És eljő a szárazságtűró növények aranykora

Egy kedves cimbora: a gyapjas tisztesfű

Korábban úgy volt, hogy minden kertben kell legyen néhány évelő, esetleg egynyári, a nem szeretem a vizet csapatból. Mostanra nagyon úgy néz ki, akkor járunk jól, ha a kert kialakításakor a kifejezetten szárazságtűrő növényeket részesítjük előnyben.

A kínálat bőséges ugyan, de a választás minden kétséget kizáróan csak szűkebb körből lehetséges. A szárazságtűrőknek legkevesebb hatórányi tűző napra van szükségük, de szívesen sütkéreznek nyolc, kilenc órán át is a napon. Kerülhetnek egy napsütéses évelőágyásba, az út mellé szegélyként, ültethetők kőfalak, támfalak lágyításához. Közülük jó néhány nevelhető a teraszon vagy az erkélyen is.

A napimádók sztárja minden kétséget kizáróan a levendula, a begyökeresedést követően akkor sem jön zavarba, ha hetekig nélkülöznie kell az öntözővizet. Ugyanez mondható el a cipruskáról és a zsályákról, de jól elvan csapadék és öntözővíz nélkül a nyuszifül is. Külön érdemes a figyelemre a varjúhájak csapata, a tagok mindegyike hetekig, hónapokig bírja öntözés nélkül, közülük választhatunk törpe, négy-öt centiméteres magasságúra növő fajtát, vagy ötven-hetven centiméteres magasságút is.

Remek választás lehet a molyhos madárhúr vagy a pázsitviola, de nem rajonganak a vízért a yukkák sem. A díszfüvek kedvelői nem hagyhatják ki a növényesítésből a csenkeszeket és az árvalányhajat; a magasabb díszfüvek remekül párosíthatók a szintén szárazságtűrő cickafarkkal.

Harsány folt alakítható ki kúpvirágokból, és szintén segítségünkre lehetnek a szamárkenyerek. Hegyi kecske igénytelenségével bír a kutyatej, a Kleopátra tűje, vagy éppen a tárnics is. A felmelegedés ajtót nyithat a kefevirágoknak, a banksiáknak, az olajfáknak és az agavéknak, utóbbiak közül azonban csak néhány fajta viseli el a mínusz 15-17 foknál hidegebb telet, a többieket télire védett helyre kell szállítani.

A felmelegedés miatt reneszánszukat élik majd az árnyékos kertrészek is, úgyhogy az elkövetkező években egyaránt megnő a kereslet a napimádók és az árnyékkedvelők iránt.

Aszályos évek

Aszály: volt, van, lesz
(https://www.un-igrac.org/)

Az Úr 1715. esztendejét írtuk, amikor Dillherr von Althan báró, a szolnoki vár parancsnoka azt találta írni VI. Károlynak, hogy „Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna”.

A gondolatot aztán jó magyar szokás szerint illő alapossággal átgondoltuk, s mindjárt 1947-ben hozzá is láttunk a munkához. Kereken huszonkét kilométernyit haladtunk.

2022 augusztus elsején az agrárminiszter bejelentette, hogy egymillió hektáron – ötmillió hektárnyi termőföldünk van – lett oda a termés. A Kárpát-medence közepén, a Föld bolygó Magyarország nevű helyén, ahol a csillagok különös együttállásának köszönhetően minden lehetőségünk megvolt, hogy virágzó kertmagyarországot építsünk magunknak.

Nem tettük.

Nem építettünk Duna-Tisza csatornát, nem létesítettünk tározókat, nem csináltunk tisztességes vízgazdálkodási terveket, helyette beszántottunk mindent, vigyázó szemünket a nagyüzemi gazdálkodásra szegeztük, ezer tonnaszám szórtuk és szórjuk ki a műtrágyát, és különös hülyéknek, jobb esetben vészmadaras károgóknak tartottunk mindenkit, aki a hét szűk esztendő eljövetelére figyelmeztetett. A szántással és a mélyszántással minden évben tönkretesszük a talajszerkezetet, és hallani sem akarunk arról, hogy gabonaföldjeinket takarónövényekkel vessük be, uram bocsá’, mulcsozzuk vagy komposztáljuk, hogy normális talajélet alakulhasson ki.

Vannak kitűnően dokumentált kísérleteink, miszerint csupán ezzel a megoldással nyolcvan-százhúsz centiméter mélységű, humuszos, megfelelő szerkezetű termőtalaj lenne kialakítható. Dísz- és zöldségeskertjeink ágyásaiban pedig még mindig a növény-szünet-növény típusú megoldásokat részesítjük előnyben. Pedig a lenyírt füvet szét is teríthetnénk a palánták között, ott hagyhatnánk a levágott ágakat és szárakat, az elnyírt virágok magtokjait, teríthetnénk mulcsot vagy komposztot itt is a talajra, ezzel akadályozva meg a termőföld cserepesre száradását.

Ideje lenne végre használni a józan eszünket is.

Már ha van nékünk ilyesmink egyáltalán.

A tölgyfát is szankcionálni kell

Kizárt, hogy induljon
(https://eprimefeed.com/)

Ha orosz.

Kérdés persze, van-e nemzetisége egy tölgyfának.

És politikai szempontból nézvést miféle álláspontot képviselhet egy tölgyfa, konfliktusos helyzetekben semleges marad, vagy a néki tetsző felet támogatja? És képes-e egy tölgy politikai állásfoglalásra 2022-ben, ha egy viharban már tavaly elpusztult?

Mármost nagyon úgy néz ki, a nemlétező fa veszélyes egy szerkezet, legalábbis az Év európai fája verseny szervezői szerint. A testület döntése az első kérdésre is megadta választ: a fa orosz. A legenda szerint 1824-ben a gyermek Ivan Turgenyev ültette el, s hosszú évtizedeken keresztül a Szpasszkoje-Lutovinovo birtok szeretettel ápolt fája volt.

