 |
| Szín és forma összhangban |
Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.
A magyar embernél sincs, mert ha magyar ember külhonban készült fotókon azt látja, hogy ottan koszlott autógumikat színesre festve kaspóként használnak, hát kedvet kap iziben, s ő is elhelyez párat a porta előtt. Ha útszéli kirakodóvásárban műanyag törpékre, őzekre bukkan, rögvest beszerez párat, jól fog az mutatni a kert közepén. És magyar ember azért is csodálatos, mert szívét átjárja a politika, ezért az ügyfél legnagyobb megelégedésére jobbos és balos kőoroszlánt is készít, sosem lehet azt tudni.
Újabban pedig nagyon úgy néz ki, eljövend a kerti klotyó ideje. A fotót idén nyáron, az egyik honi, turisztikai célállomásként számon tartott történelmi megyeszékhelyünk lakóparkjában készítettem, ékes bizonyítékaként a régóta ismert tételnek: a divat nem ismer határokat.
Merthogy a tengeren túl már régóta tisztes dizájnelem a WC csésze ülőkével vagy anélkül, fedlappal vagy fedlap nélkül, és ott a kínálatban természetesen a csinos piszoárok is megtalálhatók. Repes a szív, lám, beértük a fejlett nyugatot, benn vagyunk a fősodorban, elsők között a sorban.
És nem lehet nem észrevenni a gazda zseniális arányérzékét: a műtárgyat nem valamelyik félreeső sarokban helyezte el, nem, nem, ő biztos kézzel választotta ki a legjobb helyet a terasz közepén. A kompozíció bal oldalán az alacsony cserjék némi intimitást sugallnak, ugyanakkor nem tolakodóak, teret engednek a terasz felől érkező legkülönfélébb áramlatoknak.
Vegyük észre, hogy a cserjék gömbje a csésze ívére hajaz, a víztartály némiképp szigorúbb vonalvezetése pedig tökéletes összhangban van a nyugágy mértani formájával. A színharmóniára sem lehet panasz, a teraszburkolat sötét színe szinte életre kelti a hófehér ülőalkalmatosságot, a terasz jobb oldalára ültetett egynyáriak pedig némi színt visznek az uralkodó zöldbe.
Már csak a WC-papírnak kell majd ügyesen esőbiztos helyet találni, mégsem járja, hogy szorult, időszűke helyzetekben a házba kelljen becsörtetni érte.
