlis ládák és más effélék.

A berendezési tárgyak is alkalmazkodnak a stílushoz
(www.trendir.com)

Itt inkább fémből, rézből, alumíniumból, betonból, műanyagból, kőből vagy üvegbetonból vannak a tárolóedények. Ha van padunk a kertben, az is modern anyagból készült. Nem riadunk meg a fémek alkalmazásától. Medencénket sem cicomázzuk túl. Modern burkolat, kevés dísz.

Ez a kerti stílus „megengedi” a kerti világítást, bátran alkalmazhatjuk tehát.

Ösvények, járdák, pihenők
A modern kert közlekedési útvonalai egyértelmű vonalvezetésűek: a funkció a meghatározó. Gyalogösvényeinkre véletlenül sem borítunk fenyőkérget. Nem gondolkodunk el azon, hogyan mutatna a bontott téglából készült járda a modern kertben. (Rettenetesen.) Választunk inkább helyette díszkavicsot, tört üveget, márványlapot vagy betont. A díszkavicsot például szívesen és sok helyütt alkalmazzuk. Kerti pihenőnk fölé nem magasodik szép ívű futórózsa. A pihenőhöz és a teraszhoz is modern anyagokat választunk. Ez persze lehet fa is, de az is egynemű, szerkezete, mintája első ránézésre egyértelmű. A szék, az asztal szintén modern, anyaga fém vagy esetleg hideg(ebb) hatású műanyag.

Mindent a szemnek
(www.remodelista.com)

A modern kerten ne kérjük számon a zöldségeságyásokat, a buja növényzetet, a sok izgalmas, felfedezésre váró kerti zugot, a növények gazdag változatosságát és a színek kavalkádját. A modern kertnek más feladata van. Inkább a szemnek szól. Nem a kertészkedést, a kerti munkát vagy a zöldségek megtermelését szolgálja. Szinte a végletekig leegyszerűsített, már-már puritán, modern, inkább ipari anyagaival, kevés növényével, összhatásával részben a lakóház kiemelésére hivatott. Másrészt tulajdonosa életszemléletéhez, életviteléhez alkalmazkodik: jelen van benne ugyan a természet, ott vannak a növények, de mindez csak amolyan háttér, kiegészítés. Fontos, de nem ez a legfontosabb.

A modern kertben a hangsúly a szókapcsolat első szaván van.



A bejegyzésben külön nem jelölt kép forrása
http://www.facebook.com/LandscapeArchitectsPage?ref=pb&sk=wall

A világító őzek támadása

Bodri kutyám, hegyezd füled!

Ha így megy tovább, veszélybe kerülnek a kerti törpék.
A kerti törpék azért kerülnek veszélybe, mert a giccspiacról kiszorítják őket az óriás méretű oroszlánok, kutyák, tigrisek, elefántok, szamarak és egyéb állatfajták.

Eddig a giccspiacon a kerti törpék voltak a nagymenők, mára a helyzet megváltozott. Divatja lett a nagyobb, rondább és még ízléstelenebb holmiknak. Míg jó néhány hónappal ezelőtt blogbejegyző csak azt adhatta hírül, hogy a giccspiacon nyoma sincs válságnak, s a fejlődés töretlen: bájos mosolyú gólyák és gémek vásárolhatók sokfelé. Mára nagyot léptünk előre, az őzikék, a műanyag gémeskutak és a vízhordó szamarak után jelentős méretbéli fejlődéssel megjelentek a házőrző ebek és a vadállatok is.

Száraz tónak nedves partján nyakkendőben üldögél

A teljesség igénye nélkül álljon itt egy felsorolás napjaink legmenőbb – legyünk csak stílusosak: legtrendibb – műanyag rémségeiről: orrszarvú, teve (természetesen kapható egy és két púppal is), sellő, boroshordó, ülő oroszlán jobbos és balos kivitelben (a gyártó pártsemlegessége dicséretes, de ez akár politikai hitvallásra is alkalmas lehet, miután a balos balra, a jobbos jobbra fordítja tekintetét, legfeljebb a politikával nem foglalkozók a békesség kedvéért mindkettőből vételeznek majd egyet) –, delfin, tóparton ülő elefánt és piramis.