Az orosz író amúgy ezer szállal kötődött a nyugathoz, negyvenöt éves korában búcsút is intett Oroszországnak, és végleg nyugatra költözött. De mert orosz író volt, s fát merészelt ültetni, a 2021-ben elpusztult tölgyet ki kellett zárni a versenyből.

Semmi kétség, ezzel a szimbolikus döntéssel jelentős csapást mértek a teljes orosz politikai elitre, magára az orosz társadalomra, mely döntéstől az Uralon túl átgondolják majd a hogyan tovább kérdéskörét. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi macskaszövetség is a sarkára állt, és minden nemzetközi versenyről eltanácsolta az orosz macskákat, hát nem szívesen lennénk az oroszok helyében.

Ha így megy tovább, jön majd Csajkovszkij, Gorkij, Gogol, Szolzsenyicin, Tolsztoj, Muszorgszkij, Rahmanyinov, aztán a festők, a balettművészek, a karmesterek, a táncosok, a sportolókkal szerencsére már nem kell bíbelődni, őket már az első kanyarban jól megfenyítették. A jogvédő szervezetek pedig mélyen hallgatnak, pedig éppen itt lenne az ideje, hogy szigorú dekrétumokban követeljék az orosz krémtorta, a Pavlova, az orosz pezsgő és az orosz kaviár ellehetetlenítését, nem is beszélve a matrojska figurák pimasz vigyorgásáról a polcokon.

Mégiscsak botrányos, hogy a diszkrimináció már a szankciók világába is betette a lábát.

S ha mindez megvan, csak-csak ki kellene találni, mi legyen az új neve néhány magyarországi településnek is, mert Oroszlány, Oroszi, Oroszló és Orosztony puszta létükben is több mint gyanúsak.

A tervezés nélküli kert mítosza

Pedig jó ötletnek tűnt
(www.facebook.com/ExistingActuality)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

A tervezés nélküli kert mítosza hosszú-hosszú hónapokra eltűnni látszik, hogy aztán újult erővel bukkanjon elő, meghökkentő mondatokat csalva a reménybeli kerttulajdonosok ajkára, őrületbe kergetve ezzel a kertépítéssel, kerttervezéssel foglalkozó, amúgy galambszelíd lelkeket. A tervezés nélküli kert mítosza nem veszi figyelembe a pénztárca nagyságát, fittyet hány a társadalmi ranglétrára, és nagyon úgy néz ki, öröktől fogva létezőnek tudható be.

A kertre vágyók egy jelentős csoportja már a kapcsolatfelvétel elején kijelenti, hogy néki nem kell terv, csak egy olyan szép kert. Növényekkel, színesekkel, esetleg egy fával. A mítoszhívők persze nem közlik, hogy miféle fára gondoltak, és hogy mily színeket látnának szívesen, s hogy azok a növények alacsonyak legyenek avagy direkt magasba igyekvők, csak annyit mondanak: szép legyen.

Merthogy az a lényege neki.

A szépség.

Elgondolkodik ilyenkor a kerttervező ember, vajon egy bonsai formára nevelt japán törpe tiszafa a maga 5 960 000 forintos árával elég szép-e a megrendelőnek. S ha igen, legyen-e belőle úgy három-négy, persze ízlésesen elrendezve a tercián. S a kerttervező lélek már csak olyan, belébújik időnként a kisördög, meg is említi hát az ügyfélnek, hogy a törpe tiszafa szép is – az a lényege neki! – és igen tisztességes struktúrát ad a kertnek.

Az ilyen megemlítéseket aztán harminc-ötven perces csevegések követik, melyek végén a mítoszhívő megrendelő szembesül a ténnyel, miszerint egy-egy növényből esetenként több száz fajta is létezik, eltérő magassággal, színnel, más-más virágzási idővel és gondozási igénnyel. S ezeket bizony illendő összhangba hozni egymással, mert mégiscsak az lenne a cél, hogy egy esztétikus, jelentős dísz- és használati értékkel bíró kert jöjjön létre. Az ehhez vezető első lépcsőfok pedig egy terv, mérethelyes kiültetési tervrajz növénylistával, tervezői költségbecsléssel, miegymással.

A mítoszhívők között persze jó néhány kertépítő – újabban kertszépítő – vállalkozás is akad, ők nem folytatnak harminc-ötven perces beszélgetéseket, nem terveznek, nem rajzolnak, csak ültetnek, építenek. Ezeket a „kerteket” aztán tisztességesen megtervezzük, újraépítjük, ezzel is – legalább részben – lerombolva a terv nélküli kertek mítoszát.

Negyvenhét perc a telepen

Zavar az erőben
(https://www.facebook.com/Shahram.Design)

(Részlet A kóklerek kora című fejezetből)

 

Van az úgy néha, hogy szürke színű Barabás téglakövet vételeznénk. Ilyenkor az ember elballag az építőanyag kereskedésbe, ahol a pult túloldaláról másodpercek alatt érkezik a válasz: nincs.

Ez a nincs persze nem az ügyintézőé, sokkal inkább a számítógépes rendszeré, már halljuk is a verdiktet: nincs a rendszerben. De a hölgy iziben segítségünkre siet: mennénk már hátra, nézzünk szét a Barabások között, hátha megtetszik egy másik szín is.

Hátramegyünk.

Hátul hegyekben állnak a téglakövek, közöttük diszkréten meghúzódik egy raklapnyi szürke Barabás téglakő. Visszamegyünk tehát, hátha csupán rendszerszintű problémáról van szó. De nem, az irodán megtudjuk, hogy a rendszerrel semmi baj, a gép szerint szürke színű téglakő nincs, így aligha láthattunk effélét.

