Lokális felmelegedés

Sziklákból, kövekből
(https://www.everythingwaterfalls.com)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Semmi kétség: hibáztunk.
Miközben vigyázó szemünket a globális felmelegedésre vetettük, nem vettük észre a mélyben zajló lokális történéseket.

Az apró rezdüléseket, melyek pedig mindig szem előtt vannak, bár csak időnként mutatkoznak meg teljes valójukban. Még szerencse, hogy mindig akadnak egy éber polgártársak, akik lokálisan is résen vannak, véget vetve ezzel a szürke, réstelen hétköznapoknak.

Egyikük egy verőfényes, izzasztóan meleg augusztusi napon úgy gondolta, a csendes szemlélődést tetteknek kell követniük. Megvárta, amíg a szomszédos ház előtt a darus lepakolja a méretes sziklákat és köveket, majd kimért léptekkel átballagott az ő szomszédjához.

Becsengetett.
A gazda a kövekkel és a sziklákkal bíbelődött, hogy azokat egymás mellé, fölé görgetve egy vízesést keltsen életre, így hát némiképp késve nyitott csak kaput. A késés a legkevésbé sem zavarta meg emberünket, higgadtan, mondhatni kimérten az iránt érdeklődött, mit csinál éppen az ő derék szomszédja. Amaz röviden csak annyit mondott: vízesést és sziklakertet épít.

Sziklakertet…, sziklákból…, dörmögte maga elé a most már nem oly higgadt és kimért látogató. A gazda ránézett, és ellentmondást nem tűrő hangon, de azért udvariasan kijelentett: igen, sziklákból.

A látogató ekkor végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, vett egy mély levegőt, majd közölte, hogy bizony sejtette ezt, és tulajdonképpen ezért jött át.
Merthogy a rengeteg szikla és kő, ott tornyosul majd az ő egyébiránt nagyrabecsült szomszédja előkertjében, a nap pedig, hát, tavasztól késő őszig sütni fogja azokat.

Sütni fogja, ismételte kissé elbizonytalanodva a gazda.

Ez az, folytatta a látogató, ez az, mindenki tudja, hogy itt van a globális felmelegedés, és akkor itt egyesek sziklakertet építenek sziklákból, ami nincs rendjén, mert a sziklák és kövek átveszik a hőt, felhevülnek, és ezt a meleget majd visszasugározzák a környezetbe.

A gazda ezen a pontot kénytelen volt igazat adni a látogatónak, megerősítve, hogy a folyamat valóban így zajlik, de azért csak-csak megkérdezte: aztán, mi lenne a gond ezzel az egésszel?

A felmelegedés, hangzott a válasz. Az a gond.
Hogy meleg lesz majd a szikláktól, és az a meleg nem fog megállni a sziklakertnél, átkúszik a kerítésen, beszüremkedik a látogató kertjébe, megül a teraszán, és a szomorú igazság az, hogy ezzel tönkreteszi látogató kertben és teraszon eltöltendő nyáresti óráit egyaránt. Sőt, az egész tavaszát és őszét is, és ki tudja, egy-egy napsütéses decemberi délelőtt is komoly veszélybe kerülhet.

A meleg miatt.

A meleg miatt, ízlelgette a gazda is a szavakat félhangosan, aztán ő is végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, majd ránézett a lokális felmelegedés rémétől ekkorra már kétségbeesetten feldúlt látogatóra.

Másodpercek teltek el így, a látogató csak állt, arcán ott volt egy jövőbeni meggyötört élet minden fájdalma. A tudat, hogy nála majd a nyomorult szikláktól hőség lesz a teraszon, és emiatt soha többé nem tud hideg sört kortyolgatni langymeleg estéken, mert már odavannak a langymeleg esték is, és a forró sziklák még a sört is felmelegítik majd.

A csendet végül a látogató törte meg.
Csak két szót mondott, gyorsan és ütemesen, aztán hátat fordított szikláknak és köveknek, otthagyva a gazdát a vízeséses sziklakertjével, és a beeső napsugarak fenyegető rémével.

„Hagyja abba!”

A mondat még ott cikázott a sziklák és kövek között akkor is, amikor a gazda felemelte a soron következő követ, fittyet hányva ezzel a lokális felmelegedés időnként embert próbáló hatásaira.

Álomkertek

Jobb csendben maradni és hagyni, hogy azt gondolják,
buták vagyunk, mint megszólalni
és minden kétséget eloszlatni efelől.
(Maurice Switzer)

Akad mostanság egy műsor a Spektrum Home csatornán Álomkertek címmel. Ebben a szerkesztők szándéka szerint olyan magyarországi kerteket láthatunk, „amelyektől minden természetkedvelőnek eláll a szava”.

Hiánypótló vállalkozás, éppen ideje volt bemutatni a nagyérdeműnek, miféle megoldások létezhetnek az ötlettelen tujasor, az alig használt gumiabroncs és a találomra összedobált sziklahalmaz sivár világán túl. A hazai kertkultúrától fényévnyi távolságra leledző Egyesült Királyságban évtizedek óta töretlen népszerűséggel futnak jobbnál jobb kertészeti műsorok, követendő példa akad tehát bőséggel.

A recept viszonylag egyszerű: keresni kell egy remek kommunikációs készséggel megáldott, képernyőképes műsorvezetőt, nem árt, ha emberünk a kertek tervezésben is jártas kissé, aztán kell még egy profi stáb, és némi stabil anyagi háttér. Az Álomkertek csak részben követte a bevált metódust, emiatt úgy jártunk vele, mint Pelikán elvtárs a magyar naranccsal: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.

