Úton, útszélen

A méhek imádják

Leginkább efféle helyeken találkozhatunk velük, augusztus végén, szeptember elején pompás, aranysárga virágfürtjeivel már messziről felhívják magukra a figyelmet. Az aranyvesszőt (Solidago sp.) ma már nem tartjuk számon dísznövényként, pedig egykoron egzotikus kerti díszként került Amerikából Európába. Aztán kiderült, hogy meglehetősen gyorsan és agresszíven terjed, imádja a nedves talajt, és hát szép késő nyári, kora őszi sárga virágzat ide vagy oda, inkább irtani kell. Már csak azért is, mert furfangos szerkezet lévén igyekszik kifejezetten zárt telepeket alkotni, ahová más növények nem nagyon tudják megvetni a lábukat.

Másfél, két méteres magasságúra is megnőnek

Irtásának a mezőgazdászok és erdőművelők alighanem maradéktalanul örülnek, a gyógynövényekkel foglalkozók viszont ezt aligha veszik jónéven. Ez utóbbi csoportba tartoznak még a méhek és más mézelő cimborák, ők ugyanis kimondottan szívesen legelésznek a virágokon. A gyógynövényesek időtlen idők óta használják, elsősorban vízhajtásra, de hólyaghurut és vesebántalmak is kezelhetők a teájával. Újabban immunerősítőként is szóba jön, és reuma ellen is bevetik. Az irtani vagy kordában tartani dilemma minden bizonnyal hosszú ideig örökzöld téma marad, hasonlatosan a „Szeretni vagy utálni kell-e az akácot?” elnevezésű népi játékhoz.

Sárga foltjaival megszínezi a tájat

Kirándulások alkalmával leginkább a Kanadai és a Magas aranyvessző jöhet velünk szembe, nem ritkán két méteres magasságúra is megnőnek. Természetközeli kertekben, parasztkerti kialakításokban megtalálhatják a helyüket, de agresszív terjedésük itt is gondot okozhat.

Az aranyvessző szó hallatán egyébként sokaknak a tavasszal virágzó, tévesen aranyesőnek titulált aranyvessző képe sejlik föl, miután általánosan elfogadott elnevezésként a Forsythia fajtákat aranyvesszőnek is tituláljuk. Az eligazodást némiképp segítheti, hogy sok helyütt egyre gyakrabban aranyfaként vagy aranycserjeként látjuk nevesíteni.