Nem bonyolódunk bele túlságosan annak taglalásába, miszerint igenis képesek vagyunk felismerni egy raklapnyi szürke téglát, csak udvariasan utalunk rá, hogy azért az a raklap mégiscsak ott van.

A válasz gyors, és rövid: nem lehet ott.

Irány tehát a nem létező raklap, oldalán egy valóságosnak tetsző, vonalkódos papírral, melyet igazunk bizonyítása végett be is mutatunk az irodán. Az irodán egyeztetések kezdődnek. Először a bal oldali kolléganővel, aki szakértő figyelemmel elemzi a cetli tartalmát, ő is belenéz a gépbe, visszaadja a cetlit, a papír átvándorol a jobb oldali kollégához, újabb gépbe nézés és újabb tanácstalanság.

Majd telefonálás kezdődik. Az első hívás nem vezet eredményre, a második igen.

- Azt mondják, biztos rendelésre jöhetett, nem eladó. Válasszanak másikat - kéri.

Hátramenés tehát. És választás. Antracit lesz a nyerő.

Az irodán aztán hamar lehűtik a kedélyeket: antracit sincs.

Labdázgatunk: de van, de nincs. De van, és nincs rajta vonalkódos lap sem. Azért nincs rajta lap, mert nincs is antracit. Nincs benne a rendszerben.

Türelmünk fogytán, ezért előállunk egy javaslattal: tegyünk talán egy közös kirándulást a betontéglákhoz, kiderítendő, van, ami nincs. Erre újabb egyeztetések veszik kezdetét. Először a bal oldali kolléganővel, aki áttekinti a kérdéskört, majd közli, hogy ha nincs, nem lehet eladni. Aztán a jobb oldali kolléga is sorra kerül, aki ismételt telefonálást irányoz elő.

Az első, meglehetősen rövid beszélgetés ezúttal sem kecsegtet megoldással. A második, hosszú percekig tartó diskurzus azonban sikeres: ha van, hát eladható, a rendszerre meg majd ránéznek.

A következő másodperceket alighanem mélylelkű filozófusok élveznék leginkább, s írnának csinos tanulmányokat a korai öröm témaköréből.

- Mennyi kellene belőle? – hangzik a kérdés.
- Kilencven darab.
- Darabot nem lehet vinni, csak négyzetmétert.

Gyors megoldást kínálunk: rendben, visszük négyzetméterben.

Tévedtünk: megoldásunk nem nevezhető gyorsnak. Merthogy a darab és négyzetméter sejtelmes összefüggései újabb egyeztetésekre adnak okot, hiába állunk elő egy három négyzetméteres irányszámmal.

A diskurzus most kivételesen először a jobb oldali kollégával kezdődik, és csak másodjára kerül sorra a balról ülő kolléganő. Kiderül, ő a rutinusabb, prospektusért megy, közli az irányszámot, aztán már csak néhány apróbb számtani művelet, és készülhet is a számla.

A negyvenhét perces.

Tátorján

Tátorján (Crambe tataria)
(https://www.actaplantarum.org/)

Regénybe illő, hogyan és hányféleképpen próbálták elemezni és értelmezni a nevét ennek a már-már elfeledett, de a gasztronómia fellegváraiban újra felfedezett növénynek.

Akadt, aki nevét a tatárokhoz kapcsolja, mások az orkán erejű szelet tartják névadónak. Rácz János remek munkájában, a Növénynevek enciklopédiája című hiánypótló munkájában arról ír, a tatárok alighanem azért kerültek összefüggésbe a tátorjánnal, mert 1583-ban Clusius Carolus botanikus a tátorján nevet tatariára latinosította. Tette ezt azért, mert szerinte a magyarok a tatároktól tanulták meg a növény gyökerének hasznosítási módját. Egyes vélekedések szerint inkább arról van szó, hogy a névadáshoz leginkább a tátog, tátogat igének van köze.

Akárhogy is van, a tátorján évszázadok óta ismert zöldségnövény, gyökérgumóját hosszú évtizedeken át – nyersen vagy főve – rendszeresen fogyasztották. Leginkább kissé édeskés, ugyanakkor csípős íze miatt vált népszerűvé, gyökerét gyakorta főzeléknek készítették el. Ínséges időkben nyersen is fogyasztották.

A csúcsgasztronómia a halványított hajtásait hasznosítja, a folyamat legjobban fekete színű fóliával vagy szalmával történő takarással hajtható végre.

Évelő növény, kedveli a meleg fekvést, nem jön zavarba a tűző napos ágyástól sem, bár a tartós, rekkenő hőséget nem neki találták ki. Vízigénye a közepesnél is kisebb, csak a fiatal növények igényelnek rendszeres öntözést. Kedveli a tápanyagban kifejezetten gazdag, könnyű földet, idősebb korában a komolyabb fagyoknak is fittyet hány. Virágzati szárának magassága elérheti a másfél métert is.

Magyarországon védett növény.

Egy férfi és egy nő

(https://funalive.com/)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Erősen kétséges, hogy történeteink szereplői kapnának-e Oscar- vagy Golden Globe-díjat, esetleg Arany Pálmát, de többfelvonásos alakításuk ráérő szociológusoknak, lélekbúvároknak és kommunikációs szakértőknek valóságos csemege lehet, leginkább a Hogyan ne értsünk szót párunkkal? témakörből. Történetek négy felvonásban.

1. Felvonás
Harmincas éveik vége felé járó férj és feleség, kertjük részleges átalakítását határozták el, cserjék ültetésével, levendulák telepítéséve, a gyepfelület és az ágyások elválasztását betontéglával megoldva. A munka kezdetén szokás szerint utolsó egyeztetés a kertben, változott-e valami a megbeszéltekhez képest, vagy a végső változat lesz a végső változat.