A műsorvezetést ugyanis valamilyen rejtélyes okból Sütő Enikőre bízták, zárójelbe téve ezzel mindent, ami a növényismeretre, a térképzésre, a színtársításokra, a struktúrákra és egyáltalán, a kertek mibenlétére akár alapszinten is vonatkoztatható. A választás kétségtelen előnye viszont, hogy így nemcsak a kertektől, a műsorvezető ténykedésétől is eláll a szavunk.

Az ötletgazdák alighanem akkor teszik jól, ha hálaadó misét mondatnak, amiért szakértőnek felkérték Szomoru Miklós kertészmérnököt, aki adásról adásra megmenti a menthetetlent. Személyiségének és intelligenciájának köszönhető, hogy a mégoly bántóan egyszerű, a meghökkentően semmitmondó műsorvezetői megszólalásokat is át tudja vinni szakmai síkra, hogy soha nem lepődik meg, s hogy udvariasan mosolyogni tud akkor is, amikor leginkább sírni kellene. Úgyhogy nézőként meglehetős önfegyelemről téve tanúbizonyságot, nem ugrunk fel ijedtünkben a fotelből, kivárjuk inkább a pillanatot, amikor két Enikő között megszólal egy Miklós.

A méltatlan helyzetre egyébként létezik tökéletes megoldás, a labdajátékokban már régóta alkalmazzák is, úgy hívják csere.

Mindenki jobban járna, és itt még bemelegítésre sem lenne szükség.

Himalájai dudváslonc

Leycesteria formosa
(https://nova.co.at/)

Ha szeretnénk egy nyár derekától késő őszig virágzó, közepes termetű cserjét ültetni a kertbe, ez a lombhullató cimbora a tökéletes választások egyike lehet. Egy, legfeljebb másfél méteres magasságúra nő, kerülhet napra vagy félárnyékba, mindkét élőhely tökéletesen megfelelő. Nincsenek extra igényei, csupán arra kell figyelni, hogy földje jó vízáteresztő legyen, a pangó vizes, nedves talajt nem kedveli.

Fehér, ritkábban rózsaszín virágait bíbor színű murvalevelek borítják, a bókoló, lecsüngő szárak hosszúsága a húsz-huszonöt centimétert is elérheti. A virágzást követően – ez általában szeptember végére, október elejére esik – a madarak legnagyobb örömére termésével díszít, a gyümölcsök lilás, feketés színükkel hívják fel magukra a figyelmet.

Kifejezetten hideg teleken hajlamos visszafagyni, zord teleken tövét érdemes mulccsal takarni, de tavasszal tőről különösebb gond nélkül újrahajt. Nevelhető metszés nélkül is, de a drasztikusabb alakítástól sem jön zavarba. Leginkább szoliterként mutat jól, de egy ágyás szegélyezésére is használhatjuk, és sövényként is ültethető, ekkor egyméteres tőtávolságra érdemes telepíteni.

Virágzásban
(https://www.gardeningexpress.co.uk/)

Érett termései extra adag jóindulattal sem nevezhetők édesnek, leginkább a keserű és az erős karamell íz közötti sávban vannak. A keleti konyhaművészetben szószokhoz, lekvárokhoz, gyümölcszselékhez használják, de liszt, vaj, mandula, sütőpor, cukor, vaníliakivonat alapú linzertekercs remek tölteléke is lehet.

Nyugat-Kínában, Tibetben honos, latin elnevezése Tajvan szigetének korábbi nevét – Formosa – hordozza. A kertészetekben Pompás fácánbogyó néven is találkozhatunk vele.             

Scarletta: széleslevelű fürtöshanga

Leucohoe axillaris ’Scarletta’
(https://www.baumschule-horstmann.de/)

 

 

Valóságos átváltozóművész, merthogy levelei őszig zöld színűek, aztán a zöld ragyogó pirosas vörösbe vált át. Örökzöld, úgyhogy őszi színeiben a téli hónapokban is gyönyörködhetünk. Hazai teleinket gond nélkül átvészeli, úgy mínusz huszonhárom-huszonöt fokig nem jön zavarba. Tavasszal aztán a vöröses levelek újra zöld színre váltanak, de ekkor sem maradunk vörös árnyalat nélkül, mert az új hajtások bronzvöröses színűek lesznek.

Kerülhet a kert félárnyékos vagy éppen árnyékos részébe, ültethetjük kissé naposabb helyre is, de a nyolc-tíz órán át tartó tűző napot nem neki találták ki. A teraszon egy méretesebb dézsában is biztosan nevelhető. Fehér, kissé illatos virágai májusban jelennek meg.

Májusi virágzásban
(https://www.hovenier.nl/)

Bátran alakítható, metszhető, de enélkül is szép, tömött formát nevel. Legfeljebb másfél méter magas és legalább ugyanilyen széles lesz, de legtöbbször megelégszik egyméter körüli magassággal, nyíratlan sövény kialakítására is alkalmas tehát.
 
Ültetésekor figyelni kell rá, hogy földje jó vízelvezetésű, humuszban gazdag, és savanyú kémhatású legyen. A rendszeres öntözést meghálálja, ha naposabb kertszakaszra kerül, akkor gondoskodni kell róla, hogy
földje sose száradjon ki. Egy dolgot viszont ki nem állhat, ez a huzatos, szeles fekvés, ilyen helyen nem érdemes próbálkozni vele. Árnyékosabb helyen jól társítható páfrányokkal, törpe babérmeggyel vagy japán kövérkével.

Észak-Amerikából származik, a hazai kertészetekben általában Leucohoe axillaris ’Scarletta’ néven találkozhatunk vele, de árcéduláján gyakran ennek szinonimájaként a Leucohoe ’Zeblid’ nevet találjuk.