Savanyú mandarin

Savanyú mandarin (Citrus mitis)

Bejegyzésünk konkrét tárgya nem egyszerűen savanyú: nagyon savanyú. Ez mindaddig el nem hihető, amíg az ember fia – vagy lánya – ügyesen ki nem csomagolja a héjából, hogy a narancsnál megszokott gerezdre bontást követően szájába tuszkolja gondosan. Ez utóbbi műveletre aztán gyaníthatóan egyszer kerül sor, a pikírt citromokat megszégyenítő savanyú ízt ugyanis aligha próbálnánk ki többedjére is.

Kérdés tehát, miért tartsunk és neveljünk savanyú mandarint, ha világgá futunk az ízétől?
A helyzet az, hogy savanyú mandarint több okból is érdemes pátyolgatnunk ráérő időnkben.

Először is szép.

Ablaknál, ellenfényben

Szép, mert olyanja van, hogy folyamatosan hozza igen illatos, fehér színű virágait, és a virágzó fácska látványa egyszerűen lenyűgöző. Szép, mert télvíz idején tucatnyi narancssárga gömböt vizslatni a meleg szobában nem mindennapi élmény.

Másodszor, mert nem egy kényes jószág. Bírja a szoba téli, fűtött melegét csakúgy, mint a terasz vagy a kert nyári, újabban negyven fokos hőségét. Csupán némi esztétikai metszésre – a száraz, töredezett ágak levágása –  van szüksége. És rendszeres öntözésre. Ezt úgy szereti, ha öntözővize egy, a cserép alá helyezett tálkába kerül, ahonnan a szomjúság mértékének függvényében önnön maga hörpölheti föl a folyadékot.

Édességekhez, öntetekhez kiváló

Harmadrészt, mert termését szinte folyamatosan szedhetjük, s a gyümölcsből készíthető finomságok sora fontos eledel a család édesszájú tagjai számára. Savanyú mandarinunk a turmixok, édességek, öntetek, krémek és efféle huncutságok megszámlálhatatlan sorát kínálja. Amúgy vitaminban meglehetősen gazdag, ha a képzeletbeli dobogó első fokára a citromot, a másodikra a narancsot tesszük, akkor a bronzérmet vitán felül a savanyú mandarin nyakába kell akasztanunk.

Hanem a recept. Először diszkréten savanyú mandarin fánkhoz lépdelünk, hogy onnan étvágyunk és családunk méretének függvényében pár, néhány esetleg sok mandarint vételezzük. Csavarva, nem szakítva! Mossuk meg és vágjuk héjastul kisebb darabokra a mandarint. A magokat - sok van – szedjük ki, s a ha van türelmünk, kísérletezzünk majdan az elültetésükkel. A gyümölcsöt tegyük lábosba, enyhén cukrozzuk, dobjunk mellé egy-két dekányi vajat, és pároljuk néhány percig, amíg össze nem rottyan. Ha kész, tehetjük zabkása tetejére, vagy adhatjuk vajas kuglóf mellé a reggelihez. Ha egy teáskanálnyi kukoricakeményítőt némi vízzel elkeverünk, s ezt hozzáöntjük a még fortyogó mandarinunkhoz, pudingszerű krémet kapunk, ami akár pohárkrémnek,  akár torták töltésére is alkalmas.

Jó étvágyat és szép kertet mindenkinek!