Az lesz, közli a feleség, megbeszélték a férjével, igenis kell a szegély az ágyások leválasztásához. Merthogy a szegély kérdése hosszas fejtörést okozott a családnak, nem lesz-e túl hangsúlyos a betontégla, lapjára kerüljön a földbe vagy élére, piros legyen vagy inkább szürke, vagy mégiscsak piros, s hogy kell-e egyáltalán.

Kell.

Helyére kerülnek a növények, rend van az ágyások körül, következik a szegély.
– Mit csinálnak? – kérdezi a férj, aki aznap először, a szegély hadművelet első üteménél jön ki a házból, szemlét tartani a tercián.

A szegély..., magyarázzuk a gazdának, rátérve ismét a korábban vagy harminckét alkalommal elhangzó tételre, miszerint a fűnyíró kereke majd a betontéglán gördül, feleslegessé téve ezzel a fűnyírást követő aprólékos szegélynyírást.

– De hát abban maradtunk, hogy nem kell! – közli kissé idegesen a férj, nem is érti, miért nem mondta ezt nekünk az asszony. Mindjárt küldi, álljunk már meg addig a munkával.

Megállunk.

A feleség jön és intézkedik. Akkor jó, akkor mégse legyen lerakva az a szegély, a téglák meg kerüljenek ki az utcafrontra, becserélik majd a kereskedésben más hasznosabb cuccra.

Keskeny árok betemetődik, föld visszatömörödik tehát, a betontéglákat pedig kihordjuk az utcafrontra.

– Hú, most mit csinálnak? – érkezik pár perc múlva újból az asszony, hangja kissé ingerült, merthogy összevissza cipelgetjük itt a téglákat, ahelyett, hogy leraknánk őket az ágyás szélébe.

Nagy levegőt vesz ilyenkor az ember, nem értetlenkedik, tudva tudván, hogy az élet nem habostorta.

2. Felvonás
Negyvenes házaspár három gyerekkel, két telek összenyitásával készül a kiemelt díszértékkel bíró kert, termetes fákkal, cserjékkel, örökzöldekkel, vagy nyolcszáz növény elültetésével. A növények közül a három európai ciprus ad okot némi töprengésre, túléli-e majd a telet, darabja százharmincezer forint, mégiscsak meg kell ezt gondolni.

Meggondolják.

Alaposan.

Kétszer, háromszor is, négy hónap alatt jut rá elegendő idő. A családfő végül közli a döntést: jöhetnek a ciprusok! Jönnek, helyükre kerülnek azok is, mediterrán szigetet alkotva más örökzöldekkel a medencetér közelében.

Másnap a feleség szemlét tart a kertben. Szépek a babérmeggyek, az évelőágyások szuperek, a levendula remek, a díszfüvek, óh, be szépek, sikeres szemle tehát. A medence felé kanyarodva azonban szembe jön a három karcsú, gyönyörű ciprus.

– Ez mi?! Ezek mik?! Ki hozta ezeket ide?! – kiabálja bele a napsütéses délelőttbe, a szavak végigvágtatnak a kerten, a méhek és dongók halkabbra fogják a zümmögést.

Kertépítő ilyenkor diszkréten próbálkozik, ciprusok mondja, a terven is ezek voltak, és hát itt van ugye az a családi döntés, amúgy a férje hozta egy szép nagy autóval, együtt a többi hétszázegynéhány cimborával.

– A férjem?! Nem tudtam! Utálom, remélem, hamar kidöglenek! – sziszegi, és sietős léptekkel elhagyja a színpadot.


3. Felvonás
Fiatal házaspár, kertügyben a feleség képviseli a családot. Nagy füves területet álmodtak a gyerekeknek, a kerítés mellé örökzöld sövény kellene, aztán egy sziklakert, pár magaságyás, öntözőrendszer, játszótér, néhány kavicságyás kövirózsákkal gazdagon, készüljön hát a költségbecslés és a terv.

Skiccek, vázlatrajzok, egyeztetések, aztán közbejön a kőművesek elhúzódó kerítésépítése és a tél, a késő nyári költségbecslés viszonylag barátságos összegei a tél végére barátságtalanná válnak.

Drága, mondja a feleség. De miért drága? kérdezi többször is egymás után. Jelentős tétel a kiválasztott örökzöld, kell belőle vagy harminc, a megbeszélt méretben csaknem harmincezer forint. Szeptemberben nagyságrendekkel olcsóbb volt, miért lett most drágább, így újra és újra a kérdés.

A választ leginkább a kertészetek tudják megadni, nem is próbálkozunk részletes magyarázattal, csak általánosságban érintjük a begyűrűző hatásokat és a nemzetközi helyzet fokozódását, hát jó, válasszunk talán kisebb méretet.

Választunk. Újabb költségvetés, újabb egyeztetés, a magaságyás kisebb legyen és máshová kerüljön, és legyen csak az az örökzöld kisebb és kevesebb. Az lett. Elkészül tehát a méret- és színhelyes végleges terv, hozzá a tervezői költségbecslés.

Még mindig drága, különben is, szeptemberben olcsóbb volt, úgyhogy hagyjuk inkább az egészet, nem kell se terv, se kert.

Két nap múlva üzenet érkezik.

A férjtől.

Elnézést kér, azonnal utalni fogja a tervezés díját, írja. Egy sajnálatos félreértés történt náluk, merthogy ő úgy tudta, családja csak egy füves területet szeretne.


4. Felvonás
Ötvenes házaspár, feladat az évekkel korábban megépített kert átalakítása. Termetes örökzöldek kivágása, új ágyások létesítése és egy tipegősor áthelyezése.

A tipegők sorsa központi kérdés, merthogy több évtizednyi idővel ezelőtt a vízvezeték-szerelő mester úgy látta jónak, ha a kerti csapot a járdaként szolgáló tipegősor kellős közepébe helyezi el.