Aztán mókus, gondolkodó troll, őrzővédő troll, sárkány, sas, kerti sas, csiga, krokodil, póniló, póniló szekérrel, fiú kacsával (mármint kétlábú szárnyassal, de lehet, hogy a kórházira is lesz majd igény), majom, szirén, pisai ferde torony, vadkacsa szólóban, vadkacsa kiskacsákkal, hattyú, fácán, varjú, ülő mackó hordóval, ülő mackó hordó nélkül, fekvő mackó.

Csak úgy csillog szőrén a nyári nap sugára
(www.homeclick.com)

És a fogyasztói társadalom legnagyobb örömére vannak már hangot is lejátszó figurák és állatok, brekegő békák, hápogó kacsák és kelepelő gólyák.

S hogy este se kelljen meglennünk valamirevaló giccs nélkül, vásárolhatunk elemmel működő viharlámpát a nyakában cipelő kerti törpét, rózsaszínnel világító flamingót, és őzszínben világító őzet.

Lássuk be, manapság ennél többet már tényleg nem kívánhatunk.

Zöldségágyás: magasan jobb

A tökéletes elhelyezéshez is csak egy jó ötlet kell
(Landscape)

Vagy legalábbis magasabban, mint ahogy azt általában megszoktuk. De miért is kellenének nekünk magasabb zöldségágyások? Több okból. Akár lehet az első helyen az is, hogy a pár órás zöldségeskedést követően a kertből befelé jövet nyugodt szívvel elmondhassuk: egyenes derékkal jöttem, onnan, hol nőnek a répák. Nagy dolog ez kérem, még ha így, számítógép előtt ülve könnyed műfajnak is tűnik.

Néhány félórácska ugyanis guggolva a sorok között, hajlongva a saláták, répák, retkek és babok fölött finoman szólva sem szerepel még a legelszántabb kertész vágyálmai között sem. Egy magaságyással viszont mindezt elkerülhetjük, ráadásul dekoratív elemmel gazdagíthatjuk kertünket.

A megszokott, hagyományos módszer
(Eccosistemas)

Aztán a szempontok közé bekerülhet a terméshozam. Ha egy hagyományos zöldségeskertben a hozamot x-nek vesszük, akkor ezt egy magaságyásban nyugodtan jelölhetjük 4x-szel, már ha kedvünk van matematikai ügyletekbe bonyolódnunk. Ha nincs, akkor egyszerűen rögzítsük a tényt: egy magaságyásban úgy négyszer annyi zöldséget termelhetünk meg magunknak.


Mindehhez persze vízre (is) szükség van. A hagyományos, soronkénti kiskerti zöldségtermesztésben rettegve gondolunk a langymeleg késő délutánokra, amikor vödörszám cipeljük a vizet, hogy azt gondosan kimérve a legkülönfélébb szerszámokat bevetve adagoljuk paprikáink, tökjeink, babjaink és cukkinieink tövébe. Lehet, hogy slagunk van, és nagy ügyesen azzal végzünk kígyózó mozdulatokat esténként vagy hajnalonként, de bármelyik metódust is választjuk, öntöznünk kell rendületlenül. Egy magaságyásnál viszont jóval kevesebbszer kell ugyanezt megtennünk, s ez a pénztárcakímélő módszer igen hasznos tud lenni manapság.

Ásás. Nagyszerű dolog. Ennél már csak az a nagyszerűbb, ha nem kell ásnunk. Ha szert teszünk egy jópofa magaságyásra, az ásást iziben elfelejthetjük, területünk megelégszik azzal is, ha őszönként ásóvillával átforgatjuk a talajt.