Nem jó, mindig kerülgetni kell, helyezzük át az egész sort, kéri a feleség. A férj viszont rávilágít egy apró részletre, miszerint jön majd az új vizes szaki, aki a kert távolabbi sarkába teszi át a csapot, úgyhogy maradhat a járda a helyén.

Feleség rábólint, férj megnyugodva távozik, ebben maradunk.

Úgy a kertépítés negyedik napja táján, amikor a járda melletti ágyásban is helyükön már az új növények, elterítve a fenyőkéreg, kész a régi lapkövekből újjáépített ágyásszegély, a ház asszonya egy kérdéssel áll elő.

Hogy az a tipegősor, az Isten szerelmére, hogy az akkor nem kerülne végre vagy hatvan centivel odébb?

A kérdésre többféle válasz is létezik, de ebben a lélektanilag fontos pillanatban válasz gyanánt inkább egy kérdés a leginkább helyénvaló.

Kerüljön?

Kerüljön! De mégse jobbra, inkább balra. Az ágyásszegély helyére.

És lőn.

Nagyon úgy néz ki, aznap a kérdéseké a főszerep, mert a késő délután megérkező férj is feltesz egyet.

Az a tipegősor, az miért került arrébb?

Görögtekercs

Görögtekercs(Periploca graeca)
(https://www.botanic.cam.ac.uk/)

Ha akad a kertben egy nemszeretem falrész, egy leginkább eltakarni való függőleges felület, egy igencsak felejthető látvány a szomszédban, vagy egy csinos farács, a görögtekercs ideális választás lehet egy zöld növényfal kialakításához. A görögtekercs lombhullató kúszócserje, úgyhogy télvíz idején nélkülöznünk kell a zöld lombozatot, ha a takarásra tizenkét hónapon át szükségünk van, akkor inkább az örökzöld növények közül kell választanunk.

A neve nyugodtan lehetne mediterrán vagy jordán tekercs, de hívhatnánk török tekercsnek is, merthogy a mediterrán térségben és a közel-keleti országokban érzi otthon magát. A keresztségben azonban a görögtekercs nevet kapta, nevét a félreismerhetetlenül csavarodva kúszó szárai is őrzik.

Idővel zöld fal lesz belőle
(https://www.about-garden.com/)

Ha jókedvében találjuk, képes tizenhárom-tizenöt méter magasra is felkapaszkodni, lila virágait a méhek legnagyobb örömére májustól késő júniusig hozza. Metszésre nem nagyon van szüksége, ha mégis alakítani kell őkelmén, az az érzékeny bőrűeknek nem árt kesztyűt húzni, mert a szárakból kibuggyanó nedve allergiás reakciót okozhat.

Virágzásban
(https://jurassicplants.co.uk/)

Nincsenek extra igényei, kerülhet napos és félárnyékos helyre egyaránt, a mélyárnyékot azonban finoman szólva sem kedveli. Húsz-huszonkét fokig a tél sem okoz neki gondot, de új telepítésnél az első években érdemes a tövét télre betakarni. Játszótér mellé mérgező volta miatt ne kerüljön. A kamaszkoráig tartó rendszeres öntözést meghálálja.

Szárnyastermésű borkóró

Garantáltan légies megjelenés
(https://www.perfectplantings.co.uk/)

A világos, félárnyékos kertrészek igazi sztárja lehet ez a Kínában, Tibetben őshonos, meglehetősen termetes évelő. Jó körülmények között másfél méteresre is megnő, laza, magasba törő, halványlila virágzati száraival, légies megjelenésével az évelőágyások kiváló háttérnövénye.

Csoportos ültetésben
(https://www.dewilde.nl)

Borkórónk (Thalictrum delavayi) kerülhet kissé napsütöttebb helyre is, de ilyen helyen a szokásosnál több öntözővízre van szüksége. Szereti a humuszban gazdag, jó vízelvezetésű termőtalajt. Magas termete miatt legtöbbször támasztékra van szüksége, ez alól talán a fehér virágú ’Splendide White’ és a két és fél méteres termetű ’Elin’ fajta jelenthet kivételt.

Fehérben is remek
(https://www.camolinpottingshed.com)

Kerülhet kerti tó árnyas hátterébe, ligetes vagy erdei hangulatú kertszakaszokra is, ültetésénél érdemes társítani más, zömökebb, sűrűbb struktúrájú árnyékkedvelőkkel, például legyezőfűvel vagy japán szellőrózsával, de remek választás lehet mellé néhány díszfű is.

Thalictrum delavayi 'Elin'
(https://www.bethchatto.co.uk/)

Virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart.

Kerti holdviola

Lunaria annua
(https://davesgarden.com/)

Fél, egyméter körüli magasságúra nő, kedveli a világos, félárnyékos fekvést és a meszes talajokat. Egynyári vagy kétnyári növényként ismert. Az egynyári, kétnyári kérdéskörben Borbás Vince A holdviola fajairól című, 1895-ben írt munkájában is kitér a holdviola eltérő megjelenéséról.

Varázslat zöldben és fehérben
(https://blog.mr-fothergills.co.uk/)

Virágait tavasszal hozza, fehér vagy lilás színben, a tökéletes virágzáshoz elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű öntözővízhez jusson, és földje lehetőség szerint sohase száradjon ki.

Gyakorta találkozhatunk vele a természetben is, tisztes mennyiségű magokat érlelve önmagát veti újra és újra, leginkább erdei, ligetes tájakon, gyakran folyópartok is. Borbás szerint „...holdviolának avagy holdvirágnak nevezik, mert a gyümölcsének rekeszfala fehér és fénylik, mint a holdvilág, továbbá azért is, mert a magva veseforma, mintegy félhold-alakú.”.

Szárazvirágként is ismert
(https://dorsetperennials.co.uk/)

Júdásvirágként, Júdás ezüstjeként is ismert szárazvirágkötészeti alapanyag, nevét száraz magházainak egykori ezüsthuszashoz hasonló formájáról kapta.

 

Óriás hármasszirom

Trillium chloropetalum
(https://www.gardenersworld.com/)

Ezt a harminc-negyven centiméter magasságúra növő évelőt kifejezetten a félárnyékos, árnyas kertrészek felvidítására találták ki. Egyetlen, vöröses bordó, fehér vagy éppen sárga virágát április táján hozza, a virágzás egészen május végéig eltarthat.

Óriás hármasszirom fehérben...
(https://www.bethchatto.co.uk/

Ezt követően szárai és levelei elszáradnak, visszahúzódnak, ezt telepítésekor érdemes figyelembe venni, és környezetébe olyan évelőket ültetni, amelyek júniustól kitöltik majd a megüresedő helyet. Kifejezetten jól mutat májvirág, püspöksüveg vagy kankalin társaságában, de kialakíthatunk vele egy fák alatti, erdei környezetet idéző kertszakaszt is.

...és sárgában
(http://www.alpinegarden-ulster.org.uk/

Az ültetés utáni időszakban meghálálja az extra adag öntözővizet, kamaszkorától kezdve aztán csak arra kell ügyelni, hogy a termőtalaj soha ne száradjon ki körülötte. A kifejezetten meszes talajokat nem kedveli, előnyben részesíti a kissé savanyú kémhatású földet, és meghálálja a tápanyagban gazdag, humuszos termőtalajt.

Rossz öntözési szokások

Inkább háromnaponta kellene
(https://upgradedhome.com/)

Gyepügyben panasz volt tavaly, nem kevés. És gyaníthatóan idén is lesz.

Leginkább a kakaslábfűre és a talpas muharra.

Mindkettő egynyári gyomnövény, általában nyár elején jelennek meg a gyepben, őrületbe kergetve ezzel a tökéletes pázsitra vágyókat. Kiirtásuk meglehetősen nehéz, magról kelnek, a magvak csírázóképessége pedig hat-hét évig is megmarad. Létezik ugyan permetszer, első kategóriás, amivel csak felsőfokú növényvédelmi szakképesítéssel, és a kategóriához tartozó engedéllyel rendelkezők dolgozhatnak. A szer ugyan tökéletes, de mert kifejezetten mérgező, használatához magas fokú szakmai tudás és nagy adag elővigyázatosság szükségeltetik.

Akad megelőző hadművelet is ellenük, aminek titka az öntözésben rejlik. Ez viszont tapasztalataim szerint nagyon úgy néz ki, olyan tudomány, mint a labdarúgás, amihez elméletben mindenki ért. A kerttulajdonosok többségénél a leginkább alkalmazott képlet szerint a gyepet a szezonban mindennap, leginkább két alkalommal kell öntözni.

Az elmúlt évtizedekben ez a nézet amolyan ökölszabállyá lényegült, ember legyen a talpán, aki rá tudja venni a gazdákat a helyes metódusra. Merthogy eszerint elegendő lenne két, de inkább háromnaponta öntözni, a megszokottnál nagyobb vízmennyiséggel.

Mindkét gyomnövény imádja a folyamatosan nedves talajfelszínt, a párás, meleg környezetet, amit éppen a naponkénti öntözés teremt meg számukra. Ráadásul a mindig nedves felső talajréteg arra készteti a fű gyökerét, hogy hagyjon fel a mélyebb talajrétegek meghódításával, egyfajta wellnessként inkább a felszín közelében tartózkodjon. Ezzel pedig búcsút inthetünk az ellenálló, erős gyökérzettel rendelkező gyepnek, és teret engedünk más, a gyepnél egyébként gyengébb gyomnövények megtelepedésének is.

A gyakori öntözés miatt a talaj sohasem tud kellőképpen átszellőzni, a gyökérzónába nem jut elegendő oxigén, és megindul a gyep filcesedése. Mindehhez jön még a magára hagyott öntözőrendszer, amiről a közvélekedés úgy tartja, nem is kell vele bíbelődni, mivel automata.

Ez igaz: önállóan teszi a dolgát.

De folyamatos, néha akár naponkénti átprogramozást, beállítást igényel.

Japán hóvirágfa

Japán hóvirágfa
Styrax japonicus
(https://plants.ces.ncsu.edu)

Vagy hóharang, merthogy ezen a néven is találkozhatunk vele a kertészetekben.

Eredeti élőhelyén – Japán, Kína, Korea – tizenöt méteresre is megnő, hazai viszonyaink között általában hét, legfeljebb tíz méter körüli magasságot ér el. Telepítésénél érdemes figyelembe venni, hogy felnőtt korára hat-hét méter szélességű, félgömb formájú fa lesz belőle, szűk helyre tehát nem érdemes beszorítani őkelmét.

A méhek hálásak érte
(https://www.ebben.nl)

Májusi virágzása a kert igazi látványossága lehet, a lecsüngő fehér harangok valósággal elborítják az ágakat. Levelei ősszel sárgára, időnként narancssárgára színeződnek.

Narancsos kérge télen mutat igazán
(https://www.ebben.nl)

Kerülhet napra vagy félárnyékba, szereti a tápanyagban gazdag, könnyű, enyhén savanyú talajt. Teleinket mínusz húsz fokig jól viseli, legfeljebb a telepítést követő első teleken kell némi takarást biztosítani számára. A hóvirágfa törzsén megjelenő narancssárga repedések télvíz idején némi színt visznek a kertbe.