Magaságyásban: közelebb egymáshoz

Látvány. Blogíró ezen a ponton kénytelen bevallani, hogy a rendezett sorokhoz szokott hazai kiskertész szemek számára ez a magaságyás legkényesebb pontja. Itt ugyanis nincs rend, sőt, ha lehet azt mondani, első ránézésre leginkább a káosz juthat egy pedáns kertészember eszébe.

Merthogy itt nincsenek ágyások, az ágyások között nincsenek utak, ilyenformán igazi sorok sincsenek, csak növények mindenütt. Leginkább úgy, hogy a levelük összeborul – ez a hagyományos ültetéshez képest kisebb távolságokat és némi lazaságot követel meg a földművelőtől –, a talajból pedig gyakorlatilag semmi sem látszik. Ebből egy újabb előnyre is következtethetünk: jó esélyünk van rá, hogy kerti kiskapánk élét benövi a rozsda, merthogy egy valamirevaló magaságyásban nemigen kell kapálni.

Keskenyre is építhetjük. A szélére akár ülni is lehet.
(Eccosistemas)

Az akár rendetlenségnek is tűnő bájos összevisszaság abból is fakad, hogy a palántákat egyeléskor leginkább oda tesszük, ahol hely van. Üres hely pedig mindig más és más sorban keletkezik, úgyhogy egy efféle ágyásban néha összevissza nő minden. Ez az összevisszaság – de a gondos helykihasználás jobb szó minderre – azonban jó szomszédválasztással jót tesz a növényeknek.


Ha úgy döntünk, hogy síkra szállunk saját magaságyásunkért, először is egy halom komposztra, és/vagy érett szarvasmarha-, esetleg birkatrágyára lesz szükségünk, aztán némi termőföldre, nagy adag elszántságra, egy éles ásóra, lapátra, talicskára és némi szabadidőre. Merthogy a magaságyás nem alakul ki magától, alapos munkát követel.

A magasságot mi döntjük el
(Landscape)

Először is el kell döntenünk, hogy az ágyásban milyen magasra emeljük fel a földet. E magasságot alapul véve ki kell számítanunk, mennyi építőanyagra lesz szükségünk. Ez lehet bontott tégla, fonott fűzfakerítés, dísztégla, vasúti talpfa, rönkfa vagy fadeszka. Aztán szükség lesz még cölöpökre vagy hasábokra, amikhez az oldalfalakat rögzíteni tudjuk, talajfúróra, szögre, fúrógépre, csavarhúzóra, geotextíliára, lenolajra és valamilyen megbízható favédő szerre. Ez utóbbival a földe kerülő cölöpöket kell lekennünk, de álljunk ellent a kísértésnek, és a vízszintes felüket hagyjuk szabadon. Ha azt is bekátrányozzuk, a csapadékvíz nem tud távozni a fából, és rövid idő alatt búcsút mondhatunk a faanyagunknak.

A kiszemelt földdarabot illik legalább egy ásónyom mélységben nemcsak fel-, hanem kiásni. Az aljára egy réteg komposzt vagy érett trágya kerül, erre egy réteg föld, aztán egy újabb adag komposzt vagy trágya, s így megy egészen addig, amíg már csak úgy harminc centiméternyi hiányzik a ágyás végleges magasságáig. Erre az utolsó „emeletre” csak termőföld kerül.

Ha magaságyásunkat deszkából készítjük, a faanyag föld felőli oldalát le kell kezelnünk valamilyen favédő- vagy kátrány alapú szerrel. A külső oldalait festhetjük, lakkozhatjuk, bevonhatjuk lenolajjal, kinek melyik változat tetszik jobban. Amúgy a faanyag külső felületein ez a festegetés évente visszatérő feladatunk lesz. Az ágyás köré pedig téglából, kavicsból, illetve a kert stílusához, hangulatához leginkább illő építőanyagból járdát építhetünk. A magaságyásban felhalmozott föld idővel megrokkan, pótlására érett komposzttal kevert, jó minőségű földet használjunk.


Fotók
www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002