Rózsaszínben is lenyűgöző
(https://landscapeplants.oregonstate.edu)

Vásárolhatunk belőle csüngő ágú fajtát, rózsaszín virágokkal nyíló fácskát, bármelyiket is ültetjük, a méhek és mézelő rovarok hálásak lesznek a választásért.

Földig omló ágakkal
(https://www.havlis.cz)

Hérakleitosz igazsága: egy állandó van

...csak a változás maga
(https://www.englishgardens.com/

Itt van nekünk a paleoklimatológia, a földtörténeti korok éghajlati viszonyait vizsgáló tudományág, amelyről hihetetlenül keveset hallani. Pedig méltán kaphatna nagyobb figyelmet, de hát nem jut rá idő, mert vigyázó szemünket a celeblények és politikai operettkatonák igen fontos érdekességeire kell vetnünk. Ha nem így lenne, megtudhatnánk például, hogy a cseresznyevirágzásokról Japánban már a nyolcadik század óta léteznek részletes fenológiai, vagyis az egymás utáni fejlődési szakaszokkal foglalkozó tudományos dokumentációk. Ezeknek köszönhetően sikerült rekonstruálni e pár röpke év Kyotó térségének igencsak pontos átlaghőmérsékletét. De ennek a tudománynak köszönhetjük azt is, hogy részletes ismeretünk van a már-már unalomig ismételgetett klímaváltozás hatásairól.

A növény- és állatvilágban eszerint tavasszal a folyamatos korábbra tolódás figyelhető meg, vagyis a lepkék és a madarak évről évre korábban repülnek ki, hamarabb kezdődik a tojásrakás, és hamarabb indul a virágzás is. Ősszel viszont egyszerre fordul elő a korábbi és a későbbi lombhullás, és a pazar őszi színek sem hajlandóak a megszokott időpontban megjelenni. A szakértők egyetértenek abban, hogy a növények nem, vagy csak jelentős károsodással tudnak reagálni a korábban beinduló nedvkeringést követő üzembiztos fagyokra. Magyarországon az 1950 és 2000 közötti évtizedeket vizsgálva kiderült, hogy a korábbi virágzás aranyérmese a kislevelű hárs: tízévenként 2,8-4,4 nappal hamarabb borul virágba. Az állatvilágban pedig jelentősebb gólyacsapatok gondolták úgy, ők bizony nem kelnek útra, megint más madarak pedig egyszerűn nem váltottak jegyet a visszaútra.

A növényvilág meglehetősen gyorsan reagált a változásokra, a pompás őszi színekben pompázó cukorjuhar például szedte a sátorfáját, és északabbra költözött. Na, bumm, ettől még nem dől össze a világ, gondolhatnánk, de New England turizmusból élő vállalkozói számára kissé összedőlni látszik, merthogy az őszi cukorjuharban gyönyörködő turisták búcsút intettek Új Angliának, és méltóztatnak pár száz millió dollárjukat ezentúl Kanadában elkölteni.

Semmi sem állandó, csak a változás maga.

Klímaváltozás

Ideje lenne a felkészülésnek
(https://ec.europa.eu/jrc/en)

A klímaváltozás napjaink egyik leggyakrabban előforduló kifejezése. Általában együtt szerepel a növekvő szén-dioxid kibocsátással, a levegőszennyezéssel, a motorizációval és az üvegházhatással.

De jóval kevesebbszer hallani a hosszú távú következményekről, az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásáról, és a kapcsolódó tudományterületek kutatásairól. Arról, hogy a növényfajok több mint húsz százalékát kipusztulás fenyegeti. Hogy a százhúsz kávéfajból éppen azt az egyet fogyasztjuk, amelyik nem képes tolerálni a hőmérséklet emelkedését és a szélsőségessé váló időjárást. Hogy a vadon élő növényfajok számára a legnagyobb veszélyt nem a klíma változása, hanem a mezőgazdaság jelenti. Hogy rövid időn belül a teljes állattenyésztési ágazatnak új takarmányozási eljárásra kell átállnia.

Csak a tudományos folyóiratokban és disszertációkban lehet olvasni arról, hogy napjaink éghajlati változásai egy 300-600 éves folyamat részei, s az idősávból alig telt el 140 év. Az éghajlati változásokkal kapcsolatos kutatások közül feltétlenül nagyobb figyelmet érdemelne a klímaváltozás társadalomra gyakorolt hatásainak – növekvő egészségügyi költségek, növekvő energiafelhasználás, ruházati és élelmiszeripari változások – vizsgálata.

Az előrejelzések szerint éves szinten 12-15 nappal kevesebb fagyos napunk lesz, és ugyanennyivel emelkedik majd a hőségriadós napok száma. Fel kell készülni új, korábban a térségben nem ismert állat- és növényfajok megjelenésére, ezek mezőgazdasági, kertészeti, dísznövény-termesztési, állattenyésztési és állatgyógyászati kihatásaira egyaránt.

A Föld több pontján az aranynál drágább lesz a víz, érte huszonöt-harminc éven belül háborúk fognak kitörni. Óvatos becslések szerint 2050-re 150 millió ember válik úgynevezett éghajlati menekültté, vagyis vagy elvándorol, vagy nem éli túl. És beszélni kellene arról is, hogy Magyarország a legsérülékenyebb területek közé tartozik, nálunk a hőmérséklet emelkedése csaknem másfélszer gyorsabb a globális értéknél.

Ideje lenne hát a felkészülésnek.

Kertdivat 2022

Béke és nyugalom
(https://doma.cas.sk/)

2021-ben a kertészet, a kertészkedés, a kerttervezés és kertépítés háza táján a világjárvány és az áremelkedések szabták meg a legfontosabb irányokat. A bezártság miatt felértékelődött a kert szerepe, a növényekkel történő foglalatosság pedig – még ha kényszerűségből is – reneszánszát élte.

Meglátásom szerint 2022-ben marad a tavalyi menetrend: egyre többen fognak kertészkedéssel foglalkozni, a kerti munka egyszerre lesz tétlenkedés helyett választott hasznos időtöltés, és bizonyos részben a saját zöldség és gyümölcs előállításának hasznos módja. Mindennek mértéke részben az árak folyamatos emelkedésétől, részben a korlátozó intézkedésektől nagyságától függ.

Az otthonról történő munkavégzés már tavaly magával hozta azt az elvárást, hogy a kert egyfajta kültéri zöld szoba vagy nappali legyen, s ez a folyamat azt hiszem, jellemző lesz az idei esztendőre is. A kerttel szemben megfogalmazódó elvárások nem változnak nagyban a tavalyihoz képest. A kert adjon lehetőséget a tökéletes kikapcsolódásra, alkosson minőségi teret, növényei, berendezési tárgyai pedig igazodjanak a lakók életviteléhez, a világról, a környezetről kialakult látásmódjukhoz. Ebben az értelemben a divat diktálta megoldásokat sokszor felülírják majd az egyéni elképzelések.

Még inkább elkülönül majd a kertet használók két csoportja, a gondozásmentes kert kiemelt szerepet kap azoknál, akik a kertnek inkább használói, mintsem művelői lesznek. Nem veszít népszerűségéből az automata öntözőrendszer, várhatóan eladási csúcsot döntenek majd az egész évben a kertben hagyható bútorok forgalmazói, és sokan fognak választani kerti kiegészítőket, napelemes világítótesteket, madáritatókat és kerti szobrokat.

A gondozásmentes kert iránti növekvő igény egyfajta belső késztetés is lesz, a kertben egyre inkább szeretnénk stresszmentes órákat eltölteni, alkossák tehát a kertet olyan növények, amelyek nem okoznak állandó fejfájást mert kiszáradnak, mert ellepik őket a tetvek, mert átlógnak a szomszéd telkére, mert rendszeresen extra tápanyagra van szükségük, mert évente többször kell metszeni vagy nyírni őket, vagy mert télire hűvösebb, védett helyre kell őket cipelni. A kert tehát 2022-ben is legyen a boldogság szigete.

S hogy ez a boldogság ne érjen véget a tél közeledtével, az idén sokak számára lesz fontos, hogy a kert télen se veszítsen díszértékéből, sok kertbe kerülnek majd színes vesszőjükkel díszítő lombhullató cserjék, remek struktúrájú örökzöldek, és megmaradó magházukkal, elszáradt virágzataikkal is díszítő évelők.

A színválasztás terén két, eltérő szempont érvényesül majd. A mozgalmasságot, a vidámságot előtérbe helyező leendő kerttulajdonosok az élénk, harsogó színeket választják, ők sok vöröset, pirosat, sárgát és narancsot szeretnének látni, hogy a külvilág lehangoló hangulatától gyökeresen eltérő tér vegye őket körül. És sokan lesznek majd, akik szintén szeretnék feledni a külvilág szürkeségét, de ők inkább a megnyugvás, a csend, a béke és nyugalom kertjét szeretnék, náluk rengeteg zöld uralja majd a kertet, visszafogott, pasztell színű növénytársításokkal, és fel-felbukkanó fehér árnyalatokkal.

Úgy vélem, 2022 kertjeire tehát az én kertem, az én váram filozófia lesz a jellemző.

Biztosítás, biztonság

Lábon álló volt

Mértékadó előrejelzések szerint is akkor tesszük legjobban, ha állandósuló, extrém időjárási eseményekre készülünk föl. Nagyon úgy néz ki, megszokottá válnak a jégesők, a szélviharok, a villámárvizek és a kiadós esőzések.

Kerti épületeinket ugyan nem telepíthetjük át, növényeinket sem ültethetjük a kert biztonságosabbnak tűnő szegletébe, viszont köthetünk biztosítást a kertünkre is. A biztosítások részleteinek – óh, azok a lélekemelő apróbetűs szakaszok! – értelmezése alighanem könyvtárnyi méretre rúg, nincs ez másképp a viharkárok esetében. Kérdés mindjárt, mi tartozik a viharkár fogalmába, ha biztosító társaság vagyunk? Ha kerttulajdonosok vagyunk, egy viharos szélben kidőlt fa például egyértelműen beletartozik, csakúgy, mint a letarolt növényzet, a péppé átlényegült paradicsom, vagy a tyúkól beszakadt teteje.

Érdemes az általános lakásbiztosítás kiegészítő elemeit extra figyelemmel átolvasni, könnyen találunk benne egy bájos félmondatot arról, hogy „a viharkár a lábon álló növényzetre” nem terjed ki.

Vagyis méretes fűzfánkat, diófánkat, gyümölcsfáinkat vagy átültetjük csinos kaspókba, (a kaspós megoldás egy tízegynéhány méteres fa esetében minden kétséget kizáróan életszerű) és így várjuk a vihart, vagy másik biztosítót keresünk. Például olyat, amelyik nem tesz különbséget növény és növény között, s amelyik az új növény pótlásának összes költségét téríti.

Figyelni kell arra is, hogy a biztosítás terjedjen ki a kerti házban tárolt holmikra is. Nem egy társaságnál lehetőség van a kerti holmik – bútor, szerszám, polc, babakocsi, fűnyíró, permetszerek – biztosítására is. A helyreállítás költségei között a kidőlt fa feldarabolásának, a zöldhulladék elszállításának díja is szerepelhet.

Köthető biztosítás a hintaágyra, a medencére, a kerti zuhanyra éppúgy, mint a napelemre vagy a napkollektorra is. Fontos viszont, hogy a lakásból kivitt asztal, szék vagy bármilyen más, nem kerti tárgy sérülését a biztosító nem téríti.